Negyven és a halál között

Első tanítási nap, még akklimatizálódtunk, nem tanultunk. Laza beszélgetés a nyolcadikosokkal, ki mit csinált a nyáron, egy évvel idősebbek lettünk, ki mennyi, mert mert évvesztesek, nem évvesztesek, egy évvel több vagy kevesebb is lehet. Valaki rákérdezett, hát mondtam, hogy pár napja betöltettem a negyvenet. Olyan csend lett, mintha azt mondtam volta, valami gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Megnyugtattam őket, hogy az öregedés az nem olyan, mint az iskolarendszer, hogy egy adott évfolyam tagjai egyszerre kerülnek át óvodából általános-, majd középiskolába. Vagy ha mégis, akkor kamaszságból, fiatalságból többször is évet ismételtem, így az öregséget tekintve alacsonyabb évfolyamba járok.

Egyáltalán nem érzem magam komoly, negyvenes, felnőtt nőnek. Mintha még diák lennék én is, csak álcázott ügynökként beszivárogtam volna a tanárok közé, hogy kifürkésszem az ellenség szándékait. Eleinte tartottam is tőle, mi lesz, ha egyszer lebukok, és kiderül, hogy nem is vagyok igazi felnőtt. De azt hiszem, a kollégáim ugyanígy vannak vele, és ők meg tőlem tartanak, hogy mi lesz, ha egyszer rájövök, hogy ők legbelül még gyerekek. Amikor valaki nagyon idős lesz, és szellemileg hanyatlani kezd, már nem tudja olyan ügyesen álcázni magát, megmutatkozik a valódi énje. Ezt hívjuk második gyerekkornak.

Valójában nem második, hanem még mindig az első, csak a korai éveinkben még nem, a késői éveinkben már nem vagyunk képesek (vagy hajlandók) alkalmazkodni a külső elvárásokhoz. Őszinték vagyunk és természetesek, amire azt mondják, hogy gyerekes hozzáállás. Mintha ez egy szitokszó lenne, valami, amit el akarunk kerülni, nehogy ránk süssék. Pedig a Máté 18,3 szerint Jézus azt mondta: Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.

Elkezdtem azt a játékot játszani, hogy a nekem szánt kommunikációban, levelekben, reklámokban,  műsorokban, könyvekben, filmekben stb. megkeresem a valódi szándékot, a legbelül rejlő üzenetet. Az élőszóban elhangzó mondatokat is igyekszem dekódolni, de még nem vagyok elég ügyes és gyors, ezért ez többnyire csak utólag sikerül. A rutin azért sokat segít. Pl. a kereskedelmi reklámokon már nem töröm a fejem, mindegyik azt mondja: Add nekem a pénzed! Úgy általában, az üzenetek túlnyomó része rá akar venni valamire.

A Ne viselkedj úgy, mint egy gyerek! azt jelenti, hogy Csináld azt, amit én mondok, ne pedig azt, amit te akarsz!. Az egész kicsi gyerekeknél ez még nem működik. Miért ne viselkedne úgy mint egy gyerek, hiszen még az! A kicsit nagyobbaknál jön az Egy nagylány/nagyfiú már nem csinál ilyet. Lehet, hogy tényleg nem csinál, de az tuti, hogy szeretne. Csakhogy még jobban szeretne nagy lenni, szeretné kiérdemelni, hogy nagynak tartsák. Mert egyes dolgokat tiltanak neki, mondván, hogy Majd akkor, ha nagy leszel! Ezért a gyerekek felnőttek akarnak lenni, hogy megtehessék, amit csak a felnőtteknek szabad. A felnőttek meg ismét gyerekek szeretnének lenni, hogy ne kelljen megtenniük, amit csak a felnőtteknek muszáj.

Karsten Dusse: Gyilkos tudatosság c. könyvében idézetek szerepelnek egy mindfulnessről szóló fiktív könyvből. (Joschka Breitner: Lassítani a gyorsítósávban – Jelentudatosság vezetőknek) Ezek közt találtam egy jó definíciót a szabadságra: A szabadság nem az, hogy mindig azt csináljuk, amit akarunk. Már a gondolat is, hogy folyton csinálnunk kell valamit, egy csapda. A szabadság az, ha képesek vagyunk nem csinálni, amit nem akarunk. Gyerekes viselkedés alatt általában azt értjük, amikor a gyerek nem fogad szót, vagyis nem csinálja, amit nem akar. Ez pedig a fenti definíció alapján azt jelenti, hogy a gyerek szabad.

Azt hiszem, miután a negyvenet is túlléptem, és a tanítványaim szemében teljesen elaggottam, a hátralévő éveimben felvállalom a gyerekes gondolkodásomat és viselkedésemet. Vagyis igyekszem minél gyakrabban nem csinálni azt, amit nem akarok. Ezt persze próbálom kombinálni azzal, hogy aminek értelmét vagy szükségét látom, azt akarni fogom. A szabadságot nem árt társítani a józan ésszel, mert anélkül a liberalizmusból libertarianizmus lesz, ami egy eufemisztikus kifejezés az anarchizmusra.