Sunset Limited

Nehéz mit mondani róla. Cormac McCarthy az író, ebben is játszik Tommy Lee Jones, de ezt nem a Coen fivérek rendezték. A Nem vénnek való vidék az egy pergő akciófilm. A dolgok persze itt is peregnek, de akció az nincs egy szál sem. Egész végig egy szobában vagyunk, néha kipillantunk az ablakon, a végén a folyosóra, néha az innen nyíló klotyóra, de a kamera nem hagyja el a szobát. A szereplőgárda két fős. A már említett Tommy Lee mellett Samuel L. Jackson játszik a filmben. Szerintem fergetegesen. Noha igazából semmit sem csinálnak, csak beszélgetnek. A rendezés Jones munkája, aki Clint Eastwoodhoz hasonlóan öregségére saját magának rendez a filmet, és ezt nagyon jól teszi. Így Hollywoodból mélyenszántó dolgok is kikerülnek. Sajnos csak ilyen nagy nevekkel van erre lehetőség, egy elsőfilmest elhajtanának egy ilyen ötlettel. Mondjuk ez a francot nem érdekli, ami baj, hogy a nagy öregek is csak kevés ilyen elgondolkodtató filmet csinálhatnak. Mintegy jutalomjátékként. Mert a nagy üzlet azért, lássuk be, nem ezekben van.

A kritika kritikája

Olyan a körmöm, mint egy sírjából frissen kikelt zombinak. Persze én nem földet kapartam, hanem lecsumáztam öt kiló epret. Kata lekvárt fog főzni belőle. Majd a kádban áztatom, meg sikálom. Még jó, hogy a hosszú hétvége alatt lesz ideje lekopni az elszíneződésnek. Ha csak nem marad ez a hideg idő, mert akkor ráerősítek még egy kis korommal is, mikor begyújtok majd a kályhába. De a zombihoz akarok visszakanyarodni. Nem is a hasonlatomhoz, hanem egy zombis novellához. Nem álltam meg, hogy ne mondjak kritikát róla. Igazából az piszkált fel, hogy mások hogyan kritizálnak. Mint a múltkor is. Érzékeny vagyok a minden finomságot nélkülöző bírálatra.

Medvebőr

Tegnap összefutottam az utcán tesómmal. A boltból jött, kezében fél kiló hálós citrommal, megy egy tasak koriandermaggal. Átfutott a fejemen, hogy milyen lehet a korianderes limonádé. Persze ez csak a merev gondolkodásomat jelzi, mert attól, hogy egyszerre vette a kettőt, nem biztos, hogy együtt fogja őket felhasználni, és a receptben szerepelhet más is, ami már van otthon. A citrom mondjuk a japánkristálygombának lesz, a koriander meg egy zöldségpörköltbe. Például. De nem sokat foglalkoztunk a konyhával. Én odaadtam neki az adóbevallásának a bizonylatait, meg a postai feladóvevényt, ő meg egy arasznyi kis dobozt nyomott a kezembe, hogy a sikeres diplomázásom jutalmául. Mondtam, hogy a medve bőrére előre nem kéne, így helyesbített, hogy az adóbevalláson megtakarított pénz felét rám költötte. Nem volt szabad kibontanom, csak otthon. A dobozban ez volt:

Papás-mamátlan

A napi rendszerességű blogolástól messze vagyok, de igyekszem tartani valami rendszert. Hetente kétszer azért próbálok valamit összehozni. Filozófiai mélységeket ne várjatok, egy-egy helyzetjelentésre futja majd leginkább. Ma vasárnap van, így a délutánt Kata és Fecó a mamánál töltik. Mondjuk olyan nagyon nem hiányozhatnak egymásnak, mert tegnap egész nap együtt voltak. Elmentek egy buszos kirándulásra, valamerre a Dél-Dunántúlra, templomokat láttak. Meg borospincéket. Gondolom, hogy a kevésbé spirituális kirándulóknak is legyen valami, amire jó szívvel emlékeznek. Persze ezért kár volt felülni a buszra. Nekünk a papával több eszünk volt, kimentünk a borfesztiválra.

