A szokások a gyökereink

A szokásos szilveszteri családi hajcihő helyett nyugodtan fogjuk tölteni a mai estét. Katám jelenleg színházban van a mamájával meg a papájával. Valami gálaműsort néznek, ami alól felmentést kértem és kaptam. Ha náluk szokás, hogy valahová el kell menni, akkor nálam is szokás lehet, hogy nem nézek gálaműsort. Fecó elment itthonról, barátokkal bulizik. Tuti lesz piálás is, mert gyalog ment, bicikli nélkül. De legalább ittasan nem vezet. Hamarosan hazajön Kata, kettesben várjuk majd az éjfélt. Koccintunk egy kis gyerekpezsgővel, meghallgatjuk a köztársasági elnök beszédét, felhívja a szüleit, és lefekszünk. Valami babonaság, hogy amivel elsején tölti a napját az ember, azt fogja csinálni egész évben. Ezért terveink szerint szexelni fogunk, éjfél után, reggel, délben és este is. :)

Kata nővérééknél nincs minden rendben. A gyerekek felnőnek, a nagyobbik már dolgozik, lakást vásárol, hamarosan elköltözik otthonról. A kisebbik egyetemista, együtt jár valakivel, egyre kevesebbet van otthon. Nem tudjuk mi lesz, ha kiröpülnek, lesz-e ami összetartsa a nővért és a férjét. A családi szilveszter is ezért marad el, az unokák már külön szilvesztereznek a saját társaságukkal, Kata nővéréék pedig nem akarnak kellemetlenül feszengeni. A karácsonyi ebéd alatt is úgy ültek egymás mellett, mintha a másik leprás volna. Katával mi pezsegtünk, mint aranyhal a királyvízben, az asztal alatt összeért a lábunk, kacarásztunk, csevegtünk. A nővér a mamával beszélt, a férjének félig hátat fordított, a férj karba tett kézzel a másik irányba dőlt, és a papával társalgott. A gyerekek meg láthatóan inkább valahol másutt lettek volna.

Mondtam, hogy ezért kár volt összejönni családi, közös ebédre. De Kata szerint ez, amióta az eszét tudja, így szokás, és a szokások a gyökereink. Ha elvágjuk őket, nincs ami megtartson. Erre azt mondtam, hogy a gyökerek néha maguktól elszáradnak, vagy a víz kimossa alóluk a földet. Ha meg akarjuk őrizni a stabilitásunkat, új gyökereket kell eresztenünk. Ezen elgondolkodott. Fecó is egyre nagyobb, jövőre végzős lesz, remélhetőleg továbbtanulni helyben fog, de egyszer elköltözik, mert önálló életet akar majd. És akkor mi is magunk maradunk, és új szokásokra lesz szükségünk. Közel két évtizede élünk együtt, és Fecó mindig is velünk volt. Eleinte csak Kata hasában, de aztán ott volt minden egyes napon. Mostanában persze már kimarad egy-egy éjszaka, vagy pár nap, ha bulizik vagy táborozik valamerre.

Karácsony előtt voltam anyámnál. Szokásommá vált, hogy szentestén nem találkozok vele, de előtte vagy utána igen. Ilyenkor viszek neki valamit, meg kapok is tőle, de szokás, hogy kihangsúlyozzuk, ez nem karácsonyi ajándék. Egy rádiós egeret vittem a régi, zsinóros helyére, mert vacakolt már egy ideje. Én egy csizmát kaptam, hogy a kolléganője vette, de nem tetszik neki, és odaadja, ha jó rám. És csinált nekem diós laskát. Otthon, Zalában sütöttek ilyet, kicsit keményebb pogácsaféleség, lapos és majdnem akkora, mint a tenyerem. Tele van darált dióval, és langyos tejjel kell enni. A fészbukon tartja a kapcsolatot néhány rokonával, tőlük kapta a receptet. Gyerekként sokat evett ilyet. Neki ez egy régi szokás felelevenítése, nekem egy új. De kapocs köztünk.

Katával nekünk is ki kell alakítanunk a magunk szokásait, amik csak a mieink lesznek. Egy jó irányba tett lépésnek tűnik, hogy a szilvesztert szűk körben töltjük. Elsején azért elmegyünk a nővéréékhez, elvisszük a gyerekpezsgő maradékát, és koccintunk a családtagjaival. De ez már egy új szokás lesz, terv szerint egy év múlva elsején hozzánk jön majd mindenki újévet köszönteni, a következő évben meg a mamáékhoz. Reméljük 3 év múlva megint mehetünk a nővéréékhez, mert még akkor is együtt lesznek.