Oldalak

2018-03-17

Nem bírtam ki

Még februárban összeveszett két kolléganőm. Politikai diskurzusnak indult a téma, aztán gyorsan eszkalálódott a helyzet, és egészen durva személyeskedésig fajult a dolog. Próbáltam csillapítani a kedélyeket, hogy bár egy adott területen eltérő nézeteket vallanak, sok másban viszont teljes mértékig egyetértenek, és a teljes spektrumot kéne szemlélniük, és nem egymásnak esni egy kisebb részletkérdés miatt. Erre megkaptam, hogy én csak hallgassak, egy jellemtelen, önző opportunista vagyok, visszahúzódok a magam kényelmes kis csigaházába, és nem érdekel senki és semmi más saját magamon kívül. Ami meglehet, hogy igaz, de ezek szerint ostobaságot műveltem, mikor kibújtam a csigaházamból, hogy békét szerezzek kettejük között. Ami egyébként magától helyreált két hét után, bár némi feszengés még érezhető, miközben együtt kávéznak és az időjárásról beszélgetnek.
Az eset folyományaként úgy gondoltam, hogy talán az lesz a legjobb, ha kerülöm a politikát. Tévét eddig sem néztem, a rádióban az irodalmi és gasztronómiai témájú adásokra, az interneten pedig a tudományos cikkekre és az ismerőseimről szóló megosztásokra szűkítettem a tartalomfogyasztásomat. És a megnyilatkozásaimat is. A blogolást hanyagoltam, a közösségi oldalakon átugrottam a politikai tartalmakat, babás, kutyás és kajás képeket lájkoltam. Mígnem belefutottam egy megosztásba, ami nyelvészeti kérdést vetett fel. És persze nem bírtam magammal, kommenteltem, szavak definícióit adtam meg, és kifejtettem abbéli nézetemet, hogy napjainkban a nyelvpolitika, nyelvtervezés olyan szélsőséges esetével van dolgunk, mikor a véleményformálók szándékosan eltorzítják a szavak jelentését, hogy ezáltal befolyásolják a közgondolkodást, minek következtében már értelmezni sem nagyon vagyunk képesek a miénktől eltérő irányultságú hírforrásokat.
A migráció eredeti jelentésében csupán elvándorlást jelent, mikor egy nagyobb tömegű valami, az egyik helyről átmegy egy másikra. Ez lehet a földgáz áthelyeződése egy porózus kőzettesten belül, egy állatfaj élőhelyének megváltozása, vagy az, amikor az emberek tömegesen lakóhelyet változtatnak egy országon belül, esetleg áttelepülnek egy másik országba. A szó a jelenség megnevezésére szolgál, nem utal a jelenséget kiváltó okokra, és főként nem tartalmaz értékítéletet magáról a jelenségről. És a magyar sajtó gyakorta pontatlanul használja. Az idegenajkú nyilatkozó az inmigrants szót használja, amiből a fordításban migránsok leszek. A ballib értelmezés szerint szegény, szerencsétlen, háborúk következtében földönfutóvá vált gyerekek és nők, a szélsőjobb retorika szerint pedig életerős fiatalemberek, akik munka helyett a jóléti társadalmak szociális rendszerén élősködve akarnak megélni, és esténként az utcákra vonulnak, szórakozásképpen nőket erőszakolni.
A migráns szóval nem az a baj, hogy nem PC, hanem hogy elfedi a finom részleteket. Hogy van INmigrant és van Emigráns. Van menekült, bevándorló és kivándorló. A menekült elhagyja a lakóhelyét, mert ott megszűntek az élethez szükséges feltételek. Például nem lehet ott élni, mert lőnek. De ez többnyire egy ideiglenes állapot, ha ismét béke lesz, a menekült vissza akar térni a korábbi lakhelyére. A bevándorló át akar költözni egy másik országba, mert az ottani körülményeket kedvezőbbnek tartja, úgy szeretne ő is élni, mint az ottaniak. De ennek a jelenségnek van egy másik oldala is, a bevándorló a másik oldalról nézve kivándorló. Aki elköltözik egy adott országból, mert nem tetszenek neki az ottani körülmények. A németországi, angliai vendégmunkás orvosok, akik letelepednek és bevándorlók lesznek, Magyarországról nézve kivándorlók, ami mindjárt nem olyan tetszetős dolog, és máris agyelszívást kiáltunk.
És van az a bevándorló is, aki nem olyan körülményeket akar magának, mint amit a befogadó országban talál, hanem a befogadó országban akar olyan viszonyok közt élni, mint a származási országában. Ezt honfoglalásnak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a befogadó országban egy adott területen a honfoglalók kialakítanak egy sajátos életmódot, szokásrendet, amit hajlandók és képesek is fenntartani, megvédeni a befogadó ország szokásaival és rendjével szemben. Így a befogadó ország területének egy része felett elveszti a befolyását, a joghatóságát és a szuverenitását. Ezt tekinthetjük csupán kultúrák közötti ellentétnek, de szélsőséges esetben az emberek közti erőszakos összecsapás lehet belőle.
Azt hihetnénk, hogy ha a szavak jelentésében rendet teszünk, akkor helyreáll a kommunikáció, és máris megértik egymást az emberek. De tesómmal beszélgetve, a múltkor rájöttem, hogy ennél mélyebb a probléma. De erről majd legközelebb, mert így is elég hosszú lett ez a bejegyzés, és már ebédidő van.

