2012. január 30., hétfő

Csalódáskeltő csalók

Van egy kis alkalmazás a böngészőmben, ami pittyeg és figyelmeztet, ha levelet kapok a gmail fiókomba. Most vagy ez, vagy a postaládám megzizzent, mert az app szerint van egy olvasatlan levelem, amit nem találok sehol. Mondjuk a fészbuk is megbolondult, mert az meg simán elnyelte a megosztásomat, mintha meg sem írtam volna. Nekem van vírusom, vagy tényleg dili van a neten? De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy az olvasatlan levél utáni kutakodásban benéztem a postafiókom minden mappájába. A levélszemét közt máskor is szoktak lenni izgalmas dolgok, de most különösen jól szórakoztam. Az egyik magyar nyelvű volt, az alábbi subjecttel: "Szia! Ildi lefeküdne veled! És te vele?"

2012. január 28., szombat

Ételem és érzelem meg a zombik

Kata valahonnan kiváló házi sajtot hozott, nem bírtam neki ellenállni, és ettem belőle. Viszont így nem akarok korán lefeküdni, mert még zöld disznókkal álmodnék. Megnéztem egy filmet, meg neteztem kicsit. A film a Colombiana volt. Egy törékeny, modell alkatú csaj veszedelmes bérgyilkost játszik. Kicsit vicces, ha irtózatos pusztakezes harcban aprít egy nálánál 50 kilóval nehezebb pasit. De egyszer meg lehetett nézni. Főként a csaj miatt. Aki piszkosul ismerős volt, rá is kerestem az IMDB-n. Zoe Saldana. Ő játszotta az Avatárban Pokahontaszt. Izé, Nejtirit, de ha Pokahontaszt mondok, akkor jobban tudjátok. Hááát, tuti nem innen ismerős, mert kéken, bazi nagy orral nem is hasonlít. Aztán láttam, hogy ő volt az egyik csaj Britney Spears oldalán a Crossroadsban is. Na, onnan volt ismerős.

2012. január 24., kedd

Hetero vs. leszbi szex

Elgondolkoztam egy komment nyomán. Hogy van-e úgy, hogy valaki egy adott időszakban jobban kedveli a heteroszexet mint a leszbiszexet. Egy heterónál biztos van, mivel mondjuk nem ismeri, vagy nem tartja vállalhatónak a másik lehetőséget. De van-e olyan, hogy most puncit akarok, utána meg majd fütyit? Ezen rágódtam egy darabig, és azt hiszem nem merek egyetemleges választ adni a kérdésre. Mert ez kicsit úgy hangzik, mintha narancsról meg banánról lenne szó. És ugye az ilyesmi az ízlés körébe tartozik. Mikor milyen kedve van az embernek, egyszer sört kíván, egyszer meg bort. Meggyőzhető vagyok, hogy van, aki így látja. Ha épp fiús napja van, pasit fog felszedni a bárban, ha meg lányos napja, akkor egy csajt akar hazavinni. Egy távoli jövőben, amikor nem lesz majd diszkrimináció, és a szexuális partnerei megválasztása miatt nem gondol rosszat az egyik ember a másikról, talán akkor majd ez lesz az általános.

2012. január 22., vasárnap

Hétpettyes titok

Fecó berohangált a szobámba, kérdezgetni, hogy lehet-e már tölteni a Life (Életfogytig zsaru) 2. évad 5-6. részeket, meg az USB kulcsáért, meg azért, hogy megölelgessen. Én meg ilyenkor csukogattam le a Word ablakot. Aztán már inkább én mentem ki hozzájuk, mikor elindultak, hogy még átnézik a holnapi leckét. Közben valami mozgást láttunk a falon, a plafonon. Egy apró árny mozgott ide-oda. Néztük, hogy milyen repülő szörnyeteg lehet, és meg is pillantottunk egy katicát. Mondtam, hogy nagyon jó idő van, hogy ez ilyen élénk, de Fecó azt mondta, most tanulták környezetből, hogy a katicák télen is járnak, bírják a klímát. Okos ez a gyerek. És végre elmentek tanulni.

