Mr. Darcy védelmében

A hvg.hu-n jelent meg az írás, amiben Mr. Darcyt ekézi egy Dolly Alderton nevű író. Direkt nem nézek utána a csajnak, nem guglizom ki, hogy mit lehet róla tudni, mert nem a személyével, kizárólag az általa mondottakkal akarok foglalkozni. Idézek a cikkből: "Az írónő véleménye az, hogy nincs mentség arra, milyen utálatosan viselkedik Darcy Elizabeth-tel. Amilyen felfuvalkodott, goromba sznob, ráfér már, hogy átgondoljuk a kiváltságos helyzetét." WTF? (Magyarul: MAF?) Hogy mi van? Ki fingott? Nem is értem. Mert egyrészről valóban utálatos és kétségkívül megbocsájthatatlan. Naná, hát direkt ilyennek írta Austen. Másrészt meg mi az, hogy "átgondoljuk a kiváltságos helyzetét"? Fosszuk meg a nemesi címétől? Lázítsuk fel Derbyshire népet, ragadjunk kaszát-kapát, és gyújtsuk fel Pemberleyt?

"Dolly Alderton író szerint ez az öntelt Jane Austen-karakter az a fajta vérbeli érzelmi manipulátor, aki a gunyoros, bóknak álcázott sértéseivel aláássa egy nő önbizalmát, hogy az még inkább vágyjon a tőle érkező elismerésre." Aztán kicsit arrébb: "“Elég elfuserált dolog, hogy Mr. Darcy lett a nagy romantikus hős, mert ez mind a mai napig alattomosan befolyásolja a randizási szokásokat” - mondta Alderton. Az írónő például azt az esetet idézi a regényből, mikor Mr. Darcy azt mondja Elizabethről - de úgy, mikor a lány is hallja -, hogy nem néz ki rosszul, de nem elég szép ahhoz, hogy őt (már Mr. Darcyt) megmozgassa." Döbbenet. Egy kétszáz évvel ezelőtt élt, fiktív, irodalmi alakot próbálunk a mai kor normái szerint meg- és elítélni? Legközelebb mi jön? Robin Hood gazember, mert nem tisztelte a magántulajdont? A szemét Búvár Kund fenyegetést jelentett a hajózás biztonságára, és akadályozta a személyek és áruk szabad mozgását az EU területén? Bornemissza Gergely egy terrorista, aki a hágai és genfi egyezményekben tiltott, mértéktelen sérülést okozó és megkülönböztetés nélkül ható fegyvereket vetett be? II. Ramszesz fáraó pedig mekkora egy szemétláda volt, mert rabszolgákat tartott?

Mr. Darcy a regény első felében kifejezetten ellenszenves figura. De ha nem önmagában szemléljük, hanem összevetjük a környezetében lévőkkel, máris árnyaltabb képet kapunk. Wickham ugye mennyivel megnyerőbb modorú karakter? Mégis, melyik közülük az, akire azt mondanánk, feddhetetlen úriember? És vizsgáljuk meg Darcy pozícióját, társadalmi helyzetét. Jókora vagyona van, nőtlen és házasulandó korban van. Évek óta azt tapasztalja, hogy tíz nőből kilenc hozzá akar menni, vagy valamelyik nőrokonát akarná hozzáadni. Talán érthető, ha kissé már ingerült, és az önteltségét a környezete is nagyban táplálta. Nincs rokona, aki parancsolna neki, vagy a végrendeletével zsarolná, így a helyzete lehetővé teszi, hogy válogasson, és az ízlésének megfelelő nőt vegyen el. Lizzy nem tűnt ilyennek, és ezt Darcy kendőzetlenül meg is fogalmazta. Lizzy füle hallatára, ami az akkori viszonyok közt is bántó, modortalan viselkedésnek számított. De nem volt haszontalan, amennyiben kissé mérsékelte a Darcyra nehezedő nyomást, bár nem sokkal, mert a vagyona sokszorosan felülmúlta a taplóságát.

Nem hiszem, hogy a mai randizási szokásokra gyakorolt hatása miatt be kéne tiltanunk Jane Austen könyveit. Semmiképp sem hamarabb, mint a Grimm meséket, klasszikus Disney rajzfilmeket, vagy az idióta sorozatokat. "A regény egyik olvasata az, hogy Elizabeth végül megtöri Darcyt, a szerelem győzedelmeskedik - Alderton szerint viszont ez egy veszélyes üzenet. Hogy egy férfit meg kelljen törni, vagy el kelljen nyerni, vagy nehéz megszerezni, nagyon káros elképzelés." Ilyen alapon, hogy egy lányt meg kelljen menteni, el kelljen nyerni, vagy nehéz megszerezni, ugyanolyan káros elképzelés. Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika sokkal veszélyesebb üzenetet közvetít, mint Mr. Darcy. És egy sokkal érzékenyebb életkorban. Mert mire Austent olvasunk, már érettebbek vagyunk. Kisgyerekként a fehér lovas, szőke hercegről álmodozni nem tűnik extrémnek, de aki kamaszként vagy fiatal felnőttként komolyan Darcy után sóvárog, azt azért elküldenénk orvoshoz, hogy nézesse meg magát.

OK, biztosan elfogult vagyok, elsősorban Jane Austen irányába, de kicsit Darcyval is. De lehet akármilyen beképzelt, rátarti alak, ha összefutnék vele az erdő közepén, nem nézegetnék körbe, hogy van-e még valaki a közelben. Ha leinná magát (kizárt, de mondjuk, ha mégis) akkor sem aggódnék, hogy az illem határát átlépve próbálna közeledni hozzám. Mert ha időnként seggfej is, akkor is egy seggfej úriember, aki a tiszteletet nem csak megköveteli, de meg is adja. És ha lenézően vélekedik is a nők többségéről (a korabeli nők szokásos neveltetését végiggondolva talán nem minden alapot nélkülözve), soha nem inzultálna egy nőt, vagy használná ki annak védtelen állapotát. Amit a mai, feminizmuson, egyenjogúságon,  politikai korrektségen, elfogadáson stb. felnőtt nemzedék nem mindegyik hímnemű tagjáról mondhatunk el.