Oldalak

2023-02-13

Romantikus hasonlóságok és eltérések

Az érdeklődésem nem teljesen egysíkú, szoktam heteró szerelmes történeteket is olvasni, nem csak leszbikus romantikus irodalmat. Próbálkoztam meleg pasik románcával is, de valahogy nem fogott meg, vagy talán nem jó könyveket választottam, de néhány tíz oldalnál nem nagyon jutottam tovább. Szóval kissé egyoldalú az olvasmánylistám, és nem is túl hosszú, de néhány megfigyelést így is sikerült tennem. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezek nem feltétlen helytállóak, de gondolatébresztőnek így is jó lehet, és ha valakinek eltérő véleménye van, szívesen látom a kommentjét.
Először azt a triviális megjegyzést tenném, hogy nincs új a nap alatt, és többnyire ugyanazok az alaphelyzetek ismétlődnek, ha heteró, ha leszbikus a párosítás. Jane Austen óta nem sok újat találtak ki az írók, csak a körítésen, tálaláson igazítanak kicsit. A leggyakoribb séma az "addig utálták egymást, míg végül szerelmesek lettek", ahogy azt Mr. Darcy és Eliza Bennet előadta a Büszkeség és Balítéletben. De sűrűn előfordulnak "a körülmények szétválasztják őket, de végül minden jóra fordul" á lá Értelem és érzelem, vagy "egy nagy nulla vagyok, de igyekszem felnőni hozzád, különben is ilyennek szeretsz" (Emma) történetek is.
A heteró történetekben nagyon gyakori, hogy az egyik fél (általában a férfi) hatalmi pozícióban van, munkaadója, főnöke, a másiknak, aki alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben van. Leszbikus történeteknél sem ismeretlen ez, de sokkal ritkább felállás, jellemzően kiegyenlítettebbek a hatalmi viszonyok. Ahogy egy kapcsolatban is, két csaj közt nem kérdés, hogy a mosogatás női munka-e, mert irreleváns.
A múltkor olvastam erről egy tök jó cikket, ami azt mondta, hogy a heteró pároknál általában egyenlőtlen a munkamegosztás, és a nő végzi a házimunka nagyobb részét. Leszbikusoknál és meleg pasiknál egyenlőbb a helyzet, de a csajok jellemzően közösen csinálják a dolgokat, ugyanazt a munkát mindketten elvégezhetik, épp mikor melyikük ér rá, vagy aki a soros. A fiúk pedig inkább felosztják valamilyen módon a teendőket, pl. az egyik takarít, a másik meg főz, amelyikhez nagyobb az affinitása. De ez csak gyakoriság, nem természeti törvény, mi is felosztjuk a dolgokat, én többet vagyok a konyhában, Kata meg inkább mos, vasal.
Érdekes, hogy a binaritást (férfi-nő kettősség), mennyire nehéz meghaladni. Heterók gyakori kérdése leszbikus párok felé, hogy "akkor most nálatok ki a fiú és ki a lány?", mert a szerepeket továbbra is csak ilyen felosztásban tudják elképzelni. A regényekben ez úgy jelenik meg, hogy az egyik szereplő kockásinges, bakancsos, felnyírt hajú butch, a szakmája is vízvezetékszerelő, tetőfedő, marhatenyésztő stb., a másik meg lipstick leszbi, tűsarkú cipőben, miniszoknyában, manikűrözött, festett körmökkel, érdekes módon, sokszor szintén férfias (de inkább intellektuális) szakmával, mint cégvezető, osztályvezető főorvos, vagy befektetési bankár. Vagy épp ellenkezőleg, a nőies nő szakmája is nőies, cukrász, művész, főállású anyuka.
Két nő közt a konfliktus nem a hatalomról, hanem az elköteleződésről szól. Az egyikük (a butch) out (of), a másikuk pedig in the closet. És azon huzakodnak, hogy felvállalhatják-e nyíltan, mások előtt a kapcsolatukat. Ez heteró regényekben legfeljebb akkor fordul elő, ha az egyik fél házas. Érdekes, hogy leszbikus regényekben a szerelmi háromszög leginkább csak olyan formában jelenik meg, hogy feltűnik a színen az egyikük exe. Ami a valóságban sem ritka, egy zárt ismeretségi körben előfordulhat, hogy majdnem mindenki megvolt mindenkinek, de a regényírók ritkán használják ki az ebben rejlő dramaturgiai potenciált.
A hosszas, egyoldalú vágyódás, hódítás (udvarlás-visszautasítás, hevesebb udvarlás, még több visszautasítás, végül teljes megadás), tipikusan heteró dolog, ahogyan a plátói kapcsolat is. Leszbikus románc szinte nincs is szex nélkül, azok is jellemzően a fiatalabb korosztályoknak íródtak. És az idealizált partnerek is egész más tulajdonságokkal rendelkeznek. Heteró románcokban a férfi mindig jóképű, kidolgozott izmai vannak (kockahas kötelező), és kőgazdag, de ez utóbbi lehet, hogy csak a végére derül ki, a nő pedig modellalkat, bár meglehet, hogy a történet elején ronda szemüveggel, előnytelen frizurával és zsákruhával bányarémnek álcázza magát. Leszbikus történetekben a legkívánatosabb tulajdonság, ha valaki vállalja önmagát, és nem törődik mások elítélő véleményével, felszabadultan képes megélni a boldogságot. (Persze azért a vonzó test is megvan, csak nem kap akkora hangsúlyt.)
A legnyilvánvalóbbak az idealizált szexualitásban megnyilvánuló különbségek. A heteró szexben az a csúcsok csúcsa, ha a férfi és a nő genitális közösülés közben egyszerre élvez el. Leszbikusoknál a többszörös orgazmus (nem kettőről beszélünk, hanem hétről-nyolcról) a menő. Az persze heteró és leszbi sztoriknál is általános, hogy ez a "csúcsteljesítmény" már az első alkalommal, egyéjszakásnak szánt kalandok alkalmával is összejön. Az egymásra történő ráhangolódás azonnali, és erőfeszítés nélkül történik, nem kell a másikat, a másik testét, reakcióit megismerni, nem kell az intimitásnak, bizalomnak kialakulnia. Mert hát abban mi a romantikus, ha a szex először jobb esetben röhejes, rosszabb esetben kínos, de a másik jó fej és vicces, ezért adunk a dolognak egy kis időt, hátha kialakul.
Talán érződik, hogy némi szkepticizmussal kezelem a romantikus irodalmat, de azt kell mondjam, hogy nem csak a műveltségem ápolása végett, szakmai kötelességből olvasom. El tudom engedni magam, és élvezem a történeteket. Csak miután letettem a könyvet, tisztában vagyok vele, hogy amit olvastam, az egy mese volt, nem sok köze van a valósághoz. Nem szerepmodellt, életvezetési tanácsokat keresek ezekben az írásokban, csak könnyed kikapcsolódást. Így nem támasztok irreális elvárásokat magammal, a partneremmel és az életemmel szemben. Gyerekként ez valahogy könnyebben ment, senki nem akart karácsonyra sárkányt vagy egyszarvút, legfeljebb plüssből.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése