2009. június 30., kedd

Különös házasság

Túl sok minden nem történt az utóbbi napokban, csak éppen nem értem rá a gép elé ülni. Robotoltam Kata szüleinél (gyümölcsszedés, befőzés), gályáztam az iskolában (gyerekfelvigyázás). Időközben Fecót felavatták kiscserkésznek, Katával veszekedtünk aztán kibékültünk, kaptam linkeket holokauszttagadásról és a magyar könyvkiadás sanyarú helyzetéről. Ezekről most mégsem írnék.

2009. június 19., péntek

Szép kis nap

Megígértem, hogy írok a tegnapról. Irtó késő van, tuti nem fogom befejezni, de legalább elkezdem. Szóval a csütörtök. Tanévzáró, ünnepélyes. Igazgatóasszonyunk már hétfőn célzást tett rá, hogy valami ünneplőt kéne felvegyek. Kérdeztem, olyan népviselet szerű jó lesz-e. Ha nem egy lepedőt tekerek magamra indiai száriként, akkor jó, kaptam a választ. Affene, ez a nő kezd kiismerni! Persze lehet csak okult a farsangból, amikor arra kért, erőltessem meg magam, hagyjam a férfiingeket és öltözzek valami nőiesen dögös cuccba. A szűk farmerom elég szolíd volt, de fölül egy ismerős csajszi BDSM bőrcuccait viseltem. Csatos fűzőt, könyékig érő kesztyűt és egy szöges nyakörvet. Nem voltam hajlandó feketére rúzsozni a szám, de így is elég ütős lett a jelmezem.

2009. június 18., csütörtök

Egy szoknya, egy szoknya

Tegnap este majdnem elfeledkeztem róla, hogy színházba megyünk. Belehülyül az ember a munkába. Fáradt is voltam, nem sok kedvem volt hozzá, de megérte. Frederick Stropel neve semmit nem mond nekem. Ez ugyan sokat nem jelent, amilyen műveletlen vagyok ezen a téren, attól akár még ünnepelt vígjátékszerző is lehet az illető. A "Sors bolondjai" gyengén indul, de aztán magára talál. Egy fiatal pár, az esküvőjére készül. A tanúik, a fiú barátja és a lány barátnője. A jegyesek megpróbálják őket összeboronálni, de ez ellenszenv első látásra. Lendületesen halad a történet az első felvonás végéig, ahol kiszámítható módon, az egymást nem szenvedő pár érzéki csókban forr össze. A függöny (igazából nem volt függöny, elsötétült a színpad) szépen lezárja a történetet. Ha most felállnánk és hazamennénk, nem maradna hiányérzet bennünk. Kicsit nyálas, kicsit vicces vígjáték és kész.

2009. június 14., vasárnap

Hair

Vége a tanévnek. Legalábbis a tanításnak. Biziosztás meg tanévzáró majd csütörtökön. Szóval a robot még tart, bár kölykök nélkül. De aztán jön a nagy pihi. Fecó lesz cserkésztáborban, Kata melóban, én meg délig ki sem kelek az ágyból. Ha tesóméknál is beáll a nyári üzemmód, akkor ő is sokat lesz szabad. Strandon, meg mindenféle semleges terepen találkozunk majd, sőt, ha üresek a lakások, meg is látogatjuk egymást. Főz majd nekem, meg én is neki. Megnézünk együtt pár filmet, beszélgetünk a kertben a diófa alatt ücsörögve, hideg sört kortyolgatva. Mámor lesz.

2009. június 10., szerda

Napfény

Most éppen esik. Néha villámlik és dörög is, de jobbára csak a szemerkélő eső kaparász a párkányon. Viszont napközben verőfény és rekkenés volt a jellemző. Élveztem a napsütést, ahogy járkáltam az utcán. Sokan már az árnyékba húzódtak, de én nem. Imádom, ahogy rám süt a nap. Kata mindig csodálkozik, hogy télen, mínusz húsz fokban is meleg a kezem, visont a nyári kánikulában hűvös marad a bőröm. Szoktam mondani, hogy a tíz kiló amivel nehezebb vagyok, ennyivel nagyobb hőtehetetlenséget is jelent. Nehezebben hülök ki és nehezebben izzom fel. Persze ez csak szó szerint igaz, képletesen igen hamar felhevülök, akár egyetlen érintésétől is.

2009. június 9., kedd

Kaszinó

A kedvenceimmel utolsó óra volt ma a tanévben, mert pénteken már az évzárót szervezik. Kaszinóztunk. Játszhattak a gépeknél, én is fórumoztam. Nagyeszű haverok dögös macákról tettek képeket a hozzászólásokba, nem győztem lecsukni a böngészőablakot, mikor kijött valaki az asztalomhoz kérdezni. Közben szólt a zene: Bupyc (Virus).

2009. június 8., hétfő

Végső visszaszámlálás

Halódik a tanév. Már írják a VAKÁCIÓ szó betűit a táblára a kölykök. Mindenkinekl tele a hócipője az iskolával. Akinek fix a jegye, megmondtam neki mit fog kapni. Ők még házifeladatot kell csináljanak, de egyébként nem kell készüljenek, mert nem feleltetem őket, dolgozatot nem írunk. Akinek még kétes a jegye, az viszont készül ész nélkül, mert folyamatosan feleltetem, órán kérdezgetem. (Órai munkára is adok jegyet, hogy felfelé húzza az átlagot.) Ami pozitívum, hogy senki sem a kettesért küzd. Tuti nem lesz bukás nálam. Naná, nem akarok majd még augusztusban is itt rohadni, pótvizsgáztatni.

2009. június 3., szerda

Mondd, te kit választanál?


Hamarosan europarlamenti választások. Én meg gondban vagyok. Baloldali érzelmű szavazóként nem vagyok biztos benne, hogy az MSZP-re akarok szavazni. Sőt, a szélsőjobbos Jobbik gondolatával kacérkodom. Amíg ezen rágom magam, megmutatom, milyen plakátokat fotóztam mostanában.

2009. június 1., hétfő

Egy asszony illata

A mai nap az illatokról szólt. Rögtön reggel, ahogy felébredtem, a reggeli illata. Nemsokára befutott Kata apja elkérni a nagylétrát. Korán kelhetett és már sokat dolgozhatott. Éreztem rajta az izzadságszagot. Nem emelhet, ezért én vittem ki a létrát és tettem fel a kocsi csomagtartójára. Éreztem az autóból áradó jellegzetes műanyagszagot. Amíg Kata az ebédet főzte, elmentünk Fecóval a papáékhoz. Ő rajzfilmet nézett, én segítettem cseresznyét szedni. Ahogy másztam a fára, éreztem a fakéreg szagát. Aztán ahogy tépkedtem a cseresznyét, a szakadó kacsokból szivárgó nedvét. Miután eleget szedtünk, kiválogattuk és lecsumáztuk a szemeket. Ismét papaszag. Közben beszélgettünk.