5 év

2009 március 7-én, pontosan öt évvel ezelőtt írtam az első bejegyzést erre a blogra. (Küldtem magamnak egy emlékeztető levelet a google calendar alkalmazással, hogy ne feledkezzek el a jubileumról.) A címe az volt, hogy Szűzbeszéd, ami egyszerre utalt a születési csillagjegyemre, és arra, hogy ez az első posztom a blogon. Visszaolvasva látom, nem sokat változott azóta sem a helyzet, Kata a mai napig az agyamra tud menni, ami két dolgot jelent, mi sem sokat változtunk, illetve azt, hogy még mindig együtt vagyunk. Valahogy ezzel a bloggal is úgy vagyok, mint ővele. Néha a terhemre van, bosszankodom miatta, elegem van belőle, de az idők során hozzám nőtt, a részemmé vált, és nehéz lenne nélküle elképzelnem az életemet.

196.859 oldalletöltés történt, néhány afrikai, dél-amerikai és közel-keleti ország (és Grönland) kivételével az egész világon mindenhonnan. Az idáig közzétett 797 bejegyzéshez (post) íródott 4280 megjegyzés (komment). Ahhoz képest, hogy arra tippeltem, rajtam kívül nem sokan fogják megnyitni a blogot, egész sokan olvasták, sokan hozzá is szóltak. És ami a legjobb, sok embert  megismertem a blognak köszönhetően. Olyanokat, akik csak olvastak, és olyanokat, akik maguk is blogoltak. Sokan a bizalmukba avattak, meséltek az életükről, kérdeztek az enyémről, tanácsot kértek, tanácsot adtak, beszélgettünk, viccelődtünk, szomorkodtunk, nevettünk. A blognak köszönhetően barátokat szereztem.

A kapcsolattartás a blogok kommentdobozaiból részben áttevődött a Facebookra. Meghívást kaptam zárt fészbukcsoportokba, bekerültem közösségekbe. Ott újabb ismerősöket, barátokat szereztem. Azt is mondhatom, hogy az életem egy része már online folyik. A napi rutin része lett, hogy megnézem, mi a helyzet az internetes ismerősökkel, csoportokkal. A csoportjaim egy része, az írással kapcsolatos. Mert azt még nem is említettem, hogy a blogolással szerzett ismerősöknek köszönhetően fordítói, szerkesztői feladatokat kaptam, így ami korábban csak hobbi volt, komoly másodállássá nőtte ki magát. A blognak köszönhetően munkát kaptam.

Írtam rengetegféle dologról, nemiszervplasztikáról, Bibliáról, környezetvédelemről, politikáról, a családi életemről, divatról, kultúráról és még sok másról. Egy időben kínban éreztem magam, hogy mindenfélét összeírok, rendszeresen posztolok az emberi szellem óriásairól (pl. Marx, Heidegger, Buddha; Konfucius, Buddha és Lao-ce; Weöres Sándor) és döglött egerekről (Miki, rágcsálók, mészárlás), és hogy ez milyen már, és igazán lehetnék valami tematikusabb blog, de az olvasók azt jelezték vissza, hogy így szeretik, hogy tökös-mákos rétes vagyok. És azt hiszem, én is így szeretem. A leggyakoribb címkéim: írás (140), film (131), család (96), társadalom (90), otthon (89), könyv (78). A saját családi életemet kivéve, a többi témának gyakran utána kellett olvassak. Sokszor a blogbejegyzést megírtam fél óra alatt, de előtte három órát gugliztam és olvasgattam hozzá. A blognak köszönhetően sokat tanultam.

Néha írtam, kommenteltem olyat, amivel megbántottam valakit. A fészbukon talán még inkább, ott kisebb a kommunikációs késés, azonnalibbak a reakciók. Volt, amikor csak buta voltam, nem figyeltem oda, mit írok, volt, amikor indulatból, mérgesen írtam olyat, amit aztán megbántam. De az utóbbi hetekben mintha ritkultak volna az ilyen esetek. Persze, azt nem látja senki, hogy sokszor elkezdek írni egy kommentet, aztán a felénél abbahagyom. Végiggondolom, hogy akarok-e én belefolyni egy vitába, aminek nem sok értelmét látom? Aztán szépen kitörlöm, amit addig írtam. Előfordul már olyan is, hogy némi habozás, latolgatás után bele se kezdek. Egyszerűen továbblapozok. A blognak köszönhetően, a végén még bölcsebb is leszek.