2015. december 24., csütörtök

Predator a kert végében

Ezt a postot még a nyáron kezdtem el írni, de aztán félbemaradt. Most sikerült befejeznem. Szóval a nyáron nyaraltunk egy kicsit Katával meg Fecóval. A meleg miatt korán indultunk, hogy lehetőleg még hűvösben vonatozzunk, mert Kata nem bírja a légkondit, ezért nem szállhatunk InterCity kocsiba. Hajnalban keltem és kapkodva pakoltam be a hátizsákba, mert este már nem volt kedvem hozzá, így a vasútra menet barkochbáztunk, hogy mit hagytam otthon. Két dolgot is, az egyik a fürdőruhám, ami nem lett volna nagy gáz, ha mondjuk a hegyekbe megyünk kirándulni, de hát a Balatonhoz tartottunk. Persze az első két nap mindegy volt a dolog, mert ezeken a napokon egyébként sem mentem volna vízbe. És legfeljebb majd veszek magamnak egy új fürdőrucit. Ahogy én azt elképzeltem!

2015. december 16., szerda

Női princípium

Ákos meg akarta mondani a tutit, amivel aztán magára borította a bilit. Kampány indult a koncertjére szóló jegyek visszaváltásáért, és a Telekom is felbontotta vele a reklámszerződést. Ákosról gyakorlatilag nem tudok semmit, nem szoktam hallgatni a zenéjét, most is csak egy 1987-es video került elém a jutyubról, azóta biztos sokat fejlődött zeneileg és agyilag is, de nem is az ő személye itt a lényeges, hanem amit mondott. Ha feltételezem róla a legjobbat, és megerőltetem magam, hogy elhiggyem, nem akart ő értékítéletet mondani, csak spirituálisan tett különbséget, akkor esetleg találok valami elfogadhatót a mondandója mélyén.

2015. december 5., szombat

Jobb- és Balkánon

Mostanában kissé összezavarodtam ideológiailag. Valamikor a balközépre pozicionáltam magam politikailag, de mostanára elbizonytalanodtam, nem tudom, hová álljak. Egyrészt a mai magyar baloldal szétesett, nézem a tévében, hogy ki a fene ez a kopasz Tojás Tóbiás, nem tudok róla semmit, de valószínűleg nincs is értelme utánanézni, a Feri (Gyurcsány, és ki kell írni, mert már nem ugrik be mindenkinek automatikusan) ismét meghirdette a baloldalt összefogó és világhódító terveit, sokadszorra, és nem is csak belőlük áll a választék. Másrészt figyelem a baloldali kommunikációt, itthon és világszerte, hogy mit akarnak, hogy képzelik el a jövőt. És úgy érzem, hogy itt valakik nagyon hülyék. Vagy valakiket annak néznek. Vagy én látok valamit nagyon rosszul? Mert ez vagy nem a baloldal, vagy én nem vagyok baloldali.

2015. november 14., szombat

Szezon és fazon, avagy a manipulatív szóhasználatról

A párizsi események szörnyűségesek. Borzalmas, rettenetes tragédia, barbárság, embertelen és felfoghatatlan mészárlás történt. Ehhez nem lehet mit hozzátenni, nincsenek rá szavak. Viszont a történtekre adott reakciók, amikkel a fészbukon találkoztam, felbosszantottak annyira, hogy leüljek a gép elé, blogolni. Az egyik fajta szélsőséges vélemény kb. úgy néz ki, hogy nincs ebben semmi meglepő, ha Európa milliószám engedi be a kecskeb@szó arabokat (bocs, tényleg ezt írták), akkor ne csodálkozzon senki, ha után felrobbantják, szitává lövik. De a migránsimádóknak ez se lesz elég, amíg nem az ő s*ggük alatt robban a bomba, addig nem fogják észrevenni, hogy mi történik az orruk előtt. A másik fajta szélsőség szerint meg nem a most érkezők hajtották végre a támadást, hanem másod-harmad generációsok, ez nem a vallások, kultúrák háborúja, és ha most akadályoznánk a menekültek beáramlását, akkor a terroristák céljait pártolnánk, gyűlölet ellen csak szeretettel lehet harcolni.