2012. január 20., péntek

Mélytengeri lélekbúvár

Melóból hazafelé jövet találkoztam tesómmal. Sétáltunk és beszélgettünk. Az idő egészen pocsék volt, mégis átmelegedtem. Ő az én személyre szabott lélekbúvárom. Nem olyan uszonyos békaember, palackkal a hátán, hanem az az űrruhás fajta. Ólomcipő a lábán, hatalmas fémgömb a fején, pici ablakokkal. Vagy még inkább egy komplett batiszkáf. Mélységi merüléseket hajt végre a tudatalattimban, és elképesztő dolgokat hoz a felszínre. A roncsmentésen már rég túl vagyunk, mostanában a mélytengeri szörnyek vannak soron. Az egész zombis álmomat, meg a Verazéletes nyafogásomat át kellett értékeljem a kérdései nyomán. Gyógyszeres kezelésnek meg előírta, hogy szedjem tovább a bort, csak most már tea nélkül, napi egy decit, amíg elfogy az üveg. Az orvos utasításait illik betartani, szóval már kortyolom is. Mondjuk szerintem belerúgna a fenekembe, ha látná, hogy a 2003-as szürkebarátot bögréből iszom.

2012. január 19., csütörtök

Szörnypszichológia

Rosszat álmodtam az éjjel, pedig nem is ettem tele magam lefekvés előtt. OK, belenéztem tegnap a Kezek és fogak erdejébe, hogy mégis milyen lesz, de nem szoktak rémálmaim lenni filmektől sem, nem könyvektől. Egy autó hátsó ülésén ültem két fickó közé szorulva, és szerintem üldöztek minket, mert elég vadul hajtottunk, ide-oda dőltünk hátul. Aztán a jobb oldalamon ülő srác kezdett egyre jobban rám nehezedni, aztán az arca is eltorzult, és nekinyomott a másiknak, aztán rám mászott, arca az arcomban, csattogtatta a fogait. Inkább dühös voltam, mint rémült, és természetesen, ahogy az egy rémálomban meg a horrorfilmekben szokásos, hiába próbáltam a lábammal kinyitni az ajtót, az nem akart sikerülni. A végén azért valahogy kivágódott az ajtó, a zombit meg kirúgtam rajta. Nagyot taccsant az aszfalton, és még át is hajtott rajta valami, remélem egy pótkocsis kamion.

2012. január 18., szerda

Adásszünet

A múltkor kaptam e-mailen egy aranyos mesét, cicákról meg egerekről. Valami olyasmi kíséretében, hogy kicsit sok nálam mostanában a politika. És tényleg. Majd megpróbálom visszafogni magam. Pedig ma megnéztem egy filmet, összeesküvés-elmélet  nagy dózisban. Világkormány és a Föld népességének drasztikus csökkentése. A világkormányhoz az első lépés a világ felosztása négy nagy államra. Észak-Amerikai Unió, Ázsiai Unió, Afrikai Unió, és persze az európai. Eszembe jutott, hogy mostanában többször hallottam a rádióban az Európai Egyesült Államok kifejezést, Persze abban a szövegösszefüggésben, hogy nem lesz, de tudjuk, nem ez a lényeg, hanem, hogy a fogalom bekerüljön a köztudatba.

