Elém került és megnéztem. Nagyon igyekeztem elfogulatlan lenni, de ez eleinte nem igen ment. Talán viccesnek szánták, hogy a rádió épületénél, ahol Erik (Csányi Sándor) dolgozik, ki van téve a rádióadó logója, egy "b" betű, és a frekvencia: 69.9 MHz. (aki nem tudja miért pont ennyi, írja be a gugli képkeresőbe, hogy 69) Mi akar ez lenni? Buzirádió, Budapest? Aztán, még mindig a főcím alatt, Erik adásban elmondja , hogy nem bűn, nem betegség és nem döntés kérdése stb. Talán valami EU-s pályázatból is adtak pénzt a filmre, és projekt beszámolóba kellett ez a polkorrekt ismeretterjesztő (tisztára mint egy nationalgeographic kisfilm egy ritka fajról) rész? Vagy sokkoló akar lenni az eleje, hogy az ultrakonzervatív, vérkerersztény nézők már itt lepadlózzanak? Szóval fanyalogtam rendesen az első percekben.
Annál a jelenetnél kezdtem felengedni, mikor Erik hazaér, és otthon várja a párja, Balázs. A lakásba belépve megigazgat mindent, a csálén álló cipőket, az asztalra ledobott újságokat, aztán huzakodnak, hogy az Audrey Hepburn rajz vagy a Belmondo fotó kerüljön a falra. Kicsi és jelentéktelen párkapcsolati konfliktus, de ez olyan emberi. Lehetnének akár egy heteró pár is. (Vagy mi ketten Katával, csak nálunk előbb a képek fikázása, válogatott becsületsértések egymás fejéhez vagdosása, ordenáré ordítozás, ajtócsapkodás jönne, és csak két nap haragszomrád után kerülne sor a békülős szexre.) És még azt is megsejthetjük, hogyan osztoznak a nemi szerepeken. Ezért aztán teljesen felesleges az a momentum, amikor Erik kiböki a doktornőnek, hogy sosem ő a "lány". Tapló dolog, és nem hiszem, hogy egyetlen jóérzésű ember is (nemi identitástól függetlenül) idegeneknek így kitálalna az általa és a partnere által folytatott szexuális gyakorlatról. Bár biztos ezt is poénnak szánták.
A film egyébként tele van klisékkel. Kiskutya és kisgyerek. De ettől végre megnyugszom. Nem úgy nézem, mint a melegtémát a magyar társadalomban elfogadtatni/lejáratni hivatott alkotást, hanem mint a gagyi magyar vígjátékok legújabb eresztését. És a klisék működnek. A kutyus tünci-bünci, a kislány édi-bédi. Hátradőlök, és élvezem. Hagyom magamnak, hogy aranyosnak találjam őket. Aztán jön a nagy bumm, és Erik fejében kiugrik egy fogaskerék a helyéről. Nézegeti a nőket (remek jelenet, amikor lassított felvételen tollasozik a két csaj), aztán következik a film csúcspontja. Legalább is számomra ez volt a csúcsa. A szintén meleg, fotós haver (akinek a tárlaton azt mondta Erik, hogy már régóta mindig ugyanazt fotózza, próbáljon ki valami mást is) beviszi a stúdiójába és megmutatja neki a készülő, "Idegen tájakon" c. új kiállításának az anyagát.
A falon hatalmasra kinagyított fotókon pucér női testek.És ennek mégiscsak van egyfajta üzenete. Egyrészt, hogy egy melegnek pont annyira "idegen terület" a heteroszexualitás, mint egy heterónak a homoszexualitás, ugyanúgy taszíthatja, viszolyoghat még csak a gondolatától is. És tessék, itt van ez a fotós, aki meleg, de nem ez határozza meg őt, hanem sokkal fontosabb az, hogy ő egyúttal művész is, és nyitott és érdeklődő és elfogadó, és képes meglátni a szépséget abban is, ami esetleg messzebb áll tőle, az ízlésétől. És ha lehet döglött madarakat fotózni úgy, hogy a képek szépek legyenek, és mondjanak valamit, akkor talán a homoszexualitás is ábrázolható művészien, és ez egy heteró fotósnak is jó téma lehet, és aki művész, esetleg csak képes fölé emelkedni az előítéleteinek, az is lehet nyitott és érdeklődő és elfogadó, és képes lehet meglátni az embert mindenkiben.
Aztán jött a cicis jelenet, bejöttek a modellek. Falatnyi bugyikban, vakító fogaikat villogtatva, ringó csípővel, lágyan hintázó keblekkel. Nem csodálom, hogy Erik eldobta a kávéspoharat, nekem is kiszáradt a szám. Háromszor tekertem vissza a lányok bevonulását, aztán lelassítottam, kimerevítettem a képet. (Erre jó a monitor, moziban ilyet nem tud az ember.) Gyönyörködtem. És rosszmájúskodtam. Néztem, hogy melyik cickó természetes, melyik plasztikázott. Akinek olyan távol vannak egymástól a mellei, hogy oda tudod tenni közéjük a tenyered (lapjával is, nem csak élivel), és ha a gömböcök valahogy túl kerekek, és mintha nem hatna rájuk a gravitáció, kicsit sem akarnak lógni, plusz feltűnően szabályosak, egyformák és szimmetrikusak, az mindig gyanús.
Na, innentől kezdve ellazultam, nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből, figyeltem a szereplőket, ahogy bénáznak. A homofób rohamrendőrt, aki melegszívű apuka, a kiégett bulvárújságírót, aki mégis érzőszívű, rendes ember, a szélsőjobbos újságszerkesztőt, aki nyilvánvalóan elmebeteg, a látens meleg, szélsőjobbos, kopasz csávókat, akik születetten terheltek, és ha tízen összeadják, akkor se biztos, hogy összejön a nyolc osztály. A csúcs a traumatológus (asszem, ez a baleseti sebész) rezidens (ez meg azt jelenti, hogy frissen végzett, még nincs szakvizsgája) dokinőt, aki tapasztalt kolléga felügyelete nélkül, egyedül dolgozik (mondjuk ez a magyar egészségügy horror voltáról mesél), tehát vagy ő nagyon bátor, vagy az osztályvezető főorvos.
