Oldalak

2015-02-27

Politikai cinizmus

Tesómmal néha kifejezetten irritáló beszélgetni. Főleg, ha valamivel felpiszkálom. Olyankor nem figyel rá, hogy a világom, nézeteim, hiedelmeim keretein belül maradjon, és hajlamos néhány mondattal kirángatni a lábam alól a biztos talajt. Én meg utána napokig agyalok még, nem térek magamhoz. A végén persze valamivel okosabbnak érzem magam, és másképp látom a világot, újradefiniálok fogalmakat, de rohadtul zavar, hogy valójában nem új tényekkel ismertet meg, hanem csak rámutat, mennyire helytelenül értelmeztem, vagy esetleg végig sem gondoltam azokat, ezért borzasztóan hülyének érzem magam, és elbizonytalanít, hogy vajon a tanításnak módszertanilag megfelelő módja-e így fejbe kólintani valakit sokkoló gondolatokkal. Persze én mentem oda a pofonért, én kezdtem el politikáról beszélni. Hülyeségeket.
Valahogy azzal kezdődött, hogy fikáztam a kormányzat teljesítményét, és hogy milyen primitív sikerpropagandát folytatnak. Sokadszorra hallom a rádióban, hogy pártunk és kormányunk áldozatos munkával, az emberek jóléte érdekében a nulla közelébe szorította le az inflációt. Miközben deklaráltan is 3% az inflációs cél, maximum 3% költségvetési hiánnyal és minimum 3% gazdasági növekedéssel. A defláció (negatív infláció) fenyegető rém, mert visszafogja a fogyasztást és így a GDP-t (mivel az emberek és a cégek elhalasztják a vásárlásaikat, arra számítva, hogy később úgyis olcsóbb lesz minden). Az infláció, a Forint romlása jó a kormánynak, mert az állami kiadások, a közalkalmazottak bére, szociális juttatások stb. kevesebbet érnek, tehát értékben kevesebbet kell kifizetni, plusz az emelkedő árakkal emelkedő ÁFA bevételek járnak, az aktívumot mutató külkereskedelem bevételei Forintban számolva maguktól nőnek.
Szóval a kormány hantázik, hülyének néz. Tesóm felvonta a szemöldökét. Megkérdezte, hogy a kommunikációnak milyen összetevői vannak. Mondtam, hogy a feladótól a címzetthez, a csatornán keresztül jut el az üzenet. Néztük egymást egy darabig. Aztán megkérdezte, biztos vagyok-e benne, hogy én voltam ennek az üzenetnek a címzettje. Megvontam a vállam, és közöltem, hogy akkor is kretén az egész banda, hülyeséget beszélnek, tisztességtelenek és korruptak, töketlenek, nem értenek a dolgukhoz. Sűrűsödött a csend, de azért még hozzátettem, hogy ha lenne egy épkézláb ellenzéki erő, én is kimennék tüntetni egy kormányváltásért. Tesóm intett, hogy üljek hozzá közelebb, átölelt, magához húzott, és azt mondta, hogy hunyjam le a szemem, és használjam a képzeletemet.
Képzeljem el, hogy egy tündér hajlandó teljesíteni egy kívánságomat, lehetek karizmatikus vezető egyéniség, döntő befolyással bírhatok a médiára, vagy lehet nagy vagyonom. Ha szeretném a tündér ajándékát az emberek hasznára, az általános jólét és boldogság megvalósítására fordítani, azt csak úgy tehetem meg, ha megszerzem az ehhez szükséges hatalmat. Hatalom alatt azt kell érteni, hogy befolyásolni tudom, mi történjen az országban. Ezt kétféleképp tudom elérni. Vagy közvetlenül én gyakorlom a hatalmat, vagy döntő befolyással rendelkezem a hatalom képviselőire. Ez utóbbi (árnyék)hatalmi pozíciótól most tekintsünk el, vegyem át az ország vezetését. Hogy tudom ezt megtenni?
Némi gondolkodás után azt mondtam, hogy ehhez meg kell nyernem a választásokat, vagyis szavazatokra van szükségem, amihez meg kell győzzem azokat, akik elmennek szavazni, hogy én vagyok az a vezető, aki képes úgy irányítani az országot, hogy jobbra forduljon az emberek sorsa. Ehhez el kell velük hitetnem, hogy kellően karizmatikus, okos és tökös vagyok. Amit a média manipuláló hatásával lehet elérni. Amihez vagy nekem kell birtokolnom a médiát, vagy befolyásolnom kell a média irányítóit, és azt a legegyszerűbb módon pénzzel lehet megtenni. Tehát mindegy, a három dolog közül melyiket kérem a tündértől, bármelyik megfelelő lesz.
