2013. március 30., szombat

Bevásárlós rémálom

Katával vásárolni az egy kész horror. Alapvetően ott kezdődik a baj, hogy a bevásárlás koncepcióját  eltérően értelmezzük. Számomra a bevásárlás munka, amit hatékonyan kell végezni. A lehető legkisebb energiát szánva rá, viszonylag a legjobb eredményt kell elérni. A szupermarket nekem raktár, ahová bemegyek egy listával, begyűjtöm a rajta szereplő tételeket, lehetőleg tartósítószer mentes élelmiszereket, viszonylag az olcsóbb fajtákból, de azért nem pocsék minőséget. Az sem hátrány, ha magyar a termék. Ezzel szemben Katának a bevásárlás szabadidős tevékenység, a szórakozás egy formája. A szupermarket számára olyan, mint egy múzeum. Csak sokkal izgalmasabb, mert itt mindent meg lehet fogni, kézbe venni, sőt, ami megtetszik, még haza is viheti.

2013. március 25., hétfő

Clara (5. rész)

Remegő lábbal álltam a falnak támaszkodva, talán össze is esem, ha Zsuzsi nem támogat el az ágyig. Mondtam, hogy kicsit később vallathatna is, mire kész volt azonnal megbilincselni, de mondtam, hogy az sajnos nem fog összejönni. Biztos nem emlékszik rá, de nyolcadikban egyszer mulasztottam egy napot a suliból, mert reggel játékból a radiátorhoz bilincseltem magam, és nem volt meg a kulcs. Anyának be kellett mennie érte a munkahelyére, aztán hazaszaladnia, hogy kiszabadítson, de akkorra már a második óra is elkezdődött, így inkább igazolást írt nekem. Azóta a bilincset bent tartja a fiókjában, és szerzett hozzá két tartalék kulcsot is. Ami jól jött, mikor három éve az enyhén spicces osztályos főorvost valaki a székhez bilincselte, és eldugta a kulcsot.

2013. március 21., csütörtök

Várólista

Úgy bele vagyok veszve a fordításba, hogy alig van időm másra. Ha este Kata azt mondja, hogy fáradt, akkor simán jóéjszakát kívánok. Láttam, rosszul is esett neki, hogy nem erőltetem a szexet, de hát, ha kedve van hozzá, neki pont addig tart erre csábítania engem, mint nekem őt. Illetve még addig sem, mert én nem kéretem magam, csak hogy úgy látszódjék, mintha kegyet gyakorolnék. Ha azzal jön oda este tízkor, hogy álmos, akkor erre mint mondjak, ha nekem meg fordítanom kell? Egyszerű a képlet, nem kell rajta agyalnom. Majd ha azzal állít oda, hogy nem álmos, akkor elgondolkodom rajta, szex vagy a fordítás. Persze nem gondolkodom sokáig, naná, hogy a szex az jobb program. De nem vagyok én ilyen egysíkú, van egy csomó más dolog is, amit csak felírok egy bakancslistára, hogy ha majd a végére érek a könyvnek, akkor mit akarok bepótolni.

2013. március 17., vasárnap

A hetedik nap és a média

Egy kicsit megint Alexről, bár igazából nem róla, hanem erről a felfordult világról, a másokra nem figyelésről, a törtetésről, az önzésről. Alex lehet az emberek kedvence, de nem a médiáé. Bár ez kétségtelenül kölcsönös. Alexet a média állította a figyelem középpontjába, és most Alex betart a médiának? Én inkább úgy látom, hogy Alex azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elutasított bizonyos kötelezőnek tekintett dolgokat. Alex lázad. Nem öltözködik, nem viselkedik úgy, ahogy egy sztártól, egy celebtől elvárják. Alex imázsa a kisembersége, a hétköznapisága. Ehhez hozzátartozik az is, hogy márpedig ő nem akar naphosszat a reflektorfényben állni. Míg más előadók ölnének a médiafigyelemért, ő kéri, hogy hagyják békén. Persze ez is generál egyfajta negatív publicitást, rengetegen fikázzák miatta, de hát pont ez az ő imázsa. hogy ő nem olyan mint a többiek.

2013. március 14., csütörtök

Clara (4. rész)

"El akarsz csábítani?" kérdezte Zsuzsi, "Azt hittem, azon már túl vagyunk." Mindezt olyan őszinte csodálkozással, hogy muszáj volt megölelnem és megpuszilnom. Mondtam, hogy tulajdonképpen igaza van, de én szeretném még többször is, és újra meg újra elcsábítani. Tudom, nem beszéltünk még róla, de én nem egy egyszeri kalandot akarok, hanem kapcsolatot. Erre nem szólt semmit, csak hozzám bújt a kanapén, rám terítette a pokróc felét és a nyakamba szuszogott. Úgy gondoltam, ezt vehetem igennek.

2013. március 6., szerda

A Dal 2013

Namármost én direkt nem néztem, és voltam olyan mázlista, hogy még csak véletlenül sem hallottam meg egyik dal sem sehol, de tesóm azt mondta, hogy hülye vagyok, mert egyrészt ez része a mai magyar valóságnak, és az ismerőseim 99%-át ez foglalkoztatja, és nem fogom érteni miről beszélnek, ha nem szánok tíz percet a tájékozódásra. Másrészt meg van, amit érdemes lenne meghallgatnom, mert igenis, hogy jó. Szóval rávettem magam, megkerestem a Jutyúbon a döntősöket, és meghallgattam őket. Hát ööö... érdekes. Végül is, nem bánom, hogy megnéztem. Tényleg érdekes. (A döntőbe nem jutottakra nem áldoztam időt, pedig lehet, hogy kiestek jó dolgok, de majd kommentben belinkelitek, akit érdemes lenne megnézni.)

Kalimaa (1. rész)

Szem leszállt a villamosról. Mehetett volna még néhány megállót, onnan közelebb lett volna, de bőven volt még ideje, és szeretett volna gyalog átmenni a hídon. A legtöbben csak leléptek a járdaszigetről, ő elsétált a zebráig, megvárta, hogy a lámpa zöldre váltson. A hídon kitért a biciklisek elől, többször megállt a korlátnál, és bámulta a szürkén hömpölygő vizet. A szigetnél majdnem elcsábult, de aztán mégsem ment le, apró tétovázás után továbbment, át a hídon, a túlpartra. A híd lábánál lesétált a lépcsőn, elment a gyorsvasút bejárata mellett, és kiment a parkba. Felnézett az égre, bárányfelhők közül tűzött le a nap, aztán úgy döntött, lesz még arrébb is zöldterület, itt túl nagy a nyüzsgés.

2013. március 3., vasárnap

Clara nyara

A cím megtévesztő, de most nem én tehetek róla. Ugyan szívesen írnék az én Clarámnak a nyári szünidőben, az unokatesóknál átélt kalandjairól is, de most a filmről van szó, aminek pontosan ez a címe: Clara's Summer. Vagyis én így találtam meg, de az eredeti címe: Clara cet été là, mert ez egy francia film. Általában nem rajongok értük, kevés az a francia film, ami igazán tetszett, de ez valami tini dráma, leszbikus szállal, így belenézek a trailerbe. A kiscsajok aranyosak, azt mondja, hogy coming-of-age drama (aminek végre utánanézek, annyit jelent, hogy felnőtté válás, hiába, fordító üzemmódban vagyok), egye fene, megnézem. Nem mondom, hogy kár lett volna úgy meghalni, hogy nem látom, de nem sajnálom a ráfordított időt.