Spirituális egoizmus

Jól le vagyok maradva a blogok olvasgatásával, de szorgalmasan igyekszem behozni. Eljutottam Mikihez, akinél olvastam egy érdekeset. Elgondolkodtam, hogy vajon mi történne, ha megütném a főnyereményt. Persze ehhez nem ártana legalább időnként kitölteni egy lottószelvényt, de most hagyjuk az ilyen szőrözést a részletekkel. Tegyük fel, hogy. A pénznek különböző nagyságrendjei vannak számomra, amiket másképp tudok kezelni. Ha nyerek ezer Ft-ot, az simán megy a pénztárcába, mintha nem is nyertem volna, mert nincs jelentősége. Tízezerrel már kéne kezdeni valamit, valószínűleg költekeznék kicsit, egy könyv, valami finomság, amivel dőzsölnénk kicsit, mondjuk egy kiló eper, guriga kecskesajt, akármi. Százezer Ft. Ebből beruházás lenne. Mondjuk egy új mosógép, mert a régi kezd leamortizálódni. A maradék meg eltéve tartaléknak. Egymillió: ezt már komolyabban tervezni kéne. Nagyobb része valószínűleg kötvénybe, a maradékból meg osztogatnánk kicsit, vennénk a családtagoknak meg magunknak ezt, azt. Tízmillióból betörlesztenénk a hitelünkbe, hogy már csak nevetséges törlesztőrészlet maradjon. Ha százmilliót nyernénk, akkor bajban lennénk.

Mindenki másképp

Vasárnap a piacon volt Kata, hozott haza epret. Szépen beosztjuk, minden nap egy kicsit. Nagyobbrészt Fecó, de mi is csipegetünk belőle. Kata beáztatja egy tálkába, sose tudom, hogy ez valami vízmágiával kapcsolatos tisztító szertartás, a termelő karmáját eltávolítandó, vagy pedig a makacs növényvédőszerektől lehet így mentesíteni a szemeket. Aztán persze megmossa folyóvízben is, de nekem ez kicsit furcsa, ez az áztatás, mert anyám nem szokta. Mikor kicsi voltam, emlékszem az izgalomra, mikor hazahozta az epret. Ott nyüzsögtem mellette, mint egy pákosztos macska, épp csak nem doromboltam, nyávogtam. Volt egy ütött-kopott zománcos tésztaszűrőnk, abba szórta bele az egész zacskóval. Teljesen kinyitotta a csapot, a vízcseppek fröcsköltek szanaszét. Aztán konyharuhára borította, hogy lecsepegjen. Lecsumáztuk, és egy tálba dobáltuk a szemeket, és akkor még nem volt szabad torkoskodni, húztuk az élvezetet. Kristálycukrot szórtunk egy tányérra, és abba hempergettük, úgy faltuk. Ültő helyünkben az egészet.

Családi idill agyalással

Kata megint sámánkodik, Fecóval ketten maradtunk itthon. Ebédre főztünk egy nagy fazék paprikás krumplit, és amíg az rotyogott, játszottunk. Lotti karottit, amiben nyulakkal versenyzünk a répáért, és akinek nincs mázlija, belepotyog a csapda lyukába. Aztán összeraktunk egy 150 darabos puzzle-t, megettük az ebédet és néztünk egy epizód Star Wars - Clone Wars-t. A rajzolt Jar Jar majdnem annyira idegesít, mint a filmbeli. Egy másik epizódot inkább odaadtam USB kulcson, hogy a laptopján nézze meg Fecó, mert én inkább kihagytam. Helyette olvastam meg moziztam. Amíg a gyermek a házi feladatát csinálta. Tudom kegyetlen vagyok vele, de az élet is az lesz. A rajzfilmjéből lent van már az egész évad, az összes epizód, én meg csak csepegtetem neki, hogy rávegyem, csinálja meg a feladatait.

És végre leadtam

Végre leadtam a dolgozatomat. Akkora megkönnyebbülés, hogy nem is tudok megfelelő hasonlatot mondani rá. :) Tegnap hazaszédelegtem, végigvágtam magamat az ágyon, és elaludtam. Kata közben hazajött, aztán elment itthonról, de én észre se vettem. Olyan rendes volt, hogy nem ébresztett fel. Csak remélte, ha Fecó hazaér és csönget, felébredek és beeresztem. Persze tíz perccel hamarabb felkeltem, és már a teát főztem, mikor jött. A belső órám helyén nekem egy bazi nagy vekker van. Ha a szokásosnál korábban kell kelni, mondjuk vonathoz, hajnali indulással, akkor óracsörgés előtt pár perccel felébredek, és leviszem a mobilomat a fürdőbe, hogy ne keltse fel Katát, ha zenélni kezd.

