2009. december 31., csütörtök

Egy nehéz nap éjszakája

Az év utolsó napja. Este családi parti lesz, gondolom szelíd sörözés és társasjáték a gyerekekkel. De a délelőtt és a kora délután izzadtságszagú munkával telt.
Leginkább fúrtam. Akasztókat a fogasra, a vendégek kabátjának. Névtáblát a kapura, fogantyúkat a fürdőszobai szekrényekre, krómozott rudat a konyha falára edényakasztónak, (habverőnek, húsvillának stb. amit sose hsználunk), hogy lássák a vendégek, hogy nekünk ilyen is van. Karnist a szobámba, tettem fel függönyt, diszes drapériát, ami nekem piszkosul nem hiányzott az ablakomra, de Kata boldog tőle, hogy milyen szép.
----------
Elmentem jógázni.
Átöltöztem.
Megjöttek a vendégek. Majd folytatom...
----------

2009. november 10., kedd

Szűzlányok ajándéka

Pár hete egy srác azt mondta, hogy szerinte nem vagyok Szűz. Pedig szerintem igen. Mielőtt ráizgultok erre a bejegyzésre, felhívnám a figyelmet, hogy nem szűz, hanem Szűz mivoltomról lesz szó. Az előbbi, kisbetűs esetben szexuális tapasztalatlanságom, a második, nagybetűs esetben pedig a csillagjegyem kerül kétségbevonásra. Na, itt ez utóbbiről volt szó.

2009. október 23., péntek

Vegyes zöldség

Katámat meglátogatta egy barátnője két kisgyerekkel. Az egyik egy évvel fiatalabb, a másik annyival idősebb Fecónál. A gyerekek játszottak, a lányok trécseltek. Én meg leültem a gépem elé, a hifibe benyomtam a Rocky Horror-t. (Brodway musical, nem a filmzene, mert ez van CD-n, de ez sem rosz.) Éneklem Janet-tel: "In the velvet darkness of the blackest night, burning bright." A legfeketébb éj bársony sötétjében fényesen világol. Közben asszociálok. A "burning bright", az nekem "Tiger, tiger, burning bright/in the forest of the night." kedvenc William Blake versem. Az "In the forests of the night" pedig egy Amelia Atwater nevű csaj vámpíros novellája.

2009. október 16., péntek

Sok hűhó semmiért

Tegnapelőtt dolgozatot irattam, és hogy ne zavarjam a kölköket, feltettem a fülest a mobilommal, és Kossuth Rádiót hallgattam. (Igen, tutira konzervatív vagyok, nem Rádió88 és nem Slágerrádió vagy Danubius, hanem a Kossuth.) Hírek után beszélgetés a szexuális felvilágosításról, meg az Internetről. Mindkét téma érint, hallgatom.
A sztori az, hogy valaki benyomta a Google-be a keresést: "szexuális felvilágosítás". Az első találat amit kiadott, egy blogbejegyzés képregénnyel, ahol pálcikaembereknek pálcikagyerekekkel bemutatott pedofil, vérfertőző aktusainak (pl. természet elleni erőszakos fajtalanság) segítségével igyekszik a szerző a keresőkifejezésben megnevezett célt megvalósítani.

2009. október 11., vasárnap

A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője

Ma morgós napom van. Pötyörög az eső, hideg van. Reggel még jó volt, fújt a szél, kavarta az elsárgult leveleket. Kinyitottam az ablakom és néztem, ahogy röpködnek. Néhány a párkányomon landolt, ki kellett tessékelnem őket. Aztán jött a pötyörgés. Most meg morgós hangulatom van.

2009. szeptember 29., kedd

Kung Fu Panda

Szegény blogom, de elhanyagoltalak! És erre csak az utóbbi két hétben volt mentségem. Katám tíz napra elutazott egy céges kirándulásra, és kettesben maradtunk Fecóval. Minden tiszteletem az egyedülálló szülőké.
Nem panasz, mert élveztem Fecóval lenni. Szót fogadott, hisz nem volt kitől engedélyt kérni arra, amit megtiltottam. Szó nélkül csinált mindent amit kértem. Cserébe engedékenyebb voltam. Előbb játszottunk, utána jött a lecke. Esténként valamivel hosszabb volt a mese, és utána is mellette maradtam még kicsit, amig elálmosodik. De a szorosabb, harmonikusabb kapcsolat melett, az egész akkor is nehéz volt.

