Kezdődik. A kampányidőszak. Ez nekem abból jön le, hogy ismerősök, rokonok, barátok, sőt random ismeretlenek is egymásnak feszülnek, indulatba jönnek és bántják egymást. Most éppen a fészbukon szaladtam bele abba, ami blogolásra késztet. Általam tisztelt személy a választásokról posztolta ki a gondolatait. A) Egyesek elmennek szavazni, és amit megszavaznak, az a többiekre is súlyos hatással lesz. (Az kimaradt, hogy amit a résztvevők többsége szavaz meg, azzal kénytelen élni a kisebbség is. Ezt hívják úgy, hogy demokrácia.) B) Aki nem szavaz, az a jelenlegi hatalomra szavaz. (Lefordítom: aki nincs velünk, az ellenünk van. Ez szimplán demagógia.) C) Ha egy nő nem szavaz, az szégyen, örülhetne, hogy egyáltalán van választójoga, déd- és ükanyáinknak még nem volt. (Szintúgy demagóg, érzelmi alapú retorika.)
A poszt alatt elindult egy vita, hogy mi jobb, bojkottálni a szavazást, vagy protest szavazatot leadni. Hogy nem lesz itt változás, mert az emberek, ostobák, tunyák, nem tudják, mi nekik a jó. Aztán volt egy hosszabb hozzászólás, amiben valaki feminista szemszögből nehezményezte, hogy a nőket miért kell kiemelve szégyeníteni, ha nem mennek el szavazni. És egyáltalán, minek ez az indulatos, gyűlöletkeltő hangnem? És az illető magát és az általa képviselt feminizmust elhatárolta a poszt írójától és annak feminizmusától. Amire kb. az volt a válasz, hogy na és, ugyan ki vagy te kisanyám? El is kezdték boncolgatni az illetőt, hogy kamureg a profilja. Persze, jött a válasz, mert korábban már betámadták a valódi regjét, és azon keresztül az ismerőseit, rokonait, azóta óvatos.
A hozzászólás, bár személyre szóló kritikát is tartalmazott, nem tűnt trollkodásnak, a hangnem nem volt goromba, elmondta a véleményét, hogy az eltelt évek alatt szerinte a posztoló egyre szélsőségesebbé vált, csalódott benne, és már nem tud közösséget vállalni vele. Érdemi válasz helyett a személyével kezdtek el foglalkozni a többiek, és mindenféle hátsó szándékokat tulajdonítottak neki. Az eredeti poszt írója körül tömörülő feminista közösség összezárt, rárepült az ellenvéleménnyel rendelkezőre. Igazolva a kamuprofil létjogosultságát. És mellesleg az általa kifogásolt dolgokra (érzelmi manipuláció, szexizmus) senki nem válaszolt. Gondolkodtam rajta, hogy hozzászólok én is a témához, de aztán megjött az eszem. Minek menjek más oldalára problémázni, hogy aztán magamra haragítsak embereket. Pont ezért van nekem itt ez a blog, hogy ha valami nagyon nyomja a begyemet, akkor itt kiadhassam magamból.
Szóval a lényeg: a poszt írója hiánypótló dolgot végez, a feminizmus messze van még attól, hogy okafogyottá váljon, igenis fel kell hívni a problémákra a figyelmet. Ugyanakkor a politikának más aspektusai is vannak, mint a feminista szempontok. Én értem, hogy jelenleg az éppen hatalmon lévő politikai garnitúra a gátja az előrelépésnek, de ez nem jelenti azt, hogyha lecseréljük őket, attól egy csapásra megoldódik minden bajunk, eltűnik az ózonlyuk, szaporodásnak indul a parlagi sas és eljön majd a messiás. És ennek a gondolatnak van egy nagyon-nagyon veszélyes mellékhatása is. Ha azt hisszük, hogy mi tudjuk a megoldást az összes ember problémájára, attól feljogosítva érezhetjük magunkat arra, hogy rájuk erőltessük ezt a megoldást, ha akarják, ha nem. Ha a cél szentesíti az eszközt, akkor lehet demagóg érvekkel befolyásolni másokat.
Én is nagyon szeretném, ha a parlament végre ratifikálná az Isztambuli Egyezményt. A nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak ellen sokkal határozottabban kéne fellépni ebben az országban. Ennek, ideológiai alapon, gátja az önmagát kereszténynek nevező KDNP és Fidesz koalíció. De nem ez az egyetlen szempont, ami alapján eldöntöm, hogy hová érdemes tenni az ikszet. A vitában is elmondta egy hozzászóló, hogy a kormánypártokra nem akar szavazni, de akkor meg kire? Nem tudja eldönteni, mert nem lát megfelelő alternatívát, ezért inkább nem is akar elmenni szavazni. A válaszok közt szerepelt a "mindegy, csak ne a Fideszre", illetve a Kétfarkú Kutya Párt is.
