A múltkori poszt végén ezzel a kérdéssel zártam, és aztán meg is akartam beszélni Katával, hogy tényleg, miért olvasunk verseket, de pillanatok alatt rájöttünk, hogy a kérdés hipotetikus, mivel mostanában nem olvasunk verset. Nem hogy ritkán, egyáltalán nem. Elgondolkodtam, mikor volt utoljára verseskötet a kezemben. A hálószobában, az éjjeliszekrény sarkán ott van ugyan T. S. Eliottól a Macskák könyve, de ott van az már majd egy éve. Valami romantikus fantáziámat akarhattam kiélni, hogy verset olvasok a kedvesemnek, de aztán inkább az ő egyik erotikus fantáziáját váltottuk valóra.
Az önsajnálat visszaszorítása
-
Ma volt az első reggel, hogy nem arra keltem, miért tettem ezt magammal,
miért tetted ezt velem – nem is feltétlenül drámai, haneminkább egyszerű
oknyomozó...
1 hete