2015. október 25., vasárnap

Kettős látás, kettős beszéd



Imádom a rádiót, időnként zseniális dolgokat hallok. Bekapcsolom a híreket, és figyelem, hogy miket nyilatkozik az emberiség krémje, a politikai vezető, államfő, pártvezér, az államigazgatásban felelős pozíciót betöltő személy. Persze nem teljesen tisztességes őket cikizni, mert a mezei honpolgár is beszélhet hülyeséget, csak az ritkábban jelenik meg a médiában. Bár talán a mezei honpolgárnak pont ezért könnyebb ezt megbocsájtani. Hogy a billentyűzetért nyúltam, annak a rádióban pár napja hallott mondatnak köszönhető, hogy az EU-s külső határt megvédenie nem csak szabad, de egyenesen kötelező feladata is Magyarországnak, viszont a kerítés építése az elfogadhatatlan. Pont. Még csak egy elvetélt ötletet sem hallunk, hogy akkor mégis hogyan? Az nem a bírálók dolga, ők csak bírálnak, a megoldás nem az ő felelősségük. Senkinek sincs rá javaslata, hogy hogyan másképp kéne védeni a határt, de ne kerítéssel. (Most zajlik egy EU-s csúcs, kíváncsi vagyok, mivel fognak előjönni.)

2015. október 19., hétfő

Hol van a liberalizmus határa?



A svéd evangélikus egyház püspöke a stockholmi Tengerészek Templomából a el akarja távolíttatni a kereszteket és minden, a kereszténységre utaló jelképet, és jelet tetetne a falra, hogy merre van Mekka. Hát, ez nekem eléggé WTF? anélkül is, hogy a püspök, Eva Brunne nő, élettársi kapcsolatban él, és gyermeket nevel egy lelkésztársával, Gunilla Lindénnel, aki szintén nő. Értem én, hogy nyissuk meg Isten házát mindenki előtt, és szegény muzulmánok nem mernének bejönni, ha minden tele van kereszttel. No de mi van a keresztény hívőkkel? És azt egyébként sem a mezei muzulmán fogja eldönteni, hogy bemehet-e imádkozni egy keresztmentes templomba, hanem az imámok. És ők valószínűleg találnak más problémát is a kereszteken kívül. Akkor majd a templomokat Mekka felé tájoljuk, és nem fogjuk őket felszentelni? A torony kicsit karcsúbb lesz, és harang helyett müezzin lesz benne? No de vajon a keresztény hívők bemennek-e majd imádkozni ezekbe?

2015. október 13., kedd

Nevelés helyett

A hagyományos nevelés egy bizonyos életkor felett igen kevéssé hatékonyt. Talán azért, mert a növénynemesítéshez és az állatidomításhoz hasonlóan, a gyermeket a nevelés tárgyának és nem partnernek tekintjük. Amint az ember (gyermek) öntudatra ébred, igyekszik meghatározni önmagát, és nem csak keresgéli a választ a "ki vagyok én?" kérdésre, de konstruálja is az identitását, kialakít egy képet önmagáról, és ezt igyekszik fenntartani. Vagyis igyekszik megfelelni az önképének, próbál úgy viselkedni, ahogy egy idealizált önmaga tenné. Amivel időnként az őrületbe kergeti a környezetében lévő felnőtteket. Akik erre "neveléssel" válaszolnak, azaz megpróbálják olyanná formálni a gyermeket, hogy ne okozzon nekik gondot.

2015. október 11., vasárnap

National Coming Out Day

Nem igazán értem, hogy miért "National", miért nem "International", ha világszerte több országban is megtartják. Persze így sokkal jobban hangzik, idehaza van valami különleges pikantériája. A Nemzeti együttműködés Rendszere, a Nemzeti Pedagógus Kar, a Nemzeti Dohánybolt és a Nemzeti Konzultáció sorába illesztve a Nemzeti Előbújás Napja engem harsány röhögésre ingerel. És igen, ez is egy félrevezető cím, az előbújásom még váratni fog magára, írni sem erről akarok. Mert pl. volt itt Olvasás Éjszakája is, ami egy fokkal jobban érdekelt. De most nagyjából mindegy, írnék bármiről, csak ne legyenek benne migránsok.

2015. szeptember 29., kedd

Kulturális vagy rendészeti probléma?

A nagyon demokratikus Németországban, a média feltűnően hallgat a migránsok által elkövetett bűncselekményekről. Nőket, gyereklányokat erőszakolnak meg a menekülttáborokban, rendszeresek az összetűzések, tömegverekedések, de ezekről csak elvétve szerepel tudósítás, és viszonylag hamar lekerülnek a napirendről, nem látni őket több napon át szalagcímeken. Pedig ez a téma foglalkoztatja az embereket, tehát van hírértéke, sőt nem túlzás szenzációnak nevezni, ha egy országban több száz, illegálisan érkezett, beazonosítatlan külföld személy csap össze, botokkal és könnygázsprével esve egymásnak és a kiérkezett rendőröknek, akik csak több óra elteltével tudják megfékezni a zavargást, bár az is lehet, hogy csak elfáradtak a támadók. Hogy a kormány bevándorlásbarát politikájának támogatása, az Európát iszlamizálni akaró háttérhatalom manipulációja vagy valamiféle tévesen értelmezett politikai korrektség áll a média passzivitásának hátterében, nem tudom.