Egyébként a színészi játék színvonala egyenletes, mindenki egyformán nagyon gyenge alakítást nyújt, egyedül a Hegedűs D. Géza jó, róla még azt is elhinném, hogy civilben is meleg, bár szerintem egyszerűen csak az egyetlen normális ember a stábban. Ja, meg a nagyothalló bácsi is jó, akinek a feje fölött dumálja ki a pasikat a balesetin a dokicsaj meg a nővér. Színészileg meg sztorira hót gagyi az egész. De olyan meghitten, otthonosan gagyi. Mint olvasmányban egy puhafedeles romantikus regényújság. Megőrülnék, ha csak ilyesmi lenne a polcon, de szökőévente egyszer belefér. Szódával elmegy. Sőt, jól esik. Mert a végére mindenki szíve vágya teljesül, minden csupa öröm, bódottá'. Tudjuk a világ közel sem ilyen, de mesét sem azért olvasunk, mert a valóság realista tükörképe, hanem mert a mese hősének bőrébe képzelve magunkat, valóra válhat minden álmunk. Még akár házasodhatnak is a melegek Magyarországon, ha csupán a holland nagykövetség birtokában lévő telken is.
Minden negatív kritika ellenére nekem tetszett ez a film. Nem állítom, hogy megnézném újra, a Júlia regényújság romantikus történetét is bőven elég volt egyszer elolvasni, de nem bánom, hogy rászántam azt a másfél órát. Nem kell a politikai korrektség valódiságát, a (meleg, de az összes többi is) karakterek ábrázolásának hitelességét, a nemi identitás pálfordulását számonkérni rajta. A Hypolit a lakáj, a Meseautó (különösen az újraforgatott verziók) és úgy általában az utóbbi évek (évtizedek) magyar vígjátékai közül egyik sem csillogtat különösebb értékeket. Mégsem szólja le senki emiatt a Miniszter félrelép-et. Csupán divatból, mert a kritika lehúzta, ne fanyalogjatok rajta, ha közben egyes jeleneteket kifejezetten élveztetek. Volt, ami tetszett benne? Ne szégyelljétek, vállaljátok fel. Legyetek önmagatok, a hazugság nem opció, csokigyuszi mindenkinek.
57 megjegyzés:
Nem láttam még és nem is véletlenül. Úgy 4-5 év múlva biztosan megnézem majd ezt is.
Állandó kérdésem, ha bármelyik újabb magyar filmet látom, hogy miért ennyire magyar? Miért ilyen gagyi mind? Miért hiszik azt, hogy egyetlen férfi színész van az országban, aki hősszerelmest játszhat (megjegyzem kurvaszarul) , legyen az a karakter hetero, avagy meleg? Ettől a Csányitól néha a hideg ráz, mert kb. annyi arca van, mint Steven Segalnak, képtelen normálisan artikulálni és minden filmjében ugyanolyan.
Fetisa, ajánlom a Viharsarok című filmet. Ha olyan magyar filmet akarsz látni, ami nem illik az általad felsorolt klisékkel rendelkező alkotások sorába. Vannak ilyen filmek is, csak nem csapnak körülöttük akkor felhajtás, és kisebb mozikban vetítik. Pedig Berlinben nagy sikere volt.
http://www.kultura.hu/viharsarok-tarolt
Ancsa, nekem sikerült kedvet csinálnod a filmhez.
Csak két kérdésem lenne, Írásod leglényegesebb részével kapcsolatban: akinek odafér a tenyere a két melle közé, az plasztikázott? Hosszában vagy széltében?
Fetisa: A miértekre adandó válaszhoz ismernem kéne a magyar filmipart, hogy kik osztják a pénzt, kik választják ki a színészeket és a rendezőket stb. És remélem, csak ezen múlik, hogy a nagy pénzeket a tehetségtelen haverok nyúlják le, nem pedig arról van szó, hogy ezek a legjobb színészek, rendezők és forgatókönyvírók.
Ha jó magyar filmet, jó magyar színészeket akarok látni, akkor előszedek valami régiséget, és megnézem pl. Cserhalmi Györgyöt, mondjuk a Sztálin menyasszonyában. Vagy a fiatal Udvaros Dorottyát A Zebegényiekben. Sajnos a mai fiatal színészgenerációból nem nagyon tudok neveket emlegetni, akikért odáig lennék.
Szabi: Örülök, hogy kíváncsi vagy a filmre, és ha megnézted, érdekelne a véleményed, te milyennek láttad.
Nyilván nem lehet rá mérget venni, de én is úgy írtam, ha a felsorolt tulajdonságok mind egyszerre megfigyelhetők, akkor gyanús a dolog. Azt a "tenyérnyi" rést, meg legjobb, ha képpel szemléltetem. Ha megnézed, ezek a cicik természetellenesen állnak, mintha melltartó se lenne a csajon, mégsem lógnak egy kicsit sem. Egy eredeti mell a saját súlyától lejjebb helyezkedne el, és a ruha összébb szorítaná, itt pedig egy komolyabb repülőgép landolására is alkalmas leszállópályát látunk a szegycsont tájékán. Ez jellemzően akkor alakul ki, ha az eredetileg apró cickókat túlzottan felturbózzák, és azok, mint két kóbor léggömb, szanaszét állnak.
