A rádióban hallottam, rinyálnak az orvosok, hogy milyen kevés lóvét kapnak, és inkább elmennek külföldre dolgozni. Sőt, már sokan ki is mentek. Na most nekem az jutott eszembe, hogy ilyen tömeges kivándorlást legutóbb a romák tartottak. Őket még meg is tudtam érteni, mert ha munka nem jut nekik, nyomorognak, hát próbálkoznak máshol. Elvégre mit kaptak ők ettől az országtól, megbecsülést meg olyasmit, hogy barátom szükség van rád itt. No de a dokik? Plusz rájuk nem szoktak sörétes puskával lövöldözni.
Azért orvosnak lenni megbecsült szakma, a dr. a név előtt ad némi presztízst, és talán a pályakezdők nem keresnek fényesen, de őszintén szólva nem is vágyom rá, hogy egy gyakornok műtse a vakbelemet. Kb. annyi is a szakértelmük, amennyi a lóvéjuk. OK, lehúztak 6 évet, bemagoltak egy csomó latin hülyeséget, de attól még messze nem szakemberek. Az a vén gyerekorvos, aki 40 év után ránéz a kiskölyökre, és csak a szülők megnyugtatása végett hallgatja sztetoszkóppal a gyerek hátát, meg mert a kicsik ilyenkor áhítatos szemmel néznek rá, de már rég tudja, hogy ha élénken csillog a csöppség szeme, akkor gyógyszer sem kell, csak dugják ágyba, ha 38 fölé menne a láza, akkor nyomjanak be egy kúpot, és itassák kakukkfűteával egyfolytában, na az orvos. A többi csak tanonc. És ami gáz, hogy rajtunk gyakorolnak, rajtunk követik el azokat a hibákat, amiből majd tanulnak.
Nagy a hangjuk, mert történetesen keresnek orvosokat tőlünk nyugatabbra, ráadásul magasabb fizetést kínálnak. De akkor mondjuk ki, hogy ebből az előnyös pozícióból ők most megpróbálják zsarolni a kormányzatot. Nem kell a rizsa, hogy méltatlanul keveset keresnek. Méltatlanul keveset keres az a nővér is, aki az ágytálat hurcolja, meg helyrehozza, eltussolja némelyik dokinak a tévedéseit. Méltatlanul keveset keres a tanár is, a konzervgyári munkás, meg a pénztáros a teszkóban. Csak ők nincsenek abban a helyzetben, hogy kivándorlással fenyegetőzzenek. Ilyen alapon kivándorolhatna majd mindenki, aztán meglátnánk, a sok pártfunkcionárius, vezető köztisztviselő, bankigazgató, cégvezető stb. mit csinálna élelem, ruházat, közlekedés, víz, villany, gáz stb. nélkül.
Csak mondanám, hogy szerintem nem kell ám mindenhova orvos. Agyműtéthez igen, de a fogamzásgátlót vizsgálat nélkül felírni, megteszi egy asszisztens is. A köhögő betegnek gondolkodás nélkül antibiotikumot a patikus is tud adni. Ha csurrantok-cseppentek a TB finanszírozásból valami minimálisat a természetgyógyászoknak, jókora kapacitást tudok teremteni. Hogy sarlatánok? Kérem, szabad orvosválasztás van, és majd szabályoz a piac. Illetve megtehetem, hogy csak a sikeres gyógyítás után térítek. Persze akkor pár orvos álla is felkopik.
Szóval aki menni akar, mehet. Persze lesz szíves a képzésének az árát visszafizetni. Azt hiszem, bevezetném az egész felsőoktatásban, hogy a teljes költséget kirovom a hallgatókra. Amilyen szak végzőseire szükség mutatkozik a gazdaságban, megtehetik a cégek, akik alkalmazni akarnak ilyen szakembereket, hogy ösztöndíjakat adnak. Persze szokásuk tanulmányi szerződést kötni, hogy aztán majd x időt náluk kell lehúzni, és ha valaki nem dolgozza le a vállalt éveket, perkálhatja vissza a zsét. Ezt állam bácsi is megteheti. Fizeti az orvostanhallgatók képzését, és azok aláírnak. 30 évet ledolgoznak, vagy arányosan visszanyomják a lóvét.