2012. január 16., hétfő

Jó reggelt Itália

A Standard & Poor's leminősített 9 eurozóna tagállamot. Valami olasz fejes nyilatkozott, hogy érthetetlen számukra az eset, épp most hoztak meg egy csomó fontos döntést, jó úton vannak a kilábalás irányába. Nem értik, mert éppen, hogy jó irányba mozdultak el a dolgok, és akkor most ez a leminősítés... Jó reggelt Olaszország! Ébresztő! Hát mi a fenéről beszélnek a magyarok egy ideje? Hogy a hitelminősítők pont akkor sorolnak rosszabb osztályba, mikor valami pozitív történik, és javulhatna a helyzet. A francia fickó meg azon értetlenkedik, hogy miért pont őket, mikor az angolok sokkal gatyább helyzetben vannak. Na ja, babám! Csakhogy az angolok csupán látszólag tagjai az EU-nak. A La Manche csatorna szélesebb, mint az Atlanti-óceán.

2012. január 14., szombat

Angyalok - Szájmon és Klaudia (2. rész)

Mondtam, hogy Katika éppen felfelé tart a lifttel. Rémült képet vágtak mindketten, Lacinak egyenesen rettegés volt a tekintetében. "Te ne csinálj semmit!", mondtam Klaudiának, Laci ruháit felszedegettem a földről, a kezébe nyomtam, és az előtérbe tuszkoltam. "Amikor bejön a mosdó felől, te itt kimész, és a lépcsőn lemész egy emelettel lejjebb a fénymásolóhoz. Felöltözöl. Van ott egy nagy kupac selejtes tervrajz, lehetőleg A/2-eseket hozz, minél többet. Több mint egy órája ott dolgoztál." Utána dobtam a cipőjét és a zokniját, majd rácsuktam az ajtót.

2012. január 13., péntek

Angyalok - Szájmon és Klaudia (1. rész)

Gyorsan felfelé ívelt a karrierem a tervezőirodánál. Lelkesen, sokat és jól dolgoztam, de elsősorban nem ennek köszönhetően, hanem mert megdugtam a főnök titkárnőjét.
Klaudia feltűnően szép és céltudatos lány volt. Egy hónapja dolgozott nálunk, mikor a Laci szeretője lett. Két hónap után fizetésemelést kapott, még mielőtt letelt volna a próbaideje. Ez ugyan nem tette népszerűvé, azt viszont mindenki elismerte, a munkáját rendesen elvégzi. Angolul társalgási szinten beszélt, magam hallottam családi dolgokról, divatról társalogni egy külföldi partner titkárnőjével. És túlórázott is. Sokszor késő estig bent maradt a főnökkel. De vicc nélkül, tényleg jól dolgozott. A falitábláról leszedte a cégről szóló újságkivágásokat, és telitűzdelte színes táblázatokkal. Ha valaki határidők, ütemezés, kapcsolattartók után érdeklődött, megmutatta neki. Néhány hét után már magunk eligazodtunk a sorok és a színkódok között.

2012. január 12., csütörtök

Halleluja

Elküldtem az utolsó részletet is a könyvből, amit szerkesztettem. Ambivalensek az érzéseim. Szerintem sokkal jobb lett, mint volt, ugyanakkor meglehetősen pocséknak érzem, amit kiadtam a kezemből. Viszont a megkönnyebbülést, amit érzek, nehezen tudom szavakba önteni. Rá is kerestem a jutyúbon, hogy "Halleluja". Erre kiadta a Shrekből a filmzenét. Akkor már inkább az eredetijét választom Leonard Cohennel. Az a hang! Lúdbőrzik a hátam tőle. (Abszolút a legjobb értelemben.) Aztán látom ezt magyarul is, Kulka Jánossal. Nem igazán bírom szegényt, de ezt a dalt szépen énekli. Van Susan Boyle is? Ez férfihangon jobb, de őt nagyon szeretem. Gyönyörű a hangja, és rettentő mód tisztelem, hogy megvalósította az álmát. Aztán végül megtalálom Handel Messiását is. Igen, ezt kerestem eredetileg.