Akkor megnyugodtam, a rés megvan nálam is, de a többi dolog nem stimmel. :p
Hát rés nálam is van, csak karba tett kézzel tudom eltüntetni :) de ez a lufiszerű hatás nem jellemző rám, és ha hasra fekszem, le tudom tenni a fejem az ágyra :D
Nálam a karba tett kéz sem segít. Átmásztam az ágyra és hasra feküdtem. Tök simán az ágyon van a fejem. Egyáltalán nincsenek útban a melleim, mert gyönyörűen besimulnak a hónom alá. :s
Úgy is kell, így kényelmes. A túlméretes műanyag mellek mindig ugyanúgy állnak, mikor hanyatt fekszel, akkor is domborodnak veszettül, de ha hasra fordulsz, akkor útban vannak. Próbáld ki, hogy ráfekszel két félliteres zacskó tejre. Szerintem marha kényelmetlen lehet. :)
Sok pasi odavan érre. A tűsarķú cipő is kényelmerlen, meg egy csomó más dolog is, amit a nők a paskk miatt viselnek. Szerintem,feleségnek lenni is nagyon kényelmetlen.
Most ezen elgondolkodtam, hogy a tűsarok meg a műcici mennyire van a pasikért, és mennyire saját magukért hordják ezeket a nők. Mert a felfújt mellekkel van aki a többi nő közt érzi magát előnyösebb helyzetben, elfogadottabb pozícióban, és nem annyira pasit akar fogni vele. És felveszi a magassarkúját akkor is, ha a barátnőivel találkozik, nem randira megy. A pasik is, akik beneveznek egy pénisznövelő műtétre, valószínűleg döntő többségükben nem a nőjüknek akarnak intenzívebb orgazmust okozni, hanem a töppedt önértékelésüket szeretnék megtámogatni vele.
Feleségnek és élettársnak lenni is kényelmetlen néha. De ez erősen a partnertől és kapcsolattól függő dolog. (Katával mi is küzdünk rendesen. A múltkor még aludtam, mikor rám kapcsolta a nagycsillár százezer wattját, majd kiégett a szemem, és persze felébredtem. Mivel ez nem az első eset volt, kicsavartam az összes izzót, hogy ez többé ne forduljon elő. Erre válaszként estére eldugta az íróasztalomon lévő lámpát, hogy vakoskodjak én is. Komoly ordibálás után se jutottunk semmire. Aztán a sötétben - jobb híján - szexeltünk, aztán visszaadta a lámpámat, én meg becsavartam az izzókat.) Szóval időnként tényleg nagyon kényelmetlen, de összességében mégiscsak jobb vele, mint nélküle.
Ha igazán kedves és jó filmet akarnál nézni a témában (mostanában ilyen filmajánlgatós korszakomat élem):
http://www.port.hu/melegkonyha_fuera_de_carta__chef_s_special/pls/w/films.film_page?i_film_id=98739
Natos
Jónak tűnik, köszi, mindjárt belenézek. :)
Tegnap este megnéztem. Meglehetősen blőd vígjáték, bár voltak benne aranyos pillanatok, főként a gyerekekkel. Néhány jelenet azonban bosszantott. A meleg étterem-tulajdonossal folyton "jópofáskodik" az egyik alkalmazottja, ami gyakorlatilag nagyon durva homofób poénok sütögetéséből áll. Így általában egyetlen munkavállaló sem beszélhet a főnökével, és az egészből az jön le, mintha egy homoszexuálissal kapcsolatban az ilyen durvaság megengedhető lenne, még akkor is, ha épp ő a főnök. (Ne legyen félreértés, volt más beszólás is a melegek rovására, azok nem zavartak, nem a buzizással volt bajom, hanem a kontextussal, a beosztott-főnök viszonylattal.)
Sajnálom, hogy nem jött be :(
N.
Lehet, csak én vagyok túlérzékeny. Azért nem volt katasztrófa, olyan egyszernézős. :)
Ancsa, Te online nézted a Coming out-ot? Ki tudnál segíteni egy linkkel, mert nem találom sehol.
Hát ööö... offline néztem. De ha van torrentkliens a gépeden, dobj egy levelet, küldök hasht, és tracker nélkül is szedheted DHT-vel.
Ez utóbbi mondatrészből egy szót értek: 'és'. Hétfőn jön haza a fiam, akkor majd jelentkezem a maillel.
Ha a gyermek torrentezik, akkor ő érteni fogja. Nekik ez annyira természetes már. Fecó nyafog, hogy kéne neki egy olcsó kis NAS (egy kicsike, minimális kiépítettségű szerver számítógép), amit éjszakára bekapcsolva hagyhat, és az majd töltögeti neki lefelé a dolgokat, amíg ő alszik.
Én még anyámtól lejmoltam a pénzt, hogy elmehessek moziba a haverokkal, ő meg önkiszolgálja magát. Már nem tőlem kéri, leszedi, amit akar. A közös mozizásra már csak azzal tudom rávenni, hogy közben sörözök vele. Kipróbáltuk a soproni meggyes sört (2%-os csak, ha a málnaszörp megerjed, több alkoholt tartalmaz) az íze borzalmas volt, akárcsak a körtésnek, meg a narancsosnak, egyedül a citromos jó, meg még a grapefruitos iható.
A torrent kliens neki is új. :s
Bátran lehet próbálkozni vele, Fecó hatodikos, és már rutinosan tolja a torrentet, nem egy ördöngösség. :)
Kaptam online linket. Sikerült megnézni. A film eleje tele van fárasztó közhelyes poénokkal. Aztán teljesen átfordul. Nagyon találó fricskákkal bombázza mind a heteró, mind a meleg társadalmat. Értem, miért verte ki a biztosítékot. :p Szerintem nem rossz. Jó volt látni a Für Anikót, meg a Gyabronka Józsefet.