Hogy ez röghözkötés, meg rabszolgaság? Nem kell elfogadni az ösztöndíjat, ki lehet a tandíjat csengetni zsebből is, vagy diákhitelből. Aztán majd ki lehet menni külföldre, zsíros fizetésért, és abból lehet törleszteni. És nem is muszáj orvosnak lenni. Lehet árkot ásni, ott nem kell tandíjat fizetni. De az, hogy kitanulom a szakmát, mások adóforintjain, aztán kihúzok külföldre és magasról teszek azokra, akik ezt lehetővé tették, az nem járja. Hogy nehéz az élet? Másoknak is az. Sőt, elárulom, sokaknak még sokkal nehezebb.
19 megjegyzés:
Nem értek egyet, mert szerintem senki nem úgy megy orvosi egyetemre, hogy majd utána jól elmegy úgyis külföldre... ez azért a legtöbb esetben több évnyi szívás következménye. Hogy ők tudnak a szakmájukban dolgozni kint is?? Jó nekik! Ha tudnék, én is mennék talán.
Egyébként meg - bár nem ismerek adatokat - szerintem az orvosok kivándorlása csak felkapott téma most, de nemcsak ők mennek, mennek a mérnökök is meg a tanárok, csak ők kocsmárosnak meg csaposnak, ők is fizessék vissza a diploma árát?
Szerintem nem a külföldre távozó orvosokat kell baszogatni, hanem a felsőoktatásban megszünteti a teljes ingyenességet (mert a mostani tisztelt kormány a pár ezres tandíj ellen is persze erősen berzenkedett anno), rendes feltételek mellett tartani a diákhitelt + ösztöndíj lehetőségeket biztosítani, és megoldani az egyetem melletti diákmunka-vállalást. És akkor mindjárt érzi a diákság is, hogy melója van benne így is, meg úgy is. Aztán aki utána menni akar, menjen.
Van, amiben egyetértek veled, de egyben nem. Az egészségügy az egyetlen terület a közszférában, ahol nincs mód a hatékony tiltakozásra, esetlegesen a munkabeszüntetésre, pontosan az orvosok hippokratészi esküje miatt. Az egyetlen módja, hogy valódi megoldás felé tereljék a kormányt, az a felmondás lehetősége. Aki külföldre ment, annak már mindegy és az állam meg egy barom, hogy elengedte a szabad európai munkaerőpiacra a mi magasan képzett orvosainkat. A skandináv országokban jelenleg már nincs orvosképzés. Egyrészt mert nagyon drága, másrészt elég olcsón "megveszik" a jól képzett orvosokat más országokból. Amiben nem értek veled egyet az az, hogy igenis sok olyan orvos van, aki itt akar maradni, itt akar gyógyítani, kitanulni a szakirányokat, de mi értelmét látja ennek, ha 88 ezer nettóért kell csinálnia a kulimunkát, adminisztrációt, 8-10 ügyeletet kell vinnie, vagy ne adj isten elvinni a balhét éltesebb kollégái helyett egy betegjogi perben. Minden nap a bőrüket viszik vásárra, mikor nem megfelelő létszámmal, nem megfelelő eszközökkel kell kihozni a legtöbbet magukból, miközben ott lóg a fejük felett, hogy egy rossz döntés miatt vége lehet a pályafutásuknak. Belelátok ebbe, látok tehetséges, dolgozni akaró és felkészült orvosokat, de valljuk be mindenki pénzből él. Valljuk bbe, hogy vérlázító, hogy egy Budapesti köztisztasági alkalmazottnak 40ezerrel magasabb az alapbére egy kezdő orvosénál. Ezért a "fenyegetés" a felmondásokkal. Itt akarnak dolgozni, itt akarnak boldogulni, élni és családot alapítani, de többet akarnak érte kapni. Ez minden. A másik fele az, hogy simán kifizettetném a már kivándorolt jól kereső orvosokkal a képzési költségeket, ezt mind beletenném egy alapba, amiből helyre lehetne állítani az egyensúlyt. Ide nem kellenek olcsó kicsi kínai orvosok. Magyar kell, magyar egyetemekről, magyar forintért, megbecsülve. Ahogy régen...
