Oldalak

2022-08-01

Hülye egy világ

Éreztem egy ideje, hogy kezdek besokallni. Az ukrán háború már csak a hab volt a tortán. Próbáltam kiegyensúlyozottan tájékozódni, BBC, CNN, Fox News, Russia Today, de a kép nem lett tiszta, mégis mindenki azt várta, hogy foglaljak állást, mondjam meg, mit gondolok a helyzetről, kis túlzással, arra voltak kíváncsiak, "kinek szurkolok"? Az igazság, nem fizikai mennyiség, nincsenek olyan paraméterek, természeti állandók, amiket egy képletbe behelyettesítve kijön egy szám, megmutatva feketén-fehéren, kinek van igaza. Az igazság erősen szubjektív természetű, így ebben a kérdésben is valószínűleg valahol mindkét félnek igaza van, ugyanakkor egyiknek sincs igaza. Ráadásul a kérdés nem az, ki áll a jó és ki a rossz oldalon a háborúban, hanem hogy mit kéne tenni, hogyan lehetne ismét béke?
Elegem lett, hogy hírek helyett mindenütt propagandát találok, de egyébként is minek erőlködök, ha semmi ráhatásom a dolgokra, így meredeken visszavettem az érdeklődésemből a téma iránt. Ha a háborúról kérdeztek, a válaszom az volt, mielőbb véget kéne vetni a harcoknak, az öldöklésnek. Pont. Ha két gyerek püföli egymást a folyosón a szünetben, akkor sem érdekel, hogy ki kezdte, és ki mit mondott, ki ütött elsőnek, csak azt akarom, hogy hagyják abba. Ezt érdekes mód megértette mindenki, legalább is békén hagytak a további kérdésekkel. Igen, befelé fordultam, főként magammal foglalkozom, ami talán önzés, de úgy éreztem, a lelki épségem szempontjából feltétlen szükséges, ha nem akarok becsavarodni.
A nyár az arra van, hogy rendbeszedjem az idegrendszeremet, mire jön az ősz, kezdődik az új tanév. A világban rengeteg a probléma, de nem az én egyszemélyi felelősségem, hogy megoldjam mindet még ma. Amit tudok, persze megteszem, eddig is volt akkora klímaszorongás bennem, hogy kellően motivált legyek a szelektív hulladékgyűjtésre, termékek választásakor figyeljek a fenntarthatóságra, korlátozzam az ökológiai lábnyomomat. Azt hittem, hogy milyen remekül csinálom ezeket, mikor beütött a rezsicsökkentés mérséklése, és elkezdtem számolni, hogy mit kell majd fizetni az áramért és a gázért. Rögtön eszembe is jutott pár új ötlet, amivel takarékosabbá, energiahatékonyabbá tehetem a háztartásunkat. Egy kis zsebbevágó fenyegetés kell csak hozzá, és a kreativitás, találékonyság új mélységei tárulnak fel az emberben.
Vettem egy elektromos fogyasztásmérőt, és végigmértem az árammal működő készülékeinket, hogy lássam a felhasználást, és kisakkozhassam, hogyan tudom a fogyasztásunkat az átlagos mérték alá szorítani. Leállítottam az éjjel-nappal működő szervereket, Fecóval megbeszéltem, hogy napközben nem hagyjuk bekapcsolva a számítógépeket, ha felkelünk az asztal mellől, kapcsolós elosztókat tettem a készenléti üzemmódban működő készülékek elé, rendeltem pár takarékos LED lámpát a még meglévő hagyományosak helyére, rászólok Katára, ha égve hagyja a lámpát, mikor kimegy a szobából.
A gázzal valószínűleg nem lesz problémánk, eddig is alatta voltunk a határértéknek, és most cseréltünk nyílászárókat, van fatüzeléses kályhánk, feltehetően nem megy rá ingünk-gatyánk a rezsire. De az, hogy kénytelen voltam átgondolni az energiafelhasználásunkat, és rájöttem, hogy ha kell, hirtelen mennyi mindenen tudok még javítani, elgondolkodtatott. Feltehetően az életem más területein is akad még bőven mit optimalizálni. A következő nagy projektem ez lehet, hogy próbálok minden másban is sokkal tudatosabb, takarékosabb, környezetbarátabb, önzetlenebb, barátságosabb, támogatóbb lenni.
A világ egyre őrültebb, de nekem nem muszáj ugyanebbe az irányba haladnom. Ha a körülményeken nem tudok, magamon még mindig változtathatok. Ezt úgy hívják alkalmazkodás. Csinálhatom magamtól, előrelátóan, vagy megvárhatom, amíg a körülmények kényszerítik ki. Utóbbi kényelmesebb, előbbi talán kevésbé fájdalmas.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése