Oldalak

2012-07-30

Az igazi író/fordító/szerkesztő

Felmerült bennem, hogy vajon milyen, milyennek kell lennie, az igazi írónak, fordítónak, szerkesztőnek. Az igazi író az ugye mindig író marad, akármit is csinál éppen. (Ennek jeleit nem szoktam észrevenni magamon, hacsak az nem számít, hogy mikor a múltkor felmentünk Fecóval a Szent István téren a víztoronyba, a szellős belső térben kanyargó szűk lépcsőkről az jutott eszembe, milyen jól lehetne védeni őket egy horda zombival szemben, és talán felhasználhatnám a tornyot helyszínként egy zombis történetben.) A címben megjelölt téma arról jutott eszembe, hogy még mindig nem csitult Tótisz András (alias T. O. Teas) műfordítása körül a felhajtás, ami a Könyvesblogon megjelent interjú miatt pattant ki. Az interneten gyorsan terejednek a hírek, ha valamiből hirtelen nagyon felkapott téma lesz, azt úgy nevezik: mém.
Ez történt Tótisz Andrással is, akinek a... hm... mondjuk úgy az átlagnál messze több öntudatot és önbizalmat sugárzó nyilatkozata kiverte néhányaknál a biztosítékot. Különösen az után, hogy néhányan, akik tudnak angolul, rávetették magukat a könyvre, és elkezdték összevetni az eredetivel. És nem kevés vitatható részt találtak benne. (A lejterjakab.hu-n egy egész sorozatot szentelnek a könyvnek.) Közben megindult a vicces képek áradata. Galériák jelentek meg, például itt egy, itt meg egy másik. Vagy rákereshettek a guglival. Az "oroszlánkirályos" dolog tényleg szerepel a könyvben, de a többi csak cikizés, hogy "biztos így fordítaná". Néhány tényleg szellemes, kedvenceim: "Sir, we've got company." (Uram, társaságot kaptunk! - azaz megérkezett az ellenség), amiből Uram, van egy cégünk. lett; "Full Metal Jacket" (acélköpenyes lőszer, egy film címe, magyarul: Acéllövedék), a ferdítésben Kemény rocker bőrdzseki; és a legjobb: "Enemy at 12 o'clock, do you copy?" (Ellenség 12 óránál [azaz pont szemben előttünk], vetted [azaz értetted]?), amiből az lett: Az ellenség átjön ebédre. Fénymásolsz?
Én azon az állásponton vagyok, hogy noha a könyvben valóban akadnak szerencsétlenül megválasztott kifejezések, sőt egyenesen félrefordítások (nem beszélve a durva helyesírási hibákról), az egészet nem tisztességes a fordító nyakába varrni. Aki fordít, abban a tudatban dolgozik, hogy utána egy szerkesztő, majd még egy lektor is gondozza a szöveget. Előbbi a stilisztikai és nyilvánvaló logikai bakikat, utóbbi a helyesírást fogja korrigálni. Normál esetben. Állítólag a könyvben nincs feltüntetve szerkesztő, ami talán nem véletlen. Ez pedig a kiadó sara, és kb. olyan dolog, mintha egy híd tervének vázlatait adnám át egy kivitelezőnek, anélkül, hogy előbb statikussal kiszámoltatnám, hogy a szerkezeti elemek bírják-e majd a terhelést. Aztán mikor az egész leszakad, mindenki a látványtervezőt hibáztatná. Amelyik fórumhoz hozzászóltam, ott ezt el is mondtam, illetve tüntetőleg bejelöltem ismerősnek Tótisz Andrást a fészbukon. (OK, volt már egy közös ismerősünk.)
Hogy "igazi" fordító lesz-e belőlem, azt még nem tudom, eléggé szenvedek most az első könyvemmel, jobban mint annak idején a filmfeliratokkal. Viszont a szerkesztésre kezdek ráérezni. Ebéd közben hallgatom a rádióban az olimpiát, és javítgatom magamban a bemondókat. Már nem tudok úgy olvasni egy csupán szórakozásból, lazításképp elövett könyvett sem, hogy ne lenne egy képzeletbeli piros ceruza a kezemben. L. J. Singletonnak a Seer sorozata harmadik kötetében találtam: "I pantomimed zipping my lips and throwing away the key.", ami kb. annyit tesz, behúztam a cipzárt a számon, és eldobtam a kulcsot. Tesóm erre azt mondaná, hogy ő már öreg az ilyen hülyeségekhez, elszállt felette az idő vasfoga, és ha ilyet hall, az izzó tőrhegyként markol a szívébe.

