Oldalak

2014-01-11

Fordítás szükségeltetik

Rájöttem, hogy nem csak az angol nyelvű szépirodalmat kell lefordítani, hogy a könyveket azok is élvezhessék, akik magyarul olvasnak csak ilyesmit. Sokkal fontosabb a magyar-magyar fordítás, hogy pontosan értsük az embereket, és jobban élvezzük az életet. Felismertem, hogy a környezetemben szinte mindenki valamiféle fura nyelvet beszél, mely tele van "hamis barátokkal", azaz olyan kifejezésekkel, melyek az anyanyelvemen, magyarul ismerősnek tűnnek, magától adódna az értelmezésük, pedig valójában csak alaki hasonlóságot mutatnak a szavak, igazából egészen más a jelentésük. Mondok példákat.
Kolléganő rá akar beszélni, hogy csináljak meg valamit, amihez semmi közöm: "Kérnék tőled egy apró szívességet, de ha nem érsz rá, mondj nyugodtan nemet." Ez valójában azt jelenti: "Hatalmas nagy munka, nekem kéne megcsinálnom, de rád akarom lőcsölni, és ne merj nemet mondani, különben örök harag!"
Szívességből elvállaltam egy barátnőmnek. = Pénzt kapok érte egy cégtől.
Egyedül te értesz hozzá, benned lehet csak megbízni. = Nincs még egy ilyen idióta, akit ennyire be tudnék palizni.
Fecó hazajön, lustálkodik, számítógépezik, eszik, számítógépezik, elmegy megfürdeni, megnéz egy filmet stb. nem fűlik a foga a leckéhez, de szólok, hogy csinálja meg, mert hazajön az anyja, és mindkettőnkkel ordítozik, hogy miért nincs kész a leckéje. Aztán hazajön Kata, és megkérdezi, na te gyerek, hogy állsz a leckével. A válaszok, és a fordításaik:
Jól. = Sehogy.
Majdnem kész van. = Most kezdtem hozzá.
Megcsináltam mindent. = Az írásbeli kész, kivéve, amiből holnap nem lesz óránk, meg ami csak szorgalmi volt, és még nem tanultam meg a verset, plusz holnapra be kell adni egy rajzot, amihez hozzá sem fogtam.
Kata vett egy olcsó (= alig használható) fotószkennert. A régi képek természetesen nem szabványos méretűek, lecsúsznak a tartóról, és bennragadnak a készülékben, nem tudja őket kiszedni, hiába rázza, üti, nyúlkál bele csipesszel. Dühöngve mondja:
Ki volt az az idióta barom, aki ilyen ócska sz@rt tervezett! És neked se volt annyi eszed, hogy lebeszélj róla! = Már bánom, hogy megvettem.
Csinálj már valamit, ne csak állj ott, mint egy szerencsétlen hülye! = Kérlek szépen, légy szíves, segíts!
Hogy a pics@ba tudtad kivenni belőle, mikor nem is tartottad a lámpa alá, kurv@ra nem láthattál bele! = Nahát, milyen ügyes vagy, köszönöm szépen!
Egy délután a mama becsönget, hoz egy hatalmas ételhordót, tele frissen főzött ennivalóval. Invitálom beljebb a nappaliba, de a heverőn egy nagy kupac vasalnivaló, az előbb szedtem le a szárítóról, hogy ki tudjam teregetni a helyére, amit most mosott ki a gép. Mondom, hogy mindjárt elteszem, hogy le tudjon ülni, mire a mama:
Nem baj, hagyjad, már megyek is, épp csak beugrottam, hoztam egy kis ennivalót. = Olyan oltári rendetlenség van nálatok, hogy leülni sem lehet, és ha nem főzök rátok, éhen is haltok.
Szegény Katika, olyan sokat kell dolgoznia, késő estig, és hétvégén is az a sok tanfolyam... = Látom, hogy gyakorlatilag minden délután és hétvégéken is te vagy a gyerekkel, te neveled az anyja helyett.
Hiába, sokat kell dolgozni meg tanulni, hogy rendesen keressen az ember. = A te tanári fizetésed egy nagy nulla.
Ehhez képest a papa egész üdítő jelenség, az egész családban őt a legkönnyebb fordítani. Fecóval beállítunk hozzá, hogy megnézzünk valamit a laptopján, ami nem megy. Fecó felmegy a laptopért az emeletre. a papa meg azt mondja nekem:
Gyere, ülj le, tévézzünk egy kicsit. = Örülök, hogy látlak, de még megnézném a Híradó végét.
Bejön a mama, nézi egy percig a tévét, mond valami teljességgel irreleváns dolgot, aztán kimegy, mire a papa:
És én ezzel a nővel élek 40 éve! = Eszhülye.
Tudod mit? Igyunk egy sört! = Igyunk egy sört!

9 megjegyzés:

onsai írta...

Még pár ilyet esetleg a fordító-szerkesztő kapcsolatból is... :D

AncsaT írta...