2009. augusztus 21., péntek

Kutyák és macskák

A gorilla mellkas után ma egész más érzésben volt részem. Kibékülős szex volt itthon, amíg Fecó a mamánál, a szomszéd kissráccal játszott.
Kata berágott rám, mert a nyaralásból korán indultunk haza. Mondtam, hogy szeretnék emberi időben Szegedre érni, ezért jöjjünk el a kora reggeli vonattal. Ha csak annyit mond, hogy szeretne kicsit lustálkodni, (netán huncutkodni,) és jöjjünk eggyel későbbivel, akkor simán rábólintok. De azt mondta, hogy dehogy fog korán kelni, ha akarok, mehetek nélküle. Csak annyit válaszoltam, hogy akkor úgy lesz. És úgy is lett volna, csak Katám felmérte, hogy a külön út neki nagyobb szívás lesz mint nekem. Fecóval, cipelve kettejük cuccát, nem lesz az igazi. És szerintem már a vasútjegyet sem biztos, hogy ki tudta volna csengetni. Szóval jött velem, én vettem meg a jegyeket, cipeltem az ő egyik táskáját is.

2009. augusztus 11., kedd

Éjszakai őrség


Sikerült jó sokat beszélgetnem bátyámmal. Nálam aludt szombaton, én meg nála vasárnap. Hajnalig beszélgettünk, vigyáztuk a csillagokat az égen. Már majdnem hajnalodott, mire elaludtam. A karjaiban.

2009. augusztus 8., szombat

Lecsó

Katáék leléptek. Tesóm átjött. Főztem neki lecsót. Paprikából és uborkából. Mellé hajában főtt krumplit, ahogy apánk szokta. Zalában, Vasban az járja mellé. Katáék furcsálják, ők csak rizzsel eszik. Más tarhonyával, vagy tésztával. Sok variáció létezik. Nem tájegységenként, hanem szinte családonként más a recept. De a lecsó mint olyan, univerzális.
Tesómtól kaptam egyszer egy könyvet. Fehér Béla: Törökméz. Ebben megtalálható a lecsó keletkezésének egy legendája. De a könyv mellé megkaptam a titkos tudást is. A lecsó nem keletkezett, öröktől fogva létezik. Nem a gasztronómia, hanem a filozófia tárgykörébe tartozó dolog. Szerencsére az ontológiája mellé megkaptam a receptjét is. Ha ugyan receptnek nevezhető az apokrif iratba illő tömör és homályos leírás.

2009. augusztus 6., csütörtök

Szabadon

Délután átmegyek tesómhoz. Ő már szabad. Reggel elment a felesége, a fia, após, anyós, sógor, koma, kutya, macska..., csak egy akváriumnyi halat hagytak neki felügyeletre. Azokat naponta egyszer megeteti és és más dolga nincs. Illetve a ház körül gondolom csinálunk majd ezt-azt, aztán ha Kata is lelép Fecóval meg a szüleivel, akkor átjövünk hozzánk is fát lakkozni meg polcot fúrni a falra. De én majd csak péntek délutántól leszek szalma.

2009. július 16., csütörtök

Hurrá, nyaralunk!

Néhány napja kitört nálunk a vakáció. Kata még bejár dolgozni, de Fecóval ketten lazázunk. Strandra járunk, sétálunk, mesefilmeket nézünk, mesét olvasunk, legózunk, rajzolunk, főzünk, dőzsölünk. Persze azért egy kis korlátfestést be kellett iktassak, nehogy túl pihenősre vegyem a figurát.
Tegnap már kihagytuk a strandolást, mert aggaszt az UV szint. Helyette a Ligetbe mentünk, piknikeltünk a fák árnyékában. Megettük a tízórait és mesekönyvből olvastunk. Fecónak retró korszaka van, és elő kellett vegyük a Pöttyös Panni könyveket, amiket 3 éve olvasgattunk. Bár kinőtte az ovit, leköti az óvodás gyerekek története. Mondjuk én is elolvastam az Alkony-t, ami tinikről szóló vámpírmese. Sőt Harry Pottert is, ami még fiatalabb korosztályról és korosztálynak íródott. De az is lehet, nosztalgiázik a gyermek. Hamarosan 8 éves. Ha én 25 évesen írhatom az emlékirataim, neki is szabad merengeni az elmúlt szép időkön.