Ugye, hogy nem volt olyan rettenetes, felháborító, monnyon le, tiltsák be stb. mint azt sokan beharangozták?. És látom, neked is sikerült találni két mellékszereplőt, aki szinte még tetszett is. :)
A két mellékszereplőnek játéktól függetlenül örültem, mint rég nem látott jó ismerősöknek. :)
Az Adéle élete, engem úgy kiakasztott, és egy csomó leszbikusnak tetszett, hogy nekem meg dafke tetszik a Coming out. :p
Ó, az Adél még hátra van. Itt csücsül a gépemen, de még nem volt rá érkezésem. Mindig elhatározom, hogy megnézem, aztán mégis elmarad. Valami visszatart tőle.
Szerintem, ne halogasd, jobb hamar túl lenni rajta. :p Arról is írj majd! Kíváncsi vagyok, neked tetszik-e.
:) Majd ütemezem valamikorra. Ha nem a mostani, akkor a következő hosszú hétvégén talán belefér.
Kivárom
Én is várom , hogyan vélekedsz majd az Adél életéről :) Itt a hosszú hétvége!
Valahogy közbejött ez a kis butuska tinivígjáték, a "Faking It", de képtelen voltam ellenállni neki. Jó lett volna ilyen suliba járni. :)
Barátainknál voltunk kb. másfél hete, amikor az éppen kisült buktákat eszegettük. "Egészen véletlenül" az én hetero barátaim (akik egy házaspár) megkérdezték, nincs-e kedvünk maradni és megnézni velük a filmet. Igazából jókat röhögtünk, de leginkább azon, ahogy bennünket nézve várták a mi reakcióinkat a film bizonyos jeleneteire. Aztán amikor együtt kiabáltuk be, hogy "Ez itt az Alterego", vagy "Jajj, nézd már Lady Dömpert!" akkor vált számukra is nyilvánvalóvá, hogy MÁS szemmel nézzük a filmet, mint ők. Barátnőm pl. akkor röhögött nagyon, amikor Csányi műbuziskodni kezdett, túljátszva önmagát. Mindent összevetve pozitív élmény volt a film és tényleg nem szabad bele többet gondolni, mint azt, hogy szórakoztató.
Ugye hogy? Elsősorban melegekkel szimpatizáló (vagy ilyen színben feltűnni szándékozó) heteróktól hallottam a legkeményebb kritikákat a filmről. Mikor próbáltam tompítani a sarkos megfogalmazásokat, megkaptam, hogy nem vagyok elég érzékeny a témára, és sokkal kritikusabbnak kéne lennem, mert akiket ez érint, azokat igen is bántja az, amit a film sugall. (Mármint, hogy a homoszexualitás az valami agyi trauma következménye, és egy hasonló sokk visszaállíthatja az eredeti állapotot, esetleg egy szexuálisan vonzó, ellenkező nemű személy hatására a meleg megint normális lesz.)
Az a történet jut eszembe, mikor Szegedről felutazik egy idős bácsi Pestre, és hogy ne nevessék ki az őző nyelvjárása miatt, mikor a vendéglőben ökörfark levest kér, azt úgy mondja: ekerfarok leves. Ez egy létező nyelvi jelenség, úgy hívják, hogy hiperkorrekció. Mikor egy adott minta alapján "kijavítjuk" azt is, amit nem kéne. Valamiképpen hasonlónak érzem azt is, amikor a politikai korrektség jegyében, a melegek említésekor homofóbiát kiált valaki, akkor is, ha az adott kontextusban nem volt semmi sértő vagy bántó.
Bele lehet magyarázni sok mindent ebbe a filmbe. De ha előítéletektől mentesen nézzük - mert lássuk be a melegek is tele vannak előítéletekkel - akkor kiderül, hogy egyáltalán nem az az üzenete, hogy verj fejbe egy meleget és heteró lesz. Hanem az, hogy könnyű azt mondani valakinek, aki eddig heterónak hitte magát, hogy szarj bele mindenbe - a férjedbe a gyereke(i)dbe - és éld meg ami van. Nézzük meg, te mit csinálnál a helyében! Fordítsuk meg! Ha eddig melegnek hitted magad, és elbizonytalanodsz, tegyél mindenkire, ne törődj vele, mit szól a párod, élvezd, ami van! Ez a film mellesleg szórakoztató, de közben igen is van üzenee. Nem bírom a meleg jogi aktivistákban, hogy úgy akarnak harcolni az elfogadásunkért, hogy közben el akarják játszani, hogy mi tévedhetetlenek és tökéletesek vagyunk, és még a humorukat is teljesen elveszítik. :s
Klasszikus vígjátéki helyzet, sok hasonlót láttunk már, mikor a pasi egy reggel nőként ébred, egy lány fiúnak adja ki magát, sőt egy csj meg egy pasi testet cserélnek. Olyan film is volt, hogy a feketék a domináns, uralkodó faj, és a lenézett fehérek elnyomott kisebbségként, hátrányos helyzetben élnek. A recept ugyan az, ha adott egy egyenlőtlen, egyensúlyhiányos helyzet, ami már fel sem tűnik, mert annyira megszoktuk, része a világunknak, akkor tekerjük ki, cseréljük fel a szerepeket, és mindjárt meglátjuk az abszurditást, az egyenlőtlenséget, az igazságtalanságot stb.
