Csendes eső szemerkélt

Reggel, mikor elmentem itthonról, csendes eső szemerkélt. Mint 21 évvel ezelőtt, amikor apa meghalt. Nem nyitottam ernyőt, hagytam, hogy az apró vízcseppek ráessenek a hajamra, arcomra. Azon gondolkodtam, összeállnak-e nagyobb cseppekké, és lecsorognak a nyakamba, vagy még előtte elpárolognak? Tesóm azt mesélte, ő nem gondolt semmire, vagy legalább is, nem emlékszik rá, csak az esőre, ahogy szitált, miközben ment a kórház felé. Valószínűleg már akkor sokkos állapotban volt, így nem rendítette meg apa holttestének a látványa. Az volt az első gondolata, amire emlékszik, hogy az a test, ott az ágyon, az nem apa. Az csak egy üres burok, amiből hiányzik a lényeg.

Őszülés

Az idei őszre, ami az időjárást illeti, sok panaszom nem lehet. De ha nem is kell elővennem, azért rendesen tele van a hócipőm. Például a halas kaland utáni héten ismételten beállított a kedves ismerős, és egy újabb vödör halat hozott nekünk. Tudom, csak én vagyok folyton elégedetlen, másutt meg éheznek az emberek, nekem meg az a bajom, hogy az ismerősök tök ingyen helybe hozzák az ennivalót. Épp csak a sült galamb nem repül a szánkba. És itt most a sült a lényeg, nem a galamb, mert a sült hal miatt nem veszekedne Kata, viszont az élő galamb ugyanígy kiakasztaná. Vagy az talán nem, mert egyszerűen csak elengedhetné. A halat meg le kéne vinni a Tiszához, ami mondjuk időben kevesebb, mint megpucolni, de mit mondjon az ember az ismerősöknek, akikkel összefut az utcán, hogy miért sétáltatja vödörben a halakat?

Predator a kert végében

Ezt a postot még a nyáron kezdtem el írni, de aztán félbemaradt. Most sikerült befejeznem. Szóval a nyáron nyaraltunk egy kicsit Katával meg Fecóval. A meleg miatt korán indultunk, hogy lehetőleg még hűvösben vonatozzunk, mert Kata nem bírja a légkondit, ezért nem szállhatunk InterCity kocsiba. Hajnalban keltem és kapkodva pakoltam be a hátizsákba, mert este már nem volt kedvem hozzá, így a vasútra menet barkochbáztunk, hogy mit hagytam otthon. Két dolgot is, az egyik a fürdőruhám, ami nem lett volna nagy gáz, ha mondjuk a hegyekbe megyünk kirándulni, de hát a Balatonhoz tartottunk. Persze az első két nap mindegy volt a dolog, mert ezeken a napokon egyébként sem mentem volna vízbe. És legfeljebb majd veszek magamnak egy új fürdőrucit. Ahogy én azt elképzeltem!

Vasárnapi száj- és hajtépés

Nem tudom, milyen szerencsétlen csillagállás, vagy időjárási front esetleg a földönkívüliek összeesküvése állhat a tegnapi nap hátterében, de az események a szokásosnál is jobban próbára tették az idegeimet. Nem hiszem, hogy az átlagot meghaladóan érzékeny (hisztis) lennék, sőt, az énképemnek része, hogy olyan vagyok, ki viszonylagos nyugalommal, türelemmel viseli el "a kor gúny-csapásit, / Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, / Útált szerelme kínját, pör-halasztást, / A hivatalnak packázásait, / S mind a rugást, mellyel méltatlanok / Bántalmazzák a tűrő érdemet". Ám most nekem is nagy levegőket kellett vennem, mélyeket sóhajtanom, s a kezem ökölbe szorult, hogy ne kezdjek el a saját vagy másvalaki haját tépve sikoltozni.

Indulatterápia

Elmentem anyámhoz, elvittem megmutatni neki a mesterszakos diplomámat. Megremegett a kezében, és nagyokat pislogott, nyelte vissza a könnyeit. Mondta, hogy nagyon örül, és nagyon büszke. Kicsit habozva hozzátette, hogy szívesen megnézte volna amint átveszem. Nem szóltam semmit, mire még hozzáfűzte, hogy nem magára akart büszke lenni, hanem rám. Az elsőre sem hívtam el, és mikor ezt egyszer szóvá tette, a fejéhez vágtam, hogy mi jogon parádézott volna büszke anyaként a lánya diplomaosztóján, mikor abban a diplomában neki semmi érdeme nem volt. Gondolkodtam, hogy most mit mondjak, aztán kiböktem, hogy nem díszes talárban, az ünnepségen vettem át, hanem postán küldettem ki. Nem tartottam volna illőnek, hogy ünnepeljek, örvendezzek apám halálának évfordulóján.