2009. július 10., péntek

A koncert

Tegnap koncerten voltunk. A Szegedi Filharmonikusok ajándékkoncertjén. Meg három tenor. Szóval nem egy rockkoncert volt, hanem opera. Az a 'izé Carmen. Meg Puccini meg Verdi. Nem igazán az én műfajom. Katáé sem, legalább is otthon sosem hallgat ilyesmit. Beethoventől kileli a hideg, és a Mozart Requiemet sem volt hajlandó végighallgatni velem. Ennek ellenére, mikor hívta a barátnője, hogy van két felesleges jegye, azonnal igent mondott. Telefon az anyjának, hogy köszi, hogy elhozta Fecót a napköziből, de maradjon is nála éjszakára. Telefon nekem, hogy siessek haza, mert egy óra múlva kezd az előadás a szabadtérin. Én rühellem a "menjünk színházba, hogy ott legyünk, tökmindegy mit játszanak" hozzáállást. Azért jó képet vágtam hozzá, kiöltöztem: szoknya blúz, blézer.

2009. június 30., kedd

Különös házasság

Túl sok minden nem történt az utóbbi napokban, csak éppen nem értem rá a gép elé ülni. Robotoltam Kata szüleinél (gyümölcsszedés, befőzés), gályáztam az iskolában (gyerekfelvigyázás). Időközben Fecót felavatták kiscserkésznek, Katával veszekedtünk aztán kibékültünk, kaptam linkeket holokauszttagadásról és a magyar könyvkiadás sanyarú helyzetéről. Ezekről most mégsem írnék.

2009. június 19., péntek

Szép kis nap

Megígértem, hogy írok a tegnapról. Irtó késő van, tuti nem fogom befejezni, de legalább elkezdem. Szóval a csütörtök. Tanévzáró, ünnepélyes. Igazgatóasszonyunk már hétfőn célzást tett rá, hogy valami ünneplőt kéne felvegyek. Kérdeztem, olyan népviselet szerű jó lesz-e. Ha nem egy lepedőt tekerek magamra indiai száriként, akkor jó, kaptam a választ. Affene, ez a nő kezd kiismerni! Persze lehet csak okult a farsangból, amikor arra kért, erőltessem meg magam, hagyjam a férfiingeket és öltözzek valami nőiesen dögös cuccba. A szűk farmerom elég szolíd volt, de fölül egy ismerős csajszi BDSM bőrcuccait viseltem. Csatos fűzőt, könyékig érő kesztyűt és egy szöges nyakörvet. Nem voltam hajlandó feketére rúzsozni a szám, de így is elég ütős lett a jelmezem.

2009. június 18., csütörtök

Egy szoknya, egy szoknya

Tegnap este majdnem elfeledkeztem róla, hogy színházba megyünk. Belehülyül az ember a munkába. Fáradt is voltam, nem sok kedvem volt hozzá, de megérte. Frederick Stropel neve semmit nem mond nekem. Ez ugyan sokat nem jelent, amilyen műveletlen vagyok ezen a téren, attól akár még ünnepelt vígjátékszerző is lehet az illető. A "Sors bolondjai" gyengén indul, de aztán magára talál. Egy fiatal pár, az esküvőjére készül. A tanúik, a fiú barátja és a lány barátnője. A jegyesek megpróbálják őket összeboronálni, de ez ellenszenv első látásra. Lendületesen halad a történet az első felvonás végéig, ahol kiszámítható módon, az egymást nem szenvedő pár érzéki csókban forr össze. A függöny (igazából nem volt függöny, elsötétült a színpad) szépen lezárja a történetet. Ha most felállnánk és hazamennénk, nem maradna hiányérzet bennünk. Kicsit nyálas, kicsit vicces vígjáték és kész.