Néha találkozom "melegjogi harcosokkal", akik engem is lehomofóboznak a véleményem miatt. :) El sem merem árulni, hogy nővel élek együtt, mert akkor megkapnám, hogy milyen gyáva féreg vagyok, miért nem bújok elő, miért nem állok ki a melegek jogaiért, ha már heterók is megteszik, nekem végképp ez volna a dolgom. Persze, ez is olyan, mint amikor egy fehér elment felvonulni a feketék jogaiért, a demonstrációt biztosító fehér rendőr udvarias volt vele, őt nem gumibotozta meg, és a tüntetés után felszállt a buszra, leült a csak fehéreknek fenntartott ülőhelyre, és hazament a tisztán fehérek lakta, szép, csendes kertvárosi környezetben lévő otthonába. Ilyen szempontból Timothy Kurek (Kereszt a szekrényben) az, aki előtt le a kalappal, mert ő egy évig melegnek adta ki magát, neki tényleg sikerült megtapasztalnia valamit abból, ami mellé odaállt.
Minden aktivistát azért ne húzzunk le a WC-n, mert nem szeretnék a csatornában kikőtni. :p De tény, hogy az elvakulr szélsőség seholsem jó.
Azt írtam, hogy "néha" találkozom olyanokkal is. :) A többség normális, az idősebbek általában komoly elvi, jogegyenlőségi alapon, a fiatalabbak meg sokszor egyszerűen nem is értik, és valamiféle beteges dolognak kijáró viszolygással tekintenek a diszkriminációra.
Nem írtam, hogy azt írtad. :) Viszont az én fogalmazásom elég félreérthető.
Láttam én is a Coming out filmet, és azért néztem meg, mert egy melegjogi aktivista annyira kikelt ellene, meg egy meleg ismerős is - látatlanul - lehúzta.
Magyar vígjátékhoz képest szórakoztató volt. Lekötött, néha megnevettetett. Nem hiszem, hogy sértő lenne, bár tényleg marhaság a "fejbeverik hetero lesz" sztori, de annyi limonádés hülyeséget láttunk már, ez is az egyik. A megsértődés és túlragozás, ami a neten néhol megy kissé furcsán jön le nekem.
Ancsa, te meg látens homofób vagy, tudom ám! :D
Szabi: Magamra vettem az aktivisták lehúzását. :)
On Sai: Azt hiszem, a negatív reklám is reklám, főleg, ha egy bizonyos színvonalat meg nem haladva ócsárolnak valamit, olyankor feléled a kíváncsiság az emberben, hogy biztos valami jó dolog lehet, ha az a valaki, ilyen stílusban ekézi. :)
Ezen a látens homofóbián most elgondolkodtam. Katámnak már kiszaladt a száján, egyszer lehülyebuzizott valakit, csak úgy előrántott egy szitokszót, nem is gondolt bele a jelentésébe, és mikor vigyorogtam, hogy az illetővel ellentétben, ő viszont egyáltalán nem hülye, akkor jól meghökkent. Szerintem az identitása alapján a nőm heteroszexuális, csak most épp egy lányt szeret. :) Én nem tudom, hogy látens homofób-e vagyok :) lehet, hogy csak a hülyeséget viselem nehezen, és szerintem a homoszexualitása sem teszi bocsánatossá, ha valaki idiótán viselkedik.
*megjött a habzó szájú, elrettentő aktivista*
Magamra vettem, mert emlékszem, én is szidtam a filmet látatlanul. Aztán megnéztem a filmet, és szerintem gagyi. Kérném Tompos Kátyát, hogy kézrátétellel gyógyítson már ki a vaksággal fenyegető retinabetegségemből meg az arcidegzsábából is, ha már ráér.
Igazából kicsit pillogtam tegnap este, amikor olvastam a kommenteket, és írtam egy "passzív agresszív" válaszverziót, de aztán nem tudtam elküldeni, szóval inkább nem azt küldöm el nyilvánosan, hanem írtam egy másikat. Azért igyekszem ironikus maradni, és ennek szellemében reagálni, mert máshogy nem tudok hozzáállni.
Szóval nincs gond ezzel a filmmel, oké. Akkor még több vígjátékot arról, hogy a melegség igenis gyógyítható, elektrosokk terápiával, tomposkátyával, átneveléssel, és a többi. Mint tudjuk, voltak erre igazi kísérletek, Exodus mozgalmak, kínzásnak felérő módszerekkel nyomorítottak meg egy életre embereket, hogy meggyógyítsák őket és normális népek legyenek. Sokan közölük öngyilkosak lettek később, annyira hatékony volt ez a terápia. Bármilyen vígjáték, aranyos, meg mittom' én milyen a magyar viszonylatokhoz képest, ettől nem tudok elvonatkoztatni, mert az elv ugyanaz a kettő mögött :) De persze, tudom, én vagyok az, aki nem tudom, elég intellektuálisan kezelni ezt az egész kérdést.
De mivel nem tudom meghaladni azt a bizonyos színvonalat az ócsárlásban, kérlelhetetlenül magányosan tovasodródom innen. Tegnap még az is felmerült bennem, hogy teljesen feleslegesen állok ki a melegek jogaiért, amikor a heteró ismerőseim is bőszítem vele meg a meleg ismerőseim. A heterók azt mondják, hogy álljak ki csak a négy fal között a jogokért, minden a legnagyobb rendben van most a jogokat illetően, nem kell több, sőőőőt, már sok is, amit megengednek maguknak; itt meg azt olvasom, hogy olyan vagyok, mint a fehér bácsi, akit nem botoznak meg, amit úgy kell értelmeznem, hogy kívülálló, aki ne szóljon bele, úgysem érthető, meg hiperkorrekció, amikor támadom ezt a szerintem gagyi filmet. Levonva a tanulságokat, dacból mondhatnám azt is, hogy mivel többet ártok, mint használok, felfüggesztem aktivista tevékenységem, ahogy tegnap mondtam is. Bár ismerem magam annyira, hogy nem sokáig tudom tartani magam a fogadalmamhoz.