Neverwood

A nagy téliszünetelésben, unalmamban tévésorozatot kezdtem nézni. Erről azt mondták, hogy az egyik legjobb családi dráma. A zseniális New York-i sebésznek autóbalesetben meghal a felesége, aki addig összetartotta a családot. A fickó begőzöl, feladja az állását, és két gyerekével elköltözik egy istenhátamögötti kis hegyi faluba. Úgy illenek oda, mint apácára a monokini, és eleinte nagyjából így is érzik magukat. Hülye dolgokba keverednek, de aztán beilleszkednek. Többé-kevésbé.

Szavak, hallgatás, miegymás

Fecóval elsétáltunk a boltba reggeliért. Korán felébredt, mint mindig, ha nem kell iskolába menni. Még hűvös volt, egy bő anorákba bújtam, ő pedig felhajtotta a kapucniját. A ruhaujjam bő és hosszú, ilyenkor, mikor fázom, visszahúzom bele a kezem. Fecó meg rutinos mozdulattal bedugja a kis mancsát és kézenfogva jön mellettem. Így melengetjük egymás ujjait, kiscsoportos kora óta mikor egyszer elhagyta a kesztyűjét. Ez olyan meghitt érzés. Mint amikor szipog, matat a zsebében, majd végigkutatja az enyémeket, míg talál egy papírzsebkendőt. Mindezt egyetlen szó nélkül, mint egy rég begyakorolt szertartás mozdulatait, melyeket az ember csukott szemmel, félálomban is hiba nélkül végez.

Hamu és csönd

Tegnap olyan semmilyen eső volt. Valami szitált, de a diófák alatt nem lett egybefüggően nedves a föld. Gondolkodtam rajta, de aztán úgy döntöttem, hülye dolog lenne esőben öntözni. Kiálltam az ég alá, élveztem a jó levegőt, az esőszagot. Fecó is kijött, mondtam neki, figyelje meg, milyen más lett minden, a fények, elültek a madarak, a bogarak. Kata kiabált, hogy jöjjünk be az esőről. Mondtuk neki, hogy jöjjön ki ő. Aztán ezt párszor megismételte ő is, meg mi is. Olyan volt, mint egy felelgetős gyermekjáték. Gyertek haza ludaim! Végül itt is kijött a libuskánk. Megnyugodott, hogy a fa alatt tényleg nem "zuhog". Szeretem ezt az időt. De van, akinek szomorú emlékeket idéz.

Médium

Még egy sorozatot elkezdtem nézni. A "médium"-ot, Patricia Arquette-el. Már a True Romance-ban is feltűnt, hogy milyen észvesztően bomba nő. Most újra látni, plusz tíz kilóval és plusz tíz évvel, kellemes meglepetés. Hús-vér nő benyomását kelti, olyan formákkal, amiket szeretnél megfogni, hogy érezd is, amit látsz. Szeretnéd gyömöszölni egy kicsit, abban a megnyugtató tudatban, hogy nem fog eltörni. Az arca pedig olyan kevincostneres lett. A ráncok a szeme és a szája körül, jól állnak neki. Nem akarok ilyen boros hasonlatokkal jönni, hogy a kor csak javít rajta, de érett nőként, vonzóbb lett. Fiatalabban talán csábosabb volt, de most igazán vonzó. Gy.k. a különsbség a kettő közt az, hogy az egyikkel órákat, a másikkal éveket szeretnél együtt tölteni.

Hair

Vége a tanévnek. Legalábbis a tanításnak. Biziosztás meg tanévzáró majd csütörtökön. Szóval a robot még tart, bár kölykök nélkül. De aztán jön a nagy pihi. Fecó lesz cserkésztáborban, Kata melóban, én meg délig ki sem kelek az ágyból. Ha tesóméknál is beáll a nyári üzemmód, akkor ő is sokat lesz szabad. Strandon, meg mindenféle semleges terepen találkozunk majd, sőt, ha üresek a lakások, meg is látogatjuk egymást. Főz majd nekem, meg én is neki. Megnézünk együtt pár filmet, beszélgetünk a kertben a diófa alatt ücsörögve, hideg sört kortyolgatva. Mámor lesz.