2015. szeptember 25., péntek

Szabad feladni

Időnként hallunk történeteket olyan emberekről, akiknek harmincadik alkalommal sem sikerül átmenniük az autóvezetői vizsgán. Csodáljuk őket a kitartásukért, de azért felmerül bennünk, hogy minek, mit erőlködnek, miért nem adják fel? Egyértelműnek tűnik, hogy nem szívesen látnánk őket a volán mögött, gyerekekkel, idősekkel, kutyákkal és lámpaoszlopokkal teli utcákon. Még ha a legvégén át is mennek, és megkapják a jogsit, nem valószínű, hogy nyugodt lélekkel be mernénk ülni melléjük az autóba.

2015. szeptember 23., szerda

A soros összeesküvés-elmélet

Összeesküvés-elméletből sosincs hiány, a sor a migránsválsághoz kapcsolódó konteókon (KONspirációr TEÓria) van. Nézzük a soros elméletet: A Sky News egyik riportere találta meg Leszbosz szigetén, valószínűleg egy felborult csónakból sodorta partra a víz az arab nyelvű kis füzetet, amit állítólag a Törökországból Görögországba átkelőknek osztogatnak. Ez egy útikalauz migránsoknak, térképekkel, telefonszámokkal és jogi információkkal, hogy segítsék a migránsokat minél könnyebben bejutni az EU-ba. A kiadványban részletes jogi információkat is találnak, hogy melyik országban, mit kell tenni, mondani a bevándorlási hivataloknál, hogy ne tudják őket visszafordítani. Tehát ez nem jogsegély, hanem részletes útmutató, hogy miket kell hazudni, hogyan lehet megtalálni a kiskapukat, hogyan lehet kijátszani a jogszabályokat.

2015. szeptember 20., vasárnap

Mi van a horvátokkal?

Oké, lehet hogy lesz egy új címkém, hírmagyarázatok Katának, vagy ilyesmi. Mert az én kedvesem érdeklődik az aktuális események iránt, és folyton kérdezget. Én meg előadom neki a teóriáimat. És akkor már csinálhatok belőle postot is. Kicsit talán sok lesz már a migránsválságból, de majd szóltok, hogy írjak már valamit a koalákról is, mert ez unalmas. Szóval most a horvátokat kérdezte Kata, hogy miért utáljuk velük ennyire egymást? A délszláv háborúban nem nekik adtunk fegyvereket, hogy harcolhassanak a szerbek ellen? Most meg így kiszúrnak velünk? És jelenleg a szerbekkel jobb a kapcsolatunk? Mi van ezekkel a horvátokkal?

2015. szeptember 19., szombat

Mi történik Európában?

Kata szegény hallgatja a híreket, nézi a híradót, és kezdi elveszteni a fonalat. Azt mondja, ő már nem ért itt semmit, nem tudja követni, hogy ki mit mond, mert mintha össze-vissza beszélnének. És ezek nem tudatlan analfabéták, hanem Európa csúcsvezetői. Ha ők sem tudják, hogy mit kéne csinálni, és hogy mi folyik itt, akkor ő hogyan érthetné ezt azt az egészet. Ha én átlátom ezt a káoszt, akkor magyarázzam el neki is, mert ez szörnyen frusztráló. A kolléganőim is a migránsválságon vitatkoznak, jórészt azon a szinten, hogy "rohadtmigránsokidenejöjjönegyse", meg "szegénymenekülteknemlehetígybánnivelük". Nem állítom, hogy én mindent tudok és értek, de legalább vannak feltételezéseim az események hátteréről. Nagyjából ezt mondtam Katának.

2015. szeptember 17., csütörtök

Addikció, prostitúció, migráció

Miért tiltjuk a drogokat? Ha valaki úgy akarja jól érezni magát, hát tegye. Az alkohol sem tilos, elég lenne a drogos állapotban való autóvezetést, botrányokozást büntetni, aki otthon, békésen anyagozik, hagyni kéne. Vannak, akiknek ez az egyetlen öröme az életben, ha hagyjuk őket drogozni, addig sem csinálnak bajt.
Miért tiltjuk a prostitúciót? Ha két felnőtt ember megegyezik, hogy az egyik szexel a másikkal, a másik meg pénzt ad az egyiknek, akkor ezzel mit ártanak másoknak? Szegény nőktől, akik munka nélkül vannak, az egyetlen pénzkereseti lehetőséget vesszük el a prostitúció kriminalizálásával. Ebből a pénzből fenn tudná tartani magát és a gyerekeit, nem szorulna segélyekre.
Miért akadályozzuk szegény migránsok mozgását? Ha valaki ide akar jönni Európába, hogy dolgozzon, azzal mit árt másoknak? Szegények otthon nem tudnak megélni, nem jókedvükből vállalkoznak egy ekkora útra. Ha befogadjuk és munkát adunk nekik, nem kell őket őrizni, meg segélyezni.

