A múltkori bejegyzés végén említettem, hogy ha tisztázzuk is a fogalmak jelentését, nincs garancia a megértésre, mert a nézőpontunk nagyon más lehet. Tesómtól kaptam indavideós linket, felvételekkel egy NGO mentőhajójáról, akik a Földközi-tengeren járőrözve mentenek gumicsónakokban hánykódó embereket. Aztán beszélgettünk arról, hogy vajon kinek van igaza, mi lenne a helyes eljárás, mit kell tenni ilyen esetben. Tesóm azt mondta, hogy az adott szituációban összezavarja a gondolkodásomat mindaz, amit már hallottam, meg hozzáképzelek, és az, hogy emberekről van szó, emberek életéről, akik vízbe fulladnak, meg akiknek a szomszédságába idegeneket költöztetnek. Lépjünk kicsit távolabb az egésztől, és vizsgáljunk inkább egy bizonyos vonásaiban analóg helyzetet.
Képzeljük el, hogy egy városban kóbor macskák és kutyák jelennek meg az utcákon. Egy öreg néni megsajnálja őket, és hazavisz a lakásába párat. A lakók eleinte még örülnek is, simogatják a cicákat, szelfiznek a kedves kutyusokkal. De az utcán egyre több a kóbor kutya és a macska. Az öreg néni szíve megesik rajtuk, újabbakat visz haza. A lakók már nem örülnek annyira. A sok állatnak bizony szaga van, odapiszkítanak a folyosóra, az egyik lakó kislányát megkarmolta egy cica, két lakót pedig kutyaharapás ért. De a néni híre elterjedt az utcában, ha kóbor állatot látnak, páran megfogják, és elhozzák a néninek, hogy ő majd befogadja őket. Egyre újabb és újabb állatok érkeznek, miközben a régebbieknek is kölykeik lesznek. A házban egyre nagyobb a káosz, a kutyák és a macskák rendszeresen összeverekednek, éjjelente nem lehet aludni a hangzavartól, reggelenként döglött állatok hevernek a lépcső alján. A néni nyugdíja hó közepére elfogy, ezért arra kéri a többi lakót, hogy adjanak pénzt az állatok etetésére, és mivel nála már nem férnek el, fogadjanak be néhányat ők is a lakásukba.
Elég valószínűtlen történet, igaz? Szabályaink vannak rá, hogy egy társasház lakóinak nem kell elszenvedniük egy lakótárs extrém állatbarátságát. És a kóbor állatok problémájának kezelésére van már többé-kevésbé bevált rend. Az állatokat menhelyekre viszik, ahol enni kapnak, megvizsgálják őket, kikezelik a betegségeiket, ivartalanítják őket. Ha valaki állatot szeretne, az választhat magának a menhelyről és vihet haza, de ez önkéntes alapon zajlik, nem kötelező. A felelős állattartó jó előre felméri az érkező lakótárs igényeit, mekkora a mozgásigénye, mit eszik stb. és felkészül az állat fogadására, kialakítja neki a helyét, beszerzi a szükséges tárgyakat, eltervezi mihez kezd majd vele. A menhelyen maradó állatokról is gondoskodnak, de nem kötelező adókat vetnek ki, hanem alapítványokat hoznak létre, gyűjtik az SZJA 1%-okat, civil önkéntesek segítenek a menhelyek munkájában.
Az analógia nyilvánvaló. Megértettem. Az öreg néninek igaza van, hogy segíteni akar a kóbor állatokon. A lakótársaknak is igaza van, akik nem akarják, hogy mentett állatok lepjék el a lépcsőházat, és nem akarják, hogy akaratuk ellenére kutyákat, macskákat költöztessenek a lakásukba. Arra valók az állatmenhelyek, hogy ott gondoskodjanak az utcára került állatokról. És az fogadjon be a menhelyről állatot, aki szeretne, felkészült rá, és tud is gondoskodni róla. A menhelyeket pedig adományokból kell működtetni, nem kötelezni az embereket a fenntartásukra, mert az ellenérzést vált ki.
