Terpeszkedés

A nemek harcáról szóló bejegyzés írása közben beleszaladtam több olyan területbe is, ahol ez a "harc" folyik. Úgy tűnt, olyan sok a "hadszíntér", annyira általános ez a küzdelem, hogy a "férfi agyam" nekiállt rendszerezni, rendet rakni a káoszban. Azt ugye már tudjuk, hogy eredendően, biológiailag a harc a hímek és a nőstények közt azért folyik, hogy ki viselje az utódok gondozásával kapcsolatos terheket, és ki legyen az, aki ezen terhek alól felszabadulva újabb utód létrehozásába foghat. Az ember esetében azonban ennél némileg összetettebb ez a kérdés. (Még mindig nem az MGTOW elemzése, de ígérem, lesz arról is egy post.)

Folyik a "harc" például egy munkahelyen a középvezetői kinevezésért. Az egyik esélyes jelölt férfi, a másik nő. Noha valószínűleg a gender téma is előkerül, és megkerülhetetlenül szempont lesz a kiválasztásnál a vezető neme is, ezt mégsem sorolnám a nemek közti harc körébe, mert a harc kiváltó oka nem a szemben álló felek neme, hanem az, hogy az adott pozíciót csak az egyikük töltheti be. Két férfi vagy két nő közt ugyanúgy kialakult volna a vetélkedés. Ugyanakkor nemek közti harcnak tekintem azt is, amikor egy leszbikus pár azon veszekszik, hogy ki tegye tisztába a gyereket, ki mosogasson, vasaljon, ki javítsa meg a csapot, ki vágjon fát stb. mivel ez a fajta munkamegosztás hagyományosan a nemi szerepekhez kötődik. Vagyis a nemi alapú harc nem csak a "sex"-ek, hanem a "gender"-ek közt is folyik.

A további gondolkodást (fentiekre utalva, és további elemzés nélkül, némileg önkényesen) a párkapcsolatban lévőkre szűkítem. A legismertebb, legáltalánosabb terepe a vetélkedésnek a munkamegosztás. Ez nem csak a házimunka megosztását jelenti. ide tartozhat a felelősség vállalása, hogy például kinek a dolga gondoskodni a fogamzásgátlásról? A nő szedjen tablettát, vagy a férfi húzzon óvszert? Ez utóbbi esetben kinél kell legyen gumi? És az élet apró dolgai. Ha csöng a (vezetékes) telefon, kinek kell felvenni? Ha kopognak, ki megy ajtót nyitni? Ha besötétedik, kinek a dolga felkapcsolni a villanyt? Vagy a klasszikus: ki csinál szódát/kávét?

A következő terület az előjogok kérdése. Ki vezeti az autót? Előre engedi-e az egyik a másikat az ajtóban? Kinél van a tévé távirányítója? Ki kezeli a család pénzügyeit? Ki hozza meg a mindkettőjüket érintő döntéseket? Nézetkülönbség esetén kinek a szava dönt? Ki ül az asztalnál a fő helyen? Ki szedi ki az ételt a másiknak? Ki szed, vagy kinek szednek először? És a territoriális kérdés: ki milyen és mekkora területet birtokol a közös élettérben? Kié az ajtóhoz legközelebbi fogas? Kinek a holmijai foglalnak nagyobb helyet a fürdőszoba polcán? Ki alszik a falnál? Ki pakolhatja a ruháit a fotel karfájára?

A harmadik pont a család képviselete kifelé, hogy mások szemében ki a család "feje". Persze előfordul, hogy az egyik fél a "fej", a másik meg a "nyak", és ugye a fej arra fordul, amerre a nyak fordítja. De ez az előző pont alá tartozik, hogy ki hozza a döntéseket. Itt most arról van szó, hogy azt ki jeleníti meg kifelé. Házasságban ez kezdődik a névviseléssel. Az asszony felveszi-e a férje nevét? Ha felveszi, akkor Farkas Istvánné lesz, vagy Farkas Istvánné Eszes Piroska, esetleg csak Farkasné Eszes Piroska, vagy egyenesen Farkas Piroska? Vagy mondjuk Farkas-Eszes Piroska? Sőt Eszes-Farkas Piroska? És ilyen esetben a közös nevet felveszi a férj is? Vagy a férj lesz Eszes István?