2009. június 14., vasárnap

Hair

Vége a tanévnek. Legalábbis a tanításnak. Biziosztás meg tanévzáró majd csütörtökön. Szóval a robot még tart, bár kölykök nélkül. De aztán jön a nagy pihi. Fecó lesz cserkésztáborban, Kata melóban, én meg délig ki sem kelek az ágyból. Ha tesóméknál is beáll a nyári üzemmód, akkor ő is sokat lesz szabad. Strandon, meg mindenféle semleges terepen találkozunk majd, sőt, ha üresek a lakások, meg is látogatjuk egymást. Főz majd nekem, meg én is neki. Megnézünk együtt pár filmet, beszélgetünk a kertben a diófa alatt ücsörögve, hideg sört kortyolgatva. Mámor lesz.

2009. június 10., szerda

Napfény

Most éppen esik. Néha villámlik és dörög is, de jobbára csak a szemerkélő eső kaparász a párkányon. Viszont napközben verőfény és rekkenés volt a jellemző. Élveztem a napsütést, ahogy járkáltam az utcán. Sokan már az árnyékba húzódtak, de én nem. Imádom, ahogy rám süt a nap. Kata mindig csodálkozik, hogy télen, mínusz húsz fokban is meleg a kezem, visont a nyári kánikulában hűvös marad a bőröm. Szoktam mondani, hogy a tíz kiló amivel nehezebb vagyok, ennyivel nagyobb hőtehetetlenséget is jelent. Nehezebben hülök ki és nehezebben izzom fel. Persze ez csak szó szerint igaz, képletesen igen hamar felhevülök, akár egyetlen érintésétől is.

2009. június 9., kedd

Kaszinó

A kedvenceimmel utolsó óra volt ma a tanévben, mert pénteken már az évzárót szervezik. Kaszinóztunk. Játszhattak a gépeknél, én is fórumoztam. Nagyeszű haverok dögös macákról tettek képeket a hozzászólásokba, nem győztem lecsukni a böngészőablakot, mikor kijött valaki az asztalomhoz kérdezni. Közben szólt a zene: Bupyc (Virus).

2009. június 8., hétfő

Végső visszaszámlálás

Halódik a tanév. Már írják a VAKÁCIÓ szó betűit a táblára a kölykök. Mindenkinekl tele a hócipője az iskolával. Akinek fix a jegye, megmondtam neki mit fog kapni. Ők még házifeladatot kell csináljanak, de egyébként nem kell készüljenek, mert nem feleltetem őket, dolgozatot nem írunk. Akinek még kétes a jegye, az viszont készül ész nélkül, mert folyamatosan feleltetem, órán kérdezgetem. (Órai munkára is adok jegyet, hogy felfelé húzza az átlagot.) Ami pozitívum, hogy senki sem a kettesért küzd. Tuti nem lesz bukás nálam. Naná, nem akarok majd még augusztusban is itt rohadni, pótvizsgáztatni.

2009. június 3., szerda

Mondd, te kit választanál?


Hamarosan europarlamenti választások. Én meg gondban vagyok. Baloldali érzelmű szavazóként nem vagyok biztos benne, hogy az MSZP-re akarok szavazni. Sőt, a szélsőjobbos Jobbik gondolatával kacérkodom. Amíg ezen rágom magam, megmutatom, milyen plakátokat fotóztam mostanában.