Persze a két dolog nem teljesen egyforma, az analógia nem tökételes. Például embereket nem ivartalanítunk az akaratuk ellenére. Ugyanakkor világos, hogy a migrációt kiváltó okoknak, a kiinduló körzetekben uralkodó rossz állapotoknak köze van a túlnépesedéshez. Mégsem hallani róla, hogy bárki is felvetette volna a születésszabályozás kérdését. Pedig nyilvánvaló módon csökkentené a problémát. Egy biztos, akik kimentik a tengeren hányódókat, nem hagyják őket a vízbe fulladni, azoknak igaza van, helyesen cselekszenek. Nem kell azon gondolkodjanak, hogyan kerültek oda a tengerre, és mi lesz azután, hogy partra tették őket. De valakinek erre is gondolnia kell. Hogy hová kerüljenek ezek az emberek, mi legyen velük, és mit lehetne tenni, hogy mások ne tegyék kockára az életüket. Aki nem akarja, hogy olyan embereket költöztessenek a szomszédságába, akiktől félnie kell, ráadásul neki kelljen eltartania őket, annak is igaza van. Sőt, annak is igaza van, aki nem akar otthon, rossz körülmények közt élni, miközben valahol másutt jobb élet vár rá.
Az igazság természetét nem a newtoni fizikához hasonló törvények írják le, az igazság olyan mint a relativisztikus fizika, a kvantumfizika. Nincsenek megmaradási elvek, több, ütköző nézet közül helyes lehet mindegyik a maga nézőpontjából szemlélve. Az alternatív igazságok megférnek egymás mellett. Ugyanakkor ezek számunkra elméleti, erkölcsi konstrukciók. Bár ismerjük a fizikai valóság természetét, az életünk nagyrészt a newtoni keretek közt zajlik. Ha kinyitjuk Schrödinger dobozát, a hullámfüggvény összeomlik. Az alternatív valóságok közül 50 év múlva csak az egyik fog létezni. Lehet, hogy lesz egy békés, multikulturális, egyesült Európánk, lehet hogy vallási alapú, ám természeti erőforrásokért zajló háborúban álló, szövetséges, görög-római műveltségű, zsidó-keresztény eszmeiségű nemzetállamokban élünk majd, és az is meglehet, hogy muszlim elnyomás alatt sínylődő európai szolganépek leszünk. Nem tudjuk előre, hogy mi lesz, de felelőtlenség volna úgy tenni, mintha ezek közül bármelyik lehetőség eleve kizárható lenne.
12 megjegyzés:
Szerintem sokszor felvetödik azért a születésszabalyozas szüksègessège, ezzel párhuzamosan a nök iskoláztatàsa, illetve a vallás.mondenhatòságának korlátozàsa. Az én tanitvànyaim legalàbbis tisztàban vannak ezzel, vagyisjogy a feminizmus a környezetvédelemnek is jòt tesz. ;)
Mivel a tùlnépesedés következmènyei mindenütt ott vannak.
Nagyon jó poszt amùgy! De szerintem a 3 általad felvetett opciò valòszinüsége nem egyforma. Bár nem tudom, mennyi értelme van a százalékokról vitatkozni.
Elkèpesztö amùgy az álszentsèg, ami a dolog mögött van..pl. a németek ugye befogadnak egy csomó menekültet, akiket hosszu tavon nem lesz miböl, hogyan ellatni, iskoláztatni, tehat nem lesz semmi azokból a tervekböl, hogy majd a képzett migransok potoljak a demografiai valtozas miatti hianyzó munkaeröt. (Az iskolaban.ahol tanitok, most 7 migrans osztaly van) ugyanakkor még a koaliciòs tárgyalàsok ideje alatt se birták ki a németek, hogy ne adjanak el nagymennyiségü fegyvert a háborùs övezetekbe.
Igazad van, a feminizmusnak központi témája. Arra gondoltam, hogy a migráció kiváltó okainak, a harmadik világ problémáinak orvoslása kapcsán nem kap elég hangsúlyt, hogy a bajok egyik legfontosabb oka a túlnépesedés, és ez ellen születésszabályozással kéne küzdeni.
Valószínűségekről nem beszéltem, mert ha valamely opció nem 0%, akkor azzal foglalkozni kell.