Tesóm bólogatott, majd intett, hogy hunyjam csak vissza szépen a szemem, mert még nem végeztünk. OK, én vezetem az országot, és szeretném, hogy jól éljenek az emberek, legyenek boldogok. Ehhez vagy őket kell bölcsebbekké tennem, vagy a létkörülményeiket kell javítanom. Előbbi sokkal nehezebb, és könnyen lázadáshoz vezethet, mondván, hogy agymosás, amit művelek, ezért egyszerűbb, ha az anyagi körülményeiket javítom. Vagy államilag biztosított ellátás, szolgáltatások formájában, vagy amit ők is jobban szeretnek, hogy több pénzhez juttatom őket. De figyeljek oda, mert közben az országot, államot is működtetnem kell, és ehhez adott a GDP, amihez vehetek is fel kölcsönt, de az örökölt hiteleket is törlesztenem kell.
Ez nem olyan bonyolult, mondtam, több értéket kell előállítani az országban, odafigyelni rá, hogy a tőke inkább befelé áramoljon, mint kifelé, és vannak tartalékok a feketegazdaságban is, amit ki kéne fehéríteni. Beruházás élénkítés uniós pénzekkel, külföldi tőke bevonásával, elzárni a pénzcsapokat, ahol kifolyik az országból a megtermelt jövedelem, szigorúbb ellenőrzés és adóbehajtás. Kicsit elgondolkodtam. Jó, a multik megsarcolása, bank- és reklámadó, az élelmiszer-biztonsági felügyeleti díj ezt csinálja, a magyar tulajdon növelése a bankszektorban, az uniós pénzek gyorsított kiosztása, az online pénztárgépek, az EKÁER (Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer) bevezetése, hatósági árplafon a lakossági közműdíjakra (rezsicsökkentés) mind ezeket a célokat szolgálják, de ami pénz bejön, szemérmetlenül lenyúlják, ellopják, zsebre teszik.
Csukjam vissza a szemem, mutatja tesóm. Képzeljem el, hogy mielőtt átveszem az ország irányítását, az előző politikai-pénzügyi-gazdasági-hatalmi elit összefonódott, korrupt emberei lefölözték az országban megtermelt bevételeket. Ha karizmatikus vezetőjük nincs is, pénzük bőséggel van, és befolyásuk is a médiára. Ha az elfolyó pénzpatakokat új mederbe terelgetem, azokat más zsebek (az emberek, saját magam és a haverok plusz a klientúra zsebe) felé irányítom, az számukra komoly anyagi veszteség, súlyos sérelem. Szerintem ölbe tett kézzel ülnek, esetleg még vidáman tapsolnak is az általam bevezetett változásokhoz? Vajon mit fognak lépni, és mit tehetek ellene?
Hát, igen. A helyzet biztos el fog durvulni, megpróbálnak keresztbe tenni minden lehetséges módon. A változásnak igyekeznek gátat szabni a hazai jogrend keretei közt, meg uniós eljárásokkal is, plusz mindent megtesznek, hogy lejárassanak politikai és emberi szempontból. Az uniós bürokráciával szövetkezve beavatkoznak a gazdasági folyamatokba, előírásokat, szabályzókat erőltetnek, kötelezettségszegési eljárásokat indíttatnak, mindenféle jogvédő szervezetekkel összefogva, alkotmánybírósági beadványokkal bombáznak, ellenem fordítanak minden erre alkalmat adó esetet, sőt kreálnak is párat, pletykálnak, hazugságokat terjesztenek, kikezdik a családtagjaimat, barátaimat, munkatársaimat, előásnak mindent, amit az elmúlt 30 évben valaha mondtam, összeesküvés-elméletek szereplője leszek, szabadkőműves, KGB ügynök vagy földönkívüli reptilián, és pszichiátriai alapon megkérdőjelezik majd a szellemi épségemet.
A hazai jogrendet és intézményrendszert átformálhatom, hogy kevesebb támadási felületet hagyjak, sőt az ellenfelek ellen fordíthassam a rendszert, de az uniós dolgokkal szemben nem sok lehetőségem van, max. igyekszem kisebb támadási felületet nyújtani. Visszaadom az IMF kölcsönt, elzavarom a "szakértőiket", szigorúan teljesítem az olyan előírt kritériumokat, mint a költségvetési hiány. Csökkentem a kiszolgáltatottságomat, hogy ha mondjuk Angela Merkel berág ránk, és szól az itteni, német tulajdonú cégeknek, hogy ne fizessék be időben az ÁFA kötelezettségeiket (állítólag megtörtént), az ne legyen akkora érvágás, növelem a devizatartalékot, megszüntetem a devizakitettséget, konszolidálom az önkormányzatok devizatartozásait, forintosítom a lakossági hiteleket, élénkítem az unión kívüli kereskedelmi kapcsolataimat (keleti nyitás), csökkentem az energiafüggőségemet (Paks).
