Oldalak

2014-03-22

Kríminális

Nem nagyon érek rá blogolni mostanában, sok a munka, hétvégeken tanítok (most is órán vagyok, feladatot oldanak meg gép előtt a tanítványok, így lopok egy kis időt magamnak), hét közben délutánonként is tanítok meg fordítok meg fát metszek meg kertet ások... Először arról akartam postolni, hogy a tavaszias időjárás milyen hatással van a szexuális fantáziánkra és az öltözködésünkre, nemtől és kortól függetlenül, és a bejegyzésnek az lett volna a címe, hogy "Didik és dédik", de ha csak ilyen ritkán írok, akkor talán kerülnöm kéne az ennyire léha témákat, és valami komolyabbat előszedni. Volt mostanában pár dolog a hírekben, ami foglalkoztatott, így inkább ezekről lesz szó.
Kata a kezdetektől figyelemmel kísérte az ukrajnai eseményeket, van kárpátaljai barátnője, ő is járt kint, aggódni kezdett az ottani magyarokért. Különösen, mikor az oroszok mozgolódni kezdtek a Krím félszigeten. Kérdezte, hogy szerintem mi lesz, és hogy ugye az oroszok majd viszakoznak. Mondtam, hogy a magyarlakta részen nem várható, hogy nagy bajok legyenek, de az oroszok nem fognak meghátrálni. Amit a hírekben mondanak, hogy majd EU szankciók, meg a G8-ak, meg kereskedelmi szigorítások, és az újabb hidegháborúval való fenyegetőzés, az nem igazán fog bejönni. Oroszország bizonyos dolgokban semmit sem változott, viszont a világ mára nagyon más lett.
Oroszország továbbra is világhatalmi tényező akar lenni, és nagyon nincs ínyére, hogy a hagyományos befolyási övezeteiből megpróbálják kiszorítani. Dél-Ázsiát és az arab világot talán még hajlandó benyelni, de Ukrajna a volt Szovjetunió, ráadásul kellemetlenül közel van Moszkvához. Plusz az ukrán minta (hogy az elégedetlen nép fellázad és elűzi a vezetőjét) rossz példát mutathat az oroszoknak, tehát a Kremlnek meg kell mutatnia, hogy a szomszédban sem tűri el az ilyesmit, hogy abból világos legyen, mi lenne a vége, ha valaki odahaza próbálkozna hasonlóval. Az orosz politika egyik alappillére volt mindig is, hogy nem szeretett gyengének látszani. Akkor sem, ha az volt. És mostanában egyáltalán nem mondanám gyengének.
Nem, az oroszok egyáltalán nem gyengék. Egyrészt a világgazdasági válság jobban érintette a fejlett nyugatot, másrészt az orosz gazdaság a hidegháború óta szerves része lett a világgazdaságnak. És elsősorban mint exportőr. Oroszország képes az önellátásra, de Európa rá van szorulva az orosz energiahordozókra. Ha szankciókkal sújtják Oroszországot, zárolják a vezetők bankszámláit (szóltak jó előre, hogy legyen idejük kimenteni a bankokból a pénzt), akkor az oroszok meg zárolják az Oroszországban lévő nyugati befektetéseket. És abból talán több van, egy vagy két nagyságrenddel.
Aztán meglepő, titokzatos krimi az eltűnt maláj utasszállító gép rejtélye is. Elveszett, eltévedt, ellopták? Elromlott, elpusztították, ellopták? Az ember azt gondolná, hogy egy hatalmas Boeing nem egy pénztárca, amit csak úgy elemelnek vagy elveszítenek. Még az sem biztos, hogy merre kéne keresni. Ausztrália mellett a tengerben, vagy valahol Indiában? Annyit sejteni, hogy nem véletlen tűnhetett el, mert az utolsó bejelentkezés után még hosszú órákig a levegőben volt a gép, de arról senki nem próbált kommunikálni, illetve szándékosan repültek úgy, hogy a radarok ne lássák őket. Ki tudja, megtudjuk-e valaha, mi történt?
Hasonlóan furcsa ügy, hogy az osztrák bankszámlán tartott, vagyonbevallásban nem szerepeltetett százmillióiról elhíresült Simon Gábor gyanítható cinkostársát, Welsz Tamást őrizetbe vették a rendőrök, majd a rendőrautóban rosszul lett, és hiába vitték be egy kórházba, meghalt. Úgy tudni, ő osztogatta jó pénzért a hamis névre kiállított bissau-guineai útleveleket, melyekkel bankszámlákra lehetett elhelyezni a gyanús eredetű milliókat. Állítólag nemcsak Simon, hanem több szocialista politikus is rendelkezett ilyennel. Sőt, Welsz pártállásra tekintet nélkül mindenkinek adott, aki meg tudta fizetni. Még várunk a boncolás eredményére, de már többen mérgezést emlegetnek. Mert állítólag Welsz vádalkura készült.
Büntetlenségéért cserébe gondolom átadta volna a nyilvántartást, hogy melyik politikus és befolyásos vállalkozó milyen névre kiállított, hamis útlevelet kapott tőle. Így érdeke fűződött a politikusoknak (hogy ne bukjanak bele) és a vállalkozóknak (hogy ne bukják el a görbe úton szerzett pénzt) is, hogy Welsz ne tudjon tanúskodni. Gondolom ő, amíg nem volt a kezében, pecsétes papíron a vádalku visszavonhatatlan ígérete, addig a terhelő dokumentumokat nem adta át. Vagy elsősorban a tanúvallomására lehetett volna építeni. Hát, most tanúskodni nem fog, és gyanítom, hogy a bizonyítékok sem fognak előkerülni. Vagy, ha előkerül belőlük valami, akkor az csak az egyik politikai oldal tagjaira nézve lesz terhelő.

