Oldalak

2015-11-14

Szezon és fazon, avagy a manipulatív szóhasználatról

A párizsi események szörnyűségesek. Borzalmas, rettenetes tragédia, barbárság, embertelen és felfoghatatlan mészárlás történt. Ehhez nem lehet mit hozzátenni, nincsenek rá szavak. Viszont a történtekre adott reakciók, amikkel a fészbukon találkoztam, felbosszantottak annyira, hogy leüljek a gép elé, blogolni. Az egyik fajta szélsőséges vélemény kb. úgy néz ki, hogy nincs ebben semmi meglepő, ha Európa milliószám engedi be a kecskeb@szó arabokat (bocs, tényleg ezt írták), akkor ne csodálkozzon senki, ha után felrobbantják, szitává lövik. De a migránsimádóknak ez se lesz elég, amíg nem az ő s*ggük alatt robban a bomba, addig nem fogják észrevenni, hogy mi történik az orruk előtt. A másik fajta szélsőség szerint meg nem a most érkezők hajtották végre a támadást, hanem másod-harmad generációsok, ez nem a vallások, kultúrák háborúja, és ha most akadályoznánk a menekültek beáramlását, akkor a terroristák céljait pártolnánk, gyűlölet ellen csak szeretettel lehet harcolni.