2012. szeptember 28., péntek

Hófehérke és a hat törpe

Úgy látszik, filmesblog leszek. De egyelőre erről szól az életem. Munka, család, szerkesztés és néha pihenésképp egy film. Az Éhezők viadalát megint nem sikerült megnéznem, mert beesett a Hófehér és a vadász. Már gyanús volt a cím, hogy Pilátus mit keres a krédóban, és nem is csalódtam. Úgy tűnik, mostanában nagy divat régi meséken csavarni egy kicsit. Ugye nem olyan rég volt A lány és a farkas. Red Riding Hood amiből kimarad a Little. Ahogy most a Hófehér végéről is lemarad a kicsinyítőképző. Csak a szín változik, a pirosból lesz fehér. Persze mindkettő dominál itt is, ahogy ott a piros köpeny, itt a három vércsepp vöröslik a havon. A nagylány ugyanúgy nem abba a szereplőbe szerelmes, akibe kéne az eredeti történet szerint. Ugyanúgy dögös csajszit tolnak az előtérbe, aki talán kicsit fiús. Ugyanúgy nem fél az erdőben, jól érzi magát férfiruhában, hegyes és éles vasakkal hadonászik.

2012. szeptember 25., kedd

Jane Austen leszbikus változatban

A nagy szerkesztés közepette valahogy sikerült ismét megnéznem egy érdekes filmet. Miss Anne Lister titkos naplóinak története nélkülözi a látványos akciójeleneteket, a cselekmény fordulatai sem keltenek sokkoló meglepetést, viszont nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy amit látunk az nem fikció, a film alapjául megtörtént események szolgálnak. Anne titkosírással rögzített naplóit halála után 150 évvel sikerült megfejteni. Mondjuk nem értem mi tartott eddig, egyszerű helyettesítéses kódot használt, a görög ábécé betűit, matematikai szimbólumokat és számjegyeket feleltetett meg az egyes betűknek. Talán azért húzódott ilyen sokáig, mert 26 kötetben, négymillió szó terjedelemben írt naplót a hölgy, aminek nagyjából a hatoda van rejtjelezve. (Csak a szerelmi életéről szóló részek.)

2012. szeptember 18., kedd

És akkor jött a Lola

Mekkora filmet láttam ma, te jó ég! Egy ideje itt csücsült már a gépen, hogy majd egyszer, ha nem lesz jobb dolgom. Hát, lett volna. Tényleg, le vagyok maradva néhány dologgal, de nem bánom egy cseppet sem, hogy nem azokkal haladtam, hanem megnéztem ezt az elképesztő, őrült mozit. Nem könnyű szuperlatívuszok nélkül, de összeszedem magam, megpróbálok tárgyilagos beszámolót adni róla. Először is, ez csajos film. Aput, öcsit, a haver srácot, akinek van, az a pasiját, előre szólok, ne fárassza vele. Bátyámmal majd végignézetem, de ő tiszteletbeli leszbikus. Szóval a logika, az időrend, a térbeliség, meg ilyen hímneműek számára a befogadást elősegítő dolgok nem erősségei ennek az alkotásnak. Cserébe kapunk viharos érzelmeket, ki nem mondott sejtéseket, szikrázó szenvedélyt, pókhálószerűen bonyolult emberi kapcsolatokat és gyönyörű képeket. A háttér San Francisco utcái, és a városba legalább annyira szerelmes lettem, mint Lolába.

2012. szeptember 15., szombat

Nem szoktam

Reggelente felhúzom a redőnyt az ablakomon, és kinyitom szellőztetni. Nem is szoktam becsukni, amíg nem kell elmennem, legalább résnyire nyitva marad. Hétvégén meg délig nem is szoktam felöltözni, bugyiban, pólóban ülök a gép előtt, olvasgatok, dumálunk, társasozunk Fecóval. Hát most öt perc után becsuktam az ablakot, és felöltöztem. Melegítőalsó, kapucnis felső, gyapjúzokni. Még mindig nem melegedett át a kezem, hidegek az ujjaim. Ha ez így megy tovább, a jövő héten azon se csodálkoznék, ha leesne a hó. Azt hiszem, ideje lenne megrendelni a tűzifát a télre. Nem szoktam ilyen hamar fát hozatni, egyrészt mert még ez csupán egyszer fordult elő, másrészt pedig tavaly már november volt, mire észbe kaptunk. Most jó lenne kicsit hamarabb intézni, annyival is több ideje lenne száradni a fának. Persze jobb lett volna még a nyáron, viszont lustának mindig is lusta szoktam lenni.