5 megjegyzés:

AncsaT írta...

Gondoltam én is erre a párhuzamra, de azért nem ugyanaz. 1962-ben az oroszok atomrakétákat vittek Kubába, ami egyértelműen fenyegető lépés volt, potenciálisan képesek lettek voltak elháríthatatlan atomcsapást mérni az egyesült államokra. És nemzetközi jogilag Kuba hozzájárult az orosz katonáknak és hadianyagnak a területére érkezéséhez, konfliktus jogi problémát nem vetett fel, csak stratégiait, felborult az erőegyensúly. Az amerikai válaszlépés tengeri blokád volt, aminek kapcsán tényleges intézkedésre nem került sor.
Most Ukrajna EU-s csatlakozásának lehetősége elsősorban politikai jellegű lépés volt, nem katonai. Az ukrán hatalomváltás Ukrajna belügye volt, az orosz lakosságot az idióta nyelvtörvény ellenére a gyakorlatban nem érte atrocitás, az orosz beavatkozásnak nemcsak jogi, de erkölcsi alapja sem volt. A válaszlépés, a Krím elfoglalása a nemzetközi jogot súlyosan sérti.
'62-ben elsősorban katonai, most pedig inkább politikai-gazdasági volt kezdetben a konfliktus. A stratégiai vonatkozás csak nagyon enyhén merül fel, hiszen az oroszoknak 2042-ig szerződés biztosította a szevasztopoli flottatámaszpont megtartását.

A didiken még gondolkodom, talán még nem töröltem a jegyzeteket hozzá. :)

zsécé írta...

Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a három (Ukránokkal együtt négy) szereplős, kríminális helyzetnek a vége. Az oroszok egy tekintélyelvű társadalom, biztosan nem adják be a derekukat, legfeljebb több vodka fogy az izgalmak miatt. Teljesen abszurd, hogy az EU egy olyan országgal szankciózik, ahonnan az energia jön. De nem tudnak mit tenni, mert a választópolgárok ráncolják a homlokukat, hogy ezek az oroszok azt csinálnak, amit akarnak? Ha az EU-s politikusok nem akarnak puhap*csök lenni (Frau Merkel kivételével :) ), valamit fel kellene mutatniuk. Fanyalogtak a törököktől, tessék, itt vannak az ukránok, kénytelenek lesznek euroköldökzsinóron fenntartani őket. Az amerikaiak tojhatnának az egészre, de ők a világ csendőre, a demokrácia őrzője, emiatt nekik is tenni kell valamit. Ráadásul, jó okkal, nem bíznak az EU tehetetlenségében, a tárgyaljunk, alakítsunk rendkívüli bizottságot, de lehetőleg ne történjen semmi és jöjjön a gáz módszerében. Szóval gáz van itt kérem (egyenlőre :)).

AncsaT írta...