2012. január 8., vasárnap

Divatos kontra kényelmes

Immáron sokadszor, egy adott írásban mellékesen megemlített téma indít szélesebb körű diskurzust. Tegnap a 14+ ifjúsági irodalom gyorsan átváltott Bette vs. Shane nyilatkozatokra. Egyelőre a Bette oldal szólalt csak meg, talán, ha direktben tárgyalom a témát, Shane rajongói is írnak. Az ottani kommentben említettem egy szavazást, hogy lássuk a táborok méretét, de igazából nem is ez lenne érdekes. Sokkal inkább arra lennék kíváncsi, hogy kinek miért tetszik az egyik vagy a másik nőtípus. Mert ugye Bette nem csak vonzó, hanem intelligens, művelt, érzékeny, komoly, érett személyiség stb. De Shane-ről mit tudunk elmondani? Szexi, sőt kifejezetten dögös, gyakorlott, rafinált szerető, impulzív, ösztönös, és legfőképpen mindenki más is őt akarja. Szóval kicsit olyan ez, mint a divat.

2012. január 7., szombat

YA

A fészbukon a virtuális diliház után egy újabb zárt csoportba is meghívást kaptam. Könyves társaság, egy kiadó és a holdudvara, munkatársak, ismerősök, rajongók, ahogy nagyjából leveszem. (Én ugye a szerkesztett könyv miatt munkatárs :) vagyok.) Ott találkoztam egy irodalmi kategóriával, a címben szereplő misztikus rövidítéssel. YA. Az ipszilon miatt sejtettem, hogy ez nem magyar kifejezés rövidítése lehet, mert mi ugye elég kevés szót kezdünk ezzel a betűvel. Gugli segít, gondoltam, és ki is adott egy Molyos oldalt, ahol vámpíros, vérfarkasos, démonos, angyalos, szörnyes stb. dolgok voltak. Na, akkor ez a megfejtés, gondoltam, de megláttam Joyce Maynard: Baby Love c. könyvét, ami messze nem ez a kategória, mert szerintem színtiszta irodalom, és abból is az egészen kiválóak közé tartozik.

2012. január 3., kedd

Zsip-zsup (Juppé)

Juppé kapja be! Mondom ezt arra, hogy a francia külügyminiszter arról beszél, Magyarországon baj van. Naná, hogy baj van, de ezen nem az fog segíteni, ha leszólnak minket, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy ürügyként használják majd a témát Magyarország IMF tárgyalásaival kapcsolatban, aminek végeredményét még az Európai Bizottságnak is jóvá kell hagynia. Megjegyezném, nem kicsit pikáns, hogy pont az az Alain Juppé beszél a demokrácia értékeiről, akinek bűnösségét Chirac korábban emlegetett korrupciós és sikkasztási botrányában a bíróság megállapította. Igen, a franciák jelenlegi külügyminisztere igazoltan köztörvényes bűnöző. Ami miatt postolok az esetről, hogy ez a börtöntöltelék nyilatkozatában együtt emlegette Magyarországot és Iránt.

2012. január 1., vasárnap

Mátyás a Becsületes

Jól elaludtunk, aztán az újévi szexelés után én még egy kicsit szunyókáltam, Kata meg hosszasan tollászkodott, így alig maradt időm főzni, amíg Fecóval elmentek az újévi misére. Abban a pillanatban kapcsoltam le a tűzhelyet, amikor hazaértek. Zöldségleves és szabdzsi volt. A kapkodás ellenére igen jól sikerült mindkettő. Persze a legjobb szakács nem én vagyok, hanem az éhség. Mivel a reggeli kimaradt. Ami talán nem is ártott. Éjfélkor, mikor átmentem a mamáékhoz, nem ettem ott semmit - pezsgőt is csak egy kortyot ittam, lehet meg is sértődtek -, csak a romokat vettem szemügyre, de annyi és olyan kajával egy állatkertre való főemlőst el lehetett volna pusztítani. Szerencse, hogy a homo sapiens már hozzászokott valamennyire az ilyesmihez. A homo sapiensről (értelmes ember) jut eszembe, hogy evés közben szólt a rádió.