Újévi szerencse

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! De csak most, január elsején. Mert december 31-én csak a férfiak mondhatják, a nők óévi jókívánsága balszerencsét hoz. Ami hagyján, hogy babona, de ronda, szexista babona. Amin felbosszantottam magam annyira, hogy sorravegyem a legismertebbeket. Ezeknek a babonáknak a központi eleme a szerencse. Mármint a jó szerencse. A szó eredeti értelme "sors", vagyis nem tesz különbséget a jó- és a balszerencse közt. De ma már kifejezetten pozitív jelentést hordoz. Ilyenkor azért kerül elő, mert valami általános, világszerte elterjedt képzet szerint, az évkezdet újrakezdéssel, tiszta lappal jár, lehetséges a rossz dolgokat odahagyni a véget érő esztendőben, és az újba csak csupa jó dolgot átvinni.

Ehhez kapcsolódó szokás, hogy szilveszterkor kitakarítják a házat, a legbelső szobából a bejárat felé haladva, mintegy kisöprik a házból a rossz dolgokat. Helyette elsején behozzák a jókat. Érdekes, sokat elárul az elharapózott, materialista, földhözragadt szemléletről, hogy a szerencsét leginkább gazdagság formájában képzeli el a néphagyomány. Ezért esznek elsején mákot meg lencsét, hogy amilyen sok apró szemből állnak ezek az ételek, olyan sok pénze legyen az azokat fogyasztóknak. Szerencsehozó még a malac, ami kitúrja nekünk a szerencsét. Ellentétben a csirkével, mert az hátrafelé kapirgál, távolítja tőlünk a szerencsét. A marhahús is jó, az ökör előrefelé húz. A hal megítélése ellentmondásos. Van, aki szerint a sok pikkely, "halpénz" gazdagságot hoz, mások szerint a fogyasztásával "elúszik" a szerencse.

De a disznó, ami szerencsét hoz, sem egyszerű eset. Mert sütve kell fogyasztani, nem főzve, és csak natúr jó, rántott húsnak nem. Ez utóbbinak az lehet az oka, hogy a bundához tojást is használnak, ami ugye csirke, és hátrafelé kapar. És nem minden része egyformán hatásos, a legnagyobb szerencsét a malac füle és farka, meg a csülök, köröm hozza. Ezek a kevésbé értékes részek, de inkább az lehet a fontos, hogy egyéb szokások is fűződnek hozzájuk. Például szerencsét hoz meghúzni a malac farkát. (Szerintem ez inkább valami termékenységvarázslat lehet, vö. "malackodás".) És valamiért a malac jobb választás, mint a disznó. Persze a disznóhoz negatív jelentés is fűződik, "részeg disznó", "mocskos disznó", a zsidó, arab kultúrkörben tisztátalannak tartják, a kereszténységben az ördög szimbóluma (Jézus kiűzte egy megszállott emberből a démonokat, azok belementek egy disznócsordába, és a tengerbe vesztek), a kínaiak az erőszakosságot társítják a vaddisznóhoz, a buddhizmusban a tudatlanság, lustaság, falánkság jelképe. A pici, rózsaszín kismalac még mentes ezektől a negatívumoktól.

Szerencsét hoz a kéményseprő is. A korom sok kicsi részecskéből áll, ami sok pénzt jelent, és a kéményből kikotorni a kormot, annyi mint eltávolítani a balszerencsét a házból. Plusz termékenységvarázslás, a kéményben a golyó és a seprő fel-le mozgatása a közösülést idézi. De hogy működjön, a kéményseprőt meg kell érinteni, vagy megfogni egy gombunkat, amit tizenháromszor meg kell csavarni vagy nem szabad elereszteni, amíg nem látunk egy szemüveges embert. És szerencsehozó a négylevelű lóhere is, persze újévtől függetlenül is, valószínűleg azért, mert ritka dolog. Plusz a négy levél keresztet formáz, Krisztus keresztjére emlékeztetve, és a levelekhez az alábbi jelentéseket társítják: hit, remény, szeretet, szerencse.

Kedvenc szerencseszimbólumom a lópatkó. A magyar  hitvilágban kifejezetten mágikus tárgy. Különösen akkor, ha már rátették egy ló patájára, az elvesztette, és valaki megtalálta. Egyrészt lóval érintkezett, és a lovak varázserejűek (táltos paripa, lóáldozat), másrészt a négylevelű lóheréhez hasonlóan ritka dolog ilyet találni. Valamikor lókoponyát szegeztek a kapuk fölé, később ezt váltotta fel a patkó. De nem csak kapura, ajtófélfára tették, beáshatták a ház alapjába, vagy a küszöbre szegezték (a nyitott résszel befelé, hogy bevigye a szerencsét). Vagy az itatóba tették, hogy megóvja az állatokat. Angolok hajóárbocra szegezték. Anyaga a vas (a fekete, kovácsolt vas a jó), ami hagyományosan szelleműző anyag, vasat megmarkolni annyi, mint fán lekopogni valamit, megóv a rontástól, bajtól. A legjobb a talált vas, ami azért is szerencsét jelenthetett, mert valamikor drága dolognak számított a vaseszköz. A patkó szerencsehozó ereje egész Európában, de Indiában és az arab területeken is ismert.

A boszorkányok állítólag félnek a lovaktól, így visszafordulnak abból az ajtóból, amire patkót szegeztek. Különösen a hétlyukú patkó hatásos, amit hét szöggel rögzítettek. Sokszor a felravatalozott halottra is vastárgyakat helyeztek, hogy megóvják a lelkét, ezek közt is gyakran szerepelt a patkó. A száraival felfelé, U alakban felhelyezett patkó szarvakat formáz, az ősi Szarvas Isten pogány védőisten (akit a kereszténység Sátánná változtatott), de a házakra rakott szarvak és a lópatkó fennmaradt. A keresztények szokták a patkót a szárakkal jobbra is felszegezni, hogy C betűt formázzon, így a megváltó Krisztusra (Christos) utal. A hagyomány napjainkban is él, sokan szeretik, ha a rendszámuk U betűt tartalmaz, mert az "megvédi az autót" a balesettől.