Oldalak

2013-04-29

Back to the Word

Hűha, már vagy két hete nem írtam bejegyzést! Nagyon finiseltem a fordítással, aztán meg szabadságoltam magam, csak olvasni volt kedvem a betűket, nem írni. Előkaptam néhány könyvet, és lazítottam kicsit. Aztán olvastam olyat is, aminek nekiállok, és lefordítom magyarra. Talán mert mazochista vagyok, vagy csak tart még a lendület, nem tudom. Persze nem hosszú könyv, csak két rövidebb novella. Még a szerkesztőmet kell rábeszélnem, hogy foglalkozzon vele ő is. (Aztán meg a kiadót.) Szóval visszatérek a Word-höz, és fordítgatok tovább. És ha már úgy is nyomkodom a billentyűket, akkor azt megtehetem a blogomnál is. Ahhoz képest, hogy egy időben naponta postoltam, most ez a két hetes kimaradás ijesztőnek tűnik. Főleg az, hogy egyáltalán nem voltak elvonási tüneteim.

2013-04-13

Az agyamon átsuhanó dolgok

Az én agyam folyton pörög, mint egy bolond ringlispíl. Mindenről rögtön eszembe jut egy másik dolog, arról meg egy még újabb. Így nem megy a fordítás, mert folyton meg kell állnom, hogy utánanézzek valaminek, ami szorosan véve nem is tartozik a könyvhöz, de ha előkerült, nem állom meg, hogy ne járjak utána. (Az egy félmondatban megemlített "előre nyilazott szárnyú repülőgép" annyira megragadott, hogy még jutyúb videót is kellett nézzek róla, milyen is az, de már a fizikáját is értem, hogy miért jobban manőverezhetőek az ilyen gépek.) Vagy a másik, mikor eszembe jutott, hogy milyen is lehet a "tökéletes" társadalom, és fél oldalt kellett írjak, hogy az egy későbbi időpontban megírandó akármihez felhasználható ötlet el ne vesszen. Így tényleg marhára nem haladok. Szerencsére ebből kifelé csak egy töredéke látszik.

2013-04-08

Apró differencia

Idén a húsvét viszonylag kellemesen telt. Bár bizonyos témákban továbbra is homlokegyenest ellenkező nézeteket vallunk Katával, néha egész jól összejön a kompromisszum. Neki a hagyományról vannak merev elképzelései, nekem meg egyes tisztasági előírásokról. De most nem volt semmi gond, Húsvét napján reggel felkeltünk, megmosakodtunk, asztalhoz ültünk, és a méregerős tormával megettük a keménytojást meg a sonkát. Az apró differencia az volt, hogy a sonka korábban nem egy disznó, hanem egy pulyka lába volt. Nem is értem miért nem jutott ez eszünkbe korábban, hiszen a hotdog (baromfi)virslivel, a (ló)kolbászos szendvics, és a (liba)zsíros kenyér is bevált. Még a (kecske)disznósajtot kéne feltalálni valakinek, és rendben is volnánk.