4 megjegyzés:

suzy q írta...

tótisz andrást nyolc éve ismerem, és nyolc éve hányok tőle. ha bejött a terembe, visítva menekültünka recepcióból. állandóan 16 éves picsákkal jött, akiket szponzorált bizonyos ellenszolgáltatások fejében, nyiilván. azért ilyen fiatalokkal járt, mert a korabeliek nem szoptá be hülye fellengzős dumáját. ahhoz képest. hogy edző, meg harcművész mittudomén mi, erkölcsi, morális érzéke semmi. kurvára nem poénos, de nyomatja a poénosnak szánt dumákat. iszonyatosan unalmas, beképzelt, nagyképű, és ostoba. mindemellet újságíró, jó cikkeket ír, jójól ír, és herman woukkot is fordított, ami elég jól sikerült. tehát ilyen kettős személység, én emberileg nullának tartom, (nem csak én a kollégáim is) de mint író attól még lehet jó.

suzy q írta...

herman woukk:))) na szóval nem így akartam írni nyilván:)

AncsaT írta...

:) Az online lét előnyei tagadhatatlanok. Idejártok olvasni a blogomat, de nem mondja senki, hogy évek óta hánynia kell tőlem, bár néha postolok érdekes dolgokat. :)) A T. O. Teas árulkodó írói álnév volt, én nem követem el ezt a hibát, vigyázok az inkognitómra. :)

Személyes ismeretség híján én csak a könyveiről tudom megítélni őt, és azokat kedvelem. Szerencsére nem okoz gondot szétválasztani a magánembert és a szerzőt. Orson Scott Card holtversenyben a dobogó legfelső fokán áll a kedvenc szerzőim versenyében, pedig bigott vallásos mormon, a melegházasság harcos ellenzője. De amikor az Ender árnyékát olvastam, ez még csak eszembe se jutott.

Sokan vannak, akik emberileg is nullák, és semmi értékeset sem hoznak létre. Persze szeretnénk minél több tisztességes, tiszteletreméltó, rendes, becsületes ugyanakkor kreatív, eredeti, alkotó személyiséget látni a világban, de ha valaki a két terület közül csak az egyiken teljesít jól, azzal már kiemelkedik a tömegből.

És azért ami most zajlik Tótisz Andrással kapcsolatban a neten, ez a cikiző "kampány", arra azért nem szolgált rá. A kiadót, meg a szerkesztőt/korrektort (ha ilyen volt egyáltalán) nem piszkálja senki, pedig megérdemelnék. Valószínűleg hamarosan elcsitul a dolog. Bár nem kizárt, hogy a könyvnek jó reklám. :)

Herman Wouk jórészt kimaradt nekem, a "Zendülés a Cain hadihajón" meg az "Én Istenem" könyveit olvastam, de úgy nézem egyiket se T.A. fordította.

Névtelen írta...

Vén pasi vagyok, az adott műből sokszor érzem ki az alkotó személyiségét. Talán tévedek, talán nem. Számomra a „Száll a kakukk fészkére” c. könyv főszereplője sem pozitív, nem tudtam sajnálni, amikor zombivá tették. Elvégre azért menekült a bolondokházába, mert ki akart kerülni pár év sittet, amit egy kiskorú lány „megszexualizálásáért” kapott.

Martes

Megjegyzés küldése