És főként szövetségeseket keresek, azok ellen, akiktől elszipkázom a pénzeket. Próbálhatom ezt ideológiai alapon megtenni, de az ilyen alap mindig elég ingatag, jobb a hatalmi és pénzügyi érdek. Vagyis a saját embereimet juttatom hatalmi pozíciókba, akik támogatnak majd, mert ha bukom, kisöprik őket is. Bevételi forrásokhoz juttatom azokat, akik képesek és hajlandóak hathatósan támogatni, megvásárolom a hűségüket. Csakhogy ezzel ugyanoda jutok, mint az előző, korrupt rendszerek, én is ugyanazt csinálom, osztogatom-fosztogatom a közpénzeket, hazudok, elárulom, becsapom a választóimat.
Ekkor háborogtam egy kicsit, mert OK, azt látom, hogy az egymást követő kormányzatok hasonlókép korruptak voltak, de azt gondoltam, ez magyar sajátosság, hogy mi mindig rosszul választunk, sohasem a tisztességes, becsületes, jó szándékú embereket juttatjuk hatalomhoz, de hogy ez a rendszer lényegi jellemzője legyen, az elkeserítő. Mert így, ha vannak is tisztességes, becsületes, jó szándékú emberek a politikai életben, akkor azok sohasem szerezhetnek annyi hatalmat, hogy irányító szerephez jussanak, vagy ha mégis, akkor nem tudják megtartani, csak azon az áron, ha ugyanolyanná válnak, mint akiket leváltottak, és osztogatják-fosztogatják a közpénzeket, hazudnak, elárulják, becsapják a választóikat.
Tesóm csak annyit mondott, látja, kezdem megérteni a fejlett, nyugati demokrácia működését. Nincs jobb és baloldal, a demokraták, szocialisták a kizsákmányoló tőkéhez törleszkednek, a jobboldali konzervatívok meg az egykori orosz megszállókhoz. Ezek ideológiailag megmagyarázhatatlan, józan ésszel felfoghatatlan dolgok, ha azt hisszük, az elvek, a múltbéli tapasztalatok irányítják a politikát, nem pedig a mindenkori érdekek. A szakadék nem a bal- meg a jobboldal közt van, hanem a naiv idealizmus és az utilitarista pragmatizmus közt, ha már mindenáron címkézni akarunk, de pont az a lényeg, hogy a címkék értelmetlenek, a hatalmon lévők célja mindig és mindenhol ugyanaz: hatalmon akarnak maradni, sőt növelni akarják a hatalmukat. A többi csak rizsa.
Nincs olyan, hogy tisztességes hatalom. A hatalom mindig azon alapul, hogy kihasználja, kizsákmányolja a hatalma alatt lévőket. Elveszi az emberektől a munkájuk gyümölcsét, és olyasmikre kényszeríti őket, amit nem akarnának. A társadalmi rendszerek közt csak annyi a különbség, hogy ezt milyen módszerekkel teszik. A fizikai erőszak, a fenyegetés, a hamis ígéretek és megtévesztő hazugságok milyen arányban keverednek a hatalomgyakorlás eszköztárában. Vagyis visszatérve a kiindulópontra, amit a rádióban hallottam, az politikai kommunikáció. A kommunikáció az kétoldalú dolog, információk cseréje. A politikai kommunikáció egyirányú, és nem az információ átadása a célja, hanem a címzett befolyásolása, a hatalom gyakorlása. Egy ilyen rádióhírrel, aki nem gondolkodik, azt meg lehet győzni a kormányzás nagyszerűségéről. Aki kicsit gondolkodik, annak meg elterelik a figyelmét, hogy ezen háborogjon, és ne mással foglalkozzon. Mindenképp célt érnek. Ezért olyan veszélyes a média.
OK, mondtam, ez van azzal, aki nem gondolkodik, meg aki csak kicsit gondolkodik. De mi van azzal, aki többet gondolkodik ezeken a dolgokon? Annak három választása van, mondta tesóm. Megpróbálhatja megváltoztatni, lebontani ezt a rendszert, és anarchista lesz. Úgy dönt, hogy kivonja magát a rendszer befolyása alól, és kiszáll az egészből, remetének áll, és önellátásra rendezkedik be. Vagy benne él ebben a rendszerben, leszámol az illúzióival, tudomásul veszi, hogy ilyen a világ, amiben él, és nem sokat izgatja magát ezen a kérdésen. A hatalom szereplőit nem az eszméik, szavaik, de még csak nem is tetteik alapján ítéli meg, hanem a világra gyakorolt hatásuk alapján. Hogy a működésük milyen mértékű jólétet (szabadságot, biztonságot, jövedelmet, fejlődést stb.) eredményez az ország egésze, és legfőképp az ő számára.