A jelenkori demokráciák egyik nagy problémája, hogy nincs egyetlen hatalmi központ (ahol van, ott illiberális demokráciát = diktatúrát kiáltanak), így sokszor a bal kéz nem tudja mit csinál a jobb kéz. Vagy csak nem érdekli. A német gazdaság bevételt akar termelni, a fegyvergyártás jó üzlet. Aztán amikor a háborús övezetekből jönnek a menekültek, azt a szociális ellátórendszernek kell fizetnie. De nem ugyanazok az emberek költik a szociális kasszát, mint akik az ipari bevételeket zsebre vágják. Sőt, ha van átfedés, akkor a fegyvergyártás adóbevételeit tudják a szociális kiadásokra átcsoportosítani. Ami józan ésszel elég perverz dolognak tűnik.
A migráns osztályokról mesélhetnél, hogy milyenek a gyerekek, milyennek látják az új környezetüket, mennyire akarnak, képesek alkalmazkodni, hogyan fogadják őket, a beilleszkedés hogy megy, mennyire lehet őket tanítani, nyitottak-e, vagy előítéletesek, milyen az előképzettségük stb. Nagyjából minden érdekel.
"Sőt, ha van átfedés, akkor a fegyvergyártás adóbevételeit tudják a szociális kiadásokra átcsoportosítani. Ami józan ésszel elég perverz dolognak tűnik." engedelmeddel lopom, óriási gondolat, pontosan kifejezi a helyzet hajmeresztöen szemforgató, perverz voltát.
Milyenek a migráns tanitványaim? ugye én csak a diákokkal kerülök kapcsolatba, csak közvetett módon értesülök arról, hogy a felnött migránsok körében sokkal rosszabb a helyzet.
A tanitványaim nagy része afgán, szir, kisebbrészben afrikai egyedül érkezett fiú, jóar évvel fitalabbnak hazudják magukat, hogy járhassanak még iskolába Ún. unattended minor, aki 8-12 hónapig úton volt az embercsempészekkel, akinek a családja minden megtakaritott pénzét ebbe ölte. Persze, vannak, akik nem a háború torkából menekültek, mert pl nagyonis jómóduak a szülei a hazájában, vagy pakisztániak, bangladesiek, azaz csak gazdasági menekültek, ezek közül most sokakat megpróbál az állam visszatoloncolni.
A kevés lány a szüleivel érkezett. Jaj annak, aki nem, az hamar a piroslámpás negyedben köt ki, de ehhez ugye nem kell eritreainak lenni. àltalában már eldöntettett a sorsuk, amikor elhagyták a családjukat, mert aki a hazájában járt viszonylag rendesen iskolába, az itt is meg tud tanulni annyira németül, hogy egy szakmunkásbizonyitvánnyal találjon valami munkát és ne segélyböl éljen. De nagyrészük szerintem nem lesz képes erre, mert nincsenek meg az alapjai, nem volt alkalmuk gyerekkorukban megtanulniuk tanulni. A német állam egy 2 éves projektet hivott életbe, ez egy intenziv nyelvtanfolyam minimális más szaktárgyakkal, a 2 év végén le kéne tenniük egy szakmunkásképzös vizsgát, ugyanazt! amit a németeknek ezen a szinten, 10 év iskola után. Ez iszonyu nehéz és igazságtalan. ùgyogy sokuk a 2 év elteltével lóg a levegöben, feketemunkát végez, éhbérért dolgozik, és ezek a csalódott szerencsétlenek hosszú távon ketyegö bombákká mutálódhatnak, akik vagy spontán késelnek az utcán vagy szervezetten radikalizálódnak. Szóval hiába a nagyrészükben meglevö öszinte tettvágy és jószándék, nincs igazán lehetöségük kitörni, csak nagyon kevésnek. Mert vannak olynaok is, akik értelmiségiek gyerekei, ök a szakmunkásképzöböl mennek az orvosi egyetemre, ha megtanultak, föleg önszorgalomból, németül, és elismertetik az otthoni végzettségüket. De ilyen tényleg kevés van, pedig Merkel ezekre alapozta a menekült-politikáját.
Azt, hogy mennyire nyitottak vagy elöitéleetesek, nem is nagyon tudom megitélni, mert ugye valószinüleg nem öszinték velem. De én nem is nagyon kimélem öket, beszéltünk a most bevezetett melegházasságról például. Mivel elég elhivatottnak tünhettem, mukkanni se mertek, de amúgy.. hm... rendesen kiült az arcukra a döbbenet. Lesznek még gondok ezekböl. Abból is, hogy fogalmuk sincs, hogy bánjanak a lányokkal, az európai nökkel.
