Rugalmas gondolkodás

Amikor a gondolkodásod kikristályosodik, a világról alkotott képed elnyeri végső formáját, a véleményed a dolgokról kialakul (és megmerevedik), vesztettél. Ha azt gondolod, ismered az összes kérdésre a választ, neked annyi. Ha úgy érzed, már megtaláltad önmagad, pontosan ismered az utad, akkor már múlt idő vagy.

Ahhoz, hogy a legtöbbet hozhasd ki az életedből, nyitva kell tartanod a lehetőségeidet, meg kell őrizd a gondolkodásod hajlékonyságát. Ugrásra készen kell állnod, hátha történik valami - és higgy nekem, mindig történik, épp amikor a legkevésbé várnád. Ha beállítod magad arra, hogy csak a megszokott dolgokat tedd, kizárod magad a játékból. Hogy megértsd, mire is gondolok, nagyon alaposan meg kell vizsgálnod, hogyan is gondolkodsz. A hajlékony gondolkodás kicsit olyan, mint egyfajta szellemi harcművészet - állandó készenlét, hogy elhajolj, kitérj az útjából vagy elkapd ami jön, hátralépj aztán előretörj. Az életre ne mint ellenségre tekints, hanem mint egy barátságos edzőpartnerre! Ha hajlékony maradsz, lazán tartod magad, akkor élvezni fogod. Ha nem vagy hajlandó mozdulni, megveted a lábaid és megfeszíted magad, akkor az fájdalmas lesz.

Mindannyiunknak vannak szokásaink. Szeretünk magunkra úgy gondolni, hogy ilyenek vagyunk meg olyanok, ragaszkodunk a véleményünkhöz, a hiedelmeinkhez. Szeretünk bizonyos újságokat olvasni, tévéműsorokat, filmeket nézni, mindig ugyanoda járni vásárolni, a kedvenc ételeinket enni, egyfajta stílus szerint öltözködni. És ez rendben is van. De ha elzárunk magunk elől minden más lehetőséget, unalmasakká válunk, merevvé, változásra képtelenné, és akkor az fájdalmas lesz.

Hetedik szabály: Gondolkodj rugalmasan! (Az életre ne mint ellenségre tekints, hanem mint egy barátságos edzőpartnerre!)

Az életre tekints úgy, mint kalandok sorozatára! Minden kaland egy lehetőség, hogy örömet találj, tanulj valamit, felfedezd a világot, új tapasztalatokat, barátokat szerezz, tágítsd a látóköröd. Ha kizárod a kalandot az életedből, magadat zárod ki az életből. Ha lehetőséged adódik a kalandra, hogy megváltozzon a gondolkodásod, hogy kilépj a megszokott körből, azonnal ragadd meg és figyelj jól, mi történik! Ha a gondolat megriaszt, jusson eszedbe az, hogy a csigaházadba bármikor visszahúzódhatsz, de a pillanat, a lehetőség gyorsan elszáll.

De persze, az hogy mindig mondjunk igent minden lehetőségre, az nincs kőbe vésve, ez nem egy szabály, mert az is egy fajtája volna a merevségnek. Akinek a gondolkodása igazán rugalmas, az tudja, hogy mikor mondjon "nem"-et és mikor "igen"-t.

Ha kíváncsi vagy rá, mennyire rugalmas a gondolkodásod, van rá pár teszt. Idézd fel, milyen könyveket olvastál legutóbb! Ugyanolyanokat, mint amilyeneket mindig is olvasni szoktál? Előfordul, hogy azt mondod, "Ilyen emberekkel sosem szoktam találkozni", vagy "Én olyan helyekre nem járok". Ha igen, talán itt az ideje, hogy nyissál, és próbáld meg kissé felrázni magad.

---

Ez elég érdekes volt, mert én úgy érzem, elég nyitott a gondolkodásom, mindenfélébe belekóstolok, érdeklődöm, kíváncsiskodom, kipróbálok dolgokat, de ugyanakkor eléggé be is zárkózom. Bármikor rá lehet engem beszélni, hogy megkóstoljak valami újfajta kaját, meghallgassak egy furcsa zenét, megnézzek egy elvetemült filmet, de ha nagyon nem muszáj, akkor nem vagyok kíváncsi új emberekre, nem fogok elmenni valahová csak azért, hogy ott ismeretlen arcokat lássak. A kalandot én inkább befelé akarom megélni, és ha nem kell közvetlen kapcsolatba kerülnöm emberekkel, az olyan nagyon nem baj.

Ja, és annál a résznél, hogy "nem kell mindenre igent mondani", az a film jutott eszembe, mikor Jim Carrey valami hülye önfejlesztő előadás után az égvilágon mindenbe beleugrik. (Azt hiszem "Igenember" volt a címe.) Azért az ilyesmi nekem nem kicsit tűnik durvának, mert mikor az ember kimond egy "igent", azzal el is kötelezi magát. Most nem az anyakönyvvezető előtt kimondott igenre gondolok, de azzal is bizonyos kalandokra eleve nemet mond az ember, hanem pl. arra, hogy mikor igent mondtam a mesterszakra, azzal együtt jár, hogy nemet mondjak Rómára. (Nem sokára megy Kata, nekem meg órám lesz.)