Szörnypszichológia

Rosszat álmodtam az éjjel, pedig nem is ettem tele magam lefekvés előtt. OK, belenéztem tegnap a Kezek és fogak erdejébe, hogy mégis milyen lesz, de nem szoktak rémálmaim lenni filmektől sem, nem könyvektől. Egy autó hátsó ülésén ültem két fickó közé szorulva, és szerintem üldöztek minket, mert elég vadul hajtottunk, ide-oda dőltünk hátul. Aztán a jobb oldalamon ülő srác kezdett egyre jobban rám nehezedni, aztán az arca is eltorzult, és nekinyomott a másiknak, aztán rám mászott, arca az arcomban, csattogtatta a fogait. Inkább dühös voltam, mint rémült, és természetesen, ahogy az egy rémálomban meg a horrorfilmekben szokásos, hiába próbáltam a lábammal kinyitni az ajtót, az nem akart sikerülni. A végén azért valahogy kivágódott az ajtó, a zombit meg kirúgtam rajta. Nagyot taccsant az aszfalton, és még át is hajtott rajta valami, remélem egy pótkocsis kamion.

Nem kell hozzá Dr. Freudnak lenni, hogy kitalálja az ember, ez egy szexuális, megerőszakolós álom. Pont az a nyomasztó, tehetetlen és dühítő érzés, amit akkor érzel, mikor hiába mondod az arcába valakinek, hogy nem, a barom úgy gondolja, hogy az nem rá vonatkozik, illetve nem is tudom, mit gondol, lehet, hogy csak nem érdekli. Nem érdekled. Csak az, hogy ő mit akar. Na, egy zombi pont ilyen. Az benne a rémisztő, hogy nem lehet vele megdumálni a dolgot. Egy vámpír képes fegyelmezni magát, és mivel nem akar feltűnést, nem fog nyilvános helyen rád támadni. Az is lehet, hogy úgy eszik belőled, hogy nem öl meg. Vagy talán nem is bánt, mert az érdekei mást diktálnak, jóban akar lenni veled. A farkasember már nehezebb dió. De elméletileg meg lehet nyugtatni. Ha nem idegesíted fel, nem menekülsz, lehet, hogy nem bánt. A zombikkal semmi ilyesmi nem működik.

A vámpírokat a vágyaik határozzák meg. Viszonylag erős tudati kontrollal rendelkeznek, de nagyon erős bennük az éhség. Alapvetően kétféle. A vér utáni és a szexuális. Izzó szemű, agyarát villogtató vámpírral szokás szexelni, miközben az vért szív a ... partnerétől, vagy áldozatától? Itt azért még habozom kicsit, hogy melyik a helyes kifejezés. A vérfarkasokat az ösztöneik határozzák meg. Menekül, támad, vadászik, eszik. Teljesen átváltozott állapotban nem igazán szokás szexelni velük. Nem is tudom, inkább a gusztus, vagy az életveszély miatt. Hogy szex közben szét találja tépni, vagy felzabálja az áldozatát. Partnert itt már nem nagyon mondanék. A zombikat pedig egyetlen elemi késztetés hajtja, az élő hús zabálásának kizárólagos programja. Zombiszex csak vígjátékban fordult elő tudomásom szerint. Egy láncon tartott zombicsajt tolt egy fickó. Itt legfeljebb az a kérdés, ki volt az áldozat.

A vámpírok mintha rendelkeznének minden agyi funkcióval, csak időnként a limbikus rendszer átveszi az irányítást, és az érzelmeik határozzák meg őket. A józan ész, a neokortex gondolatai, a felettes én, ami megmondja mi helyes, mi nem, mit szabad, mit nem, az kikapcsolódik. A vérfarkasok, mikor átváltoznak, a "hüllőagy" (R-komplexum, agytörzs) veszi át az irányítást. Az ösztönök dominálnak, szinte képtelen kontrollálni a cselekedeteit. A zombik esetében pedig csak a gerincvelő, a nyúltvelő, a hátsó agy működik. Ez az idegi alváz az alapvető létfenntartás funkciót vezérli csak. Semmi magasabbrendű dolog, semmi mérlegelés.

Ezekben a lényekben saját magunktól rettegünk. Az érzelmeinktől, az ösztöneinktől, zsigeri késztetéseinktől. Hogy ledobva a vékony civilizált mázat, előbukkan belőlünk az állat. Vagy valami még annál is rosszabb. Az embert az együttműködés képessége emelte ki a többi élőlény közül. Az, hogy képes és hajlandó volt az egyéni érdekeit megzabolázni, alárendelni valami nagyobb, fontosabb dolognak egy eszmének, hitnek, célnak. Persze nem mindenki, és azokat valami külső kontroll segítségével sikerül csak rászorítani a civilizált viselkedésre. Meg kell csak nézni, mi történik, ha egy katasztrófahelyzet, háború következtében megszűnik az ellenőrzés, a rendfenntartás. Fosztogatás, gyilkosság, nők megerőszakolása. A legmélyebb vágyak és ösztönök törnek elő. A belső szörnyetegeink.