Megvártam a szinkronos változatot, de tovább már nem bírtam, kénytelen voltam megnézni a Simlis spinék (Faking It) második évad első (kettő) epizódját. Nem egy drámai mélységű, elgondolkodtató alkotás, de azért néznem kellett. Kicsit erőltetett, időnként inkább groteszk, mintsem humoros. Az emberi kapcsolatok valahogy nem egészen így működnek. Persze, ez csak egy laza tinivígjáték, nem várható tőle, hogy katartikus felismerések szülessenek a nézése közben. Azt hiszem, az zavar, hogy az ilyen szintű sorozatokról az első pár epizód után le szoktam állni. Ez meg már a második évad. Egyedül azért nézem, mert a két címszereplő csajból másfél leszbikus.
És nagyjából ennyiben ki is merülnek a sorozat erősségei. Hogy előkerül a nemi identitás kérdése. A téma megjelenítése kissé sztereotip, persze amerikaiaknak + tiniknek készül, klisékből építkezik, hogy biztosan megértse a közönség. Nem akar korrekt módon ismereteket terjeszteni. Mondjuk, mintha némi nevelő szándékot felfedezni vélnék benne. Mintha valamiféle értékeket (őszinteség, elfogadás, egymás támogatása stb.) közvetíteni akarna. Persze erre majd azt mondják, hogy a buzilobbi agymosása, és a meleg métely terjesztése. Pedig, ha józan ésszel belegondolnának, százszor inkább ezt nézzék a tinik, mint a véres, erőszakos, gyilkolós sorozatokat. (Kivéve a Dextert, az arról szól, ha igazán szereted a gyerekedet, az se baj, ha sorozatgyilkos vagy.)
Vannak benne jó pillanatok, például amikor rámutatnak, mennyire abszurd, ha egy szülő inkább elfogadja a tinédzser gyereke szado-mazo és promiszkuis szexualitását, ha az hetero irányultságú, mintha kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolata lenne a vele egynemű párjával. Persze kissé ezt is erőltetett módon teszik, de hát ez alapvetően egy vígjáték. A nevelő-felvilágosító hatás nem annyira egyértelmű, mint mondjuk a South Park esetében, és az egyes részek nem is egy meghatározott didaktikai cél köré szerveződnek, az epizódok nem különálló történetek, van valamiféle cselekmény is, amit követni próbálnak.
Egyszerűen csak gyenge az egész, de igénytelen módon igen jól szórakozom rajta. Talán van némi bűntudatom, amiért leülök elé. És amiatt, hogy nem Fecóval együtt nézem, noha sorozatozni közösen szoktunk. Mintha valahogy tabuvá lenne a homoszexualitás, nem téma, pedig lassan 14 lesz a gyermek, és szerintem rég levette, hogy mi az ábra. Ahogy valószínűleg az egész család is, csak senki nem beszél róla. Legalább is előttünk nem. Sőt, valahogy köztünk sem nagyon kerül elő, Katával. Ha csak csináljuk, de nem mondjuk ki, akkor nincs is. Pedig sokkal lazább lett a drágám, ennyi év után már világosban is lehet.
Illetve ez nem teljesen igaz (mármint, hogy nem téma, nem a világosban szexelés), mert beszéltünk ilyesmiről. Annak kapcsán, hogy Kata belenyúlt Fecó fiókjába (mindig elpakolja a saját ollóját, celluxát, vonalzóját, és a miénket szokta elcsenni) és megtalálta benne egy kislány fényképét. Jött is rögtön szólni, hogy Fecó már csajozik. És, hogy nem tudja, inkább aggódjon, mert valami kis liba majd összetöri a szívét, vagy örüljön, hogy nem a fiúk érdeklik. Azt rögtön hozzátette, hogy az sem volna olyan súlyos katasztrófa, de azért sokkal könnyebb, egyszerűbb lesz így az élete. Megkérdeztem, hogy szerinte az-e a legfontosabb az életben, hogy könnyű és egyszerű legyen? És, hogyha újra kezdhetné, inkább olyan életet szeretne-e? Aztán összebújtunk meg szipogtunk egy kicsit.