2015. szeptember 16., szerda

Szív, velő és rizsa

A menekültválsággal kapcsolatosan érvelők általában vagy elsősorban érzelmi alapon, vagy pedig kizárólag észérvek alapján próbálják értelmezni, kezelni a kialakult helyzetet. És ez független attól, hogy befogadó vagy elutasító állásponton vannak. Van, aki azt mondja, hogy szegény menekülők, ők is emberek, és be kell őket fogadni, mert nem tehetnek róla, hogy hová születtek, és ugyanúgy joguk van az emberi életre, és háború dúl a hazájukban, az életük forog veszélyben. Mások szerint, ezek nem az életüket féltik, hanem kényelmesebb életre vágynak, nem az első biztonságos országba igyekeznek, hanem oda, ahol a leginkább bőkezű a szociális ellátórendszer, ráadásul eszük ágában sem lesz beilleszkedni, a saját intoleráns, erőszakos, idegen kultúrájukat akarják majd ránk erőltetni. Ők egyaránt érzelmi húrokat pengetnek, a szívükkel gondolkodnak. Egyesek véleménye az, hogy nemzetközi egyezmények, emberi jogi szabályok, alkotmányos jogok vonatkoznak a menedékkérőkre, és az elöregedő Európa problémáit ők fogják megoldani. Mások meg azzal érvelnek, a gyakorlat bebizonyította, ezeket az embereket nem sikerül integrálni, párhuzamos társadalmakat hoznak létre, jogokat követelnek, de nem tisztelik a mi kultúránkat, törvényeinket. Ők pedig csak a tényeket veszik figyelembe, csak az agyvelejüket használják.

2015. szeptember 13., vasárnap

Viagra nőknek?

Az Addyi nevű szert azzal harangozták be, hogy itt a Viagra nőknek. Elolvasva az Index cikkét, nekem egyáltalán nem ez jött le. Ez kicsit sem olyan, mint a Viagra, és egyáltalán nem a nőknek készült. És nekem még az sem egyértelmű, hogy a libidót csekély mértékben növelő flibanszerin nevű hatóanyag mellékhatásai nem többet rontanak-e a helyzeten. És ami igazán hányingerkeltő, hogy ezt a vacakot háromszor dobta vissza az engedélyező hatóság. Először mint antidepresszánst akarták elsütni, de nem volt elég hatékony. Aztán női libidófokozóként nyújtották be, de a placebónál nem volt kimutathatóan hatásosabb. Erre eladták egy másik gyógyszercégnek a jogokat, nem mellesleg ez az új cég egyetlen gyógyszert forgalmaz, amivel kapcsolatban figyelmeztették, mert hamisan azzal reklámozta, hogy depressziós, cukorbeteg és HIV pozitív betegeken is segít. Na, ennek a cégnek is visszadobták, immáron harmadszor a cuccot, pedig addig erőltették a tesztet, hogy állítólag az kimutathatóan, havonta 0,5 szexuális aktussal többet eredményezett. Csakhogy kiderült, elég durva mellékhatásai vannak.

2015. szeptember 8., kedd

Migránsok és számok

Nem postoltam a sötét vízióimról, a migránsokkal teli Európa várható jövőjéről, nem akartam károgó varjú lenni. De kénytelen vagyok ismét elővenni a témát, mert bosszant az ostobaság, amivel és ahogyan érvelnek egyes megszólalók. Számokkal dobálóznak, és azokból olyasmit olvasnak ki, ami nincs bennünk, és a számokkal igyekeznek eltakarni a valóságot. Elmondják, hogy az EU lakossága 500 millió, és ha idén eddig 350 ezren jöttek a migránsok, akkor az 0,7 ezrelék, és hogy ez mennyire elenyésző. Csakhogy a migránsok nem egyenletesen oszlanak majd el Európában! Ha a szlovák kormány egy 5000 fős, magyarok lakta településen helyez el a kvóta alapján befogadott 500 bevándorlót, akkor az máris 10%. És ha megnézzük, hogy egyes európai nagyvárosokban, bizonyos kerületekben kizárólag csak muszlimok laknak, akkor az ott 100%. És abból az 500 millióból már most is kb. 30 millió muzulmán.

