Béla

Béla más volt. Érezte a másságát, hogy ő nem olyan mint a többiek, pedig nagyon igyekezett nem feltűnni, nem kilógni a sorból. Igazából még csak nem is Bélának hívták, de a nevét túlságosan is különlegesnek, ritkának, feltűnőnek találta, ezért még évekkel ezelőtt elkezdett Bélaként gondolni magára. Végül már odáig jutott, hogy ha egy zajos tömegben a saját nevét hallotta, akkor arra nem reagált, de a Bélára felkapta a fejét.

Személyes hatékonyság

Kicsit eltűntem mostanában a radarról, kezdtek maguk alá temetni a dolgok. A szokásos mellé akadt pár új teendőm is, belevágtunk az állami támogatásos felújításba, bevállaltam még pár maszek melót, aztán visszaálltunk jelenléti oktatásra, és ha már úgyis bent vagyok a suliban, akkor el kell intéznem néhány dolgot, ami a távoktatás miatt elmaradt, merthogy nem voltunk bent az épületben. És az egészet megfejeli a fordításom, amivel rekordot döntöttem a kiadóban, már én vagyok az, aki a leghosszabb ideje ül egy  bevállalt könyvön. Ezt a határidőt már most tartani akarom, akármi is történjék, mert na. Megelégeltem. Elhatároztam, hogy megemberelem, összekapom magamat, és megküzdök a rémséges mumusommal, aminek a neve: procrastination (halogatás).

Feloldozom magamat (Reziliencia 2. ea.)

Írtam egy korábbi postban, hogy nekiálltam fejleszteni a rezilienciámat, ami nagyjából azt a képességet jelenti, hogyha borulnak, elakadnak a terveink, akkor nem feladjuk, hanem újult erővel, ismét nekilátunk. Ilyen szempontból ez most egy csodálatos időszak az életemben, mert ezt a fajta rezilienciát alkalmam van gyakorolni nap mint nap. Kata kitalálta, hogy a lejáró lakáskasszánkat ne a hitelünkbe törlesszük be, hanem használjuk önerőnek az otthonfelújítási támogatás igénybevételéhez, elvégre nem minden nap kínálnak ajándék hárommilliót. Nem is vesztegeti az időt, egymásnak adják a kilincset a mesterek, természetesen mind kora délután jön, amikor én már hazaértem, Kata meg még nem. Plusz a kertben és a ház előtt is rendet kell csinálni, ami eddig vadregényes volt, az most hirtelen gondozatlan lett, és kell a hely a munkához meg az építőanyagnak, egyébként is minek annyi fa meg bokor. Így amikor épp nem tárgyalok, akkor a kertben dolgozok, egyik kezemben láncfűrész, a másikban metszőolló.

Introverzió

Kicsit eltűntem mostanában, befelé fordulós korszakom van. Eszembe jutott többször is, hogy posztolnék valamiről, de aztán elnyomtam az ingert. Talán besokalltam az emberektől, talán nem pihentem még ki a tanévet. És azt hiszem, amikor irritálnak az emberek, akkor nem szerencsés véleményt nyilvánítani, mert ilyenkor a kelleténél sarkosabban fogalmazok, és hajlamos vagyok mások tyúkszemére taposni. Jobb, ha inkább kerülöm is azokat a helyeket, ahol rendszeresen felbosszantom magam. Van például egy szexuális orientáció és identitás témakörben szerveződő facebook csoport, ahol szinte nem telik el úgy hét, hogy ne akadnék ki valamin. Ugyanakkor rengeteg értelmes dolgot is megosztanak, és vannak páran, akiktől érdemes posztokat olvasni. (Főként a kommentek húznak fel.)

