Oldalak

2012-12-23

Santa (6. rész)

Tétován elindultam a zuhanyzó felé. Ott van bent Clara. Hogy fogok a szemébe nézni? Mit mondok neki? Nem tehetek úgy, mintha semmi sem történt volna köztünk! Ahogy Nicole szekrényéhez értem, belenéztem abba is. A piros ruha csak be volt hajítva, a szekrény alján hevert a kabát, rádobva a nadrág. És az ő nadrágjában is volt öv! Ha eddig össze voltam zavarodva, akkor most teljesen ledermedtem. Hát mégsem Clara? Nem csak neki adott övet Janis? Persze ha egyforma az alakjuk, akkor Nicole-nak is szüksége volt rá. De akkor most melyik az én mikulásom? Ki rohant le, ki szorított a falnak, ki csókolt, hogy lúdbőrzött az egész testem? És főként, most mi a fenét csináljak?
Nem tartott sokáig a bénultságom, mert elfutott a méreg, hogy ez már mégiscsak mekkora kiszúrás, hát most honnan tudjam, hogy melyik az? És mindegy is, hogy melyik, mert így is, úgy is nagy szemétség, hogy ilyen bizonytalanságba taszít ezzel a hülye jelmezesdivel, és ha ahhoz volt bátorsága, hogy a bugyimba nyúljon, akkor lehetne ahhoz is, hogy elém áll, és ... bemutatkozik. Mondjuk már ismerem. Akkor meg csak odaáll. Megfogja a kezem, a szemembe néz és megcsókol. Vagy valami. Hogy tudjam, ő az. Vagy ennyire félénk? Ott a sikátorban nem tűnt nyuszinak. Persze az Húsvétkor van.
Végül úgy felhergeltem magam, hogy becsattogtam a zuhanyzóba, feldobtam a törölközőm a tartóra és bevágódtam a négy zuhanyfülke egyikébe, szemben a két lánnyal. Clara félénken rám mosolygott és köszönt, Nicole meg kihívó pillantást vetett rám, és odavakkantott, hogy hogyan állok. Mondtam, hogy majd reggel meglátja, de biztos, hogy kilométerekkel őelőtte. Aztán hátat fordítottam nekik, finom melegre állítottam a vizet, és tusfürdőt kentem magamra.
Egyszer csak elakadt a lélegzetem, és majdnem felsikoltottam. Valaki hidegvizet spriccelt a hátamra! Megfordultam, de Clara az arcát mosta csukott szemmel, Nicole pedig, nekem háttal, törölközött. Szúrós pillantásokat vetettem rájuk, de egyik sem figyelt rám. Ezért aztán alaposan megnéztem őket. A hajuktól és a bőrük színétől eltekintve szinte ikertestvérek lehettek volna. Vajon ki az én télapóm? Melyikőjük a titokzatos Santa? Az én Santa Clausom valójában Santa Clara, vagy a Santa Nicolaus az Santa Nicole?
Elbambultam, Nicole rajtakapott, hogy bámulom. Ő is végigmért egy lesújtó pillantással, majd a vállára dobta a törölközőjét, és fejét felszegve elvonult. Távolodó csípőjét figyeltem, hogy hogyan ring. Ahogy felnéztem, Clara rosszalló pillantásával találkozott a tekintetem. Magára csavarta a törölközőjét, és ő is távozott. A nedves frottír szorosan körülölelte, és rátapadt a derekára, kerek fenekére. Reménytelennek tűnt, ezt a talányt soha nem fogom megoldani! Ha létezik is olyan, hogy melegradar, hát az enyém biztosan zárlatos. Egyik lányról sem tudom elképzelni, hogy ő lenne az aki olyan szenvedélyesen csókolt.
Újra bekentem magam tusfürdővel, puhán siklott a tenyerem síkos bőrömön. Éreztem, hogy megkeményednek a mellbimbóim, és ahogy végigsimítottam a melleimen, óvatosan az ujjaim közé csíptem, finoman megszorítottam őket. Kéjes nyilallást éreztem a köldököm táján, a kezem lejjebb csúszott, betévedt a lábaim közé. Összeszorítottam a két combom, homlokom a csempének támasztottam, figyeltem az izmok sóvárgó lüktetését. Aztán hirtelen megtekertem a csapot, és hideg vízzel fejeztem be a zuhanyzást.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése