2014. január 30., csütörtök

A család fogalma

Fészbukon osztotta egy ismerős, hogy iskolai hittanórán azzal kábítják a gyerekeket, hogy az egyedülálló anyuka és x db kisgyermeke együtt az nem család. Erre csak annyit tudok mondani, hogy rohadjon meg az, aki képes ilyet mondani egy 7-8 éves kisgyereknek. Akinek nem elég az, hogy az anyukája egymagában, segítség nélkül kénytelen gondoskodni róla, nem elég egyedül várnia a buszt, miközben a többiekért jön az apukájuk, nem elég úgy felnőnie, hogy nem lát apai mintát, még azt is el kell viselnie, hogy valami idióta kívülállónak bélyegzi azzal, hogy neki nincs családja. Gratulálok, ez igazán szeretetteli, keresztényi hozzáállás, igazi pedagógiai érzékenységre, és Krisztusi jóságra valló tett. Ez történik, amikor a tankönyvet nem a gyerekek igényeihez, hanem egy ideológiához gyártják.
Értem én, hogy az úristen férfinak és nőnek teremtette az embert, és nehogy már a jog megengedje a melegek házasságát (ami mellett egyébként bármelyik egyház dönthetne úgy, hogy ők a templomban akkor sem esketik össze őket), tehát csak az a család, ahol egy db nő és egy db férfi isten előtt egybekelt, és aztán befizették az egyházi adót, csináltak néhány gyereket, megkereszteltették, hittanra járatták őket, elsőáldoztak, bérmálkoztak is, és minden vasárnap ott vannak a templomban, és nem kis pénzérmét, hanem nagyobb címletű papírpénzt adakoznak a perselybe. Ezzel nincs semmi baj, csak mellé kell tenni, hogy ez nem A Család, hanem a katolikus egyházi család fogalma.
Ezt a kicsi gyerek is megérti. Hogy van a szociális rendszernek is családfogalma, ahol család az, amit családtámogatásban részesítenek, tehát akiknek ilyen címen jár a pénz. Aztán van a polgári jognak is családfogalma, ahol egy gyermeknek nem csak 2 db szülője lehet, mert ugye a Pistinek is ott van az új apukája, aki gondviselő is meg eltartó, és ott van a régi apukája is, aki vér szerinti szülő, de felügyeleti joggal nem rendelkezik, csak láthatással, de azt se mindig tudja gyakorolni, mert a Pisti anyukája nem engedi neki. Így a Pistinek három szülője van, pedig az egy darab anyukája szülte csak őt, a két apukája csak "azt" csinálta az anyukájával, az egyik a Pisti születése előtt, az az igazi apukája, a másik meg utána, és ezért ő lett a Pisti új apukája.
A család a történelem során sokat változott. Vannak olyan természeti népek, melyek körében nem ismert az összefüggés a közösülés és a fogantatás között. Náluk nincs is szó arra, hogy "apa". Náluk mindenkinek csak anyja van. Meg nagyanyja, és (anyai ági) nagynénje, nagybátyja, unokatestvérei, testvérei. Náluk ez a család. Olyan is van Ausztráliában, hogy egy adott benszülött törzsön belül egy csapat férfi, és egy csapat nő (leszármazás és kor alapján) házastársaknak tekintendő. A benszülött fickó átmegy a kontinens keleti partjáról a nyugati partra (pár ezer kilométert) és bekopog az első kunyhóba. Ha ott olyan nő lakik, aki a megfelelő házassági osztályba tartozik, akkor megmondja a nevét, közli, hogy ő abba az osztályba tartozik, amelyikbe, és a nő enni ad neki, befogadja a házába, este pedig együtt hálnak. Mert ők férj és feleség.
De Tibet egyes vidékein, ahol nagyon nehéz megélni, az is megesik, hogy öt fiútestvér épít magának egy házat, elmennek, hoznak maguknak egy feleséget, aki mindőjükre, mos, főz, vasal, és velük is hál (hogy valamiféle vetésforgó szerint, vagy esténként sorsot húznak, szkanderrel, kártyán döntik el, esetleg az asszony választ ízlése szerint, azt nem tudom megmondani, de engem is érdekelne), és a születő gyerekek apjuknak szólítják mind az öt fivért. A Bibliában meg ott áll, hogy a pátriárkáknak egyszerre több felesége is volt, és pl. Ábrahám gyereket csinált a felesége, Sára szolgálójának, Hágárnak is. Na, most akkor hogy is van az a család?
Ezek azért manapság már viszonylag ritkának számító, különleges esetek, de a lényeg az, hogy a család értelmezése koronként és társadalmanként mindig is nagyon eltérő volt, és manapság is hozzá kell tenni, hogy milyen szempontból beszélek családról. Persze ez az egész leginkább arra jó csak, hogy összezavarjuk vele a gyereket. Mikor neki már magától is van egy nagyon világos, intuitív családfogalma. Pontosan tisztában van vele, hogy a világban az emberek mindenféle szempont alapján, mindig és mindenhol két csoportra oszthatók. Van a Mi és vannak az Ők. Vagyunk mi, magyarok, és vannak ők, a cigányok. Vagyunk mi, jó keresztények, és ők, az istentelen pogányok. Mi, a kormánypártiak, és ők az ellenzékiek. Mi a normálisak, és ők a gyogyósok, nyomorékok, sánták, bénák, vakok, süketek, némák, melegek, színesek, huligánok, csövesek, rockerek, rapperek, emósok, tvájlájtosok, szentjohannagimisek.
A család se boszorkányság. Vagyunk mi, a család, akik közt jelentéktelen dolgok nem számítanak, mert úgyis családban marad. Akihez bármikor, ha beugrok, azzal kezdi, éhes vagyok-e, és kérés nélkül ennem ad. Aki magától felajánlja, hogy lakjak nála, ha a vihar elviszi a házam tetejét. Aki bajában hozzám fordul, és nem azt nézem, hogy ez mibe kerül nekem, hanem megosztom vele, amim van, és tudom, hogy hasonló esetben én is ugyanerre számíthatok tőle. És ez a legtradicionálisabb közösségekben sem csak vérségi köteléken múlik. A szicíliai Don Corleone családjában is az ír Tom Hagen lett a consigliere. És van, akinél a kutya is családtag.