10 megjegyzés:

Szabi írta...

Végre írtál! :)
Az USA-ba számosan vándorolnak be úgy, hogy egy adott területen belül megtartják a saját kultúrájukat. Az mégsem honfoglalás.

AncsaT írta...

Attól, hogy a déli államokban sokan szinte csak spanyolul beszélnek, angolul alig, ahhoz nem ragaszkodnak, hogy a Dél-Mexikóban hatályos törvények szerint 12 éves kortól szabadon létesíthessenek szexuális kapcsolatot a kislányokkal, hanem elfogadják, hogy az Államokban ez 16-18 éves kor alatt tilos. És legalábbis nyilvánosan nem élnek együtt gyereklányokkal.

Nem a kultúra, a népszokások, az identitás megtartásával van baj, hanem azzal, ha a "honfoglalók" nem fogadják el a befogadó ország jogrendjét, alapvető értékeit, sőt úgy gondolják, hogy a többségi társadalomnak kell alkalmazkodnia az ő értékrendjükhöz.

Persze a dolgok sosem egyszerűek, vannak nehezen értelmezhető esetek, ahol nagyon eltérő a gondolkodásunk. A csador, kitab nem csupán népviselet, a nyugatiak számára a női nem elnyomásának szimbóluma, szerintük olyan a viselése, mintha szájkosárral, pórázzal a nyakukban járnának az utcán a nők. A közel-keleti népek pedig úgy érzik magukat, mintha Afrikában a nyugati embereket arra akarnák kényszeríteni, hogy az asszonyaik fedetlen kebellel, sőt csupán egy ujjnyi széles bőrcsíkkal a derekuk körül, gyakorlatilag pucéran járjanak keljenek, mert a helyi szokások és divat szerint ez így normális.

Szabi írta...

A különbség az, hogy én járhatnék csadorban, ha akarnék, de sok arab nő nem mutogathatja magát nyilvánosan. Helyettük döntik el, mit viselhetnek, nekik semmi beleszólásuk, ahogy sok másba se.

Az lenne a normális, ha a törvények mindenkire egyformán vonatkoznának származástól függetlenül. Az Euban sok helyen a törvények betartatása nem így működik. Az is hülyeség, ha eleve eldöntöm, hogy a muszlimok tuti bűnözni fognak. Meg az is, ha velük nem foganatosítják épp olyan következetesen a törvényeinket, mint velünk szemben.

AncsaT írta...

Úgy tudom, hogy pl. Belgiumban, Franciaországban, Ausztriában, Bulgáriában nem viselhetsz nyilvános helyen arcot eltakaró öltözéket, mert törvény tiltja. Ugyanakkor az iszlám országokban jellemzően nem szabályozza törvény a nők öltözködését. Itt egy jó írás erről.

Amiről írsz, hogy normális lenne, az a jogegyenlőség és a jogbiztonság, a jogállamiság ismérvei. Állítólag létező dolgok a fejlett nyugati társadalmakban. :)

Szabi írta...