Úgy tudom nem a főorvosok akarnak külföldre menni, többnyire nem azok, akik már egzisztenciát teremtettek itthon, hanem tömegével a frissen végzettek.
A rádióban az orvosokról volt szó, de nem korlátoznám rájuk a fizetést. Tandíjat írnék elő mindenkinek, aki a túl van a tankötelezettség határán. Persze nem feltétlen kéne ténylegesen befizetni, de a képzési költséget "le kéne dolgozni".
Azokon a szakokon, ahol "felesleg" van, ténylegesen fizetni kéne. Akinek meg nincs fölös pénze, vagy nagyon jól tanulna, hogy ösztöndíjas legyen, vagy olyanra jelentkezne, amire igény van, amivel majd el is tudna helyezkedni. Egy ilyen rendszer olcsóbb lenne, és jobban alkalmazkodna a gazdaság szükségleteihez.
Fetisa: A tűzoltó, a katona, a rendőr se tud hatékonyan tiltakozni. De elárulom, hogy a tanár sem. Mert ha én sztrájkolnék, azt csak úgy tehetném, hogy a gyerekfelügyelet megoldott legyen. Pedig világos, ha a szülőknek otthon kéne maradni, hogy vigyázzanak a kölkökre, csak akkor érne valamit a pedagógussztrájk.
Meggyőződésem, hogy sertéstelepi munkás, ács-állványozó, buszsofőr és állatorvos is van, aki akar tisztességgel dolgozni, és itt szeretne élni, családot alapítani, de több pénzt akar keresni. Csak nekik nincs lehetőségük kivándorlással fenyegetőzni.
Értem én, és részben magam ellen is beszélek, ha kiállok az orvosok mellett, mert amit én keresek, az sem elég semmire sem. Itt csak a sarkosítással és általánosítással van némi gondom.
Tegyük fel, hogy a telített képzéseket megfizettetik, vagy megszüntetik (Mondjuk jómagam tutira kihúznám a listáról a művelődésszervezést, a szociális munkás és hasonló kamu szakokat). A probléma adott marad, nem tudnak munkát és elfogadható bért adni ennyi túlképzett közszférában rekedt embernek. Tőlünk, nővérektől is elvárják már a diplomát, de valljuk be egy diplomás nővér nem hord éhbérért ágytálat, inkább elmegy az ápolási menedzsment, vagy a gyógyszeripar irányába 400.000Ft-os fizetésért, szolgálati kocsiért. Hiánypótlásra sem emberi erőforrás, sem pénz nincs. Megváltozott a képzési rendszer, ezért 10 évnyi utánpótlás hiányzik a nővérek közt is. Egy állam "jólétét" mindig is az egészségügy állapota mutatta meg, mert ez az az ágazat, amire a legtöbbet kell költeni és a legkevesebbet hoz. A miénk bedőlni látszik, ami mutatja az ország gazdasági állapotát...
Én nem az orvosok "ellen" kiabálok, hanem azért, hogy ebben az országban nagyon sokaknak sz@rul megy a sora. Egy szakmát kiemelni, hogy azt most rögtön de azonnal tessék európai módon bérezni, az nem tűnik igazságosnak.
Hogyne, megérdemlik az orvosok, de megérdemelnék mások is, a kérdés csak az, kitől vegyük el? Alapjaiban kéne átszervezni az országot, megnézni, kik azok, akik aránytalanul nagyot markolnak, és nem tesznek le érte megfelelő teljesítményt: bűnözés, feketegazdaság, bankok, biztosítók, úgy általában a pénzügyi szektor, gyógyszer-, dohányipar, kereskedelmi láncok, mezőgazdasági felvásárlók, a média, labdarúgás stb.
Ki kéne találni, hogyan lehet helyreállítani az egyensúlyt. Persze, akik tehetnének valamit, nem érdekeltek igazán a változásokban. Akik meg érdekeltek vagyunk, nem igazán tehetünk semmit. Marad az, hogy morgunk. Mint én most.