2015. augusztus 23., vasárnap

Születésnapomra

Vannak kétségeim hogy illendő-e rossz epigonként kicsavarni egy ilyen szép költeményt, de mentségemre szolgáljon, hogy nagyon szeretem Attilának ezt a versét. Talán a világirodalom egyik legjátékosabb alkotása, mégis vannak benne mélységek. Én ugyan fényévnyire vagyok a világirodalmi léptékű játékosságtól és az ő mélységeitől is, csupán ez telik tőlem. És átérzem, milyen 32-nek lenni (kerek szám az informatikában, hexadecimális 20), és számvetést csinálni. Ennyi idősen már nem csak gyerek, de igazán fiatal sem vagyok. Pedig nagyon igyekszem komolytalannak maradni. Régen ment csak úgy, magától is, manapság már kell hozzá két sör. Ezt teszi az emberrel a kor. (Tegnap este a két sör után jobban tetszett, talán innotok kéne valamit, mielőtt elolvassátok.)

2015. augusztus 15., szombat

Egyes szám, többes szám

Már írtam a kerítésről, de ez a téma valószínűleg többször vissza fog térni. Mert a probléma még sokáig nem fog megoldódni. Ez a bejegyzés most arról jutott eszembe, hogy mostanában többször hallottam, ahogy emberek vitatkoznak a menekültkérdésről. A rádióban, buszon, Katáéknál a családban. Alapvetően két szélsőséges állásponttal találkoztam (minek jönnek ide, ne engedjük be őket, és szegény menekültek, otthon nem maradhatnak, be kell őket fogadni), és a kettő közti átmenetekkel, ahol körülmények és feltételek árnyalták a véleményeket. Gyakran volt az az érzésem, hogy a vitatkozók elbeszélnek egymás mellett, mintha nem lenne köztük akkora a véleménykülönbség, csak nem ugyanarról beszélnek. Mikor ezt megemlítettem tesómnak, csak annyit mondott, "az emberiséget nem lehet szeretni, csak az egyes embereket".

2015. július 26., vasárnap

Miért olvasunk verseket?

A múltkori poszt végén ezzel a kérdéssel zártam, és aztán meg is akartam beszélni Katával, hogy tényleg, miért olvasunk verseket, de pillanatok alatt rájöttünk, hogy a kérdés hipotetikus, mivel mostanában nem olvasunk verset. Nem hogy ritkán, egyáltalán nem. Elgondolkodtam, mikor volt utoljára verseskötet a kezemben. A hálószobában, az éjjeliszekrény sarkán ott van ugyan T. S. Eliottól a Macskák könyve, de ott van az már majd egy éve. Valami romantikus fantáziámat akarhattam kiélni, hogy verset olvasok a kedvesemnek, de aztán inkább az ő egyik erotikus fantáziáját váltottuk valóra.

2015. július 20., hétfő

Mi a vers?

A múltkor Fecóval beszélgettünk a kötelező olvasmányokról, memoriterekről, aztán ma reggel a rádióban a versekről volt szó, és tegnap a fészbukon is belefutottam egy költő posztjába, aki arra várt választ kommentekben, hogy az olvasói szerint mi a vers. A sokféle definíció közt még az a Móricka-féle meghatározás volt a legjobb, mi szerint vers az, ahol a sorok nem érnek ki a lap széléig. Nézelődtem a neten és a wikipédiában is, de sokkal okosabb nem lettem tőle. Az azonban kiderült, hogy erről nem én tehetek, hanem maga a téma. Összetett, bonyolult dolgokra ritkán találunk egyszerű, találó és pontos definíciót, mert a meghatározás szükségszerűen leegyszerűsítő, hiányos lesz, vagy pedig túlontúl szövevényes.

2015. június 28., vasárnap

Gyökérnapok

A holdnaptárban Kata van otthon, én lusta vagyok kikeresni, mikor milyen jegyben jár a hold, így nálam teljesen esetleges, mikor tartok a konyhában gyökérnapot. Olyankor főzök mondjuk egy szabdzsit, amiben van krumpli, cékla és sárgarépa. És ha éppen nem földjegyben jár a hold, akkor megmagyarázom, hogy abban járt, amikor ezeket a gyökereket vettem a boltban, vagy majd abban lesz, mikor másnap megesszük a maradékot. Vacsorára meg csinálok majd gabonakását egy kanálka gyümölcslekvárral, mert az tiszta tűz elem, esetleg Kata ihat egy pohár vizet, vagy ha valami levegős, légnemű energiákkal teli ételre vágyik, akkor a mamájánál biztos van babfőzelék.