2009. június 1., hétfő

Egy asszony illata

A mai nap az illatokról szólt. Rögtön reggel, ahogy felébredtem, a reggeli illata. Nemsokára befutott Kata apja elkérni a nagylétrát. Korán kelhetett és már sokat dolgozhatott. Éreztem rajta az izzadságszagot. Nem emelhet, ezért én vittem ki a létrát és tettem fel a kocsi csomagtartójára. Éreztem az autóból áradó jellegzetes műanyagszagot. Amíg Kata az ebédet főzte, elmentünk Fecóval a papáékhoz. Ő rajzfilmet nézett, én segítettem cseresznyét szedni. Ahogy másztam a fára, éreztem a fakéreg szagát. Aztán ahogy tépkedtem a cseresznyét, a szakadó kacsokból szivárgó nedvét. Miután eleget szedtünk, kiválogattuk és lecsumáztuk a szemeket. Ismét papaszag. Közben beszélgettünk.

2009. május 30., szombat

Rekviem egy álomért

Kiderült, az, hogy kisebb a magzat azzal a 2 mm-rel, az azt jelezheti, hogy nem fejlődik tovább, meghalt a baba. Azt is mondta a doki Katának, hogy a következő vizsgálatnál, ha szintén nem nőtt, és addig nem indul meg természetesen a vetélés, akkor altatásban ki kell kaparni. Csak nem mondta nekem, nem akart róla beszélni.
Tegnap estére megfájdult a hasa. Főzött cickafarkfű teát, azt kortyolgatta lefekvésig. Nem tudott elaludni, úgy fájt a dereka is. Fél éjszaka maszíroztam, nyomkodtam a keresztcsontját. Hajnaltájban elkezdett erősen vérezni. Elment a baba.

2009. május 25., hétfő

Lyuksógor

Kezdek magamhoz térni. Sokat segít kedvenc torrentoldalam. Hasonszőrű agyament népekkel hülyéskedünk a fórumban. Múltkor sajnálkoztam a DC halálán, hogy oda a közösség, de azért nem reménytelen a helyzet. Na szóval, a cím. Szóláncban azzal szivatom a népet, hogy 'ly'-nal végződő szavakat írok. Nagyjából már végignyomták a lyuk összes ragozott alakját. Nem vész, mert ugye vannak még az összetett szavak. Mint például a ... lyuksógor.

2009. május 22., péntek

Lesz ez még így se

Ugyan egyik percről a másikra felfordult az életem, de kezdem összeszedni magam. Fecó a kádban, Kata a konyhában, én meg a képernyő előtt lazítok, szóval a helyükre kerülnek a dolgok. :)

Nem halálos, ellenkezőleg

Örülök, hogy olvassátok a blogomat. Többen kérdeztetek az előző bejegyzésről. Megnyugtatásul közlöm, a dolog nem halálos, sőt homlokegyenest ellenkező a helyzet.
Kedd reggel mikor felébredtem, Kata már fent volt. A nagypárnát az ágy fejtámlájához tette, nekidőlt, és egy magazint olvasgatott. Egyik kezével az újságot tartotta, a másikat meg olyan óvó mozdulattal nyugtatta a hasán. Ahogy ránéztem, összeállt a kép. Hullámzó kedélyállapot, folyton olyat akar enni, ami nincs itthon, napközben őrülten szexelni akar, este meg mire fogat mosok, elalszik, megduzzadtak a mellei, (hogy legyen valami pozitívum is,) és még az illata is megválltozott. Felkönyököltem és rákérdeztem: "Mond, ugye terhes vagy?"

2009. május 19., kedd

XXXXXXX

Hogy én mekkora hülye vagyok!!! El sem hiszem!

2009. május 9., szombat

Sweet home (Alabama)

Jelentem, konyhaszekrény a helyén. Bekötötték a csapot és a lefolyót is. Elméletileg már a konyhában lehet mosogatni. Egyelőre csak elméletileg, mert Kata dühödten rámol és nem lehet bejutni. Fecóval el is húztuk a csíkot a közeléből. Már a gyermek is tudja a bölcsességet: "Ha villámlik, dörög, zuhog, húzódj biztos helyre." Így most ő fenn kuksol a szobájában, legózik, én meg ideültem a géphez blogolni.

