Oldalak

2023-09-02

Negyven és a halál között

Első tanítási nap, még akklimatizálódtunk, nem tanultunk. Laza beszélgetés a nyolcadikosokkal, ki mit csinált a nyáron, egy évvel idősebbek lettünk, ki mennyi, mert mert évvesztesek, nem évvesztesek, egy évvel több vagy kevesebb is lehet. Valaki rákérdezett, hát mondtam, hogy pár napja betöltettem a negyvenet. Olyan csend lett, mintha azt mondtam volta, valami gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Megnyugtattam őket, hogy az öregedés az nem olyan, mint az iskolarendszer, hogy egy adott évfolyam tagjai egyszerre kerülnek át óvodából általános-, majd középiskolába. Vagy ha mégis, akkor kamaszságból, fiatalságból többször is évet ismételtem, így az öregséget tekintve alacsonyabb évfolyamba járok.
Egyáltalán nem érzem magam komoly, negyvenes, felnőtt nőnek. Mintha még diák lennék én is, csak álcázott ügynökként beszivárogtam volna a tanárok közé, hogy kifürkésszem az ellenség szándékait. Eleinte tartottam is tőle, mi lesz, ha egyszer lebukok, és kiderül, hogy nem is vagyok igazi felnőtt. De azt hiszem, a kollégáim ugyanígy vannak vele, és ők meg tőlem tartanak, hogy mi lesz, ha egyszer rájövök, hogy ők legbelül még gyerekek. Amikor valaki nagyon idős lesz, és szellemileg hanyatlani kezd, már nem tudja olyan ügyesen álcázni magát, megmutatkozik a valódi énje. Ezt hívjuk második gyerekkornak.
Valójában nem második, hanem még mindig az első, csak a korai éveinkben még nem, a késői éveinkben már nem vagyunk képesek (vagy hajlandók) alkalmazkodni a külső elvárásokhoz. Őszinték vagyunk és természetesek, amire azt mondják, hogy gyerekes hozzáállás. Mintha ez egy szitokszó lenne, valami, amit el akarunk kerülni, nehogy ránk süssék. Pedig a Máté 18,3 szerint Jézus azt mondta: Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Elkezdtem azt a játékot játszani, hogy a nekem szánt kommunikációban, levelekben, reklámokban,  műsorokban, könyvekben, filmekben stb. megkeresem a valódi szándékot, a legbelül rejlő üzenetet. Az élőszóban elhangzó mondatokat is igyekszem dekódolni, de még nem vagyok elég ügyes és gyors, ezért ez többnyire csak utólag sikerül. A rutin azért sokat segít. Pl. a kereskedelmi reklámokon már nem töröm a fejem, mindegyik azt mondja: Add nekem a pénzed! Úgy általában, az üzenetek túlnyomó része rá akar venni valamire.
A Ne viselkedj úgy, mint egy gyerek! azt jelenti, hogy Csináld azt, amit én mondok, ne pedig azt, amit te akarsz!. Az egész kicsi gyerekeknél ez még nem működik. Miért ne viselkedne úgy mint egy gyerek, hiszen még az! A kicsit nagyobbaknál jön az Egy nagylány/nagyfiú már nem csinál ilyet. Lehet, hogy tényleg nem csinál, de az tuti, hogy szeretne. Csakhogy még jobban szeretne nagy lenni, szeretné kiérdemelni, hogy nagynak tartsák. Mert egyes dolgokat tiltanak neki, mondván, hogy Majd akkor, ha nagy leszel! Ezért a gyerekek felnőttek akarnak lenni, hogy megtehessék, amit csak a felnőtteknek szabad. A felnőttek meg ismét gyerekek szeretnének lenni, hogy ne kelljen megtenniük, amit csak a felnőtteknek muszáj.
Karsten Dusse: Gyilkos tudatosság c. könyvében idézetek szerepelnek egy mindfulnessről szóló fiktív könyvből. (Joschka Breitner: Lassítani a gyorsítósávban – Jelentudatosság vezetőknek) Ezek közt találtam egy jó definíciót a szabadságra: A szabadság nem az, hogy mindig azt csináljuk, amit akarunk. Már a gondolat is, hogy folyton csinálnunk kell valamit, egy csapda. A szabadság az, ha képesek vagyunk nem csinálni, amit nem akarunk. Gyerekes viselkedés alatt általában azt értjük, amikor a gyerek nem fogad szót, vagyis nem csinálja, amit nem akar. Ez pedig a fenti definíció alapján azt jelenti, hogy a gyerek szabad.
Azt hiszem, miután a negyvenet is túlléptem, és a tanítványaim szemében teljesen elaggottam, a hátralévő éveimben felvállalom a gyerekes gondolkodásomat és viselkedésemet. Vagyis igyekszem minél gyakrabban nem csinálni azt, amit nem akarok. Ezt persze próbálom kombinálni azzal, hogy aminek értelmét vagy szükségét látom, azt akarni fogom. A szabadságot nem árt társítani a józan ésszel, mert anélkül a liberalizmusból libertarianizmus lesz, ami egy eufemisztikus kifejezés az anarchizmusra.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hogy tetszett a könyv? Ez egyfajta paródiája a mindfulnessnek, ha jól emlékszem, ugye? Ebben van az a kicsit gusztustalanul részletes leírása annak, hogy hogy teszi el láb alól a főhős a balkáni maffiózót? (Hblvnc vagyok, nem tudok bejelentkezni)