2015. június 24., szerda

Gucci

A Fészbukon többen is megosztották a Velvet cikkét a milánói férvidivathéten bemutatott Gucci ruhákról. A kommenteket olvasgatva elsöprő többségben voltak azok a vélemények, hogy ez rettenetes, borzalmas, monnyonle, és hogy ez mennyire nem férfias, és nevetséges, és miért kell nőnek öltöztetni a férfiakat, fujj, undi, nemteccika, nemteccika rencer, inkább főbe lőném magam, minthogy így menjek az utcára stb. Néhány bátortalan megjegyzést láttam csak, hogy ez divatbemutató, nem ezzel lesznek tömve a boltok polcai, az ilyen eseményekről egy-egy stíluselem, divatszín, szövetfajta vagy szabásvonal szokott csak átszivárogni a konfekcióiparba, ez nem gyerekruha, a felnőttek maguk döntik el, hogy mit vesznek fel, és ha egy férfi rózsás csipkefelsőbe akar öltözni és óriási masnit akar hordani a nyakában, akkor ez neki szíve joga.

2015. június 19., péntek

Körítés

A probléma világos, a felmerült megoldási terv egyszerű. A körítés bonyolítja csak az egészet, amivel egyesek tálalják. Az Európai Unió területére egyre több menekült jön. A nemzetközi média azzal van tele, mennyien érkeznek Olaszország területére. Magyarországra nagyjából ugyanennyien érkeznek, ha nem is ugyanolyan látványos módon, életveszélyes, ócska hajók rakterében, fedélzetén hánykolódva. Az Unió keresgéli a megoldást, de az a szokásos módon, nagyon lassan halad, és nem is biztos, hogy hatásos lesz. A célországok, az osztrákok, németek, franciák nem óhajtják kivárni a folyamat végét, szigorítani akarják a határellenőrzést, és visszatoloncolni a menekülteket oda, ahol beengedték őket a schengen-i határövezetbe. Több százezer menekültről van szó.

2015. június 14., vasárnap

Pihe-nő

És végre felkerült a V betű is az AKÁCIÓ! elejére. Elballagtak a nyolcadikosok, nem jönnek a kölykök suliba. Mi még igen, a hétfő oktatásmentes munkanap, tantestületi értekezletnek keresztelt bográcsozást tartunk az egyik kolléga tanyáján. Plusz "a" betűvel kezdődő italok. Elég zúzós volt ez a tanév, kieresztjük a gőzt. Elvileg focizni is lehet majd, de ha negyven fok lesz árnyékban, az valószínűleg elmarad, és lengőteke bajnokság lesz helyette. Pedig ahogy a kolléganőket ismerem, már eltervezték jó előre, hogy kiket fognak felrúgni, oldalba könyökölni, lefejelni. Teljesen legálisan, a sport iránti lelkesedés álcája alatt. Persze a tekének is vannak előnyei, nyugodtabban lehet iszogatni és pletykálkodni közben.

2015. június 7., vasárnap

Pasizás helyett egyél kását?

A fészbukon megosztottam egy cikket, amiben a 109 éves néni elmondja a hosszú élet titkát. Világ életében kerülte a férfiakat, nem is ment férjhez, ellenben minden reggel eszik egy nagy tál, meleg zabkását. Odaírtam, hogy ha ezen múlik, akkor én is megérem a százat. :) Elvégre pasik igazán nem nyüzsögnek az életemben, ellenben kását rendszeresen fogyasztok. A kommentelők nem igazán rajongtak a kásáért, de abban egyetértés alakult ki, hogy a pasik kerülése jót tesz az egészségnek. Mivel heteró csajok is írtak, világossá vált, hogy bár a kásáról tudjuk, hogy egészséges, mégis aki nem szereti, az nem eszi meg, ahogy a pasikról is mind azt gondoljuk, hogy ártanak az egészségnek, de ez nem szempont, csak az dönt, hogy kinek a pap, kinek a papné. Nem az a kimondott egészségtudatos élet.

2015. május 11., hétfő

Esküvő négy gyerekkel

Esküvőn voltunk a hétvégén. Kata egy középiskolai osztálytársa ment férjhez. Immár másodszor. A csajjal meg a két kisgyerekével én is összehaverkodtam (mikor eljönnek hozzánk, Kata cseveg anyukával, én meg játszok a gyerekekkel), így aztán mindkettőnket meghívtak. (Fecót is, csak ő osztálykirándulni volt.) Ez majdnem olyan, mintha párként hívtak volna minket. Kata rá is izgult, hogy hogyan kéne felöltöznünk, hogy szépek is legyünk, menjen is egymáshoz a ruhánk, meg ne is legyen nyilvánvaló, hogy együtt vagyunk. El is kezdte próbálgatni, ehhez a kiskosztümhöz, az a blúz, hogy áll rajta. Én pedig majd felveszem azt a... De mondtam, felejtse el, hogy én szoknyát vegyek a barátnője esküvőjének a kedvéért, olyan isten nincsen. Ezen huzakodtunk egy darabig, aztán belenyugodott, hogy akármit is csinál, nadrágban és lapos sarkakon megyek.