2009. május 6., szerda

Kösz jól vagyok

Nos az aszkorbinsav és a sósvizes orrmosás hasznosnak bizonyult. 2 napig tartott a takony. Így bizonyosan nem sertés... pardon újfajta influenza fertőzésem volt. Viszont most Kata nyögdécsel. Nem jól alszik éjszakánként, és fáj a feje (időnként a dereka is). Valami női izé lehet rajta, mondtam igyon cickafark teát. Neki szokott fájni az utolső napokban a feje máskor is. Viszont ennyit nem késik. Szóval küldöm nődokihoz, de nem valami lelkes. Persze megértem, én is úgy megyek oda, mint a fogorvoshoz. Illetve még úgy se. Azt is utálom, ha a számban turkálnak, de hogy a ... Még jó, hogy nekem nincsenek ilyen gondjaim. Órát lehet hozzám igazítani, és a PMS-t csak hírből ismerem. Persze én fiatalabb vagyok majd egy évtizeddel.

2009. május 3., vasárnap

Me, Myself and I (rene)

Kár, hogy nem René vagyok, akkor telitalálat lenne a cím. Amit ki akartam fejezni vele, hogy újabb cimkét veszek fel, újabb témakört kezdek, ami rólam szól majd. Várhatóan ezen címszó alatt fogok nyavalyogni olyan dolgokról, melyek rajtam kívül más témához nem nagyon köthetők.
Először is elpanaszolom, hogy kikoptam egy netes közösségből. Szivem csücskéből, a MűvészFilmHUB-ról. (contact: muveszhub@gmail.com) Ez egy zártkörű DC hub. Csereberéltük a filmeket. Elsősorban ritkaságokat, értékesebb dolgokat, de néha közönségesebb mozikat is. Feliratokat fordítottunk. ART volt a csapat neve, ITT a termés egy része. Volt közös mozizás. Elkészült egy új felirat, és együtt néztük meg vele a filmet. Egyeztettük az órákat és mindenki egyszerre indította a lejátszást. Volt közös sörözés is Bp.-en, ami nekem egyrészt messze volt, másrészt meg ugye a paranoiám, szóval kihagytam.

Éljen Május Elseje!

A nagy munka után, délután kisétáltunk a Ligetbe. Rettenetes volt. Állott emberszag, cigarettafüst, savanyú borszag, a gázégők bűze a vattacukrosnál. Ahelyett, hogy sültkolbász és sör illata lengene be mindent. Kerek piros lufik helyett szögletes átlátszó, amiben halacska úszik, alufólia szerű, lovacska, stb. alakkal, sőt még összetekeredett kígyó is. A hagyományos baloldali szervezetek sehol. Illetve azért egyetlen szakszervezeti sátort láttam. Pártok csak a Jobbik és a Fidesz. A fideszes sátor előtt sziú indiánok rázták pléjbekre a csörgőt és árulták a cédéjüket.

2009. május 1., péntek

Working Girl

Ma reggel fél hétkor csengetésre ébredtünk. Jött a festő bácsi, hogy kiigazítsa a meszelést a házon. Kata szerint persze szombatról volt szó, de hát mit nekünk ünnepnap. A nyugdíjas korú bácsi persze kérte az elnézést, mondta, hogy jön holnap. Természetesen nem engedtük el, ha egy mester megjelenik dolgozni, hát hagyni kell. Szegény már ötödszörre jön, nagy lelkesen, mire a vacak fal rendesen be lesz kenve, hogy tényleg fehér legyen. Mondtam is Katinak, nem is festeni, hanem miatta jár ide az öreg. :-)

2009. április 27., hétfő

Disznótakony-kór

Sikerült tesómmal tegnap délután kicsit összeröffenni. Ilyenkor nem hogyvagy-köszjól jellegű beszélgetéseket folytatunk. Lassan évtizedes hagyomány, hogy hoznom kell egy témát, amiről elmondom a véleményemet, amit aztán többnyire megváltoztatok, miután bátyám is elmondta a magáét. Ezt úgy hívom, vélemény-csere.

2009. április 17., péntek

Gone with the Wind D130

A nyuszi megtojta az ígért MSI nettopot. Bátyám világviszonylatban is kiemelkedően jó testvér, hálás is vagyok nagyon, nem győztem összecsókolni az ajándékért. Tehát nem fanyalgok, csak a tapasztaltakat írom le.