Kínlódom (de csak kicsit)

Már csak napok kérdése, és leadom. Nem is mondok semmit, el tudjátok képzelni gondolom, anélkül is a hangulatom. A múltkor már kitettem illusztrációképp egy háromhetes vízihullát a fészbukomra, (ez úton is kérek elnézést minden jóérzésű ismerőstől, akinek felborzoltam vele a kedélyét), és azóta csak fokozódott a helyzet. Mondjuk én még ne szóljak semmit, csak irodalmazok, napi ezer oldalt lapozok át, hogy találjak megfelelő hivatkozásokat az állításaim alátámasztásához, tesómnak a komplett elméleti megalapozást kell átírnia, mivel az nincs köszönőviszonyban a kutatási eredményeivel. Van közös irodalmunk, abból neki is válogatok hivatkozásokat, hátha fel tudja használni.

Zöld disznó

Későig fennmaradtam, a szakdolgozatommal birkóztam. Közben megéheztem, és ettem kicsit. Pedig este későn már nem szoktam. Nehogy zöld disznóval álmodjak. Aztán mikor lefeküdtem, még forgolódtam is egy darabig, mert az eső kopogott a tetőtéri ablakon. Nem is csodálkozom rajta, hogy összeálmodtam mindenféle marhaságot. Volt benne egy vámpír, aki meglehetősen törékeny testfelépítésű, az egyetlen erőssége, hogy nagyon gyors. A mozgása is, meg ide-oda képes teleportálni magát. Vért nem szív, hanem mások aurájából merít energiát. De a legjobb a vérfarkas csaj volt, aki szex közben nem tud uralkodni magán, és folyton átváltozik, meg vissza. Ahol végigsimítok rajta, nem libabőr, hanem sűrű szőrzet jelenik meg a testén. Amikor a feje is átváltozik, megnyúlik az állkapcsa, az orra, iszonyú fogai nőnek, így csókolózni nem igen lehet vele. Viszont akkora lesz a nyelve, és olyan ügyes, ó te jó ég...

Munkával ünnepeltem

Már leírtam párszor, mennyire tele van a hócipőm a szakdolgozatommal, de csak ismételni tudom magamat. A bölcsészettudomány idegesítő dolog. Egy normális, természettudományi témájú szakdolgozat az mondjuk olyasmi lenne, hogy leírok egy jelenséget. Megmagyarázom, milyen folyamat zajlik, azt milyen fizikai mennyiségek írják le, azok között mi a kapcsolat, milyen eszközökkel mérek, azoknak mi a mérési pontossága, és aztán számolok. Nem kell több ezer hivatkozás, hogy honnan veszem, mi a kapcsolat a távolság, az időtartam és a sebesség közt. Az összefüggést senki nem fogja vitatni. Legfeljebb, ha a sebesség megközelíti a fényét, akkor a relativisztikus hatást is figyelembe kell vennem. Aztán ennyi. Megvan egy hét alatt, és nem kell május elsején is a négy fal közt rohadni, és csak ebéd után kiülni, maximum egy fél órára, emészteni és napozni a kertbe.

Lehetetlen küldetés

A cím ellenére nem a szakdolgozatomról akarok panaszkodni. Azzal úgy ahogy, haladok. Rátértem az adatelemzésre, és egyelőre hagyom a rizsát. Az nem az én műfajom, kreatív írásban jobban ki tudnék bontakozni, de sajnos vámpíros, vérfarkasos, zombis mesére nem adnak diplomát. Tegnap estére jól kifárasztottam magam, azért jutalomból megnéztem a Mission Impossible - Ghost Protocol c. filmet. Hát, hm... izé. Lehet, hogy többet ért volna alvással jutalmazni magamat. OK, a látvány időnként nem volt rossz, különösen mikor Carter ügynöknő kitette a cickóit az indiai médiamogulnak, meg persze a nézőknek. Csak a történet... olyan klisékből összetákolt. Gyerünk, menjünk, mentsük meg a világot az őrült tudóstól! És persze a bombát természetesen a legutolsó pillanatban fogjuk leállítani. Aminek ugye már rég fel kellett volna robbannia, több kilométer magasságban. Ja, és egy ballisztikus rakéta hajtóműve addig üzemel, amíg eléri a röppálya csúcspontját. Utána már szabadon esik. Tehát lefelé jövet nem lángol a farka.