(A képen Antiszthenész, ókori görög filozófus látható. Tesóm most egész másként néz ki, vicces kis kecskeszakállat növeszt, de Antisztenészt tartják a cinizmus atyjának, és kettejük nézetei több ponton is találkoznak.)

25 megjegyzés:

Szabi írta...

Korrekt. Na, ezen nem tudok vitatkozni. :s
Valamelyik bölcs mondta - olyanok a vezetők, amilyet az emberek megérdemelnek.
Egy normálisan működő, értelmes társadalmi rendszerhez normális, értelmes emberek kellenének. Sajnos az emberek zöme azon a szinten van, hogy ezt a rendszert élteti.

AncsaT írta...

Minden rendben? Kicsit aggódom miattad, mert a múltkori válaszomat is, egyetlen ellenvetés nélkül, annyiban hagytad. :P

A helyzet súlyosabb. Amit tesóm mondott, abból nekem az jött le, hiába a normális, értelmes emberek. A (demokratikus) rendszer úgy van felépítve, hogy a rendszer keretein belülről nem tudod megváltoztatni. Ahhoz valamilyen világméretű katasztrófa kell, vagy egy forradalom, ami a rendszer alapjait szétzúzza. Csak ha mondjuk megszűnik a világot behálózó kommunikációs rendszer, ha elfogy valami kritikus nyersanyag, aminek hiányában lehetetlenné válik a globális közlekedés, áruszállítás, ha kipusztul a népesség jelentős hányada, ha egy ellenséges eszmei csoport jelentős technikai fölényre tesz szert stb., akkor válik fenntarthatatlanná, ami jelenleg van.

Vagy ha nagyon sok ember gondolkodása alapvetően megváltozik, tömegek értékrendje alakul át, okosabbá, jobbakká, bölcsebbekké válnak. De én egy katasztrófát valószínűbbnek tartok, mint egy efféle csodát. :) Valami iszonyatos kulturális sokkra lenne szükség, Jézus/Mohamed/Krisna/Buddha/stb. ismételt eljövetelére és cáfolhatatlan csodatételeire. Vagy egy olyan technológia elterjedésére, ami alapjaiban rendezné át az erőviszonyokat az emberek és a hatalom közt, ami mondjuk mindenki számára ingyen biztosítaná a szükséges élelmiszert, energiát, megszüntetve a függését a hatalomtól. (Mondom, a katasztrófa valószínűbb. :) )

Szabi írta...

Jólesik az aggódásod.:)
Miután azt írtad igazam van, be kellett lássam, neked is van valamennyi. Ahogy öregszem egyre inkább rájövök, hogy az igazság sosem egyik vagy másik oldalon van, hanem valahol középen. Nem vagy-vagy, hanem is-is.
Szerintem is úgy van, ahogy a tesód mondja. Sőt szerintem tökéletes rendszer itt sosem lesz. Ez egy tökéletlen világ tökéletlen emberekkel. A történelem tele van tökéletes eszmékkel, de a megvalósítás mindig valahol félrecsúszik.
Egy katasztrófa szerintem is benéz a kérdés csak az, hogy mikor. Számomra ez nem is annyira tragikus. Ahhoz, hogy valami új jöjjön előbb a régit ki kell takarítani. Ez a régi már igencsak kukára érett. Itt alapjaitól rohad minden. Kár minden energiáért a foltozgatásra.

