Kata valahonnan kiváló házi sajtot hozott, nem bírtam neki ellenállni, és ettem belőle. Viszont így nem akarok korán lefeküdni, mert még zöld disznókkal álmodnék. Megnéztem egy filmet, meg neteztem kicsit. A film a Colombiana volt. Egy törékeny, modell alkatú csaj veszedelmes bérgyilkost játszik. Kicsit vicces, ha irtózatos pusztakezes harcban aprít egy nálánál 50 kilóval nehezebb pasit. De egyszer meg lehetett nézni. Főként a csaj miatt. Aki piszkosul ismerős volt, rá is kerestem az IMDB-n. Zoe Saldana. Ő játszotta az Avatárban Pokahontaszt. Izé, Nejtirit, de ha Pokahontaszt mondok, akkor jobban tudjátok. Hááát, tuti nem innen ismerős, mert kéken, bazi nagy orral nem is hasonlít. Aztán láttam, hogy ő volt az egyik csaj Britney Spears oldalán a Crossroadsban is. Na, onnan volt ismerős.
De hamarosan ismét látható lesz egy másik jócsaj is, Emma Stone. (Easy A) Megfilmesítik a Büszkeség és Balítélet meg a zombikat. A könyvet mondjuk nem bírtam végigolvasni, de talán a filmben a csajok meg a látványos zombik lekötnek másfél órára. Ráadásul a téma nem idegen Emmának, mert játszott a Zombielandben is. Hogy jönnek fel a zombik, azt már beharangoztam korábban én is, és az okosok is megmondták jó előre. Nos kis késéssel, de tényleg jönnek a nyálas zombifilmek. Kezdetnek a Warm Bodies. Lelövöldözik itt nekem a zombirománcot. Pedig ugye már a Manci boszorkányom (Nekromancia) kislányát, Phyllist (Necrophilia) is összehoztam egy zombi csávóval. Sőt, formálódik egy történetem egy félresikerült zombisrácról, akinek nem ment el teljesen az agya. Ezek után lehet hagyom a fenébe, nehogy már a divat után menjek.
Közben elolvastam a Kezek és fogak erdejét. Nem is volt rossz. OK, nem zombiba volt szerelmes a csaj, de volt benne bőven mészárlás. és szerelmes agonizálás. Vér és nyál. A tinis recept. Laurel K. Hamilton vér és sperma összetételű könyvei után változatosság volt, de én valami kicsit realistábbat szeretnék. Ahol nem ennyire éterien tökéletesek és vonzóak a szörnyek, és a gyilkológépeknek szex meg szerelem helyett gyilkoláson jár az esze. És mondjuk nem gyémántosan csillognak, hanem bűzt árasztva oszladoznak a hullák. Nálam a hősöknek nem rozmaring, hanem izzadtság szaga lesz, az tuti. Mondjuk lehetne ez a vér és verejték kategória, hogy maradjak a testnedveknél. Ez nem is rossz ötlet, a nagyon romantikus regényfüzetek a könny és nyál, az erotikus változat meg a könny és sperma kategória lehetne.
9 megjegyzés:
:) Pompás ötletek. Fehérmáj és bélsár, az van az alján minden halivúdi szerelemnek. :)
Ty.
Egyébként utálom a zombikat, nem is értem, mit szerettek benne.
:)
Én mindenféle természetfeletti lényért, halhatatlanért, élőhalottért rajongok. Ráadásul az angyalokat, démonokat, vérfarkasokat, vámpírokat szeretni, a zombikat meg utálni, az színtiszta rasszizmus, szégyentelen diszkrimináció lenne. Azért mert valaki oszlásnak indult, képtelen beszélni, értelmesen gondolkozni, rendesen mozogni, még nem kell elutasítani. Ők a szörnytársadalom halmozottan hátrányos helyzetű, vagyontalan, értelmileg fogyatékos és mozgáskorlátozott tagjai. De állítom, hogy a zombik ugyanúgy értékes szereplői a történeteknek, mint a többiek. A kirekesztésük elfogadhatatlan. Szerencsére napjainkban már kezdik elfoglalni az őket megillető helyet a többi rémlény között. :)
Jó, ígérem, a jövőben törekedni fogok a rémdiverzitás elfogadására.
Milyen olvasmányt ajánlasz a toleranciám fokozása elősegítésére? :)
Klasszikusan jó zombis könyvet nem nagyon tudok mondani. Most jönnek még csak divatba, kezdik őket fordítgatni. Amiket emlegettem, egyiket sem biztos, hogy végig tudod olvasni, a Büszkeség és balítéleg meg a zombikat nekem sem sikerült. Ami tényleg tetszett, az annak a John Ajvide Lindqvistnek a könyve volt, aki a "Hívj be!" c. vámpírosat írta, amiből jó kis filmet is csináltak. (Az eredetire gondolok, nem a remake-re.) Szóval a fickó írt zombisat is, "Handling the undead" volt az angol címe, de talán már megjelent magyarul is, vagy ha még nem, akkor folyamatban van. Ez jó volt, semmi nyálas románc, inkább keserű érzelmek, lepukkant környezet, kisiklott életek, és kellő homály, hogy járjon az agyam, mi a fenétől jöttek elő a zombik a sírból. Azt tudom ajánlani.
A Hívj be megvolt, hát. Megvolt.
A Handling the undead olvasása során kb a 3. oldalon vesztettem el az érdeklődésemet, de majd nekifutok még egyszer.
A Handling the Undead nem egy mészárlós fajta, és nem a holtakról szól, hanem az élőkről. Elgondolkodtatott, hogy mi a viszonyunk a halottainkhoz. Hogy a gyásznál az elhunytat, vagy magunkat sajnáljuk jobban. Hogy a halottak, de az élők tisztelete is milyen szinten van. Nem egy kalandregény, és a Hívj be, az tényleg kicsit olvasmányosabb.
Ha gondolod, próbáld meg a kezek és fogak erdejét, de nekem kicsit tinis volt. Esetleg a Rot & Ruin is megér egy kísérletet. Próbafordítottam belőle az első fejezetet, nem igazán fogott meg, de lehet később jobb lesz. Az én zombimra ne várj, mert lassan készülődik, és zombi létére túl sokat agyal. :) Valószínűleg nem jönne be.
Eddig még senkit sem láttam így kampányolni a zombik mellett :)
Panka
Ó, hát ez nem a zombikról szól, hanem a diszkriminációról. Hogy csak a langyos ember a jó ember. Ha meleg vagy, ha hideg vagy (kihűlt a holttested), akkor nincs helyed a társadalomban. Javasolni fogom, hogy az LGBT (LMBT) betűszót egészítsük ki egy "D" (H) betűvel a "Dead People" (Holtak) kedvéért, és a szivárványos zászlóra tegyünk egy fekete csíkot is. :)
Megjegyzés küldése