Fordító/szerző -> szerkesztő:
OK, legyen, ahogy szerinted jó. = Jól van bzmeg, ez egy jelentéktelen h*lyeség, sz'al k*rvára mindegy, és már beleuntam a vitatkozásba!
Jól haladunk. = Iszonyat lassú vagy!
Jó veled dolgozni, szeretném, ha a következő könyvet is te szerkesztenéd. = Mindegyik szerkesztő idióta, de rajtad legalább jókat tudtam röhögni.

:)))

onsai írta...

Hihi, ez jó volt. :))

Kiegészítem:
Író a szerkesztő tanácsaira:
Hát, nem is tudom... = Jajistenem, nem, nem, NEM!
Nagyszerű ötlet = Nem értem, mit akarsz, de tök égő megmondani.
Nagyszerű ötlet, csináljuk így. = Leszállnál már rólam?
Tudod, én bízom benned, mint szerkesztőben. = Kinyírtad a könyvem.
Ahogy gondolod. = Nem.
Máskor is szeretném, ha te lennél a szerkesztőm. = Már felírattam a nyugtatókat.
Kész a könyvem, leszel megint a szerkesztőm? = Nem bírlak, de a kritikusok imádták a jelzőket, amiket te írtál bele.

Szerkesztő az írónak.

Nagyon ügyesen átírtad, ne is javítsd tovább. = Sikerült úgy elcseszni, hogy éjszakázhatok, míg rendbe rakom.
Annyira tehetséges vagy, öröm ilyen szerzővel dolgozni. = Mindjárt leadás. Könyörgöm, csak egy hetet várj az írói válsággal!
Ez a részt kicsit gondold át. = Annyira szar, hogy sírtam a röhögéstől.

:D







AncsaT írta...

Látom már, az íróiskolának születőben az új kurzusa, "virágnyelvű munkatársi kommunikáció" címen taníthatnánk ezt a fajta nyelvet. :)

Ha kiakad a szerkesztő, nem tablettákat szed, hanem előkapja a szótárat, és ami először kiszaladt a száján, megkeresi a szótárban, és elküldi a mellette található kedves szavakat. A szerző/fordító, miután kiszótárazta a valódi jelentést, nem a Tiszának megy, vagy eszméletlenre issza magát, hanem megkeresi a válasz-anyázás szalonképes formáját és visszaküldi. :))

A kommunikációjuk folyamatos marad, ami segíti a munkafolyamatot, ugyanakkor megőrzik a lelki egyensúlyukat is. Mi pedig kiadunk egy tankönyvet a tárgyhoz, amit használni kezdenek a különböző irodai munkakörben dolgozók is, a visszajelzéseik alapján egy év múlva bővített újrakiadás, majd külön fejezetek a gépjárművezetők, fegyveres testületek tagjai, telefonos ügyfélszolgálati munkatársak és bolti eladók részére. Három év múlva angol, francia, német és spanyol nyelvű kiadás, és az évtized végére a "virágnyelvű kommunikáció"-t beveszik kötelező alapmodulnak az OKJ szakmák tantervébe, mi pedig világhírűek és kőgazdagok leszünk. :)))

AncsaT írta...

Ja, és válaszként ne merd azt írni, hogy "csodálatos ötlet" (ekkora baromságot életemben nem hallottam még) vagy "nagyszerű, állj is neki" (csináld egyedül, én lesz*rom) !!! :)))

onsai írta...

Hát, van egy gyanúm, hogy nem nekünk kéne ilyen tankönyvet írni. :P Mindketten túl egyenesen fogalmazunk ehhez.
Miket is írtál az én regényemnél? Levágott ujjak? Na, majd kikeresem, akkorát röhögtem rajta.

AncsaT írta...

:)))

Józan gondolkodásod ellenére írsz scifit, ami azt bizonyítja, hogy nem kell ahhoz se elszállt fantasztának lenni, a férfiszereplőid se gondolkodnak nőként, a gyerekszereplők se felnőttesek (hacsak nem pont olyannak akarod őket). Vagyis a nyílt, egyenes beszéd dacára tudhatunk virágnyelven is fogalmazni. :) És legfeljebb edzésnek olvasunk előtte egy csomó Jane Austent. :))

Tyúk írta...

Hát mondtam én neked olyat, hogy "OK, legyen, ahogy szerinted jó."? :)))))

Egyébként ez asszertív kommunikáció, de amúgy én megmondom, ha valami túl van fordítva. :D

AncsaT írta...

Nem, te simán megmondod, hogy lesz*rod, tökmindegy. :))
Egyébként az az észrevételem, hogy azokkal lehet a legsimábban együtt dolgozni, akik kendőzetlenül megmondják, ha valami nem ok. Lehet, hogy egy pillanatra elönti a vér az agyamat, megyek az ajtófélfához, és megrugdosom, de legalább tudom, hogy mivel kell foglalkozzak. Volt, hogy kaptam kedves levelet, halvány célzással, amit naná, hogy nem értettem meg, és valami teljesen másra válaszoltam, viccelődve. Aztán jött a morcos hangú levél, amitől idiótának éreztem magam, mert csak abból jöttem rá, hogy miről szólt az első. Eh...

Megjegyzés küldése