Durva évkezdet

Nem tudom, hogy az jobb, ha egyszerre szakad a nyakunkba a baj, vagy ha a probléma apránként eszkalálódik. Az eszkaláció esetében van időnk hozzászokni a helyzethez, nem pánikolunk be, de intő példa a béka esete, amit beletesznek a fazék hideg vízbe, és úgy gyújtanak alá. Simán kiugorhatna, de mivel a víz lassacskán melegszik, nem veszi észre a veszélyt, és mire észbe kapna, addigra meg is főtt. Felénk a struccpolitika dívik, nem figyelünk az intő jelekre, akkor kezeljük a problémákat, amikor már tűrhetetlen a helyzet. Például azt vesszük észre, ha rakni akarunk a tűzre és kinyitjuk az ajtaját, gomolyog kifelé a füst a kályhából. A kályha, amíg ki kell választani a típusát, addig lakberendezési tárgy, dísz, vagyis Kata hatásköre. Ha baj van vele, rögtön fűtőberendezés lesz, műszaki eszköz, vagyis az én felelősségem. Nincs is ezzel baj, ismerem a működését, tudom, a tűztér fölött van egy 10-15 centis tér a füstelvezetéshez, oda szokott lerakódni a hamu, csak ki kell tisztogatni, megvan 10 perc alatt.

A nyúl mint olyan

Mint már többször kifejtettem, a Húsvét nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé. A lányoknak átható szagú, maró hatású folyadékkal való öntözése mind kertészetileg, mind pogány termékenységi szertartásként meglehetősen furának tűnik számomra. Inkább arra emlékeztet, amikor a ragadozók megjelölik a területük határait. Azzal a különbséggel, hogy itt a jelölés nem hogy nem riasztja el a többieket, ettől még inkább feljogosítva érzik magukat, hogy ők is rajta hagyják a szerencsétlen áldozaton a szagnyomukat. Aki megpróbálja magát kivonni a barbár szokás alól, azt rögvest kikiáltják a néphagyományra fittyet hányó, idegenlelkű ünneprontónak. És akkor még nem is beszéltünk a nyulas őrületről.

Szezon és fazon, avagy a manipulatív szóhasználatról

A párizsi események szörnyűségesek. Borzalmas, rettenetes tragédia, barbárság, embertelen és felfoghatatlan mészárlás történt. Ehhez nem lehet mit hozzátenni, nincsenek rá szavak. Viszont a történtekre adott reakciók, amikkel a fészbukon találkoztam, felbosszantottak annyira, hogy leüljek a gép elé, blogolni. Az egyik fajta szélsőséges vélemény kb. úgy néz ki, hogy nincs ebben semmi meglepő, ha Európa milliószám engedi be a kecskeb@szó arabokat (bocs, tényleg ezt írták), akkor ne csodálkozzon senki, ha után felrobbantják, szitává lövik. De a migránsimádóknak ez se lesz elég, amíg nem az ő s*ggük alatt robban a bomba, addig nem fogják észrevenni, hogy mi történik az orruk előtt. A másik fajta szélsőség szerint meg nem a most érkezők hajtották végre a támadást, hanem másod-harmad generációsok, ez nem a vallások, kultúrák háborúja, és ha most akadályoznánk a menekültek beáramlását, akkor a terroristák céljait pártolnánk, gyűlölet ellen csak szeretettel lehet harcolni.

Hol van a liberalizmus határa?

A svéd evangélikus egyház püspöke a stockholmi Tengerészek Templomából a el akarja távolíttatni a kereszteket és minden, a kereszténységre utaló jelképet, és jelet tetetne a falra, hogy merre van Mekka. Hát, ez nekem eléggé WTF? anélkül is, hogy a püspök, Eva Brunne nő, élettársi kapcsolatban él, és gyermeket nevel egy lelkésztársával, Gunilla Lindénnel, aki szintén nő. Értem én, hogy nyissuk meg Isten házát mindenki előtt, és szegény muzulmánok nem mernének bejönni, ha minden tele van kereszttel. No de mi van a keresztény hívőkkel? És azt egyébként sem a mezei muzulmán fogja eldönteni, hogy bemehet-e imádkozni egy keresztmentes templomba, hanem az imámok. És ők valószínűleg találnak más problémát is a kereszteken kívül. Akkor majd a templomokat Mekka felé tájoljuk, és nem fogjuk őket felszentelni? A torony kicsit karcsúbb lesz, és harang helyett müezzin lesz benne? No de vajon a keresztény hívők bemennek-e majd imádkozni ezekbe?