Állítólag... :p

Lehet,hogy a törvény nem, csak a vallás, meg a család. Tehát sok helyen nem a nő dönti el, hogy hogyan szeretne öltözködni. Tudom, hogy vannak akik önként térnek iszlám hitre, nem rájuk gondolok.

AncsaT írta...

Ez valahol hasonló lehet, mint nálunk a magas sarkú, miniszoknya stb. viselése, vagy a smink. Nem kötelező, de bizonyos körökben elvárás, amihez vagy alkalmazkodsz, vagy nem fogad be az a közeg, vagyis nem a nő dönti el, hogyan szeretne öltözködni. Tudom, vannak akik maguktól is hordanának ilyesmit, nem rájuk gondolok. :)

hobelevanc írta...

Pàrhuzamos társadalomnak is hivják, nem? Mármint, ha a bevándorlók meg akarják tartani a nylevüket, kultúrájukat az anyaországon belül, és ezt sikerült is nekik. Nincs is szükségük az idegen nyelvre, mert a ny- európai nagyvárosokban élve is török, orosz, arab stb fodrászhoz, boltba, orvoshoz járnak.

Sokszor csodálkoztam, hogy miért hangoztatjßák a muszlim nök olyan eltökélten, hogy ök önként viselik a kendöt, csadort. Mignem szembesültem nagyobb mennyiségü nagykorú muszlim férfival. Bár már 22 éve élek Nemetországban, korábban mégis csak elszórtan találkoztam velük. Vagyis soha nem konkrét, homogén csoporttal, ahol én voltam az egyetlen nö. De ez a helyzet adódott, amikor németet kellett tanitani nkeik (felnött, muszlim férfiaknak, korábban és azóta is mindig csak 16-19 éveseket tanitok) ès ahogy azok a férfiak néztek rám, az elborzasztott. Nem volt benne igazából semmi különös, kicsit ismerös is ez a húsdarabnak szóló nézés, rögtön megérzem, ha leszállok Ferihegyen vagy átérek Hegyeshalomnál a magyar határon. De ez az arab tekintet még szörnyübb volt mint a vakkomondor országbeli (elnézést a durva általánositásért, csak az érthetöség kedvéért fogalmazok sarkosan) Szóval azóta értem, mire gondolnak a muszlim nök, amikor "önkéntes kendöviselésröl" beszélnek. De persze az csak tüneti kezelés, ez nekünk nyilvánvaló, nekik abszolút nem az.

AncsaT írta...

Igen, párhuzamos társadalom, csak ezek a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak, hanem hamarabb, és az jellemzően elég nagyot szól. És a "párhuzamosság" valami egyenrangúságot sejtet, amiről itt szó sincs. Vizsgáljuk meg az elmúlt 5 év számadatait, extrapoláljuk 50 évre, és akkor rájövünk, hogy a "párhuzamos társadalom" szóhasználat kissé talán eufemisztikus.

hobelevanc írta...

Ez igaz, de nem akarok túlzottak negativ képet se festeni a bevándorlásról. Tényleg, fogalmam sincs, mit gondoljak, pedig éppen elég sokat töprengek ezen, hiszen ebben élek. Amikor kijöttem Némeot.ba és elkezdtem dolgozni ebben a suliban, én voltam az elsö külföldi a tantestületben. Azóta már van 3 török, 2 arab, 1 olasz, 1 spanyol, a kelet európaiakat nem is tartom számon. Ha hétvégi ügyetelbe kell vinni a gyereket, ott német orvost még nem láttam. Mindenütt ott vannak a sokadgenerációs bevándorlók, az egyeteken és a menö cégekben is. Szóval van sok példa a sikeres integrációra is.
Pár hete a biosz szakos marokkói kollegina elvitte a migráns osztályunkat egy emberszabásu majmok kiállitásra és elmesélte nekik, hogy ezért öt az ö muszlim apja kitagadná, ha tudná, de az ö férje szintén muszlim és szintén bioszos, ö már nem :). Ezek ugy melengetik a szivemet.

AncsaT írta...

Jó hogy ilyen példák is vannak. Azt lenne érdekes látni, mekkora köztük a társadalmi mobilitás. Hogy az egyetemet végzett n. generációsok szülei közt mennyi a diplomás, a gyári munkás, és a segélyen élő.

Megjegyzés küldése