Lendületben

Belehúztam a dolgozatommal, félretettem a szöveget, és csinálom az elemzést, ami a tényleges munka lesz a rizsa mögött. Mindjárt úgy érzem, hogy haladok is, meg a kedvem is jobb lett. Pedig többet dolgozom mint eddig. Fecónak csak odaadom a Star Wars Klónok háborúja rajzfilmek negyedik évadból leszedett epizódokat, ő elvan nagyon. Katával kicsit bonyolultabb, a reggeli szex után még esténként is akar kicsit beszélgetni. Beszélni. A barátnőit, a kolléganőit, hogy milyen izék. Persze kinek mondja el másnak ezeket, de most kicsit kevesebb türelmem van hozzá, mint máskor. És azt se nagyon érti, hogy az intenzív munka közben, mikor lezsibbad az agyam, akkor benyomok egy epizódot a Miért éppen Alaszkából, tekerve negyed óra, és ez kikapcsol, dolgozom tovább, de ha őt hallgatom, akkor az nem igazán relaxáció. Csak azt látja, hogy szórakozni bezzeg van időm, ő meg nem érdekel. De majd reggel kibékítem.

Libikóka

Párkapcsolati nehézségeket okozhat, ha eltérőek az érzelmi igényeink. Az egyik fél úgy érzi, hogy részéről igazából minden rendben van, ő szereti a másikat, és nem is nagyon érti a problémát. Vagy, ha érti, mit mond a másik, azt nem tartja reálisnak. A másik fél panasza pedig kétféle is lehet. Mondhatja, hogy a társa nem szereti őt eléggé, nem viszonozza az érzelmeit azonos hőfokon, vagy pedig érezheti úgy, hogy az túlzásba viszi a ragaszkodást, érzelmeinek intenzív megnyilvánulásai már nyomasztóak, szinte fojtogatja a szeretetével. Fentiek megértéséhez két pszichológiai elméletet ismertetek. Az egyiket Lux Elviránál olvastam, a Női szerepek című könyvében, a másikról találtok anyagot az interneten, ez az öt szeretetnyelv.

Mi jön legközelebb?

Kormányunk hihetetlen kreativitásról tesz tanúbizonyságot, ha sarcolásról van szó. Példa rá a legújabb ötletük. Legközelebb talán bevezetik az életadót is. Minden egyes levegővétel és szívdobbanás után meghatározott összeget kell majd fizetnünk. Ez szociálisan igazságos elképzelés, mert ez az adó a munkanélkülieket kevésbé terheli, így azok fizetnek többet, akik dolgoznak, és munka közben a megerőltetéstől intenzívebben lélegeznek, hevesebben ver a szívük. Így például azok is, akik feketén dolgoznak, és nem fizetnek SZJA-t és járulékokat, azok is bevonhatók az adózásba. De ez még nem minden. Népünk bölcs vezetőinek zsenialitásáról akkor kaphatunk csak közelítő képet, ha alaposan végiggondoljuk, milyen helyzetekre jellemző még az intenzívebb respiráció és pulzus.

Ahhoz képest

Mindenki húzza a száját, hogy az új köztársasági elnök Áder János lesz. Ha azt nézzük, kit fog követni ezen a poszton, azt kell mondjam, a változás pozitív. És ahhoz képest, hogy Kövér László is felmerült jelöltként, kifejezetten örülhetünk Ádernak. Az egy dolog, hogy mennyire demokratikusak azok a törvények, melyeknek a kimunkálásában részt vett, de legalább ért a joghoz. Legalább el fogja olvasni a törvényeket aláírás előtt. És minden bizonnyal nem csak olvasni tud, hanem írni is. Helyesen. Legalább is nyelvtanilag. Most őszintén, ez nem is olyan kicsi dolog. Egy köztársasági elnöktől. És még azt sem zárom ki, hogy lesz vér a pucájában, és alkalomadtán egy-egy törvényt megküld majd az alkotmánybíróságnak előzetes normakontrollra. Persze nem biztos, hogy ellenkezésből, hogy keresztbe tegyen, csak hogy legyen miről cikkezzenek a lapok.

