Oldalak

2012-06-29

Lejárt

Eljött a Kánaán. Csak nem tejjel és mézzel folyik, hanem sörrel. Kifeküdtem a hintaágyba, a diófa sűrű lombjai alá, egy szál bugyiban, egy pohár sörrel. Mondjuk a sör necces, mert a szavatossága még márciusban lejárt. A neccest úgy értem, hogy nem a sörrel van baj, hanem velem. Katámnak persze hiába magyarázom, hogy a szavatossági idő az csak azt jelenti, HA megromlott, akkor már nem vihetjük vissza a boltba, hogy hoci vissza az árát, nem pedig azt, hogy TÉNYLEG megromlik. Amitől megőrülök, hogy a lejárt szavatosságú gyógyszert azt viszont szemrebbenés nélkül beveszi. Amiről nem tudja eldönteni. De a tejfölnek hiába jó a szaga és az íze, azt ki akarja dobni. Szóval a sörnek semmi baja. Viszont az ciki, hogy ennyi ideig érintetlen maradt az üveg. Olyan ez, mint a hajótöröttek a lakatlan szigeten. A szűzen maradt leány mellett lévő pasi biztos impotens. Gyanús, hogy sörimpotenciám van.
Vagyis csak volt. A vizsga után már buliztam a csoporttársakkal. (Most már csak volt csoporttársak, szóval buliztam az exekkel.) Sikerült legurítanom két korsó sört. Persze kikértek nekem egy harmadikkal is, de mondtam, hogy azt kénytelenek lesznek ők bevállalni, mert nekem a kettő az, ami után még úgy tudok hazamenni, hogy nem néz furcsálkodva rám a gyerek, hogy mit vigyorgok ennyire, és miért beszélek ennyi hülyeséget. Na, lett erre nagy szemkerekítés, hogy hát basszus nekem gyerekem van? Mondtam, hogy unokaöcsém van, nem fiam, de az mindegy, a nagynénjét sem akarom, hogy úgy kelljen látnia, mint nekem az anyámat. Ez persze megint a kelleténél több információ volt, így jár aki sört iszik, de szerencsére ezt annyira kínos témának érezték, hogy nem feszegették tovább.
Süt a nap ezerrel, enyhe szellő lengedez, susognak a lombok, csicseregnek a madarak. Egy feketerigó majdnem rászállt a lábamra. A hülyéje itt strandol nekem. Kata egy cseréptálba vizet rak a madaraknak. Én rendszeresen kiborogatom, mert belepetézik a szúnyog, és a lárvák kifejlődnek benne, de ő rendületlenül újratölti. Így legalább mindig friss vizük van a madaraknak. Na, a rigó ebben pancsol. Rászáll a szélére, aztán beleugrik. Megáll hasig a vízben, körülnéz, majd lebukik. Kiemeli a fejét, verdes a szárnyával, aztán kiugrik a tál mellé és sütteti magát a nappal. Épp csak strandlabdát nem dobál, meg fagyit nem nyal. Ha nem a pucér hasam süttetném én is, most kifejezetten irigykednék rá. Ezért bírta a madarakat annyira Szent Ferenc. Mert azok aztán tudnak élni!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úgy tudom, gyógyszer szavatossága főleg a hatóanyag erejére vonatkozik. Ha lejárt a szavatossága, gyengült a hatóereje, de a gipsz, amibe rakják, nem káros az egészségre.
Sajnos némely áruházban hiába érvényes a szavatosság, a tárolás miatt megromlik az étel. A Tesco-ban a tejféleségek savanyúak, valamint a péktermékek penészesek, az Auchan-ban pedig a kolbászfélék penészesek. Mégis kirakják a pultra, és akár hazudozva is, de megpróbálják elpasszolni. Nekem kissé nehéz, mert a szüleim parasztszármazásúak, de a törzsgyökeres Pesti nejemnek meglehetősen könnyű. Na, ez az a terület, ahol semmit nem ér a két diplomája. Egyébként okos csajszi, a kapcsolatunk elején meglepett egy meghívóval, amely a tudományos akadémiára szólt. Később kiderült, ő tartotta az előadást. Ám a piacon mindig én választom ki ránézésre a nem csípős paprikát, és görögdinnyét is én vásárolok. :)

Martes

AncsaT írta...

A gyógyszer nekem eleve gyanús, mert szagról nem tudom megmondani, hogy jó-e. Mondjuk Kata azt is utálja, hogy a sárgadinnyét felveszem, és ahol letörték a száráról, megszaglászom. Azt mondja, milyen égés, hogy szagolgatom a boltban az árut. Mondjuk amikor otthon kiderül, hogy sikerült édes dinnyét hazavinni, akkor már nem bánja. :)

A TESCO titok könyvben annyi szemétséget leírt a szerző, hogy azóta nem is szeretek ott mindent venni. A teszkós rozskenyeret szeretem, de azon érezni, hogy még kemence meleg. És a színesceruza nem szokott megromlani. :)

Névtelen írta...

A sárgadinnyét MUSZÁJ szaglászni...
A(z egyik pesti) tecsó betárazott egy nagy tétel penészes lisztet, mire langyosra hűl, már érezni benne a penész ízét. Eddig feltétlen rozscipó fan voltam, átmenetileg szüneteltetem, de nagyon hiányzik....
A.

AncsaT írta...

Szerencsére a szegedi teszkós rozscipóval semmi gond nincs. Mondjuk nem esnék kétségbe, visszatérnék a kenyérsütőgéphez, és sütném magam. :) A szaglászásról meg nem fogok leszokni, mielőtt belekóstolnék, mindent megszagolok. :)

Megjegyzés küldése