2015. május 8., péntek

Jupitel deszcending

Jupitel pöcséle mondom, a film készítőit jól a padlóla kéne dobni. De nadon dulván. Tömören összefoglalva: ez botrányosan pocsék volt. A látványosnak szánt akciójelenetek olyan gyorsan peregtek, hogy gyakorlatilag nem sokat láttam abból, ami történt, így nem is volt érkezésem különösebben izgulni. A cselekmény fordulatai és a karakterek cselekedetei olyan mértékig logikátlanok, mondhatni bugyuták voltak, hogy az elképesztő. A CGI-re szánt összeg kettő százalékát nem ártott volna a forgatókönyvre még rákölteni, és felfogadni valakit, hogy foltozza be a történeten tátongó lyukakat, adjon mélységet a karaktereknek, csempésszen bele valami értelmet, adjon neki mondanivalót, szóval tegye rendbe az egészet.

2015. április 26., vasárnap

Szellemi tulajdon

Ma van a szellemi tulajdon világnapja. Ez alkalomból elgondolkodtam a témáról. Alapvetően két fundamentalista álláspont létezik. Az egyik szerint a szellemi tulajdon pont ugyanolyan dolog, mint az anyagi tulajdon. Az eltulajdonítása közönséges lopás. A másik szerint, bármi, amit kitalál valaki, csak újragondolása, továbbfejlesztése annak a szellemi kincsnek, ismereteknek, kultúrának, tradíciónak, nyelvnek, gondolkodásmódnak, vagyis mások gondolatainak, szellemi termékeinek, amit az illető születése óta magába szívott. Ezért aztán milyen alapon formálhatna kizárólagos jogot az ő "saját" szellemi alkotásaira?

2015. április 21., kedd

Hazel Grace

Fecó szedte le, nála találtam a filmet. (Csillagainkban a hiba) Kíváncsiságból belelestem, aztán elkezdtem az elejétől, és végignéztem. Mikor megjelent, a könyvet is kihagytam, és a film sem igazán érdekelt, mert az ismertetők alapján eléggé nyálasnak tűnt. És semmi kedvem nem volt rákos betegekről olvasni, miután apa rákban halt meg, és én is átestem már pár kellemetlen vizsgálaton. Végül aztán egész jónak találtam a filmet. OK, kicsit szirupos volt, meg minden, de nem olyan borzasztóan, és nem volt totálisan lehangoló sem. Vagy az én ízlésem változik. A múltkor a Ha maradnék is tetszett, pedig az ilyen haldoklós történetek sosem voltak a kedvenceim.

2015. március 31., kedd

Nagy kő

Egész márciusban nem postoltam. Ez a néhány hét nagyon húzós volt. A határidők mindig is az agyamra mentek, és most letettem a nagyesküt, hogy március 8-ig befejezem a World After fordítását. (Nem a nőnap miatt, hanem annak a hétnek a végéig, és a vasárnap 8-ra esett.) Ha kényelmes tempóban fordítok, akkor napi másfél oldallal végzek. Lazán, és élvezkedve. Ha nagyon rákapcsolok, akkor három oldal is összejöhet, kevésbé lazán, de még mindig nagy élvezettel. Az utolsó hétvégén napi tizeniksz oldalakat fordítottam, és meglehetősen szenvedtem. Oké, valószínűleg bekerülhetnék a Guiness rekordok könyvébe, mint a világ leglassabb fordítója, de én szeretem a magam tempójában csinálni.

2015. február 27., péntek

Politikai cinizmus

Tesómmal néha kifejezetten irritáló beszélgetni. Főleg, ha valamivel felpiszkálom. Olyankor nem figyel rá, hogy a világom, nézeteim, hiedelmeim keretein belül maradjon, és hajlamos néhány mondattal kirángatni a lábam alól a biztos talajt. Én meg utána napokig agyalok még, nem térek magamhoz. A végén persze valamivel okosabbnak érzem magam, és másképp látom a világot, újradefiniálok fogalmakat, de rohadtul zavar, hogy valójában nem új tényekkel ismertet meg, hanem csak rámutat, mennyire helytelenül értelmeztem, vagy esetleg végig sem gondoltam azokat, ezért borzasztóan hülyének érzem magam, és elbizonytalanít, hogy vajon a tanításnak módszertanilag megfelelő módja-e így fejbe kólintani valakit sokkoló gondolatokkal. Persze én mentem oda a pofonért, én kezdtem el politikáról beszélni. Hülyeségeket.