9 megjegyzés:

Lindi írta...

Taps!

Anne C Oakwood írta...

Köszönöm. :)

hobelevanc írta...

Tenyleg szuper!

Névtelen írta...

Családnak tartom azt a párt is, aki gyereket nem vállalva együtt él. Másnak ez például szintén nem az, mert úgy tartja, a gyerek jelenléte teremti meg a család fogalmát a szüleivel.

Anne C Oakwood írta...

Érdemes belenézni a Wikipédia:család szócikkébe. ("Ez a szócikk sürgős javításra/bővítésre szorul, mert ahhoz képest, amilyen fontos témát tárgyal, vállalhatatlan, katasztrofális állapotban van.") :))

Az kiderül, hogy a téma szerteágazó és bonyolult. Ami most nekünk érdekes, hogy megemlít két fogalmat. Az egyik a nukleáris család (családmag), a másik a háztartás. A háztartás az ugye az egy fedél alatt élők, akik együtt igyekeznek megélni, egy rezsit fizetnek, együtt esznek, osztoznak a megélhetés költségein, és annak előteremtésének gondján. A nukleáris család meg ennek a gazdasági-szociális leképeződése. Alapvetően háromfélét különböztetnek meg: 1) házaspár, 2) házaspár + a még nem házas (velük egy háztartásban élő) gyermekeik, 3) gyermekét egyedül nevelő szülő.

Ez, látható módon, egy elméleti konstrukció. Nem fér bele az az újságcikkből ismerős tanyasi család, ahol egy pasi három nővel és a nőktől született 8-10 gyerekével él együtt. Kilóg belőle a nagymama, aki együtt lakik a gyerekével és az unokáival. Mivel nem vagyunk összeházasodva, hiába élünk több mint 10 éve együtt, hiába tölti a nap nagyobb részét velem Fecó, ezek alapján, mi közös háztartásban élő, gyermekét egyedül nevelő anya, és egyedülálló nő vagyunk.

Ez persze a legkisebb mértékben sem zavar minket, mi attól még családként gondolunk magunkra, és nem izgat, hogy a statisztikai hivatal hogyan fogja feldolgozni a népszámlálási adatainkat, ettől függetlenül mi ugyanúgy szeretjük egymást, és köszönjük szépen, boldogan élünk. :) Legfeljebb időnként bosszankodom, ha valami csekélyértelmű a hiányos definícióra hivatkozva azt állítja, az általunk alkotott közösség kevésbé értékes vagy támogatandó.

zsécé írta...

Az utolsó bekezdésed alapján: egy gyerek szemszögéből (de nem kizárólagosan) akkor beszélhetünk családról, ha szeretet van, szeretik a gyereket és egymást a családtagok, és teljesen mindegy, kikből áll a család, milyen az összetétel, hányan vannak. A hivatalok pont ezt nem tudják mérni...., ehhez teljesen érzéketlenek, ott darab-darab van meg különböző ostoba kategóriák.
Zscdoki

Anne C Oakwood írta...

Azt hiszem, az én fogalmaim szerint család ott van, ahol összetartás van, ahol a családtagok számíthatnak egymásra. Ilyen alapon, egy a grundon összeverődött focicsapat, az évek múlásával családdá válhat, de egy gyerekeit elhanyagoló, alkesz házaspár sok minden, csak nem család.

Szapphó írta...

Ez nagyon jó iromány! Azt hiszem az a fontos, hogy magunk között tudjuk, és érezzük ki is a családunk, ha elismeri a társadalom, ha nem.

Anne C Oakwood írta...

Igen, ez így van. Én se azért háborodtam fel, mert támadva érzem magam, a családom, hanem mert általános iskolás, kicsi gyerekeket, akik még nem tudják magukban helyre tenni a hülyeséget, őkat mételyezik hülyeséggel. Ők még elbizonytalanodnak, hogy jaj, akkor nekem most nincs is családom? Amikor apu velünk lakott, és verte anyut, akkor család voltunk, és most, hogy anyu elvált tőle, és békében élünk, akkor nem vagyunk család? És azt hiszi, az a normális, ha egy nő mindenáron együtt marad a férjével, akkor is, ha az rossz neki, és rossz a gyerekének is. És mindezt megfejelik azzal, hogy ezt nem a hittanárnéni mondja, hanem maga az Úristen. És ha nem értesz egyet, akkor nem az van, hogy megbeszéled vele, kérdezel tőle, hanem hitetlen pogány vagy, istentagadó, gonosz, kárhozatra méltó lélek. (Mondtam már, mennyire imádom, mikor a szeretet istenének nevében gonosz dolgokat tesznek az emberekkel?)

Megjegyzés küldése