Migránsok és számok

Nem postoltam a sötét vízióimról, a migránsokkal teli Európa várható jövőjéről, nem akartam károgó varjú lenni. De kénytelen vagyok ismét elővenni a témát, mert bosszant az ostobaság, amivel és ahogyan érvelnek egyes megszólalók. Számokkal dobálóznak, és azokból olyasmit olvasnak ki, ami nincs bennünk, és a számokkal igyekeznek eltakarni a valóságot. Elmondják, hogy az EU lakossága 500 millió, és ha idén eddig 350 ezren jöttek a migránsok, akkor az 0,7 ezrelék, és hogy ez mennyire elenyésző. Csakhogy a migránsok nem egyenletesen oszlanak majd el Európában! Ha a szlovák kormány egy 5000 fős, magyarok lakta településen helyez el a kvóta alapján befogadott 500 bevándorlót, akkor az máris 10%. És ha megnézzük, hogy egyes európai nagyvárosokban, bizonyos kerületekben kizárólag csak muszlimok laknak, akkor az ott 100%. És abból az 500 millióból már most is kb. 30 millió muzulmán.

Pihe-nő

És végre felkerült a V betű is az AKÁCIÓ! elejére. Elballagtak a nyolcadikosok, nem jönnek a kölykök suliba. Mi még igen, a hétfő oktatásmentes munkanap, tantestületi értekezletnek keresztelt bográcsozást tartunk az egyik kolléga tanyáján. Plusz "a" betűvel kezdődő italok. Elég zúzós volt ez a tanév, kieresztjük a gőzt. Elvileg focizni is lehet majd, de ha negyven fok lesz árnyékban, az valószínűleg elmarad, és lengőteke bajnokság lesz helyette. Pedig ahogy a kolléganőket ismerem, már eltervezték jó előre, hogy kiket fognak felrúgni, oldalba könyökölni, lefejelni. Teljesen legálisan, a sport iránti lelkesedés álcája alatt. Persze a tekének is vannak előnyei, nyugodtabban lehet iszogatni és pletykálkodni közben.

Radikalizálódó jogvédelem

Három évvel ezelőtt a kereszténység vs. homoszexualitás vita egész másképp zajlott. A melegek jellemzően okosan, szép szóval, a Bibliát hivatkozva próbálták elfogadtatni a létezéshez való jogukat. De azóta mintha megváltoztak volna a dolgok. A dialektikus materializmus egyik alaptétele talán nem teljes egészében hülyeség: A mennyiségi változások egy bizonyos határon túl átcsapnak minőségi változásokba. Mintha a homofóbia ellen felszólalók elértek volna egy olyan kritikus tömeget, hogy már nem félve, meghallgatást remélve ragadnak szót, hanem szabadon kifejezik az indulataikat. Egy fészbukra feltöltött fotó alatt érdekes diskurzus bontakozott ki. A kép felirata: "A homoszexuálisoknak nincsen akcióterve arra, hogy kimossák a gyerekeid agyát, és magukhoz hasonlóvá formálják őket. Azok a keresztények, akikre te gondolsz."

A család fogalma

Fészbukon osztotta egy ismerős, hogy iskolai hittanórán azzal kábítják a gyerekeket, hogy az egyedülálló anyuka és x db kisgyermeke együtt az nem család. Erre csak annyit tudok mondani, hogy rohadjon meg az, aki képes ilyet mondani egy 7-8 éves kisgyereknek. Akinek nem elég az, hogy az anyukája egymagában, segítség nélkül kénytelen gondoskodni róla, nem elég egyedül várnia a buszt, miközben a többiekért jön az apukájuk, nem elég úgy felnőnie, hogy nem lát apai mintát, még azt is el kell viselnie, hogy valami idióta kívülállónak bélyegzi azzal, hogy neki nincs családja. Gratulálok, ez igazán szeretetteli, keresztényi hozzáállás, igazi pedagógiai érzékenységre, és krisztusi jóságra valló tett. Ez történik, amikor a tankönyvet nem a gyerekek igényeihez, hanem egy ideológiához gyártják.