2009. április 10., péntek

Zsidó, cigány

Az író Duncan Shelley blogjában olvastam egy bejegyzést Zsidó címen. Megakadtam és elgondolkodtam. Hirtelen nem tudtam, mit is gondoljak a témáról. Rémülten állapítottam meg, hogy igazából nincs határozott álláspontom a zsidó témában. Van pár ismerősöm, akiről úgy tudom, hogy zsidó származású, (nem vagyok benne biztos, de mondjuk egy körülmetélt pénisz az csak jelent valamit nem?), de a zsidóságuk, az nekem olyan volt mindig is, mint ha mondjuk anyajegy lenne a hátukon. Tudomásul veszem, mint olyan tényt, amivel nem kell kezdenem semmit.

2009. április 5., vasárnap

Nem írtam

Sűrű időszak volt az elmúlt pár nap. Sűrű volt nekem is, ezért nem írtam új bejegyzést. De sűrű volt események tekintetében is, így igazán lett volna miről írnom. Gy. F. lemondott. Kétszer is. Új miniszterelnök jelöltek hada került elő. Átalakul a jóléti rendszer. Sokat dolgoztunk itthon, a házban és a kertben. (Főként én, mert Kata term.gyógy. tanfolyamon töltötte az idő nagy részét.) Felszereltem két IP-44-es (fröccsenő víz ellen védett) lámpát a fürdőben, felszereltem a vadi új postaládánkat. Jókat beszélgettünk Fecóval. Meg rosszakat is. (Megkérdezte, hogy hívják azt, amikor egy néni meg egy bácsi meztelenül símogatja egymást. Mondtam, hogy ölelkezésnek, meg szeretkezésnek, aztán villámgyorsan bedobtam egy másik témát.) Esti meseként már a harmadik kötetet olvassuk a Manák trilógiájából. (Terry Prachett)

2009. március 28., szombat

Kisajkak


Szombat, kora reggel. Munkanap. Mosom a szemem, hogy felébredjek. Kata ül a wécén, valami nőmagazint lapozgat. Megakad a szeme egy hirdetésen. Te, mondja, megjelenik egy új lap, plasztika a címe. Megállok egy pillanatra. Plasztika mint képzőművészet, vagy plasztika mint sebészet? Mit gondolsz, kérdezi, megél egy képzőművészeti lap ma a piacon?
Olvassa a lap témáit: Hajátültetés, arcplasztika, ráncfelvarrás, botox, mellnagyobbítás, mell felvarrás, zsírleszívás, kisajakplasztika... Na itt kiment a biztosíték. Az rendben van, hogy valaki úgy érzi, nehezen fogadják el, mert a szájába lóg az orra. Elhiszem, hogy egy modell, egy színésznő, énekesnő triplájára növelt csöcsökkel jobban érvényesül. No de, hogy valaki sebészetileg átszabassa a pináját!!! (Olyan közönséges vagy, mondja Kata.)

2009. március 27., péntek

Feketehalál

Kimaradt pár nap. De becsszóra nem én voltam a bűnös. A számítógépemet utolérte a végzet. A feketehalál. Nem, ez nem a pestis, hanem ha van kékhalál, akkor ez a fekete volt. Az előbbinél ugye a windóz kidobja a védelmi hibát okozó utasítás címét egy kék képernyőre és nincs tovább. Utóbbinál meg a seképsehang. Csak a fekete képernyő, és a rigor mortisba fagyott ledek a billentyűzeten. Kontrolalatdel már csak annyit ér, mint a halott csókdosása.

2009. március 17., kedd

Lúzerek országa?