És a későbbiekben, kinek a nevén lesz a közös bankszámla? Kinek a nevére lesznek bejelentve a közműszolgáltatások? Kettőjük nevében ki fogad el egy meghívást, vendégségben ki adja át az ajándékot? Társaságban ki viszi a szót? A kettejükhöz intézett kérdéseket ki válaszolja meg, ki az aki a másikra néz megerősítésért, vagy eleve átengedi a válaszadás jogát? Ha mások előtt kipattan egy konfliktus, ki az aki nyilvánosan lerohanja a másikat, és ki az, aki azt mondja, hogy ezt inkább beszéljük meg otthon? Hagyományosan ezt úgy fogalmazták meg, hogy ki az aki a nadrágot/kalapot hordja?

Természetesen ezek csak random példák voltak, a teljesség igénye nélkül szemezgetve. Valószínűleg az említett kérdések nagy részében egy adott párnál nincs is vetélkedés, vita, mert valamilyen módon elrendezték már a kérdést. (Ha mindegyikben vagy elég sokban lezáratlan konfliktus lenne, már rég nem volnának egy pár.) De szinte az is biztos, hogy nincs olyan pár, akik közt ne lenne rendszeresen konfliktus valamilyen apró hülyeségből, hogy a fogkrémes tubust a végén vagy a közepén kell nyomni, a kenyeret hogyan kell szelni, egész karéjban, vagy fél szeletekre trancsírozva stb.

Valamiért mindig akadnak olyan dolgok, amikben egyik fél sem hajlandó engedni, ráadásul elképesztő módon tud irritálni minket a másik által felvett szokás, és nem tudjuk egymást meggyőzni. Például Kata mikor beesik a hidegről, kitalálja, hogy okvetlen szellőztetni kell, és sarkig kitárva hagyja az ajtót. Persze még rajta a télikabát meg a sapka, én viszont pólóban-bugyiban lépek ki a nappaliból, ahol ég a kályha, és 30 fok van. Ha nem jövök ki, akkor meg morog, hogy nem is vagyok rá kíváncsi. Ő viszont attól kap agyvérzést, hogy leoltogatom utána a házban a villanyt azokban a helyiségben, ahol éppen nem tartózkodik, mert ő meg utálja a sötétséget.

Talán segít valamit a helyzeten, ha megértjük, hogy a másiknak milyen agybaja van, ami miatt ragaszkodik az idióta szokásához (Kata mániákusan ki akarja cserélni a kinti friss levegőre a benti, mikrobákkal teli levegőt, én meg spórolok az árammal), de az ok általában számunkra értelmetlen, logikátlan, nem eredményezi a várt hatást, vagy az eredmény nem éri meg a fáradtságot, ezért nem kellően meggyőző, hogy változtassunk a saját szokásunkon. Vagy lehet, hogy mi nem tudjuk kellően megokolni (azért valami álokot mindig sikerül találni), hogy miért irritál valami, és a másik néz tágra nyílt szemekkel, hogy mi a bajunk.

Nekünk Katával egyes kérdésekben még viszonylag egyszerű dolgunk van, de egy nő és egy férfi közt rengeteg félreértés adódhat a nemük különbözőségéből is. Jó példa rá a tömegközlekedési eszközön történő terpesztés kérdése. Ez engem is irritál, és nagyon ronda, tapló dolog. Nő ilyet nem nagyon csinál, ez tipikusan a pasik stílusa. Az angol nem véletlen mondja rá, hogy man-spreading (férfiterpesz). Tesóm viszont néhány dologgal kiegészítette a képet. A nők sem biztos, hogy kevesebb helyet foglalnak el, csak ők nem terpesztenek, mert beléjük nevelték, hogy zárják össze a combjukat (szexuálisan kihívó viselkedésnek számít mutogatni az ölüket), helyette maguk mellé teszik az ülésre a táskájukat, amit egy pasi a földre tenne (persze, mert nem akarják, hogy egy tolakodó pasi melléjük üljön).

És a pasiknak ott lóg a lábuk közt a heréjük, amit összenyomna a combjuk, ezért számukra a vállszéles terpesz a kényelmes. Túlsúly és szűk farmer esetén még ez is kevés. OK, talán ezek után nem fogom elvárni egy pasitól, hogy összezárt combokkal üljön a buszon, de azért az is luxus, hogy két ülést foglal el egyszerre. És ha felszáll egy nyugdíjas néni, akkor meg igazán felemelhetné a seggét, és állhatna tőlem akár nagyterpeszben is, ha úgy kényelmesebb a mogyoróinak. (Hm, tényleg jobban megértem a pasikat, ennek ellenére nem változott a hozzáállásom a kérdéssel kapcsolatban, továbbra sem tartom a terpeszkedést elfogadható viselkedésnek. Talán a kisterpesz még elmegy, mindaddig, míg a mellettem ülő fickó térde nem ér az enyémhez.)