Tegnapelőtt olvasgattam Anthony de Mello egyik könyvét. Volt benne egy rész (Abszurd egypercesek - Korda Kiadó, Kecskemét, 2000, 135. oldal), kikerestem, beírom ide:
A társadalmi aktivisták egy csoportja azért jött a Mesterhez, hogy áldását kérjék tervükre, amelyet hamarosan meg akartak valósítani. Ezt mondta nekik:
- Attól félek, hogy amire szükségetek van, az nem cselekedet, hanem fény.
Később így magyarázta:
- Ha a gonosz ellen cselekedetekkel harcolsz, az olyan, mintha a sötétség ellen kézzel hadakoznál. Amire szükség van, az a fény, és nem a hadakozó kéz.
Persze, ez a szép és jó elmélet. Amivel egyetértek és fennen hirdetem. De valójában én is hadakozom. Biztosan, mert úgy tűnik, addig hadonásztam, hogy sikerült belekönyökölnöm Odett oldalába. Amiért most elnézést kérek. Osztom itt az észt, de pont ugyanazt csinálom.
Kedves Odett! Ahogy te látatlanban elítélted a filmet, én pont úgy, már látatlanul is a védelmembe vettem. Valószínűleg mind a ketten ugyanazzal hadakoztunk: a saját elképzeléseinkkel. Te felszólaltál a homofóbia ellen, én meg felszólaltam az ellen, hogy belemagyarázzunk valamit egy alkotásba, ami esetleg nincs is benne. Alapvetően mindkét gondolat helyes, csak ezt a film ürügyén, de a filmtől függetlenül (mivel azt akkor még nem is láttuk) sikerült kinyilvánítanunk. Vicces módon, miután megnéztük a filmet, ugyanaz volt róla a véleményünk: gagyi.
Pár éve ment a mozikban a Testcsere című vígjáték. Sokan megnézték, jókat mulattak a humorán. De senkinek sem jutott eszébe felháborodni azon, hogy a film azt sugallja, hogy ha a haveroddal egyszerre belepisilsz ugyanabba a szökőkútba, akkor ki fog cserélődni a testetek. Aki a Coming out-ot látva azt hiszi, hogy egy motorbaleset miatt a melegek heteróvá válnak, az tényleg annyira sötét, hogy tök mindegy neki, milyen filmet néz. Egy film miatt nem fog megváltozni a hozzáállása a dologhoz. Főleg egy habkönnyű vígjáték miatt.
Pedig de vicces dolog volna az a szökőkutas megoldás. Egyetemistáknak a csoporttársak közül elég volna mindenkinek egy-egy tárgyból felkészülni, elmehetnének egymás helyett vizsgázni. :)
Általánosságban most arra gondoltam (mivel ezt a filmet éppen nem láttam), egy film full hülyeség és akár félrevezető mondanivalójára adhat-e felmentést az, hogy rámondjuk, ez úgyis egy vígjáték...Sötét ember rengeteg van, aki nem biztos, hogy felfogja, ez esetleg egy gagyi hülyeség, teljesen komolytalan az egész. Bár ezen az alapon nem szabadna egyetlen vígjátékot sem forgatni :)
Szeretnék egy szemléltető videóval élni, hogy emberek mit hisznek el, és mit nem:
http://www.valovilag.hu/video/249427
Nagyon rövid és vicces :D Nézzétek meg, megéri.
Még egyvalamit, többet nem írok, ígérem :)
Viccet félretéve, ti magatokból indultok ki, vagy mintha egy párhuzamos univerzumbéli Magyarországon élnétek, persze egy értelmiségi ember, mint ti, nem hiszi el ezt, de tudattalanul a filmnek nagyon is van hatása, szerintem. Nem az, hogy a motor mossa ki a fejét, hanem egyszerűen, hogy az egész döntés kérdése, és/vagy hogy megváltoztatható, azért soroltam fent több opciót, ami kiválthatja a "kedvező eredményt". Miért gondolom, hogy van hatása? Egyrészt nagyon sok emberrel találkozom, aki szerint, ami a tévében megy, újságban cikk, az igaz. Sajnos. Másrészt, biztos hallottátok, hogy Amerikában az afro-amerikaiak megítélését javította az, hogy egy jó mellékszereplőt mindig feketének kellett játszania. Szerintem egy néző sem gondolta ezt logikusan végig, akár habkönnyű vígjátékok nézése közben sem, mégis volt valamilyen hatása. Egyébként meg, anno Sírhant művek rajongó voltam, és azt hallottam, hogy az ottani meleg szereplő és párja is kedvezően hatott vissza a nézőkre :) No ennyi.
Köszönöm a lehetőséget, Anne, és a nagyon szép választ, igazán meghatottál, és széppé varázsoltad a délutánom :) Köszönöm hogy ilyen szépen reagáltad le a kissé sértett dühből írt kommentem :) Hamut szórok a fejemre, és elnézést a hangvételért.
Minden jót kívánok Nektek szívből!
Ez kicsit olyan, mint mikor a jesivában a tanulók vitatkoznak a Talmud felett, és az egyikük rágyújt. A társa rászól, hogy nem kéne dohányoznia a Talmud tanulmányozása közben, mert az nem illő. Vita kerekedik belőle, és aki elindította, végül elmegy a rabbihoz, hogy kikérje a véleményét. Hamarosan jön vissza, piros tenyérnyom az arcán, felpofozta a rabbi. Mi történt, kérdik a többiek. "Megkérdeztem, hogy mondd rabbi, szabad-e rágyújtani a Talmud tanulmányozása közben, mire megpofozott, hogy a kérdés is szentségtörő." Aki rágyújtott, hümmög, majd azt mondja: "Mert nem jól tetted fel a kérdést, elmegyek, és megkérdem én is." Hamarosan jön vissza vigyorogva és sértetlenül. Kérdik tőle, mi történt. "Elmentem és megkérdeztem a rabbitól, hogy szabad-e dohányzás közben a Talmudot olvasni, mire azt mondta, hogy a Talmud tanulmányozása mindenkor dicséretes, jámbor cselekedet."
