2015. augusztus 23., vasárnap

Születésnapomra

Vannak kétségeim hogy illendő-e rossz epigonként kicsavarni egy ilyen szép költeményt, de mentségemre szolgáljon, hogy nagyon szeretem Attilának ezt a versét. Talán a világirodalom egyik legjátékosabb alkotása, mégis vannak benne mélységek. Én ugyan fényévnyire vagyok a világirodalmi léptékű játékosságtól és az ő mélységeitől is, csupán ez telik tőlem. És átérzem, milyen 32-nek lenni (kerek szám az informatikában, hexadecimális 20), és számvetést csinálni. Ennyi idősen már nem csak gyerek, de igazán fiatal sem vagyok. Pedig nagyon igyekszem komolytalannak maradni. Régen ment csak úgy, magától is, manapság már kell hozzá két sör. Ezt teszi az emberrel a kor. (Tegnap este a két sör után jobban tetszett, talán innotok kéne valamit, mielőtt elolvassátok.)

2015. augusztus 15., szombat

Egyes szám, többes szám

Már írtam a kerítésről, de ez a téma valószínűleg többször vissza fog térni. Mert a probléma még sokáig nem fog megoldódni. Ez a bejegyzés most arról jutott eszembe, hogy mostanában többször hallottam, ahogy emberek vitatkoznak a menekültkérdésről. A rádióban, buszon, Katáéknál a családban. Alapvetően két szélsőséges állásponttal találkoztam (minek jönnek ide, ne engedjük be őket, és szegény menekültek, otthon nem maradhatnak, be kell őket fogadni), és a kettő közti átmenetekkel, ahol körülmények és feltételek árnyalták a véleményeket. Gyakran volt az az érzésem, hogy a vitatkozók elbeszélnek egymás mellett, mintha nem lenne köztük akkora a véleménykülönbség, csak nem ugyanarról beszélnek. Mikor ezt megemlítettem tesómnak, csak annyit mondott, "az emberiséget nem lehet szeretni, csak az egyes embereket".