2012. szeptember 11., kedd

Család, kontra, rekontra

Hamarosan kezdődik a spontán megmozdulás a Kossuth téren, ahová megkaptam én is a fészbukos eseménymeghívót. Jó kifogás, hogy Szegedről már nem érnék fel vonattal a kezdésre, bár ha holnap lenne, se mennék el. Mert én az a fajta lusta disznó vagyok, aki csak pofázok, blogolok, emancipálódok, újabb diplomát szerzek, meg karriert építgetek, közben gyereket nevelek (persze abból is a másét, még ha a sajátomnak is érzem), és utálom a tömeget meg minden, szóval felmentésem kérem a részvétel alól. Nem is ragoznám ezt az esetet tovább, a kormánypártok mémmé dumálták magukat, és ügyesen kihúzták a gyufát a magyar nőknél. Lefogadom, ha most a felhördülés élére áll egy karizmatikus csaj, pártot alapíthat, és simán köztársasági elnökasszony lesz, mikor megnyeri a következő választásokat.

2012. szeptember 9., vasárnap

Utónyaralás

A hétvégén strandoltam és napoztam. Persze az is hozzátartozik, hogy két külön napon. Az egyiken elvitt minket Fecóval Kata nővérének férje a makói Borbála fürdőbe. Katának már nem volt aktuális, én szerencsére egy napot késtem hozzá képest. A nővére meg a gyerekei sem jöttek, csak hárman voltunk. Aztán másnap Fecó elment hozzájuk játszani az unokatesókkal, Kata sámániskolába ment, én pedig kineveztem az erkélyünket női napozónak. Lazítottam egy kicsit, hogy magamban maradtam a házban. Mondjuk ebbe a lazításba jól belejöttem, ma is benne vagyok, most nyitottam ki egy üveg sört. De nem ám valami közönséges löttyöt. Szűretlen német búzasör, tesómtól kaptam még annak örömére, hogy elkészültem a fordítással, félő volt már, hogy megromlik. Szóval ennek a sörnek még az üvege is különleges, semmi snassz kupak, amit feszegetni kell, ez csatos üveg. Miután kortyoltam belőle, visszarakom a dugót, lezárom a csattal, és nem megy el az ereje. Remek találmány. (Mondjuk a sör nem ízlik annyira, de ez nem a sör hibája, én nem vagyok hozzászokva a szűretlen búzához.)

2012. szeptember 4., kedd

Szabadlábon a baltás gyilkos

Örményország megszakította/felfüggesztette Magyarországgal a diplomáciai viszonyt. Kata megkérdezte, hogy ez mit jelent jelent. Mondtam, hogy gyakorlatilag semmit, nem küldik haza a nagykövetet, mivel nincs követségünk Jerevánban. Konzulátus van, az meg működik tovább. A felfüggesztés kb. annyit tesz, hogy a "jó édes anyánkat", csak a diplomácia nyelvén, a megszakítás meg a "kedves jó édes anyánkat". Nemzetközi szinten azért ennél kínosabb a dolog, jár némi presztízsveszteséggel, és ha valahol szóba kerül Magyarország megbízhatósága, szavahihetősége, nemzetközi szerződéseink tiszteletben tartása, akkor az orrunk alá dörgölhetik még az esetet. Az mindenesetre világos, hogy garancia helyett lóf...t kaptunk az azeri féltől. A köztársasági elnök kegyelmet kizáró nyilatkozata helyett, a külügyminiszter írt nekünk, hogy Azerbajdzsánban az életfogytiglani ítéletesek leghamarabb 25 év után szoktak szabadulni. Ez persze igaz, csak nem válasz arra a kérdésre, hogy "Ha mi hazaadjuk nektek ezt a fickót, nem fogjátok azon nyomban szabadon engedni?"