2020-01-30

Szakállszárító

Rendet raktam a könyvespolcokon, leszedtem egy rakás könyvet, amitől meg akarok szabadulni, eligazítottam a sorok tetejére elfektetve bedugdosottakat, és feltettem a polcra, ami eddig a földön, tornyokban állt. Közben persze belelapoztam némelyikbe. Az egyik Juhász Gyula füveskönyve, a Szakállszárító volt. (A tiszántúli népnyelvben szakállszárítónak a ház előtt lévő kispadot hívták, ahová az öregek pihenni, pipázgatni, elmélkedni ültek ki.) Az 1925-ben újrainduló Délmagyarország napilapban Juhász Gyulának állandó rovata volt, ahová 1929-ig írt aforizmákat, rövidebb cikkeket, amiket "két vers között vetett papírra". A könyv ezekből válogat. Belelapoztam, és ez volt az első, amin megakadt a szemem: A szavak értéke is nagyon devalválódott. Liberalizmus, demokrácia, hol van ma a régi ércfedezetük? Úgy tűnik, a technikai fejlődés szédítő tempójával ellentétben az emberek nem nagyon változnak.

2020-01-09

A 2019-es év

Tesóm optimista megfogalmazásával élve, elmondhatjuk 2019-ről, hogy egy átlagos év volt, rosszabb mint 2018. és jobb mint 2020. lesz. Ezt minden év elején elsüti, csak hogy megalapozza a hangulatot. Mondhatnám, hogy eddig még mindig bejött a jóslata, de ez valószínűleg csak a perspektíva miatt van, a friss problémák jellemzően súlyosabbnak tűnnek, mint a régiek, különösen ha azokat időközben már megoldottuk. Kata szerint minden évnek (ezen nem naptári évet kell érteni, a kínai holdévre gondolt) megvan a maga fő témája, hogy milyen nehézségek jönnek, és milyen jótétemények. Persze ez mindenkinek más lehet, attól függően, hogy mi a születési évének a jegye. Imádom az éves előrejelzést adó horoszkópokat, csak én nem előre, hanem utólag szoktam őket elolvasni.