Egyszerű lenne. Anno(a nem is annyira átkosban)egy középvezető a dupláját kapta a pórnép bérének, egy felső vezető pedig maximum a háromszorosát. Itt van a kutya elásva...
Logikus, a minimálbér mellett a maximálbér összegét is szabályozni kéne. Csak akkor rögzíteni kéne alapvető árucikkek, élelmiszerfajták, ruhák, könyvek, tisztálkodószerek stb. árát is. Az ilyenfajta tervgazdaság egyszer már csődöt mondott, mert nem a valós igények alapján vezérelték. A jelenlegi piaci vezérlés sem az igazi, mert a valós igényeket itt is eltorzítják.
Az kéne, hogy minden lényeges információ hiteles formában mindenki számára hozzáférhető legyen. Például hogy lássuk mennyiért adják a hagymát a boltban, mennyiért veszi az üzlet a nagykereskedőtől, és az mennyit ad érte a termelőnek. Hátha megérné összedobni egy teherautóra, és a felvásárló kihagyásával elvinni a bolthoz az árut. Az üzleti titok az arra jó, hogy csökkentse a versenyt, és korrupcióra adjon okot.
Képzeljünk el egy olyan országot, ahol nincsen készpénz, csak számlák közt mozog a pénz, és az összes számla bárki által megtekinthető. Plusz egy szerződés csak érvényes, ha nyilvánosan, elektronikusan közzétették.
Én is csak részben osztom a gondolataidat. Idősebb, egzisztenciával rendelkező főorvosok is mennek ki külföldre, történetesen tudok egy kórházat aminek az egyik osztályán maradt vagy két orvos.
Tény, hogy rengeteget tanultak, folyamatosan továbbképzéseken kell részt venniük amik súlyos pénzekbe kerülnek, ahogy az is tény, hogy ezt a sok tanulást Magyarország gyalázatosan kevés fizetéssel "jutalmazza".
Egy mentőorvos például speciális területen dolgozik, tőle függ az életed ha hirtelen rosszul leszel, bőven többet dolgoznak az emberhiány miatt mint amennyit a jogszabályok engedélyeznek, van hogy egymás után két műszakot is kénytelenek lehúzni pihenés nélkül. Mindezt 100eFtért. A pótlékokat meg felejtsd el, erre nincs pénze az államnak -bár jogszabály szerint természetesen járna nekik (is).
Én megértem, hogy most felháborodtak hogy a nulla végzettségű hajléktalanok közmunkában történő alkalmazását az állam ugyanennyi pénzzel honorálná.
De nem a hajléktalan alkalmazottak fizetésével van gond, az teljesen normális lenne. Az orvosok fizetésével van a gond.
Tehát igazat adok nekik, egyetértek velük hogy ebben az országban nincs értéke, nincs megbecsülve az egyetemi végzettség, a sok sok éves tanulás, a továbbképzések. (ahogy még sok más szakmában sem!!)
Másik oldalról meg mégis azt kényszerülöm mondani: kapják be az orvosok. Legfőképpen azok, akik magánpraxist is működtetnek a főállásuk mellett. Eredmény? Főállásra szarok, a nem fizetős beteget nem veszem emberszámba, nem vagyok hajlandó rá pocsékolni a tudásomat. Dögöljön meg. A fizetősökkel ugyan foglalkozom, de vérszemet kaptam attól hogy dől a lé (lsd. nőgyógyászati magánvizsgálat 8eFt-nál kezdődik, a felső határ meg a 20eFt-ot veri!!!), ezért egy egy napra legalább 20 beteget írok be...
Számoljunk egy rossz variációt: 8eFt*20beteg=160eFt.
És ez egyetlen nap árbevétele.
Folyománya: a doki aranykeresztekkel a nyakában, bmw-vel rodeózik, remek kégliben lakik. Ugyanakkor a pénz miatt túl sok beteget vállal, tehát idővel már mint magánbetegként sem lesz elég ideje és türelme foglalkozni veled (saját tapasztalat), a pénzről és nem a gyógyításról fog szólni az egész.
