Teremtő gondolat

Tegnap kitettem a FB-ra a forralt boros postomat, amire egy ismerős írta, hogy ő is inna, én meg, hogy most van a szegedi Bortér, Fecó már kint van, nekem meg kell várnom, amíg Kata elalszik, szmájli. Mivel Fecót tíz óráig nem vártuk haza, a miénk volt az este, így hát elaltattam Katát, ami olyan jól sikerült, hogy én is elszenderedtem. Összegabalyodott végtagokkal, édesdeden aludtunk hajnali kettőig, mikor felébredtünk, és szétbogoztuk magunkat, hogy kimenjünk a mosdóba. A bejárati ajtón látszott, hogy Fecó még nem jött haza. Mennyi az idő? Hol lehet a gyerek? Kata telefonál, a hívott szám nem kapcsolható. Írt a haverokra Messengeren, akikkel Fecó együtt ment el, de semmi válasz. Szerencsére a haverok szüleinek nem tudta előkeríteni a telefonszámát, mert felhívta volna őket az éjszaka közepén.

A nyúl mint olyan

Mint már többször kifejtettem, a Húsvét nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé. A lányoknak átható szagú, maró hatású folyadékkal való öntözése mind kertészetileg, mind pogány termékenységi szertartásként meglehetősen furának tűnik számomra. Inkább arra emlékeztet, amikor a ragadozók megjelölik a területük határait. Azzal a különbséggel, hogy itt a jelölés nem hogy nem riasztja el a többieket, ettől még inkább feljogosítva érzik magukat, hogy ők is rajta hagyják a szerencsétlen áldozaton a szagnyomukat. Aki megpróbálja magát kivonni a barbár szokás alól, azt rögvest kikiáltják a néphagyományra fittyet hányó, idegenlelkű ünneprontónak. És akkor még nem is beszéltünk a nyulas őrületről.

Újévi szerencse

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! De csak most, január elsején. Mert december 31-én csak a férfiak mondhatják, a nők óévi jókívánsága balszerencsét hoz. Ami hagyján, hogy babona, de ronda, szexista babona. Amin felbosszantottam magam annyira, hogy sorravegyem a legismertebbeket. Ezeknek a babonáknak a központi eleme a szerencse. Mármint a jó szerencse. A szó eredeti értelme "sors", vagyis nem tesz különbséget a jó- és a balszerencse közt. De ma már kifejezetten pozitív jelentést hordoz. Ilyenkor azért kerül elő, mert valami általános, világszerte elterjedt képzet szerint, az évkezdet újrakezdéssel, tiszta lappal jár, lehetséges a rossz dolgokat odahagyni a véget érő esztendőben, és az újba csak csupa jó dolgot átvinni.

Lucy, trip, 42

A "Lucy" névről elsőként On Sai könyve jut az eszembe. Pontosabban a címszereplő, akit már az első kötetből ismerek. Többször és igen figyelmesen elolvastam ezeket a könyveket (mivel én voltam a szerkesztőjük), és közben egész jól megismertem, megszerettem Lucyt. Nem csoda, ha felkaptam a fejem, mikor Fecó szólt, hogy letöltött egy új filmet, aminek a címe: Lucy. Ahogy sejthető, a főszereplőt hívják így Luc Besson filmjében, akit Scarlett Johansson alakít. Délelőtt megnéztük a filmet, amiben említenek még egy Lucyt, aki kissé régebben élt, úgy nagyjából 3,2 millió évvel ezelőtt. A papírjai szerint a neve valójában AL 281-1. Ez egy régészeti lelet száma, ami egy Australopithecus Afarensis nőstény csontvázának kb. 40%-a, és a régészek nevezték el Lucynak, mert amikor kiásták, közben a Beatles dala szólt, a Lucy in the Sky with Diamonds.

A teljesség felé

100 éve született Weöres Sándor. (Hogy pontosítsak kicsit a rádióban elhangzottakon, tavaly június 22-én volt a születésének századik évfordulója, január 22. a halálának a napja, ma 25 éve, hogy meghalt.) Az első dolog, amit olvastam tőle, az A teljesség felé volt. Már ha nem számolom a gyerekverseit, mert természetesen a reszkető Galagonya, a Bóbita, körben az angyalokkal, a Csiribiri szellő-lány, Haragosi, aki minden apróságtól kiborul, meg a kínai száncsengő (Csing Ling) nekem is megvolt gyerekként. De legelőször ezzel a felnőtteknek szánt írásával találkoztam. Persze a csiribiri lélek lép a lajtorján, és az ágyad forró... engem hívj ma álmodba (eredetileg: még mellettem alszol ma - de a gyerekeknek azért már mégiscsak hm) szövegek is átértelmeződnek kicsit idősebb korban.

Lusta vagyok, utálom

Nagyon kéne már írnom a szakdolgozatomat. Kaptam feladatot, tudnék is mit csinálni. Olvasnom kéne, már van két könyvcímem is. Aztán anyagot kéne gyűjtenem, amit majd elemezni fogok. Én meg csak agyalok a metodikán, hogy milyen módszerrel, hogyan legyen a mintavétel, az eredményeket milyen formában, de ezt is csak a buszon hazafelé, alibiből, hogy elmondhassam, foglalkoztam vele. De mikor hazaérek, nem vagyok képes rávenni magam. Eszem valamit, mert éhes vagyok. Aztán jóllakottan nem lehet nekiállni semmi értelmesnek, ledőlök kicsit olvasni. Vagy inkább megnézek egy filmet. Áh, az túl hosszú, inkább egy epizódot valamelyik sorozatból. Vagy két epizódot, meg még néhányat. Egy film rövidebb lett volna.

Hetero vs. leszbi szex

Elgondolkoztam egy komment nyomán. Hogy van-e úgy, hogy valaki egy adott időszakban jobban kedveli a heteroszexet mint a leszbiszexet. Egy heterónál biztos van, mivel mondjuk nem ismeri, vagy nem tartja vállalhatónak a másik lehetőséget. De van-e olyan, hogy most puncit akarok, utána meg majd fütyit? Ezen rágódtam egy darabig, és azt hiszem nem merek egyetemleges választ adni a kérdésre. Mert ez kicsit úgy hangzik, mintha narancsról meg banánról lenne szó. És ugye az ilyesmi az ízlés körébe tartozik. Mikor milyen kedve van az embernek, egyszer sört kíván, egyszer meg bort. Meggyőzhető vagyok, hogy van, aki így látja. Ha épp fiús napja van, pasit fog felszedni a bárban, ha meg lányos napja, akkor egy csajt akar hazavinni. Egy távoli jövőben, amikor nem lesz majd diszkrimináció, és a szexuális partnerei megválasztása miatt nem gondol rosszat az egyik ember a másikról, talán akkor majd ez lesz az általános.

A pillantás ereje

A vizsgán az egyik lány blúzán a legfelső alatti gomb kigombolódott. Ahogy mozgott, időnként látni lehetett a mellének az ívéből egy darabkát. Igyekeztem diszkrét lenni, és a perifériás látásom is kitűnő, ezért beszélgetés közben a lány szemébe néztem. Aztán egyszer csak odanyúlt, érezte az üres gomblyukat, aztán elfordult, és úgy gombolkozott be. Ez kicsit furcsa volt, nem szokás, hogy egyik lány a másik előtt ilyen szemérmes legyen. Talán megérezte az érdeklődésemet, és zavarba hoztam? A gondolattól kellemetlenül éreztem magam.