Nemrégiben, a Kossuth rádióban hallottam, hogy valaki Magyarországot a "lúzerek országának" nevezte. Hivatkozva arra , hogy a környező országokhoz képest jobban megszenvedjük a gazdasági válságot, hogy lemaradtunk, megrekedt a fejlődés.
Mikor ezt hallottam, nagyon nem tetszett, és nem is igazán értettem egyet vele. Azóta azért kicsit másként hallgatom a híreket, és megakadok némelyiknél: Az osztrákok Heiligenkreuzban (ha jól irom) szemétégetőt építenek a magyar határtól (Szentgotthárdtól és az Őrségi Nemzeti Parktól) néhány száz méterre. A románok megtagadták a március 15-i ünnepségre Erdélybe igyekvő magyar köztársasági elnöktől a repülőgépe leszállási engedélyét. A szlovákok megint államnyelvtörvényt hoznak. Úgy tűnik a szomszédaink nem tisztelnek minket. Valamint szórakoznak velünk és szivatnak minket. Mi meg nem tudunk/akarunk tenni semmit ellenük.

2009. március 12., csütörtök

A múmia kukija

Fecóval megnéztünk egy filmet. "Szellemváros" volt a címe. Egy fogorvos pasi kórházi rutinműtétkor altatás közben 7 percre a klinikai halál állapotába kerül, és miután feléled, látja a holtak szellemét. Igazi romantikus vígjáték. De nem a filmről akarok írni.
Az egyik jelenetben egy régésznővel nézegetnek egy múmiát. Fecó most éppen egyiptomos korszakát éli, piramisok, Szfinx, fáraók minden mennyiségben, de kedvencek a múmiák. Na szóval, elég ronda egy aszott hulla hever az asztalon, de hát nem lehet kikapcsolni, mert abból botrány lenne. Aztán a szöveg még rá is tesz. Meséli a csaj a fogdokinak, hogy a múmiának kiszedték az orrán át az agyát, és eltették egy aranyozott csuporba. (Na jó, canopus edény, de az nem hangzik olyan jól.) Szintúgy a tüdejét, a máját, a gyomrát és a beleit. Ami érdekes, hogy eltávolították a péniszét, és azt is egy nagy aranyozott edénybe tették. Hogy miért? Hát mert egy kicsibe nem fért vona bele, akkora volt neki.

2009. március 9., hétfő

Nőnap

A tegnapi napot máris kihagytam. Lehet, ez a bloggolás nem lesz nekem az igazi. Ezt ugye rendszeresen kéne csinálni vagy sehogy.
Nőnap volt. Tanítványok meg a munkatársak hozták a gazokat. Nem igazán dob fel az ilyesmi. Tudom, nem valami nőies dolog, de a tulipán helyett jobban örülnék egy szál zöldhagymának. Illatra szinte egyformák, de utóbbinak jobb az íze. Bár tesóm ezt nem írja alá, ő evett már tulipánhagymát. Igaz, belefőzte valamibe, de azt mondta, hogy sem főzéskor, sem evéskor nem tűnt fel neki, hogy nem közönséges vöröshagymával találkozott.

2009. március 7., szombat

Szűzbeszéd

Na kérem, megtörténik ez is. Blogot írok. Jó, tudom, ezt pár millióan már megtették előttem, nem egy hűdemekkora dolog. Aztán meg én csodálkoznék a legjobban, ha rajtam kívül más is rendszeresen ellátogatna ide. Az eset jelentőségét nem az emberiség szempontjából, hanem a saját, egyéni kis világomból szemlélve említettem.
Katával összerúgtuk a port, és ilyenkor én bevált megoldásként elvonulok és magamban dühöngök. Neki nem mondom, mit gondolok, mert az csak újabb olaj volna a tűzre. Inkább magamban fortyogok, robbanással fenyegetve az utcát. Látom magam előtt, ahogy tűzoltók és mentősök kutatnak túlélők után a romok közt. Kék és piros fények villognak a sötétben. Kutyáját pórázon vezetve overálos, védősisakos alak ereszkedik egy hatalmas, földbe vágott tölcsérbe. A tölcsér alján egy lány, rongyossá szakadt ruhában. A füléből még mindíg halk sziszegéssel távozik a gőz. Felnéz, kinyitja a szemét. Szeme fehérje világít a kormos feketeség közepette. A kutya körbeszimatolja, majd lefekszik mellé. A fickó kulacsot vesz elő, vizet önt a zsebkendőjére és megtörli a lány arcát. Így már felismerhető. Ez az én arcom.