Szóval én nem azt a kérdést tenném fel, hogy egy film hülyeségére felmentést adhat-e az, hogy vígjáték? Én azt kérdezném, egy vígjátéktól elvárható-e, hogy egy dokumentumfilm tárgyilagosságával és tényszerűségével közelítsen a témájához?
Megnéztem :(
Odett: Körülbelül én is erre gondoltam, hiába vígjáték hülyeség egy film, igenis van hatása.
Nem kellene elvárni, ha olyan értelmi szintűek nézik a filmet, akik értik a humort. De biztosan jó sokan vannak olyanok, akik nem ebbe a kategóriába tartoznak.
Hűha, jó messzire elmentetek a témában. Hogy figyelembe kéne venni, az egyénekre hogyan hat egy-egy alkotás. Erről meg Gorcsev Iván jut eszembe, aki valami olyasmit mondott, hogy nem lehet minden egyes pofon mellé közlekedési rendőrt állítani. Vagyis egy fordítókönyv írásakor nem lehet figyelembe venni minden egyes lehetséges nézőt, de még csak a nézők csoportjait, kategóriáit sem. Az történik, hogy elképzelnek egy "ideális nézőt", és őhozzá igazítják a filmet. Ha jól tippeltek, akik tényleg bemennek rá a moziba, összetételükben közel állnak a megcélzott közönséghez, akkor siker lesz a film. Egyes filmekkel két közönséget is megcéloznak. Pl. a Shrek egyszerre szól a gyerekekhez a meséjével és a szülőkhöz a poénjaival. De vígjátékot csinálni az átlag munkásnak, átlag értelmiséginek, átlag nyugdíjasnak, átlag tizenévesnek, átlag vidékinek, átlag fővárosinak, átlag akárkinek egyszerre az teljességgel reménytelen.
És, hacsak nem ovisokat céloztak meg vele, annyira szájbarágós, akkor egy ilyen film is úgy működik, mint a Biblia. Ki lehet belőle olvasni ezt is, azt is. Egy neonáci, rasszista, homofób azt látja bele, hogy a rohadt buznyák értelmiségiek lenézik őket, a bulvárújság-szerkesztők azt látják bele, hogy nehéz az igazságról tudósítani, ha nincsenek megbízható, elkötelezett, igai hazafi munkatársak, a huszonéves lányok nyolc elemivel azt látják, hogy egy diplomával mennyivel jobban lehet pasizni, mert még a homokosok is buknak egy orvosnőre stb. Valószínűleg egyik sem szándékolt üzenet, de ha akarom, ott van benne. A műértelmezésnek két oldala van, és abban semmivel sem kisebb a befogadó része, mint az alkotóé.
Odett: Zavarba hozol. :)
A Vukból az derül ki, hogy egy rókával lehet beszélgetni. A Vili a verébből az, hogy ha rossz leszel, verébbe fognak változtatni. A legényanya arról, hogy egy férfi is lehet terhes, A 400 éves ember arról, hogy egy robotból is lehet ember, ha nagyon akarja.
A habkönnyű nem azt jelenit, hogy gagyi. Ennek a filmnek nagyon is van mondani valója és üzenete. De persze pont azok nem érti - vagy nem akarják érteni - akiknek szól.
A négyszáz éves emberből szerintem az derül ki, hogyha nagyon küzdünk egy álmunkért, ha kitartóak vagyunk, akkor elérhetjük egy nap, illetve, hogy az, hogy mitől ember az ember-kérdéskör nem is olyan egyszerű, mint első pillanatban gondoljuk, tipikus robotos regény toposz. A Vili, a verébből szerintem az derül ki, hogyha rossz vagy és ártasz, mindig szembe kell nézned a tetteid következményével. Azért írtam, Szabi, mert kicsit bántott a kedves válaszod, de rájöttem, hogy gondolkozásbeli különbség van köztünk, ezért megpróbálom megvilágítani, hogy én sosem szó szerint értelmezek egy filmet/regényt sem. Erre írtam fentebb kétszer, hogy nem, nem a motor... hanem a mögöttes tartalom, a másodlagos jelentésréteg, ha szabad ezzel élnem, ami igazából megérinti az emberek lelkét, és lehet, hogy sokan mást olvasnak ki, ebből a filmből, de az én értelmezésem is bizony nagyon könnyen kiolvasható, és én itt mindvégig erről beszéltem :) Ahogy pl a Kulcs című Kosztolányi novellának sem az az értelme, hogy a kisfiú elviszi apukájának a hivatalba, hanem arról szól, hogy találkozik a felnőttek világával, a hivatallal, belép ebbe a világba, és az élmény sokkolja, ezt jelképezi a címben megjelenő szimbólum is, de mind1.
És még egy dolog: ha nem kell figyelembe venni, hogy hat az egyénre egy műalkotás, a kellene szó erre utal, én soha többet nem enged meg senkinek, hogy az írói felelősség kérdéskörével stresszeljen, mert ott arról van szó, hogy az írónak figyelembe kellene vennie, hogy a művével milyen üzeneteket közvetít az egyén felé, pl. voltak olyan hangok, amikor Kávéházas csevegés alatt ez szóba-került, hogy van erkölcsi-morális felelősség, meg ilyesmi. De ha most kiderült, hogy nincs, én nagyon boldog vagyok, akkor nem kell figyelembe venni az egyént, csak egy imaginárius ideális olvasót, aki helyén tudja kezelni a dark témájú novelláimat, és nincs semmi probléma, és nem kell odaállítani a közlekedésrendőrt, akkor én most nagyon megkönnyebbültem.