2015. február 19., csütörtök

Simlis p*nák 2

Megvártam a szinkronos változatot, de tovább már nem bírtam, kénytelen voltam megnézni a Simlis spinék (Faking It) második évad első (kettő) epizódját. Nem egy drámai mélységű, elgondolkodtató alkotás, de azért néznem kellett. Kicsit erőltetett, időnként inkább groteszk, mintsem humoros. Az emberi kapcsolatok valahogy nem egészen így működnek. Persze, ez csak egy laza tinivígjáték, nem várható tőle, hogy katartikus felismerések szülessenek a nézése közben. Azt hiszem, az zavar, hogy az ilyen szintű sorozatokról az első pár epizód után le szoktam állni. Ez meg már a második évad. Egyedül azért nézem, mert a két címszereplő csajból másfél leszbikus.

2015. január 30., péntek

Holdezüst, vérarany

Ott volt a fa alatt, és mire véget ért a karácsony, el is olvastam. Csak mostanáig tartott, amíg összeszedtem a gondolataimat róla. Mert nagyon nehéz megfogalmaznom, hogy mi az amit olvastam. Igazából még műfajilag sem tudom besorolni ezt a könyvet. Habár vörös pöttyös, és szerepel benne egy fiatal pár, ez nem egy YA románc. Noha városi környezetben játszódik, és van némi misztikus felhangja, ez nem tipikus urban fantasy. A misztikus része nem is olyan nagyon misztikus, a nagyja némi genetikával megmagyarázható. A vámpírvérrel létrehozott, kényszerítő erejű kötés kissé ki is lóg a történetből (persze egy hagyományos vámpírbűbájt olyan kézenfekvő felhasználni az egyik szereplő manipulálására, hogy túl nagy volt a kísértés, pedig valami másféle módon, zsarolással, megtévesztéssel, akármivel is célt lehetett volna érni). Ha nagyon akarom, talán a mágikus realizmus, persze az is inkább irodalmi kategória, mint műfaj.

2015. január 29., csütörtök

Terpeszkedés

A nemek harcáról szóló bejegyzés írása közben beleszaladtam több olyan területbe is, ahol ez a "harc" folyik. Úgy tűnt, olyan sok a "hadszíntér", annyira általános ez a küzdelem, hogy a "férfi agyam" nekiállt rendszerezni, rendet rakni a káoszban. Azt ugye már tudjuk, hogy eredendően, biológiailag a harc a hímek és a nőstények közt azért folyik, hogy ki viselje az utódok gondozásával kapcsolatos terheket, és ki legyen az, aki ezen terhek alól felszabadulva újabb utód létrehozásába foghat. Az ember esetében azonban ennél némileg összetettebb ez a kérdés. (Még mindig nem az MGTOW elemzése, de ígérem, lesz arról is egy post.)

2015. január 16., péntek

A nemek harca

Attól, hogy nem írom a könyvem, háttértanulmányokat még folytatok hozzá. Egy elképzelt jövőbeli világ vázlatához abból indulok ki, milyen tendenciák mutatkoznak a jelenlegi társadalmakban. Így találkoztam egy érdekes fogalommal, a migtau-val (MGTOW). Mint filozófia, hát ö... hm... mondjuk úgy, ez kissé... izé, viszont, mint lehetséges fejlődési irányt végiggondolva, koncepció egy jövőbeli, (disztópikus) világ ábrázolásához. Egy postot ez is megérne. Magyarul viszonylag kevés az anyag, így nézelődtem tovább, és belefutottam egy transzférfi történetébe, ami arról szól, hogy gyerekkorától kezdve nem érezte magát nőnek, és nem érezte magát jól nőként, utálta az őt érő szexuális zaklatásokat, így elkötelezett feminista lett. Aztán a nemváltoztató műtétje és a hormonkezelés után megtapasztalta az érem túloldalát is. Ezért most a férfijogok harcosa. Ez a sztori is megérne egy bejegyzést. A "nemek közti harc" már szerepelt egy régebbi postban, de most kicsit komolyabban elgondolkodtam rajta. Jó hosszú lett, pedig kiszedtem belőle pár dolgot, azokból lehet, hogy lesz egy külön írás.

2015. január 2., péntek

Új év - új élet

Sosem voltam nagy híve az újévi fogadalmaknak. Most is inkább a véletlennek köszönhető, hogy nagyjából egybeesik a változtatni akarás és az év kezdete. Mostanára lett végleg elegem dolgokból, és kaptam indíttatást. Egyes dolgokba belefáradtam, másokon szeretnék javítani. Egyrészt az időm szétforgácsolódik, nem azt csinálom, amit szeretnék, amiről tudom, hogy igazán kellene. És a fizikai, egészségi állapotommal sem vagyok elégedett. Nem szokatlan tőlem, mert máskor is szoktam, de ez most ilyen panaszkodó post lesz, szólok előre.