Arról nem is beszélve: soha egyetlen magánorvossal nem találkoztam még életemben, akitől nyugtát, vagy számlát kaptam volna......
De tovább is mehetünk...Az állam miért is díjazza ilyen csekély mértékben az orvosokat? Részben a paraszlovencia miatt..
Tudod, amikor egy országban egy szülésért ELŐRE kéri az ELŐRE meghatározott "sikerdíjat" a kedves főorvos (ami 100eFt nál kezdődik), akkor baromira nem tudok együtt érezni velük és átérezni a problémájukat.
És igen, azokkal tudok együtt érezni, akik még friss, fiatal orvosok, akiket még nem szédített meg a paraszlovencia, akik még valóban "gyógyítani" akarnak, akik nem gombolják még le súlyos tízezrekkel a semmiért magánpraxisaik betegeit. És igen, támogatom hogy ilyen "kilátásokkal" menjenek ki külföldre, mert itt vagy pénzéhes sarlatán lesz belőle nulla empatikus képességgel, vagy ha megmarad embernek akkor a milliós továbbképzések kifizetése és a szánalmas kereset miatt előbb utóbb éhen hal.
répa
Számomra ez egyáltalán nem kérdéses, és nem csak az orvosokra vonatkozik. Az állami támogatáson van itt hangsúly.
Mert ha én kipengetem a tandíjamat, és az a távlati célom, hogy Ausztráliában fogok frissen végzett orvosként ágytállal futkozni vagy egy patikában ücsörögni a recepción - lássuk be, előfordulhat, mert egy frissen végzett, külföldi orvos ritkán lesz azonnal vezető sebész valahol -, akkor oké, ez volt a cél, ennyivel támogattam a magyar felsőoktatást.
Ja, és én is kiállok az orvosok mellett. Azok mellett, akik megérdemlik. Akik nem kúrják seggbe a hippokratészi esküjüket napi szinten.
De ugyanígy támogatom minden munkaterület képviselőjét.
Ty.
Orvos és orvos közt nagy a különbség. Szakértelemben, hivatástudatban, és bérezésben. Nehéz így általánosságban megfogalmazni dolgokat. Lehet, hogy egy szülész valóban 150e nettóért dolgozik, de ennek többszörösét vághatja zsebre hálapénzben. Egy körzeti orvos pénzt kap üzemeltetésére is, és tudtommal nem kell elszámolnia vele, hogy kimeszeltette a rendelőt, vagy a gyerekének vett belőle laptopot karácsonyra.
Egyébként meg az egész rendszer botrányos. Kapsz időpontot 9 órára. Mama odaviszi a gyereket, és délután 2-kor kerülnek sorra. Közben látják, hogy sorra libbennek be az ismerősök, akik mobilon becsörögnek, kijön a fehérköpenyes és soron kívül beviszi. Vagy másik. gyerek szeme piros és viszket. De csak az egyik. Gyerekorvos megnézi, hümmög, beutalót ad. Telefon a szemészetre, időpont két hónap múlva. Remek, mert addigra vagy megvakul vagy meggyógyul. Elviszed magánrendelésre. 3.000 Ft-ért a doki közli, hogy a gyerek szeme gyulladt, (naná hogy gyulladt, azért vitted orvoshoz) és felír neki egy vény nélkül kapható szemcseppet.
Ezért van, hogy amíg nem kell hozzám mentő, én inkább saját magam próbálom meg orvosolni az apró-cseprő nyavalyáimat. olcsóbb, gyorsabb, és nem gondolom, hogy kevésbé hatékony volna. Csak ugye a gyerekkel óvatoskodik az ember.
Szóval nem akarom én az orvosokat egy kalap alatt leszólni, mert biztos van köztük rendes, segítőkész, aki emberként bánik a beteggel, nem pénzsóvár, kapzsi és még szakmailag is jó, csak talán kevesen vannak. Vagy ha nincsenek is olyan kevesen, valamiért mindig az ellenpélda kerül a szemünk elé. De nem hiszem, hogy kivételezni kéne egy szakma képviselőivel, csak azért, mert amit egy orvos mond, arra odafigyelünk, beszél róla a rádió, amit meg egy lakatos mondana, az a kutyát nem érdekli.