Zsidózás, antiszemitázás

A rádióban úgy hallottam, tegnap volt a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Az Élet Menete viszont vasárnap volt. Gondoltam, megnézem, pontosan mikor is van az emléknap. Kicsit elkeveredtem, mert kiderült, hogy ezekből az emléknapokból meglehetősen bőséges a kínálat. Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja. 1945-ben, ezen a napon szabadult fel az auschwitzi tábor, ezért egy 2005-ös ENSZ-határozat alapján 2006-tól minden évben emlékezünk. Április valahanyadika (Niszán hó 27., de a zsidó naptár a holdévhez kötődik, ezért ez egy mozgóünnep, a Gergely-naptár szerint évente más-más napra esik) holokauszt emléknap. 1943. április 19-én (niszán 27.) a varsói gettó fellázadt. Ennek emlékére, az izraeli kormány döntése alapján, nem csak Izraelben, ekkor is emlékezünk. Április 16-án, az Országgyűlés 2000-es határozata alapján, 2001-től, szintén emlékezünk - 1944-ben, ezen a napon kezdődtek meg a deportálások Kárpátalján. Augusztus 2-án még cigány holokauszt emléknapja is van, hogy jobban össze lehessen keverni a dátumokat.

J. Edgar

Mielőtt letöltöttem volna, belenéztem a kommentekbe, mit mondanak a filmről, érdemes-e időt szánni rá. Volt egy hsz., hogy DiCaprio végre nem valami kis nyálas langyi kölyköt játszik, hanem egy kemény, érett férfit. Hm... lehet ekkor még nem nézte végig a hozzászóló a filmet (több mint 2 órás), mert igazából "langyi kölyök" helyett, "hülye vén köcsögöt" játszik DiCaprio, ha jól idézem Nixon elnök szavait. A film akár merész is lehetne, vitatott és kellemetlen dolgokat állít az FBI mindenható vezetőjéről, bemutatja látens homoszexualitását, hogy nem tisztelte a törvényeket, az elnököket, és a tényeket is meglehetős szabadsággal kezelte az emlékirataiban.

Szivárvány péntek, fekete szombat

Tegnap jó hír, a bíróság lesöpörte a BRFK mondvacsinált indokait, amivel megtiltották volna a Menetet. Ma viszont a Jobbik benyújtott egy elmebeteg törvényjavaslatot. Ennek értelmében természetesen nem a homoszexualitást büntetnék, hanem "csak" annak népszerűsítését. Azonban ez nem egy korlátozó, hanem egy kiterjesztő értelmű "csak". Tilos lenne a médiában tudósítani, és művészi alkotásokban megjeleníteni a javaslat által károsnak tartott jelenségeket. Például a fészbukon emlegetett Táncoló talpak c. rajzfilm forgalmazója börtönnel lenne sújtható, mert két meleg garnélarák is szerepel a mesében. Két nő ölelkezik egy képen? Börtönbe a festővel! Írásgyakorlat, melyben egy lányban bizsereg valami egy másik lány láttán? Jaj nekem, törvényt szegek! De még azok is, akik kézen fogva sétálnak az utcán. Ha történetesen egyneműek. Mondjuk egy 36 éves anyuka a 18 éves lányával. Mert jóban vannak. Arról ne is beszéljünk, ha a gyerek még nem nagykorú, mert akkor pedofília miatt viszik be őket, ha mondjuk az egyiküknél nincs személyi igazolvány, hogy a rokonságot bizonyítsák.

(Szak)dolgos napok

Sikerül mostanában hanyagolnom a blogolást, és ez feltehetőleg nem is nagyon fog változni a közeljövőben. Gőzerővel dolgozom a szakdolgozatomon. Ha lecsukom a szemem, akkor hivatkozásjegyzékek futnak előttem, szabályosan formázva. Családnév, vessző, keresztnév első betűje, pont, persze csak ha külföldi a szerző, magyarnál nem kell a vessző. Évszám pont, cím dőlten, pont. De csak ha nem kötetben tanulmány, mert akkor nem dőlt. Akkor utána in, kettőspont, szerkesztők neve, zárójelben szerk, pont, zárójel bezárva, kötetcím dőlten, pont. Kiadás helye kettőspont, kiadó, pont. De ha a gyűjteményes kötet maga is szerepel a jegyzékben, akkor elég rá röviden hivatkozni. És, ha a forrás internetes, akkor a link kell. Meg egy dátum, hogy mikori állapotot használtam. Téboly? Igen, az.