Szabi írta...

Régebben láttam egy filmet, ami arról szólt, hogy egy teokratikus diktatúra váltja le a mostani rendszert. Sajnos, nem emlékszem a címére. Arról szólt, hogy vannak jelenések, amik Krisztus újra eljövetelére utalnak. Emiatt az emberek mind nagyon áhítatosak lesznek, tömegesen megtérnek és bűnbánatokat tartanak. Vannak páran, akik nem hódolnak be, ezeket üldözik, de rejtésen módon nyomtalanul eltünedeznek.

AncsaT írta...

Igen, tényleg közeledik a vég. Még pár év. és mindenben egyet fogunk érteni. Szörnyen unalmas lesz. :)

De az utolsó mondatoddal egyelőre nem tudok azonosulni. :) Mikor fölvetettem, hogy tiszta depi ez a világkép, és akkor miért ne sz@rjon bele az ember mindenbe, és álljon neki lopni, csalni, mondván, hogy csak alkalmazkodik a rendszerhez, tesóm mondott két dolgot. Idézett József Attilát:
"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."
És felemlegette a Bibliát. A tökéletesség kapcsán azt, hogy egyedül az Isten tökéletes, mi soha nem leszünk ilyenek, de ez nem jelenti azt, hogy lemondhatunk a tökéletesség elérését célzó erőfeszítéseinkről. Aztán azt, hogy a mennyeknek országa nem a felhők fölött, hanem itt köztünk van. Vagyis, hogy az nem egy hely, hanem egy szemlélet- és életmód. A világ lehet kegyetlen, de nem kell nekünk is annak lennünk. Sőt, a világot egy módon tehetjük jobbá, ha mi magunk válunk azzá.

Érdekesnek hangzik. Ha eszedbe jut a film címe, írd meg, belelesnék.

Szabi írta...

Az igazság mind a kettőnknél ott van. Sajnálom, ha untatlak. :)

AncsaT írta...

Azért ahhoz még egy kicsit öregednünk kell majd. :)
És a fejlődés sosem csak egy síkon zajlik, valószínűleg a vitatkozás helyett találunk majd egy másik, jobb szórakozást is magunknak. :)

Szabi írta...

A sötétbe-merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés
ellen mit tehetsz? semmit és mindent. Ez a semmi és minden: ha saját érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a teljes-emberség állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel vezetteted magadat. Az áradat bármerre sodor: nyomorba, jómódba, kényszermunkára, harctérre, vezetőhelyre, vesztőhelyre: ne törődj vele; a sötét hatalom nem adhat neked semmit és nem vehet el tőled semmit, ha az egyedül-érvényes mérték működik benned. Odaveszhet kényelmed, vagyonod, egészséged, szabadságod, életed: mindezt úgyis elveszíted előbb-utóbb, a sírba nem viheted magaddal; de a mélyedben rejlő tökéletes mértéket nem sértheti még a világpusztulás sem, ezért kivánj hozzá-igazodni. Az örök mértékre bízd magad: ez a Noé-bárka a mindent beborító áradat fölött.
Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen
menekülési módot tudatod velük. Erőszakkal megmenteni senkit sem
lehet, amikor az özön mindent beborít.
Nem igaz, hogy özönvízkor a tömeg a Noé-bárkára akar
felkapaszkodni. A Noé-bárka látszik a leggyöngébb, legegyügyűbb
tákolmánynak, melynél egy bokor alja is többet ér.
-Weöres Sándor
A TELJESSÉG FELÉ

Szabi írta...

A film címe nem jutott még eszembe. Viszont, valami mást találtam.
Azért volt nekem anno érdekes ez a film, mert olvastam előtte egy könyvet, ami pont erről szól. Ez nem egy regény, nem sci-fi, és nem is egy utópia. Ez egy jóslat, egy figyelmeztetés, hogy ne dőljünk be, ha megtörténik. A hatvanas években vetették papírra, vagy még előbb. Ugyanis az írója 1968-ban hagyta el ezt a síkot.
Itt elolvashatod, ha érdekel:
http://issuu.com/petergyori/docs/j.v.r.-leleplez__s

Szabi írta...

A film is megvan:
https://www.youtube.com/watch?v=sqn0UcEaXMo

Szabi írta...