Nem csak azért, mert beszél róla a rádió...hanem mert szükségünk van (lenne) rájuk -emberként és orvosként egyaránt-, és egyre kevésbé számíthatunk gyógyulásra a ma uralkodó egészségügy (és hozzáállás) keretein belül.
Soha, senki nem tudhatja mikor lesz olyan beteg, hogy véget ér a vény nélkül kapható szerek alkalmazása meg az otthoni házipraktikák..
Kapjanak normális fizetést, ha pedig ezek után is paraszlovenciával élnének - sitt. Ennyi.Ez lassan csak Magyarországon nem természetes dolog.
répa
Igen, ez egy lényeges dolog lenne. Mert valahol bőszítő, hogy vonják tőlem az eü.járulékot, fizet utánam a munkáltatóm, aztán ha egészségügyi ellátásra van szükségem, akkor megvásárolom magamnak piaci árért, mert ami "jár" azt nem tudom/nem akarom igénybe venni, mert pocsék és/vagy lehetetlenség kivárni mire orvos elé kerülök.
Pontosan itt a nagy baj. Amit igénybe vehetne az ember, azt nem ajánlatos, mert akkor többet árt magának, mint amennyit használ. Megkaphatnád ingyen, mert levonják a TB járulékot, de jobban teszed,ha több ezer forintot fizetsz. Hogy miért? Mert sztrájkolnak az orvosok. Persze ők nem tehetik meg,hogy beszüntetik a betegellátást,de ahol lehet, megoldják ezt a kérdést, nem kell őket félteni. Nem úgy,hogy nem dolgoznak, hanem úgy, hogy nagykabátban, 1 méteres távolságból azt mondja,hogy tüdőgyulladásod van,vedd meg ezt a gyógyszert,meg még ezt....stb. Vagy éppen a 8 órakor kezdődő rendelés elcsúszik 9:15. 9-kor becsattog önelégülten a doki, majd egy negyed, vagy félóra szöszmötölés után fogadja a beteget. Vagy a kedvencem. Fogorvos, az asszisztensével, beteg kezelése alatt beszéli meg,hogy hol fognak randizni. Eszméleten. De hogy ne csak szidjam az orvosokat,hozzátartozik az is, hogy nem sok tiszteletük van. A hálapénz kérdés, mint szintén kényes téma, pedig egy hihetetlenül beteg dolog. Ha tisztességes maradsz, csóró leszel,de legalább becsületes. De mit érsz a becsületeddel, ha lehúz az egész orvos társadalom. Mert ez van. Igaz,hogy nyugodt lelkiismerettel fekszel le, de soha nem lesz semmid. Max. a Dr. a neved előtt. Mivel én is orvosi pályára készülök, sokat foglalkoztam a kérdéssel. Gyakran látni, fiatal,pályakezdőket, akik még visszautasítják a zsebükbe dugott 5-10 ezreseket, de bennfentesek szerint, 2 éven belül szemrebbenés nélkül elfogadnak mindent.
Őszintén szólva, amikor először hallottam erről a tömeges kivándorlásról,még én is úgy gondoltam,hogy igazuk van. Kint többet kereshetnek, világot látnak stb. De aztán rájöttem,hogy a magyar állam kitaníttatja őket, fedezi a tandíjat, ők pedig majd egy másik államnak növelik a GDP-jét. A magyarokkal az a baj jelenleg,hogy elvesztettük őseink hazaszeretetét. Nincs összefogás, nincs egység, mindenki megy a saját feje után, és senki nem nézi,hogy mit kellene tenni,hogy ne szétessen az ország,hanem valahogy kihúzzuk a ****-ból.
Hazaszeretettel nem lehet jóllakni. Csak amíg száz éve üres hassal is illett szeretni a hazát, ma ez már közvélekedés, hogy csak üres szólam, és gyakorlatilag hülyének tartanak, ha nem használod ki a lehetőséget, hogy lelépj valahová, ahol talán kolbászból van a kerítés.