A demokráciának alapelve, hogy a lehető legszélesebb körben ki kell kérni az emberek véleményét, és a többség akarata szerint kell intézni az ügyeket. Ezt nagyon hangosan szokták hirdetni a demokraták, mindaddig, amíg a többség akarata mögöttük áll. Az amerikai elnökválasztás során is azon aggódtak, hogy mi lesz, ha Trump elveszti a választásokat, de nem lesz hajlandó elfogadni az eredményt, utcára szólítja a híveit, megcsúfolja a szent demokratikus értékeket, és viszályt szít a nemzetben. Aztán mi történt? Az úgynevezett demokraták elvesztették a választásokat, de nem voltak hajlandók elfogadni az eredményt, utcára szólították a híveiket, megcsúfolva a szent demokratikus értékeket, és viszályt szítottak a nemzetben.
Aki nem megy el szavazni, az nem az egyik vagy másik oldalra szavaz, hanem nem szavaz egyikre sem. Ez is egy lehetséges és elfogadható döntés. Az oviban gondoltuk úgy, hogy ha összevesztünk Jolánkával, és Évike nem volt hajlandó meghúzni Jolánka haját, mert nem tudta, ki mellé álljon, akkor Évike is az ellenségünk. Vagy a nemi erőszak azon esete, mikor megkérdezik a részeg, eszméletlen lányt, hogy akar-e szexelni, és ugye "a hallgatás beleegyezés", mivel nem tiltakozott, hát ő is akarta. Ha valaki nem nyilvánít véleményt, az nem jogosít fel arra, hogy én tulajdonítsak neki bármiféle szándékot, elhatározást. Azt is mondhatnánk, aki nem megy el szavazni, az az ellenzéket támogatja. Nincs rá logikus érv, hogy melyik állítás igaz. Csak egy-egy vaskos előfeltevés van mindegyik állításban.
Az előfeltevés az egy olyan ki nem mondott dolog, ami kiviláglik a mondandóból. Pl. a kérdőíven szereplő, "ön még manapság is szokott szexelni a kutyájával?" kérdésre adható igen és nem válasz bármelyikének beikszelése esetén is a válaszadó mintegy hallgatólagosan elismeri, hogy a múltban a nyilvánosan vállalhatónál közelebbi kapcsolatba került egy állattal. Az "aki nem szavaz, az a Fideszre szavaz" állítás azt is tartalmazza, hogy az illető, ha elmenne szavazni, a Fidesz ellen szavazna. Mert a Fidesz vállalhatatlan alternatíva, nem legitim választási lehetőség. Pedig, ha Magyarországon demokrácia van, akkor el kell fogadnunk, hogy az is egy lehetőség, hogy egy másik párt kerül hatalomra. Volt olyan időszak, amikor ez nem fordulhatott elő, mert csak egyetlen párt létezhetett, de azt népi demokráciának hívják, ahol nyelvileg a "népi" egy eufemisztikus fosztóképző.
A nők általános választójoga azt jelenti, hogy a nők választhatók és választhatnak. Nem azt, hogy kötelező nőket választani, vagy hogy a nőknek kötelező elmenni szavazni. Ha kötelezővé tennék, szerintem a feministák vonulnának elsőként az utcára, hogy kivívják a nők azon jogát, hogy ne voksoljanak, ha nem akarnak. És itt is ott az előfeltevés, hogy a nőknek el kell menniük szavazni, mert ők biztosan a Fidesz ellen szavaznak. Pedig a Fidesznek vannak női szavazói is. Vagy ők ne menjenek el? Fájó gondolat egyeseknek, de a kormánypártokra szavazni ugyanúgy legitim választási lehetőség. Akartam írni még a "mindegy kire" és "a Kutya Pártra" lehetőségekről is, de mindjárt ebéd, meg elég hosszú lett ez így is, majd erről máskor.
8 megjegyzés:
Nekem az jutott eszembe, mikor az említett bejegyzést olvastam, hogy ha nem 'bekázok' a párommal, akkor azokat a meleg aktivistákat köpöm szemen, akik kiharcolták nekem ezt a jogot. De inkább én sem kommenteltem oda.
Jó a párhuzam, a BÉK is jog, lehetőség, és nem arról szól, hogy kötelező hivatalosan bejelentened, ha azonos nemű élettársad van. És aki azért küzd, hogy a heterókkal azonos módon házasságot köthessen, ezért nem hajlandó beérni a BÉK-kel, annak nem mondjuk azt, hogy ha nem köt ilyet, akkor ezzel a homofóbok mellé áll.
Zavarba hozza a dolog az embert, mert nem tetszik neki, amit lát, de ha megszólal, akkor abból azt veszik le, hogy ellenség, és mindenben velük szemben foglal állást. Pedig a hozzászóló is valami olyat mondott, hogy csak a módszerekkel nem ért egyet.
