Csalános szólás

Katám az önzetlen segítség nagy bajnoka. Ha valakinek szüksége van valamire, szalad és felajánlja, hogy orvosolja a problémát. Időt és energiát nem kímél, megteszi, ami tőle telik, néha még többet is. Aztán jó esetben elfárad, nincs ideje saját magára sem, (Fecóra meg rám az tuti, de saját magára sem!), ezért frusztrált lesz, dühöng és veszekszik velünk. Mert nem értjük meg, hogy neki milyen rettenetesen nehéz. És milyen jó nekünk, mert nincs ennyi Rettenetes Sok Dolgunk. És ez még a jobbik eset!

Az egyik barátnőjének szállásra van szüksége néhány éjszakára, mert konzultációs napjai vannak. Semmi baj, nálunk elalhat. Kata önzetlenül felajánlja a lehetőséget. Persze véletlen pont ekkor van szüksége a segítségére a mamájának is. Így elhúznak Fecóval, én meg húzhatok ágyneműt. Főzhetek a barátnőjének, és lehetőleg ne csináljak semmit, amibe belemerülnék, nehogy ne halljam meg, ha csönget.

A másik barátnőjének sürgősen MS Office "magasabb ismeretekre" van szüksége, mert felvételizik, állásinterjúra megy, otthoni munkát vállal, mittudomén, de az alapokat, azokat nagyon tudja, csak meg kell fejelni a tudását. A lényeg a sürgősségen van. Katám önzetlenül felajánlja a segítség(em)et. Hogy megtanítom az izgalmasabb dolgokra, de azonnal. Ne is menjek boltba, meg sehova, mert rögtön jön. Természetesen várni kell rá, és az alapokkal komoly gondok vannak.

Az már csak a hab a tortán, hogy a leves közben elkészül, és úgy magyarázom a körlevelet, hogy közben ki-kiszaladgálok habarást tenni a bablevesbe. És naná, hogy addig szerencsétlenkedik a csaj a gépnél, hogy közben kifut a leves. A tűzhelyet takarítgatom, miután elmegy. Aztán befut Katám, hogy miért nincs még készen semmi. Aztán befut a barátnő, és kiderül, hogy diétázik, így nem eszik a levesből. Sürgősen töltök magamnak tesóm ajándékából, a csodás tokajiból egy decivel. Az első féldeci orvosság, a második gyógyszer. Nehogy felrobbanjak. Mert aki az önzetlen segítséget ilyen módon gyakorolja, arra felénk azt mondják, hogy "más faszával veri a csalánt".