Hát, ez elég reménytelennek hangzik. Valószínűleg iskola után egymás közt maradnak, a nyelvet nem használják, és nem válnak kicsit sem nyitottabbá a körülöttük lévő társadalommal szemben. Lehet, nem a befogadó társadalom tagjai számára kéne érzékenyítő kurzusokat tartani, hanem az érkezőknek sulykolni, hogy mik az itteni normák, hogyan szokás viselkedni, mik az elvárások, miben más itt, mint náluk volt, és hogy milyen előnyökkel járhat, ha megtanulnak beilleszkedni.
De hát súlykoljuk mi, ahogy csak birjuk :) De nekik is nagyon nehéz, mármint a bevándolórgyerekeknek. Még számomra is iszonyú kultursokk volt Nyugat-Európa. Azt mondja egy német kolleganöm, akinek Török férje van, hogy ne csodálkozzunk, hogy a muszlim tanitványaink állandßoan hazudoznak nekünk. Annyira gyötrelem lehet számukra 2 ilyen ellentétes értékrendszerben felnöni, hogy muszáj hazugságokal lavirozniuk a szülöi ház és az iskola között. Persze, hogy nagyon reménytelennek hangzik és rengeteg problémát hoz magával a tömeges migráció, de nem kerithetjük el magunkat a jólétünkbe. Annyira igazságtalan a javak elolaszlása, hogy számomra teljesen jogos a bevándorlás. ès 20-30 év múlva a klimaváltozás már annyira elörehaladott lesz, hogy aszomjuság ellen menekülve semmilyen kerités nem fogja megállitani öket és ezt nem is vetheti senki a szemükre.
Lehet, nem csak a gyerekeknek kéne tanítani az európai szokásokat, hanem a szülőket is bevonni a képzésbe. Anélkül tényleg elég reménytelen. :(
A harmadik világbeliek szempontjából a javak elosztása valóban igazságtalan. Az európai jóléti társadalmakat az itt lakók generációi építették ki, és ehhez hozzátartozik az is, hogy a nők félelem nélkül kimehetnek az utcára. Ha válogatás nélkül beengedjük a rászorulókat, hogy részesülhessenek az itteni életmódból, majd ők megteremtik itt is az általuk megszokott viszonyokat, hogy már nem mehetünk ki az utcára férfikísérő nélkül akár már sötétedés előtt se, az kinek a szempontjából igazságos?
És ha a javakat igazságosan akarjuk elosztani, nem lehetne a javakat odavinni Afrikába? Biztos, csak úgy lehet orvosolni az igazságtalanságot, ha az afrikaiakat meghívjuk magunkhoz? Vajon akik gerjesztik, működtetik a bevándorlást, azoknak az igazságosság jár az eszében, vagy valami hasznot remélnek belőle? És ha lesznek negatív következmények, azokat kik fogják elszenvedni? És ez honnan nézve igazságos?
A válaszokat én sem ismerem, csak azt látom, hogy a kép bonyolult, az "igazságot" emlegetni kíván némi bátorságot az embertől, mert nagyon összetett szempontrendszereket kell figyelembe vennünk. És hosszabb távon nem csak az igazságról, hanem a túlélésről is szót kell ejtenünk. A kultúrák, népek, és igen, az emberek túléléséről is.
Gondolkoztam ezen az eszmecserén, lehet, hogy tul negativ képet festettem neked.
A,bevándorlók, akiket én a legveszelyesebnnek tartok, a szerbek és a marokkóiak.
Emlegetni leginkább az extrém eseteket szokás, mert az hírértékű, én ugye jobbára csak ezekről hallok, te viszont látod az arányokat is, hogy melyik típusból hányan vannak.
A szerbek és a marokkóiak milyenek, miben mások?
Persze most én is a kevés esetböl extrapolálok, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy tulajdonságokat nem lehet egy egész népre ráhúzni. De mindkettöt az átlagnál agresszivebbnek és túlzottan nacionalistának látom. Nem mellékesen az európai terroristák nagyrésze ugye észak -afrikai.
De a szerbek is? Elvileg keresztények és európaiak. Vagy a szervezett bűnözéshez van közük? Valamiféle harag a balkáni háború miatt? Vagy a néplélek ilyen? Vagy úgy szerbek, hogy szerbiai albánok, koszovóiak?
Megjegyzés küldése