Igen, ez egy lényeges szempont, amit említettél. Az EU-s és amerikai kormányoknak úgy kell reagálni egy ilyen helyzetre, ami elfogadható a lakosságuk számára. Oroszország meg úgy reagál, ahogy jólesik, legfeljebb szétcsap kicsit az ellenzékiek közt. Ezért az orosznak csak arra kell odafigyelnie, hogy ne legyen "nagyon" durva, amit művel. Pl. ha nem azzal kezdi, hogy lerohanja a Krímet, hanem előbb csak beülnek a kimenőn lévő matrózok a repülőtéri váróba, aztán feltűnik pár azonosító nélküli egyenruhás, majd apránként, lassan reguláris csapatok érkeznek egyelőre az orosz laktanyákba, szavaz a krími parlament, utána néhány stratégiai pontot szállnak meg kis létszámú erők, majd kicsit nagyobb létszámúak, az orosz alkotmánybíróság jóvá hagy, aztán megjelennek az ukrán laktanyák előtt az orosz csapatok, majd bemennek párba, az orosz duma kinyilvánítja, hogy elfogadják a krímiek kérését, és csatlakozhatnak Oroszországhoz, és csak azután tűzik ki az orosz zászlót, akkor ez két-három hétre elosztva, lassan simán végbemegy, és nem szól senki semmit. Mert fokozatosan történt, az adott napi hírek az előző naphoz képest nem számoltak be semmi kiemelkedően durváról, a pici lépések nem vitték át az ingerküszöböt. Ha egyetlen nap alatt hajtják végre az egészet, akkor kitör egy háború. Így azzal lehetett etetni a népet, hogy majd egyszer csak megállnak az oroszok, mert jól megijednek a kilátásba helyezett (persze betarthatatlan) szankcióktól. Akinek csepp esze volt, tisztában lehetett vele, hogy az oroszok nem fognak megállni. Mert siettek, hogy mindez még az ukrán EU-s csatlakozás előtt megtörténjen. Janukovics elcseszte, hogy nem írta alá a csatlakozást. Akkor a Krím az Európai Unió területe lett volna, és az oroszok EU-s területre tették volna a lábukat, ami politikailag elfogadhatatlan lett volna. De így vitték a félszigetet. A maradék Ukrajna nagy valószínűséggel most már biztonságban van, politikailag az EU része lettek.

zsécé írta...

Azért ez is micsoda képmutatás, az eddig csatlakozó országokat évekig leckéztették és nagyképűen szívatták mindenféle kötelezettség teljesítésekkel meg szankció fenyegetésekkel, az ukránokat meg valószínűleg beveszik majd valamilyen gyorsított módon.

AncsaT írta...

Vagy beveszik, vagy az oroszok viszik. De ez egyelőre csak egy politikai nyilatkozat a csatlakozási szándékról. Gyakorlatilag kiterjesztik az EU védőernyőjét Ukrajna fölé, és majd nyomnak pár milliárd eurót, nagyon kis részét segélyként, nagyobb részét hitelbe, amiért cserében az IMF majd előír nekik olyan intézkedéseket, ami kinyírja a versenyképességüket, és további eladósodáshoz vezet. Látványosan ráveszik Ukrajnát, hogy hozzanak a kisebbségek jogait elismerő törvényeket (kifogni az oroszok vitorlájából a szelet, meg ugye EU normák, és a magyar kormány is elmondhatja, hogy Brüsszelben sikereket ért el, rávették az Uniót a kárpátaljai magyarok jogainak védelmére), de a törvény a valóságban nem sokat fog érni, mert nem lesz pénz a nemzetiségi intézményekre, sem politikai akarat a széleskörű autonómia biztosítására. A valódi gazdasági előnyök meg iszonyat messze lesznek, egységes piac, meg az áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad mozgása, persze, csak az ukrán mit fog exportálni az EU-ba? Legfeljebb nyersanyagot, élelmiszer-alapanyagot, aztán az EU-ból érkező késztermék és feldolgozott élelmiszer elárasztja őket, sorra nyitnak a hipermarketek, kinyírva a hazai ipart. A munkanélküli ukránokra meg majd kvótákat vezetnek be (elsőnek az angolok), hogy hányan mehetnek hozzájuk munkát vállalni. És az állással rendelkező, de keveset kereső orvosokat, mérnököket, tudományos kutatókat, képzett szakmunkásokat fogják elszívni az országból, nem a munkanélkülieket. Hozzánk meg jönnek majd a kárpátaljai magyarok, csempészik a zárjegy nélküli cigarettát. Kérik az állampolgárságot, és a segélyeket, mert jobb lesz magyar munkanélkülinek lenni, mint ukránnak.

Megjegyzés küldése