3 megjegyzés:
Belém verték a 'lobbiképzőben', hogy már csípi a szemem a nem helyén való kifejezés. Mindenkinek egynemű a párja, hacsak nem hermafrodita - pardon, interszexuális - a melegeknek azonos nemű párjuk van. :)
Nem is értem, hogy bírod ki, hogy Katának engedelmeskedve mélyen hallgatsz arról, ami Fecó orra előtt zajlik. Ennek egyenes következmény, hogy a fiú sem osztja meg veletek azt, hogy épp ki tetszik neki. Azt sem fogja elmesélni, mikor összetörik a szívét, és nem a ti vállatokon fogja kisírni magát. Kata helyében ezért sokkal jobban aggódnék, mint azért, hogy azonos vagy ellenkező nemű-e az illető a galád szívtörő.
Jaj, ezek a Grabovoj féle számok. Én is beleszaladtam a napokban. Hát, hm, izé. Imádom a számokat, a matematikában vannak "boldog számok", "tökéletes számok", "barátságos számpárok" stb. Tesómnak van egy kütyüje, amibe beír mindenféle "mágikus" számsorokat (frekvenciákat), ami elektromos impulzusokat küld a testbe, és kinyír bizonyos, a frekvenciákra érzékeny kórokozókat. Ebben képes vagyok hinni, mert valamiféle ok-okozati viszonyokat el tudok képzelni. De a Grabovoj-féle számok... Ha két embernek a fejében nem azonos képzetek élnek a számokról (mert mondjuk az egyik matematikus, a másik meg nem), akkor egy ilyen számsor láttán egészen más zajlik majd a fejükben, tehát, nem látom, hogyan hatna rájuk egyformán.
Örülök, hogy tetszett, és hogy olvasol. :)
Szabi: Belém meg belém verték, hogy a nyelvhasználat nem mindig "logikus", és egy adott kifejezés használata elterjedhet, mert az tetszik az embereknek, képszerű, vagy csak már meghonosodott, mert sokat találkoztak vele. Nagyon nehéz küzdeni az ilyen jelenségek ellen, és nem is biztos, hogy érdemes. Ha a köznyelv az "egynemű párok" alatt azt érti, hogy a pár mindkét felének egy(azon) a neme, akkor ezt belefoglalhatjuk a szótárba, de nem ítélhetjük el. Jogunkban áll alternatívát kínálni a kifejezésre, a nyelvhasználóknak meg jogukban áll azt nem elfogadni. :)
A többiben valahol igazad van. Talán én is szemérmes vagyok, vagyis zavarban érzem magam a témával kapcsolatban, és ez a jelenlegi helyzet így kényelmes. De Fecóval elfogadóak vagyunk, soha nem büntetjük azért, ha elmond valamit. Ha butaságból bajba került, első gondolatunk mindig az, hogy jaj szegény, és pátyolgatjuk, csak utána morgunk vele, hogy lehetett volna ezt okosabban is. :) Ha valamit nem akar megosztani velünk, azt hiszem, ezt is tiszteletben kell tartanunk, ő is lehet szemérmes, lehetnek titkai, amiket megtartana magának. (Én pl. nem is néztem meg a kislány fényképét, és Kata se nyitogatja azóta azt a fiókot.)
Családonként más és más lehet a hozzáállás egyes, tabu jellegű témákhoz. Pl. a meztelenség nálunk bizonyos szituációkban természetes, a fürdőszobába ki-be mászkálunk, miközben a másik fürdik, de pl. az ágyban kerüljük, hogy Fecó meztelenül lásson minket. Nálunk a saját szexuális életünk is ebbe a második kategóriába tartozik, nem beszélünk róla senki mással.
Megjegyzés küldése