Szabi: Habkönnyű is, meg gagyi is. A színészek nagyon gyengén muzsikálnak. És én nem látom Erik nagy vívódását, hiányolom az érveket, melyek alapján úgy dönt, hogy feladja az identitását, a párkapcsolatát, kockára teszi a baráti kapcsolatait, a munkáját, az addigra kivívott megbecsülést, lemond az életcéljáról, hogy elérje a melegek széles körű elfogadottságát a társadalomban. Mindez már nem számít neki, mert meglengettek az orra előtt néhány formás cickót? Keressek benne üzenetet? Tessék: A pasikban működik a genetika, és hiába meleg valaki, a punci akkor is képes elterelni a figyelmét a fontos dolgokról.
Biztos találsz te is több olyan üzenetet benne, ami a saját elképzeléseidhez, normáidhoz igazodik, erre mondtam, hogy mint a Bibliából, bármit ki lehet olvasni belőle. Valójában a filmnek, mint komplex alkotásnak, ha nem mazsolázok belőle, hanem az egészet vizsgálom, a végső üzenete az Erik-féle rádióműsorok befejező mondata, amivel én is zártam a posztot: "Legyetek önmagatok, a hazugság nem opció, csokigyuszi mindenkinek." Erről szól a film: vállald fel, hogy ki vagy. Érthető, hogy ez neked jobban bejön, én pedig fintorgok, mert te nyilvánosan is vállalod a másságod, én meg nem. Te megtalálod ehhez indoklásul a film további olvasatait, én meg hivatkozhatok az üzenet megformáltságának, csomagolásának hibáira. És a saját nézőpontunkból mindkettőnknek igaza van. (Persze, ha tekerek egy kicsit a dolgon, akkor én most nyíltan felvállalom a rejtőzködésem, és szégyenkezés nélkül előállok vele, hogy egy identitását rejtegető, titkolózó leszbi vagyok, és akkor azonos élethelyzetből fogalmazhatom meg a film művészi értékeit hiányoló kritikámat. :) )
Odett: Szerintem Szabi sem gondol mást a fenti művek mondanivalóiról, azt hiszem, csak sarkítani akart, hogy ne értelmezzük már direktben a Coming Out tartalmát se. :)
Az írói felelősség kapcsán pedig a kérdés elsősorban arról szól, hogy kinek akarsz írni? Kinek az elvárásainak akarsz megfelelni az írásaiddal? A javaslatom, hogy úgy írj, hogy az neked legyen elfogadható! A legfontosabb, hogy te élvezd, és légy vele elégedett. Az majd a kiadók és a szerkesztők dolga lesz, hogy a piac és az olvasók elvárásaihoz igazítsák az írásokat. Ha már te is erre koncentrálsz, elvész belőled a belső tűz, a lendület. Majd ha kész vagy az első szövegváltozattal, akkor lehet igazgatni rajta. Az írói felelősséged, hogy őszinte és hiteles üzeneteket fogalmazz meg. Ha az erkölcseid, a morálod rendben van, az üzeneteid is rendben lesznek. Ha valami nincs rendben, akkor kerüld az adott témát, mert vagy hamis leszel, vagy a kiadók visszadobják, hogy ezt nem jelentetik meg. Vagy a szerkesztőddel küzdetek majd életre-halálra, hogy mi maradjon és mi legyen átírva. :)
Ancsa, lehet, hogy nem ugyanazt a filmet láttuk, de a Coming outnak számomra tökre nem az volt a mondani valója, mint, amit Te leírtál. Lehet, hogy nem lett tökéletesen kidolgozva a sztori, és a szinészek sem brillíroztak, de az alapötlet szerintem jó. A film üzenete az én olvasatomban az, hogy könnyű másoknak osztogatni az okos tanácsokat - hogy mit tegyenek, ha elbizonytalanodnak az orientációjukban, hogy lazán rúgjanak fel mindent és mindenkit maguk körül, lényeg, hogy ők érezzék jól magukat - de próbálják csak ki maguk is, mielőtt rábeszélnek másokat, hogy milyen marha nehéz ez.
Szabi, én pont ennek a nehézségnek a megjelenítését hiányoltam a filmből. Szerintem túl könnyedén döntött Erik. Nem láttam valami nagy vívódást. Nem merült fel, hogy elveszti a barátait, a műsorát, nem tűnik túl letörtnek amiatt sem, hogy hosszú évek után Balázs eltűnik az életéből, nem nagyon érdekli, hogy nyilvánosságra kerülhet az újságban: csajozik a melegszervezet következő vezetője. Csak a doktor néni elvesztése bántja, így tulajdonképpen nem is izgulunk, hogy vajon hogyan fog dönteni.
Nekem a film azt mondja, hogy ne félj, ne titkold kit szeretsz, nem érdekes, milyen nemű, vállald fel nyilvánosan, és minden jóra fordul, boldog leszel, és az ismerősök is támogatni fognak, a rasszista újságírók, a homofób rohamrendőrök is, és talán titokban még a bőrfejűek is elmorzsolnak egy könnycseppet, és sok boldogságot kívánnak neked.
Abban igazad van, hogy nem ugyanazt a filmet láttuk, csak az alkotói fele volt ugyanaz, a másik fele, a befogadó részéről, az minden embernél más, így ketten sosem látják ugyanazt a filmet. De ha újra megnéznénk (mostanában nem valószínű, nekem egyelőre elég volt egyszer is), akkor sem ugyanazt a filmet látnánk, mint először. Nem baj, ha mást látunk bele a filmbe, én mindig örülök, amikor valami, az enyémtől eltérő véleményt kommentelsz, mert olyankor alaposan végig kell gondolnom, hogy mire nem figyeltem, mire nem gondoltam.
:D
Már várom, hogy írj az Adéle életéről.
Én is várom, hogy legyen három órányi egybefüggő szabadidőm. :)
Megjegyzés küldése