Pontosan. Számos feminista és LMBT+ aktivista barátom van, évek óta figyelem, hogyan szeparálják el magukat módszeresen mindenkitől, aki nem teljesen úgy gondolkozik, mint ők. Ezzel pedig megfosztják magukat attól, hogy több szemszögből is megvitathatóak legyenek a nézeteik. Sajnos rengetegen lesznek emiatt elvakult szélsőségesek. Sokan pedig, akik kicsit árnyaltabban látják a dolgokat már nem merik leírni a véleményüket. Pedig nagyon jó kis eszmecseréktől fosztjuk így meg magunkat. Tisztelet a kivételnek.
És akik nem hallanak más véleményt a sajátjukon kívül, mert meg se hallgatják, de mások se mondják nekik, mert minek veszekedni, azok egyre inkább meg lesznek győződve a saját igazukról. És minél biztosabbak magukban, annál kevésbé fognak az övéktől eltérő véleményt tolerálni. Valamikor a terroristák is így kezdhették. (Persze nem teszek egyenlőségjelet a valódi terrorizmus és a véleményterror közé, de határozottan állítom, hogy ez nem jó irány.) A politikai aktivizmus önmagában se nem jó, se nem rossz. Az a kérdés, mik a céljai, és ehhez milyen eszközöket használ.
Egyre kevésbé hiszek abban, hogy van értelme bárhol is megmondani a véleményem és érvelni. Az emberek fejébe belesülnek gondolatok,és azokat onnan eltávolítani szép szóval reménytelen.
Kezdetben mindenki azt gondolja, hogy az ő véleménye a helyes. Ha nem így gondolná, akkor nem az volna a véleménye. :) Ha meg akarod győzni róla, hogy rosszul gondol valamit, akkor megeshet, azt hiszi, azt akarod bebizonyítani, hogy ő buta. És ennek ellenáll, mert mint tudjuk, a világon az ész van a legigazságosabban elosztva, hisz nem szoktak panaszkodni az emberek, hogy nekik abból sokkal kevesebb jutott, mint a többieknek. :)
De a butaságnak két formája van, a tudatlanság és az ostobaság. Amikor nem rendelkezel a helyes tudással, és amikor nem vagy rá képes, hogy szert tegyél a helyes tudásra (ha elbotlasz benne, akkor sem). A tudatlanság könnyedén orvosolható, az ostobaság sokszor gyógyíthatatlan.
Nemrég olvastam, hogy a Fészbukk változtat az elérési rendszerén és a Coelho idézetek helyett a kommentelést és a magvas vitákat szeretné előtérbe helyezni. Pont ennek a bejegyzésnek a témája kapcsán vigyorodtam el, hogy ez az Cukki, szórj gyöngyöt a disznók elé. Előbb el kellene sajátítani a vitakultúrát, mert így ilyen jó kis anyázós flamewarokat segít elő a rendszer.
Választások: ha nincs is igazi alternatíva, a leginkább szimpatikusra dobjanak az emberek egy +1 et. A jelenlegi rendszer nem attól rossz, hogy a Fidesz-KDNP viszi. Hanem attól, hogy a többieknek nincs beleszólása. Fékek és ellensúlyok rendszerére van szükség, hogy a Tisztel Házban is beálljon újra a demokrácia.
A hatalom alaptermészete az azt gyakorlók elaljasítása, kivételeket nem igen látni.
Én úgy vagyok vele, hogy ha már van jogom szavazni, akkor miért ne. Éltem a Jugoszláv rendszerben a Milosevic rezsim alatt, ahol szavazhattál akire akartál:
1. kiderült, hogy kire szavaztál és ha nem a kormánypártra, akkor kellemetlen következményei lettek
2. olyan mértékű volt a korrupció és az agymosás, hogy tisztességes választásokat sem tudtak tartani
Magyarországon sokan elfelejtik, hogy mekkora áldozatokkal jutottunk el addig, hogy egyáltalán szavazhassunk, pláne mikor nyugdíjasok száján csúszik ki, hogy "... Tállai elvtárs ...".
A vitával az a baj, hogy a felek győzni akarnak. Beszélgetés kellene, véleménycsere, ahol nem az a lényeg, a végén kinek erősödik meg az egója, és kié gyöngül, hanem hogy megtudjuk, a másik mit gondol a közös érdeklődésre számot tartó témáról, hátha olyan szempontot tud felhozni, amire mi nem gondoltunk. Ehhez persze tisztelni kell a másikat, legalább annyira, hogy meghallgatásra érdemesnek tartsuk a véleményét. És ne gondoljuk, hogy mi már mindent tudunk. Erre mondják a kínaiak, hogy teli csészébe nem lehet teát tölteni.
A jelenlegi hatalmi rendszerbe bele van kódolva, hogy a hatalom gyakorlói a saját, önös érdekeiket helyezzék előtérbe. Aki nem így tesz, hamar kikerül a hatalomból. Maga a rendszer rossz, amin a nyilvánosság segíthet, amennyiben a választók kellő értelemmel rendelkeznek. Szóval minimum két feltétel is hiányzik.
A jelen helyzet megítéléséhez trendeket kell figyelni. És ahogy mondod, az utóbbi pár évtizedet értékelve a helyzet összességében javult.
Megjegyzés küldése