Red Curl (3. rész)

Megmosta a hajamat. Letérdelt a kádban, én meg előrehajtottam a fejem. Bevizezte a hajam, aztán sampont tett rá. Nyafogtam, miközben dörzsölte a fejem, hogy habot csináljon, de lehurrogott, hogy ne mondjam már, a babasampon tutira nem csípheti a szemem. Aztán elhallgattam. Nem mert leugatott, hanem mert az orrom előtt ugráltak a csöcsei. Hegyes mellei voltak, a bimbóudvar is kúpszerűen kiemelkedett. Mindig is ilyen mellet szerettem volna, ami majd kiszúrja a ruhát. S-es pólóban jártam, hogy jól rám tapadjon, mert akkor látszott valami az almáimból, XL-esben akár fiúnak is nézhettek volna.

<< előzmény

Szerettem volna megfogni őket. Hogy ne ugráljanak. Meg... kíváncsi is voltam, hogy milyen puhák... kemények. De szédültem, és a két kezemen támaszkodtam, ha csak az egyiket is felemelem, eldőlök. Így csak nézelődtem, bámultam, és próbáltam kipislogni a szememből a habot. Vörösnek egy idő után feltűnt a hallgatásom, és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Bólogattam, és morogtam valamit. Erre elkezdte kérdezgetni, hogy mi bajom. Mondtam, hogy semmi, de nem lehettem valami meggyőző, mert tovább erőltette a témát. Ezért aztán a kezemmel körbemutattam, és mondtam, hogy ez az egész. Kérdezte, hogy mi bajom a fürdőszobájával, szerinte egészen jól néz ki. Röhögtünk.

Ellenőrizte a kezével, hogy kellően meleg-e a zuhanyfejből csorgó víz, aztán leöblítette a hajamat, majd újra sampont tett rá. Ezúttal sokkal sűrűbb, vastagabb habot sikerült csinálnia. Elmélyülten dörzsölgette a fejem, én meg csak bámultam az ugráló mellbimbóit, és kellemetlennek éreztem a csendet. Mondtam, hogy tényleg szép a fürdőszoba. Ahogy az egész ház is. Mármint biztos szép az egész, bár csak egy részét láttam. És nem tudom, hogy megy neki, de nekem elég szarul, egy liftakna fölött csövezek. Remélem, ő jobban élvezi az életét, de akármilyen pocsékul is érezné magát úgy egyébként, legalább normális körülmények közt lakik.

Felemelte a fejem, hogy a szemembe nézzen. Nagyokat pislogtam, és a kezem fejével próbáltam kitörölni a habot. Istenem, te sírsz, mondta, és magához ölelt. A két melle közé húzta a fejem, és az orromba ment egy kis hab, ezért szipogtam is. Átkarolta a vállam, és ringatni kezdett. Csorgatta a hátamra a vizet, aztán meg a hajamra is. Egyik kezével a zuhanycsövet tartotta, a másikkal meg a fejem simogatta, lassan lemosta rólam a habot. A nedves haj az arcomra tapadt, csorgott a szemembe a víz, kénytelen voltam lehunyni. Így már nem láttam a melleit, de az arcomon éreztem a puhaságát... keménységét.

Ezzel mindig is gondban voltam. Hogy miért kemény a feszes mell meg a segg. Mert az oké, hogy mikor az ölembe ül egy vékonyabb csaj, akkor az kemény. Vagy mikor zuhanyzáskor mosom a mellem, akkor érzem a bordáim. De mikor ott lejjebb megemelem (ne túlozzunk, az alsó részét szappanozom), vagy mikor, hogy lelökjem a sajgó térdemről a csaj csontos seggét, megfogom a farpofáit, akkor az ott mégis puha. Persze, amúgy izmosan puha. Nem úgy mint a Nagy Gömböc, aki a Kis Gömböcnek volt a nővére, és mikor beszívott, öten tettük be az ágyába.

Ketten fogták a két lábát, ketten tartották a seggét, én a hóna alatt karoltam át, és úgy cipeltük vissza a szobájukba. Ahogy tartottam, a dinnyényi mellei a kezemre lógtak, és ahogy csúszott lejjebb, már szinte azoknál fogva tartottam. Háromszor tettük le, hogy pihenjünk, mire sikerült átvinni a szomszéd szobából. Kénytelen voltam többször is megtapogatni a csöcseit, és azt kell mondjam, azok nem úgy voltak puhák, mint az enyémek. Mert az enyém úgy puha mint egy félig leeresztett lufi, az övé meg olyan volt, mint a kelt tészta a háztartástan órán. Lágy és hatalmas, mint egy cipó. Napokig arról álmodtam, hogy tésztát gyúrok, ami óriási emlővé dagad, én pedig ráugrok, és lágyan belesüppedve ringatózom rajta.

Na, a Vörösnek a melle szintén lufi volt, csak az övébe a Jóisten több levegőt fújt, mint az enyémbe. Vagy az enyémet egy angyal fújta, olyan apróbb fajta, akinek kicsi a tüdeje, és talán lusta is volt, így néhány fújást megspórolt. Az övét meg mondjuk a Jézus fújta, aki mégis csak pasi, és jó nagy levegőket vett, mert hát meg akarta adni a módját. Mit mondjak, sikerült neki. Persze ezek nem valami "épületes" gondolatok, mondaná Imre atya, aki vasárnaponként misézett a kápolnánkban, és a hittanra oktatott minket, meg a gyóntatószékben a ministráns fiúkkal "fertelmeskedett, ami szintén nem volt valami "épületes"dolog, de gondolom ott helyben gyorsan meg is gyónta, mert nem verte meg érte a Jóisten.

folytatás >>