Nem egy bloggerinánál olvastam, hogy ha tehetné, holnap lelépne, elege van abból, ami itt van. Vagy talán abból, ami nincs. Ilyenkor arra gondolok, hogy mennyire kilátástalan lehet nekik, és én még örüljek, hogy olyan körülményeim vannak, hogy nem kívánkozom el.
Nem úgy gondoltam,hogy szónokolni kell, és játszani a hős, a honfit, de ha mindenki elmegy, ne várjuk azt,hogy jobb lesz.
De ha a másik oldalról nézzük, amikor választanod kell,hogy vagy maradsz, "támogatni" a hazát, vagy elmész, hogy a családodnak legyen kenyere, nyilván a mellett fogsz voksolni, ami a legjobb neked. Nehéz kérdés. De nem is azzal van probléma,hogy egyesek szerencsét próbálnak máshol, hanem azzal, hogy nincs, aki megoldja a jelenlegi helyzetet. Szégyen,hogy a nagyok, a Nobel-díjasaink, a tudósaink, mind a hazájukon kívül tudtak csak érvényesülni.
Nem mind. Szent-Györgyi Albert a kivétel, aki Magyarországon végzett munkáért kapott Nobel díjat. Köszönhető ez Klebelsberg Kunó kultusznimiszternek, aki hazahívta, azzal, hogy kap egy kutatóintézetet, és egy jókora költségvetést. Bár pletykák szerint a nem a szegedi vezető állás, hanem a szegedi fűszerpaprika hozta haza. (Abból sikerült előállítani a C-vitamint, mert sokkal többet tartalmaz belőle mint a citrom.)
Magánpraxis:
Ne gondold, hogy a szabad ég alatt puszta kézzel vizsgál az orvos,hogy aztán zsebre tehesse a 8000 ft-ot. Ott is kemény fenntartási költségek vannak.
Mivel mind a beteg, mind a fizetség kevesebb kézen megy át, az ellátás is hatékonyabb lesz, és a jutalma is közvetlenebb, emiatt az ellátás hatékonyabb lesz... Mert addig, amíg nincs gumikesztyű egy osztályon, mert az osztályos orvosnak új fotel kellett, addig nem érzi úgy az effektíve kezelő orvos, hogy ellenértékért dolgozik. De dolgozni fog,legalább azért, mert különben esküt szeg.
Szerintem elfogadható lenne, ha az az idealista vízió valósulna meg, hogy a végzett orvos, kimegy, (legalább külföldieken gyakorol) éli a magyar színvonalú életét (mert különben nem olyan mesés külföldön sem) és amit így 5-10 év alatt félretesz egyszer hazahozza és, mint tőkét itt fekteti be. Nem kel hogy befizesse az államkasszába, de itthoni vállalkozóval építtessen egy házat pl. Hazahozta a pénzt, amivel többet keresett. Eljutott egy olyan szintre, amiért már itthon is eleget kap, és "csak" fenn kell tartania a külföldi tőkéjéből beindított életét.
Úgy látom, hogy ha ma valaki itthon dolgozik, akkor jár neki annyi pénz, hogy fenntartsa magát (fedél, kaja), mert dolgozik. És minimum megbecsülés, és köszönet azért, mert úgy készült fel arra a munkára, hogy nem volt opció a mulasztás.
Valóban jóval kevesebb ismeretet használ gyakorlatban, mint amit meg kell tanulnia. De mindezt azért, hogy ő tudja vállalni a felelősséget pl. a receptírásért. A tanulás évei alatt "megveszi" a munkájával a jogot a felelősség vállalásra, mert ideálisan működő társadalomban a felelősség vállalást honorálják.
Magas a labda, mondhatni: Az oktatás költségével előre honorálják. Szerintem is bezárult ezzel a kör. Sajnos attól még, hogy logikailag helytálló, a felállás gyakorlatban nem tartható.
Mint minden elméleti leírás gyakorlatba fektetésekor, itt is számolni kell külső tényezőkkel,és nem pontosan meghatározható bizonytalansági faktorokkal.