Ha már rátaláltam, sok év után újra megnéztem a filmet. Nagyon remélem, nem tartasz teljesen hibbantnak, hogy egy ilyen hittérítős propagandát terjesztek. Anno két okból néztem meg, egyrészt, mert a bátyám ajánlotta, másrészt a fenti könyv miatt. Sem a tesóm, sem Rijckenbourgh nem volt hajlamos a rózsaszín misztikára. Most is érdekesnek tartom az egybeeséseket, dacára, hogy viszketek a film stílusától.

AncsaT írta...

Jaj, most nagyon a nyakamon a határidő, éppen térdig járnak az apokalipszisban a szereplőim, a könyvben amit fordítok. :)) De felírtam a listára, ha azt leadtam, és végeztem egy kézirat megígért bétázásával, akkor sort kerítek ezekre is.

Semmi kifogásom a hittérítős propaganda ellen. Egyszer még Az Utolsó Napok Szentjeivel is összehaverkodtam, két kedves amerikai sráccal találkoztam Utahból, kaptam tőlük egy magyar nyelvű példányt a Mormon könyvéből.

"Nézz meg mindent, ami jó tartsd meg, és menj tovább!"

Szabi írta...

Tetszik az idézet.
Kiderült, hogy van még két további része a filmnek, de azokat leszedték a youtube-ról. Azért én megtaláltam. :p Most már kíváncsi vagyok rá.
Jó munkát!

AncsaT írta...

Hm, három rész? Ez a "Left Behind"? Abból olvastam az első könyvet.
Na, gyorsan vissza a fordításhoz, mert sose készülök el! :)

Szabi írta...

Az első rész is kerek. Ezért is vagyom kíváncsi, még mit tudnak rajra ragozni.
Na nem tartalak fel. :)

AncsaT írta...

Közben az is kiderült, hogy a "Left behind 1." két verzióban is létezik, készült belőle egy remake Nicolas Cage főszereplésével. A jövő héten ezzel fogok lazítani. :)

Szabi írta...

Ezt a filmet még nem láttam. Nem is értettem, miért kérdezed. Majd megnézem.

Szabi írta...

Ahogy elnézem az eredetit, ugyanaz a cég csinálta, mint az Apokalipszist.

AncsaT írta...

Na, akkor ez a kapcsolat. :)

(Még a külső HDD-t is kihúztam a gépből, amin vannak a filmek, nehogy kísértésbe essek. A tegnapi napom nagyrészt odalett, egy barátnak kellett segíteni, most nem győzöm behozni a lemaradást. De ha nem alszom egy hétig, akkor is le kell adnom időre a fordítást.)

Szabi írta...

Ez a a sátán módszere, sok-sok elfoglaltságot ad, nehogy legyen időnk a lényegre. :p
Megnéztem a második részt. Sokkal jobban tetszett, mint az első. Még humora is van. Csak az zavaró, hogy a főgonoszt egy tök más színész játsza.
http://www.gloria.tv/?media=99051

AncsaT írta...

Akkor elkélne nálam egy ördögűzés. :)

És még filozofikus is a film, a koncepciója, hogy a gonoszt nem a külsejéről lehet felismerni, hanem a tetteiről. :))
("Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét?")

Szabi írta...

:D
A harmadik rész már teljesen profi, elmenne Hollywoodban is. Valamiért nem lett tőle jó a hangulatom.

Szabi írta...

Próbáltam nyomozni, milyen gyülekezet állhat mögötte, kiknek gyűjtik így a híveket, de nem találtam semmi konkrétot. Biztos, én vagyok amatőr.

AncsaT írta...

Hát, nekem sem tiszta teljesen a dolog. Azt találtam, hogy a könyvsorozat szerzői (Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins) evangélikusok (lutheránus), míg a könyvben szereplő dolgok a diszpenzácionalizmus néven ismert nézetekkel rokoníthatók, ami inkább a református (kálvinista) kereszténységhez köthető Azt olvastam, hogy lényegi eleme a bibliai jövendölések szó szerinti értelmezése. (Mondván, hogy amit Jézusról jövendöltek, az sem allegorikus volt, hanem minden szó szerint bekövetkezett, tehát a jelenések könyvét is így kell értelmezni.)

Szabi írta...

Engem egyaránt vittek a szálak a hitesekhez, a jehovákhoz és az ökomenikusokhoz. A végén rájöttem, hogy jobban bezsibbad az agyam a nyomozástól, mint magától a filmtől.

Megjegyzés küldése