Amy jól megmondta

Időnként az emberben felmerül a gyanú, hogy amit olvas egy cikkben, postban, az csak kamu, kitalálta a szerző, hogy legyen miről írnia, esetleg kiszínezte a dolgot, hogy érdekesebb legyen. A fészbukon látott Ask Amy írással kapcsolatban ez nem csak bennem merült fel, alul egy kommentelő is azt tippelte, hogy az egész fake, kitalált, vagy pedig egy troll, egy nettapló írt be ilyen álproblémával, hogy ööö... fogalmam sincs miért. El nem tudom képzelni, hogy ebben mi élvezet lenne. De a lényeg, hogy a válaszokban volt, aki belinkelte az újságcikk szkennelt képét, hogy nem kitalált, tényleg megjelent nyomtatásban is, és szerintem Amy Dickinson nem szorul rá, hogy kitaláljon dolgokat, kap elég levelet anélkül is, legfeljebb az fordulhatott elő, hogy az újságnak írt be egy idióta kitalált dolgot, de az sem túl valószínű. A neten sokkal gyakoribb a trollkodás, kevesebb erőfeszítést igényel, és kevésbé lehet visszanyomozni, hogy ki volt az, aki elkövette.

Az intolerancia toleranciája

A facebookon az egyik zárt csoportban (ahol a téma a homoszexualitás irodalmi megjelenítése), előkerült Orson Scott Card, és a mostanában körülötte kavargó botrány, és az LMBT szervezetek bojkottfelhívása. Én kicsit értetlenül állok az egész előtt, nagyon várom a Végjáték c. filmet, a könyv meghatározó irodalmi élmény volt számomra. És Card többi könyvét is imádtam, élvezetesen ír, érdekes témákhoz nyúl, és amit kihoz belőlük, abban van olyan általános, emberi érték, ami miatt a művei megérdemlik a széleskörű figyelmet. A linkelt cikk is említi, hogy a film alapjául szolgáló könyv, "a Végjáték, és általában, az egész Ender-saga, különösen A holtak szószólója, sokkal inkább szól a mindenféle másság elfogadásáról, mások megértéséről és ennek a megértésnek az ABSZOLÚT szükségességéről." Ennek fényében meglehetősen érthetetlen Card hozzáállása a melegség kérdéséhez. De számomra a melegjogi aktivisták hozzáállása is furcsa a Card könyvéből készült filmhez.

Hit

A rádióban hallgattam valami egyházi műsort. Egy könyvről beszéltek, aminek a címe: A New Age keresztény szemmel. Biztos annak kapcsán, hogy újabb kiadásban is megjelent, feltehetően frissített tartalommal, én még a sok évvel ezelőtti változatával találkoztam. A lényege nagyjából annyi, hogy mindenféle szellemi áramlat nagy marhaság, sőt, egyenesen ártalmas, kártékony, lélekromboló, az Agykontrolltól a Zen meditációig (hogy ábécében legyen), felsorolhatjuk az összeset, de azok feleslegesek, mert itt van nekünk az Evangélium, Isten szava, ott megtalálunk mindent, amire csak szükségünk van. Oké, azt aláírom, hogy ezek nem mind állnak egyforma szinten (pl. a csirkenyakazós, vérfröcskölős woodoo nekem csak olvasva meg filmen jön be), de a rádiót hallgatva a hideg futkározott a hátamon, és könyvégető (meg boszorkányégető) máglyák füstjének szagát véltem érezni.

Zsidózás, antiszemitázás

A rádióban úgy hallottam, tegnap volt a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Az Élet Menete viszont vasárnap volt. Gondoltam, megnézem, pontosan mikor is van az emléknap. Kicsit elkeveredtem, mert kiderült, hogy ezekből az emléknapokból meglehetősen bőséges a kínálat. Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja. 1945-ben, ezen a napon szabadult fel az auschwitzi tábor, ezért egy 2005-ös ENSZ-határozat alapján 2006-tól minden évben emlékezünk. Április valahanyadika (Niszán hó 27., de a zsidó naptár a holdévhez kötődik, ezért ez egy mozgóünnep, a Gergely-naptár szerint évente más-más napra esik) holokauszt emléknap. 1943. április 19-én (niszán 27.) a varsói gettó fellázadt. Ennek emlékére, az izraeli kormány döntése alapján, nem csak Izraelben, ekkor is emlékezünk. Április 16-án, az Országgyűlés 2000-es határozata alapján, 2001-től, szintén emlékezünk - 1944-ben, ezen a napon kezdődtek meg a deportálások Kárpátalján. Augusztus 2-án még cigány holokauszt emléknapja is van, hogy jobban össze lehessen keverni a dátumokat.

