Írtam 5 éve meg 10 éve is, úgy gondoltam, hogy akkor ez most már hagyomány, és illik. És hetek óta készülők írni arról, hogy miért is nem írok mostanában. Itt jöhetne a lista, hogy hócipő, cancel culture és öncenzúra, a politika megosztó, és háborúk, botrányok, világrend stb., de mit jöjjek ezekkel. Próbálhatom én meghúzni az összeesküvés-elméletetek és a valóság közti határvonalat Occam borotvájával, de minek? Csak osztanám én is az észt, és beleolvadnék a háttérzajba. Tesóm azt szokta mondani, hogy a vélemény olyan mint a s*gglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra. (Már ilyet se illik leírni, mert most jól diszkrimináltam mindazokat, akik számára az ánusz kiemelt erotikus jelentőséggel bír.)
Ez a blog köszöni szépen, jól elvan itt magában, majd a 20 éves évfordulóra írok megint. Az elmúlt évem viszonylag kellemesen telt, jól éreztem magam a könyvszakmának a fogyasztói oldalán, jó sokat olvastam. Ahogy most belegondolok, azért ezt a blogolás dolgot nem tudom olyan könnyen levetkőzni, mert írtam is némelyik olvasmányomról. Lehet, hogy csak témát és platformot váltottam. Talán mert a Goodreadsen nem érvényes a s*gglyukszabály, kíváncsiak vagyunk mások véleményére, amikor el akarjuk dönteni, hogy nekiálljunk-e egy könyv olvasásának. Bár nem azért írtam a könyvekről, hogy segítsek másoknak választani. Nem is nagyon tudom megfogalmazni, miért írtam.
Talán valami belső kényszerből kell kitennem szövegeket, hogy akinek épp erre van szüksége, rátalálhasson, a sors/véletlen/égiek/stb. majd vezetik az egerét, és pont oda kattint, és megtalálja. Volt hasonló élményem itt a blogon, filmkritikákhoz kommenteltek páran, hogy mekkora élmény volt a film, amire ráirányítottam a figyelmüket. Ezért aztán valószínűleg fogok még publikálni a neten, ha ez a blog el is sorvad. Tesóm már fűz egy ideje, hogy indítsunk valami közös projektet. Írásra akart rábeszélni, de egyelőre sikeresen ellenálltam. Az új ötlete egy fordítás, egy olyan mű magyarítása, amit nem valószínű, hogy bármelyik kiadó is megjelentetne. A trilógia fent van mindkettőnk polcán, olvastuk is, már csak neki kéne állni a munkának.
Hogy mikor lesz ebből bármi, nem tudom, a halogatásban nagyon jó vagyok. És egyelőre van mit csinálnom. Alapítványi munkák, anyám költözni akar, segítenem kell felújítani a lakást, Katával oda akarunk figyelni az egészségünkre, szeretnénk a kertünket felvirágoztatni, kirándulgatnánk is, mielőtt valami Covid variáns miatt ismét kijárási tilalom lesz, és elkezdtük tervezni a nyugdíjas életünket. Ez utóbbi kissé korainak tűnik, de időben kell gondolni rá. A lényeg, hogy akad elfoglaltságom, és a könyveknek, írásnak egyikben se jut szerep. 5 év múlva, a 20 éves posztban megírom majd, hogyan alakultak a terveink.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése