2010. május 18., kedd

Fenekelés

A gyermek nyűglődik, nem akarja a leckéjét csinálni. Katám sík ideg, kifogyott a nevelési eszköztára. Ingerülten förmed rám, " Hát nem fogad szót! Szólj rá te!" Összerántom a szemöldököm. "Fecó! Csináld! Meg! A leckéd!" Gyermek sóhajt egy akkorát, hogy meglebbenti a függönyt. "Jól van, na! Megyek már!"
Kicsit később elgondolkodom, hogy miért én szóljak rá? És rám miért hallgat? Én vagyok a mumus? Ha velem ellenkezik, én rögtön nyúlok a porszívócső, tollasütő vagy a seprű után, hogy "Hol az a gyereknevelő?!" Fecó visítva, kacagva szalad körbe a kertben, a kanapé körül a nappaliban vagy fel a lépcsőn az emeletre. Utolérem és elcsapkodom a fenekét. Aztán meg hozza utánam a gyereknevelő szerszámot, hogy "Neveljééél mééég kicsííít!"
Kata volt már, hogy komolyan ráütött, illetve rendszeresen kiabál vele. Én elmondom a feltételeket, pl. akkor jár neki a mese este, ha időben megfürdik, és ágyba kerül. Nézi az órát, mert tudja, ha fél percet késik, elmarad a mesélés. Előre kiszámíthatóak a következmények. Semmi félelmetes, csak az óhaja nem teljesül, az is észszerű okok miatt. Kata ordításától pedig én is összerezzenek, még a ház túlsó végében is. Akkor meg miért gondolja ez a gyerek, hogy velem kell jobban vigyázni, és Kata az, akivel többet megengedhet magának? Csak azért, mert ő az anyja?

12 megjegyzés:

Pickles írta...

Most ez lehet hülyén fog hangzani de ki öltözik pasisabban? Mert ha te akkor rád osztotta az apaszerepét, és az iskolában összeszedett információk alapján, és ezért "tart" tőled. Ez a szép megközelítés.
A csúnya megközelítés, hogy a szeretet megvonástól jobban fél mint a fizikai fájdalomtól. Mert ha ez van akkor ott gond lesz.
(Ezt tapasztalatból mondom, "boldog" gyermek évek)

AncsaT írta...

Mindketten csak jeles ünnepkor bújunk szoknyába. (Hogy ne legyen vita, ki viseli a nadrágot.) Nekem több a kockás ingem, de kevesebb a kitérdelt melegítőalsóm. Most akkor ki öltözik "pasisabban"? :-)

Szeretetmegvonás nincs, ugyanúgy felkisérem, betakargatom, csak nincs olvasás. Még mellé is fekszem, és beszélgetünk 2-3 percet, csak a fél órás felolvasósdi (most épp Rónaszegi M.: A rettenetes Kartal) marad el. Reggel nem alhat annyival tovább, mert suli van.

Tyúk írta...

A családokban van egy autoritás, aki kimondja az utolsó szót.
Kánya Katát hallgattam nemrég (jó, gáz, tudom), és elmesélte, hogy ami miatt az anyja órákat könyörgött, az apja csak fel kellett nézzen az újságból és így szólni: "Te, Kati."
Ő pedig szaladt és csinálta.
Ez így a normális. Van egy cinkos és van egy parancsnok. :) Szerintem.

AncsaT írta...

Nem tudom, akarok-e ilyen autoritás lenni. Néha persze jó lenne egyetlen csettintéssel elrendezni a dolgokat, de a diktátorok népszerűsége nem vonz, ritkán él sokáig, (a népszerűség, de akár a diktátor is,) és a vége mindig kiábrándulás.

nilatako írta...

Nekem ez az előre kiszámítható következményekkel kecsegtető megoldás sem tetszik igazán, mert ez lényegében zsarolás, a szülői "hatalom" fitoktatása, ami bizonyos típusú gyermekeknél, bizonyos korban működőképes, de hosszú távon akár el is lehetetleníti a szülő-gyermek kapcsolatot.

Remélem mire saját gyermek nevelésébe kezdek eszembe jut valami jobb módszer. Most nem tudok jobbról/működőképesebbről.

AncsaT írta...

Nilatako: Nem érzem zsarolásnak. Ha definiálni akarom, akkor a zsarolás az olyan, mikor minden áron rá akarod kényszeríteni valakire az akaratod, és ezért valami számára létfontosságú dolog elvesztésével fenyegeted. A zsarolás lényege, hogy a körülmények folytán, a fenyegetett nem mondhat nemet.

Itt nem erről van szó. Tegnap este Fecó olvasott egy könyvet (Geronimo Stilton), amit nem akart abbahagyni, pedig fürdés idő volt. Ő maga mondta, hogy a maradék 10 oldalt befejezné még, és most inkáb legyen ez az esti meséje. (A létfontosság, és nemet mondás képtelensége ugrik.)

A MÁV sem "zsarolja" az utasokat azzal, hogy ha nem érnek időben az állomásra, akkor otthagyja őket a vonat. Ez egy helyzet, amihez alkalmazkodniuk kell, a többi utas jogos érdekében. Hogy a gyerek időben ágyba kerüljön, az is jogos érdek. Az ővé is, meg az enyém is.

Ha engedem öt percet késni, akkor miért ne engedném hatot. Vagy hetet, tizet, negyed órát, vagy egy egészet. A tolerancia határ egyénenként más és más lehet, nálam fél perc. Ez pont annyi, hogy nem érdemes centizni vele. Ugyanakkor van "vis major", hivatkozás az elhárathatatlan akadályra. Pl. ha Kata neveletlen barátnője két gyerekkel itt felejti magát este 8 utánig, akkor megtoldjuk a határidőt maximum 15 perccel, azzal a kiegészítéssel, hogy a mesélés idejéből is lecsípünk, így a lámpaoltás végül is nem csúszik. Ha a késés negyed óránál nagyobb, akkor ez nem járható út, de kárpótlásul másnapra extra mesélés jár. Választhatóan még délután, vagy pedig majd este, de akkor korábbra kell tenni a fürdést, hogy az időbe beleférjünk. (A minden áron való kényszerítés is ugrik.)

Nevetségesnek tűnhet, hogy ilyen aprólékos szabályozás van egy közönséges estimesére, hogy hozzánk képest a római jog csak gyermekmondóka, de így megúszom egyszer s mindenkorra az esti nyafogást. És abból, ahogy ő figyelmeztet az időre, ahogy a cimboráknak magyarázza a rendszert, úgy tűnik büszke rá, hogy neki jogai vannak, meg kötelességei. Valahol nem rég emlegettem a korlátokat, melyek nem csak akadályoznak, de rájuk is lehet támaszkodni, így kényelmet és biztonságot adnak.

Ez a módszer nekem tetszik és működik annyira, hogy ne is keresgéljek másikat. De ha találsz jobbat, szívesen meghallgatom.

nilatako írta...

Te írtad: pl. akkor jár neki a mese este, ha időben megfürdik, és ágyba kerül
Ezt is Te írtad: a zsarolás az olyan, mikor minden áron rá akarod kényszeríteni valakire az akaratod, és ezért valami számára létfontosságú dolog elvesztésével fenyegeted.
Ezt meg én mondom: a mese = létfontosságú dolog egy gyermeknek, ugyanígy a fagyi, a játszótér, a barátokkal való együtt játszás, minden, amit nem tehet, ha nem fogad szót, tehát teszi azt, amit Te akarsz.

AncsaT írta...