Névtelen írta...

Igen, ez lehet a felnőttség, azaz érettség egyik szempontja, hogy le tudom magamnak fordítani a manipulatív üzeneteket, azaz átlátok rajtuk és nem csak azt hallom meg, amit hallani akarok, illetve észreveszem, ha valaki azt mondja, amit hallani szeretnék, mert rájött, hogy én azt akarom hallani. Remélem, vilâgos :D
Hblvnc

AncsaT írta...

A google profillal való kommenteléshez a böngészőben engedélyezni kell a harmadik féltől származó sütiket.

A könyv nem volt rossz, de nagy kedvenc se lett. Az idézetek némelyike elgondolkodtató, ha paródiának is szánták. Vagy tán az idézetek komolyak, csak a gyakorlatba való átültetésük parodisztikus. Annyira már nem emlékszem, a szabadság definíciója maradt meg élesen, mert azt felírtam magamnak. :)

Azt tapasztalom, hogy az üzenetek nagy többsége manipulatív, szinte mindig van valami hátsó szándék, még egy "Hogy vagy?" kérdésben is. Nem tudom, mi jobb, eljutni odáig, hogy kapásból fel tudjam ismerni a mögöttes tartalmakat, vagy elérni, hogy meg se halljam ezeket, ne is reagáljak rájuk.

Névtelen írta...

Köszi ezt az infót a sütikről, utánanézek. Eddig senki nem mondott erre vonatkozólag semmi segítő infót, pedig sok blogban megvan ez a probléma.
Azért gondoltam, hogy valamennyire paródia a könyv, mert egyrészt Murdering mindfully az eredeti címe, a második kötet: Your inner Child Wants to murder mindfully, meg végülis a tartalma miatt is.
Igen, az üzenetek szinte mindig tartalmaznak valami mögötteset, ami sokszor manipuláció. Szerintem ebben teljesen igazad van, én meg még magamnak teszek néha szemrehányást hogy “mindenbe a rosszat látom bele” ;)

Névtelen írta...

Közben eszembe jutott, hogy egy Schulz von Thun nevű fickó irt a kommunikációról, és abban is az áll, hogy minden üzenet többrétegű, és hogy igenis van olyan, hogy vki belehallgat olyasmit is egy üzenetbe, amit tényleg nem szánt annak a küldője. ő ezt túl fejlett Appellációs fülnek nevezi :)

AncsaT írta...

Alapból nálam is le van tiltva a harmadik féltől származó süti, amikor kommentelni akarok, feloldom, és újratöltöm ezt az egy oldalt. Kommentelés után visszaállítom a tiltást.

Gyanús volt, mert a szerző német, megnéztem, a könyv eredeti címe: Achtsam morden, de ettől még vígan lehet paródia. :)

A rejtett jelentés meglétét csak valószínűsíteni tudom, mert általában nem kérdezek rá, és ha rá is kérdeznék, valószínűleg letagadnák, plusz még azt is el tudom képzelni, hogy néha a rejtett jelentés nem szándékolt, hanem tudatalatti.

Megjegyzés küldése