Tavasz éji tanítás

Tegnap Fecóval ketten voltunk egész nap, Kata elment kirándulni az iskolájával. Délelőtt napoztunk, fát aprítottunk, levegőztünk kint, megcsodáltuk a szomszéd virágba borult szilvafáját, aztán megettük a mama főztjét ebédre. Kicsit mákonyosak voltunk az óraátállítástól. Én nagyon utálom ezt a téli-nyári időszámítást, különösen ilyenkor tavasszal, mikor egy órával hamarabb kell felkelni. Mondjuk a fő bajom nem ez volt, hanem, hogy pénteken és szombaton is tanfolyamon tanítottam, jól elfáradtam, aztán hajnalban, mikor Kata indult, felébredtem. Aztán meg idegesített, hogy az időérzékemhez képest az óra teljesen mást mutatott. Például harangoztak, mikor a gyomrom szerint még messze nem volt itt az ideje az ebédnek. Délután még egy fél órára rá is dőltem az ágyra, bóbiskoltam, amíg Fecó a leckéjét csinálta (Állítólag. Szerintem farmerámázott vagy valami ilyesmi.)

A Pápa és a Szultán

Egy régi post feléledt, új kommentek fűzik tovább a témát. Ez a post egy másik folytatása volt, aminek szintén volt előzménye. Szex, szerelem örök témák, ahogy Isten és a vallás ezekhez való viszonya is. Mi pedig hajlamosak vagyunk a különböző forrásokból származó vélemények közül mindig azokat kiemelni, azokkal egyetérteni, melyek minket támogatnak. Így nem teszünk szert koherens hitrendszerre, viszont az egónk integritása nem sérül. (Na, ezt jól megfogalmaztam, a késői időpontot, a fáradtságomat okolhatjátok érte.) A jelenséget remekül illusztrálja egy régi selmeci diáknóta, melyre utaltam. Megkaptam a szövegét, itt van, megosztom veletek.

Fecó és a Zen

Fecó vett magának egy könyvet a Zenről. Örülhetnék, hogy felkeltettem érdeklődését a vallásfilozófia, a kristálytiszta gondolatok, a sallangoktól mentes élet iránt. De sajnos az a helyzet, hogy nem én voltam ilyen hatással rá, hanem Charlie Crews. Belelesett egy epizódba, amit néztem, és mondta, hogy ezt ő is akarja. Kikönyörögte, hogy keressem elő az első évadot, aztán megnézte az egészet. Katával együtt! Ugyanis a drága morgott vele, hogy mi a francot néz már megint, mi ez a vacak. Aztán ott felejtette magát előtte, majd vasalás közben berakatta, és együtt nézték. Teljesen fel voltak háborodva, hogy a második évadot milyen kurtán-furcsán elvarrták, és véget vetettek a sorozatnak. Mivel volt még hely a korongon odakerült a Justified első pár része is. De mondtam, hogy abba bele se nézzenek a nyári szünetig.

Homoszexualitás és Biblia

Szabi hozzászólt egy régi bejegyzéshez, amiről már szinte el is feledkeztem. Az Öt kenyér nevű keresztény közösség alapítójának könyvéről ír. Ez egy homoszexuálisok számára létrehozott keresztény csoport. Már a hallatán is is elönti az agyamat a vér, és gyújtogatni szeretnék! A melegeknek külön közösséget kell létrehozniuk, hogy gyakorolhassák Krisztus vallását? Azét a Krisztusét, aki vámosokkal és adószedőkkel ült egy asztalhoz? Aki elengedte a házasságtörő nő büntetését? Aki kitaszított leprások közé ment hirdetni az igét? Hát milyen Istentől elrugaszkodott, magát kereszténynek hazudó banda az, amely nem fogadja be maga közé a melegeket? Persze tudom. Ahogy minden más közösség, ez is csak emberekből áll. Gyarlók ők is.