Hát, el kell döntened melyik ujjad harapod. Megesik, hogy két rossz közül kell választanod a kisebbnek tűnőt. A gyereknek időben ágyban a helye, mert reggel nem lehet megtoldani az alvást, suli van. A gyereknek szüksége van a fegyelemre, hogy megtanulja, vannak szabályok, amikhez alkalmazkodnia kell, meg jót tesz ez neked is, ha nem nő a csemete végképp a fejedre. Első gyermek és egyelőre egyetlen, tartok tőle, így is el van kényeztetve rettentő mód.

Majd elmeséled, hogyan oldod meg a gyakorlatban a hasonló helyzeteket. A neveléselmélet frankó dolog. Mi is megbeszéltük Katával, hogy a gyerek nem öleb, és a kiságyban a helye. Aztán amikor nyivákolni kezdett, egymás kezéből kapkodtuk ki. :-)

nilatako írta...

Abszolút igazad van az első bekezdésben, ezt nem is vitatom, csak arra kívántam rámutatni, hogy ez is az akaratod rákényszerítése a gyerekre.

Igen, elmesélem, majd az 5. gyerek után, amikor tán lesz is róla fogalmam :)).
Most nincs, csak megfigyelem a körülöttem lévő élő példákat és próbálok tanulni belőle, meg kérdezni azoktól, vitatkozni azokkal, akik már benne vannak a mindennapi gyakorlásban.

AncsaT írta...

"Akarat rákényszerítése a gyerekre"? Igen, végül is, ez is lehet egy definíció a nevelésre.

Tanulhatsz bármit, leginkább az határoz meg, ahogy téged neveltek. Mert kiélezett helyzetben úgyis ugyanazt fogod csinálni te is, vagy pedig 100%-osan, pontosan az ellenkezőjét.

yoren írta...

A verés alkalmas gyereknevelésre néha előfordul hogy az anya jól elveri a gyerekét,de nem azért teszi mert nem szereti,hanem azért hogy javuljon a gyerek.

AncsaT írta...

Yoren: Az átlag szülő nem akkor veri el a gyerekét, amikor az szerinte pedagógiailag indokolt, hanem amikor teljességgel elborul az agya.

Hó vége van, nincs már elég pénze kajára, és az egyedülálló anyának a munkahelyén bejelentették, hogy túlóráznia kell, de nem fogják kifizetni, hazafelé szaladt a buszhoz, és elesett, megütötte a lábát, alig bírt állni, de muszáj volt, mert egy 90 éves öregasszony felháborodottan rászólt, hogy hogyan mer ülni, mikor ő itt nem jut ülőhelyhez, s az ablakból látta, hogy a volt osztálytársa egy nyitott sportkocsit vezet, 10 kiló arany rajta, 10 kiló smink, és tudja, hogy nem dolgozott életében egy napot sem, a harmadik pénzes férjét fogyasztja, aztán a boltban számolgatta az aprót, hogy mit tud venni, és észrevette a szomszéd lépcsőházban lakó pasi szánakozó tekintetét, és még a földszinti öregasszony korcs kutyája is megugatta a liftnél, ami persze nem működött, gyalogolhatott a hetedikre, és a lusta disznó kölke nem jött ajtót nyitni, mert nem hallotta a csengetést, megint bömböltette a rohadás magnóját, amit ráadásul utál, mert cédéjátszót szeretne helyette, és hiába szólt rá, hogy halkítsa le, és hiába kérte, hogy vigye ki a szemetet, az istenátka csak a vállát rángatta, pedig tudja, hogy utálja, és akkor elszakadt a cérna. Üvöltve belemarkolt a gyerek hajába, megrázta és lekevert neki négy-öt irtózatos pofont.

Na ebben nem sok pedagógia volt, viszont annál több frusztráltság és indulat. Aki meg képes higgadt fejjel, indulatok mentesen, nevelő szándékkal elverni egy gyereket, az nekem nem igazán szimpatikus. Ha ennyire nyugodt és összeszedett, akkor képes lehetne valami konstruktívabb és szeretettel telibb módszertant is alkalmazni.

Megjegyzés küldése