Az orvosok irigyek. Mert vannak olyanok körülöttük, akik sem a szakmájukért, sem a szakmájukban nem dolgoznak annyit, mint ők, mégis többet keresnek, és mindennek a tetejében még boldogok is. És vannak olyanok, akik nem dolgoznak, mert megtalálják azt, aki helyettük dolgozik, és rátelepszenek. Összességében nem jut kevesebb fizetés, mint amennyi munka elvégzésre kerül a rendszeren belül, csak nem arányosan jut. Valójában az orvos (tanár!, nővér!) nem panaszkodhatna, (ha rendszerben nem volna elég pénz) amiért nem kap eleget, mert ez az idealizmusának az ára, ha olyan munkát végez egy szegény főnöknek (állam), amit akkor is csinálni kell, ha a főnök nem fizet. De! A pénz elég volna, ha mindenki úgy dolgozna, mint egy orvos, tanár, ápoló stb. Képzeljük el, hogy aki semmiért kap sokat (én nem ismerek ilyet, de az állami szintű sikkasztások legendáit már elfogadta igaznak a köztudat) hirtelen komolyan venné magát, (mint egy orvos, már-már az önteltségig) és a társadalmát és elkezdene annyit dolgozni, mint amennyit egy valódi munkát végző ember (o. t. á.) az ő fizetésének megfelelő összegért. A pénz nem áramolna másképp, de lehet, hogy a beruházások sikerülnének, stb. a folyamat végén lehet, hogy a kórház is használhatóbb lenne, olyan, mint egy
magánpraxis. Körbe értünk. Csak közben feltettük, hogy aki most elvtelen, az idealistává lesz. Nem fér bele ez a logikai halálugrás a realitásba. Mindaddig, amíg a feltevésünk nem válik gyakorlattá nem lehet kiemelni részproblémákat és afölött gyászolni.
Addig amíg az orvos irigységből kimehet külföldre,addig a sikkasztó nem dolgozik, ÉS FORDÍTVA. Egyszerre kéne attitűdöt váltani. De ehelyett húzzuk egymás haját, arra várva, hogy a másik előbb ereszti el.
Próbáljátok úgy olvasni, hogy mindig inkább a jó olvasata maradjon meg. Úgy láttam hiányzik még egy árnyalat, hogy teljes legyen a kép. Próbáltam nem ellenpólust képviselni, mert ahhoz sarkítani kellene. Ezért ti se sarkosan értelmezzétek.
Én a magánpraxisra nem haragszom. Csak mintha tőlünk nyugatabbra úgy működne a dolog, hogy ha van biztosításom, akkor elmehetek bármelyik dokihoz, és az ellátásom költségeit kifizeti neki a biztosító. Tehát van verseny, és ha egy orvos akar betegeket ellátni, akkor nem várakoztatja őket fél napig, mert azok simán átmennek egy másik rendelőbe.
Ehhez képest nálunk elmehetek egyetlen helyre, ahol a biztosításomért ellátnak. Már ha megérem azt a 2-3 hónapot, mire sor kerül rám. És persze ott többnyire kutyába se vesznek, a nővérek is úgy viselkednek, mintha koldulni mentünk volna oda, tetvesen és mocskos ruhában, ők pedig alamizsnát osztanának nekünk. Vagy elmehetek egy normális helyre, de ott bizony fizetnem kell. (Sokszor ugyanannak a dokinak, akinek az államilag fizetett rendelőjéből kifordultam a várakozási idő, meg a bánásmód miatt.) Mert az államtól "vásárolt" biztosításom sz@rt sem ér. Persze a biztosítást nem "vásároltam", azt "ellopták" a fizetésemből. És az ellenértékét, az egészségügyi szolgáltatást nem kaphatom meg akármelyik orvostól. Csak az állam által kijelölttől, adott helyen, időben és pocsék minőségben.
Tehát nem csak a dokikkal van bajom, sőt elsősorban nem velük, hanem a rendszerrel, amelyben az orvos megengedheti magának, hogy úgy viselkedjék, ahogy. Persze, hogy nem szent mind. De egy jól működő rendszerben legalább úgy kéne tegyen.
Megjegyzés küldése