Akartam írni valami jó kis filmes postot, de túlmoziztam magam. Megnéztem egy csomó mindent, és ebből már nem lesz egy rendes írás. Mert ezeket nem lehet összehozni egyetlen egységes gondolatmenetbe, és már elfelejtettem amit külön-külön akartam, így nem lesz elég több bejegyzésre. Szóval jól összezagyválok mindent az utóbbi napok terméséből. Nagyrészt az erőszak dominált abban, amit láttam, pedig nem így válogattam. Legalább is tudatosan biztos nem. Oké, Jason Statham esetében sejteni lehetett, hogy nem romantikus film lesz, bár azt írták a Blitzről, hogy ez nem a szokásos, itt most zsarut játszik, és nyomozás is van. Tényleg így volt, de azért ez a zsaru nem Columbo, hanem Piszkos Harry legjobb hagyományait elevenítette fel. Ami pozitív, hogy a másik nyomozó, zsaru társa a filmben, meleg. És a film politikailag korrekt módon bemutatja, hogy aki "más", az sem más, a meleg nyomozó ugyanúgy súlyosan megszegi a törvényt, ugyanolyan brutális állat. Kösszépen.
A Savages (Vadállatok) rendezője Oliver Stone, így ez se meglepi, hogy kissé véres. Viszont a The Divide (Hasadás) sci-fi, egy nukleáris világvége túlélőiről. Egy igazi kamaradrámát vártam, kevés színész, minimális díszlet, a látványos helyszínekkel meg az effektekkel nem lehet nézőt kábítani, gondoltam jó kis színészi játék lesz benne. Hát nem panaszkodom, de az összes közül messze ez volt a legbrutálisabb, amit mostanában láttam. A nők elleni erőszak úgyis téma volt a múlt héten, hát ez a két film illusztráció hozzá. Ha keresek valami közöset bennük, akkor az az, hogy a pasik nagyon állatok tudnak lenni, ha nincs egy külső erő, ami kordában tartsa őket. Még jó, hogy egymást is nyírják, így amíg a pasik kölcsönösen ölik egymást, ha észnél van a nő, ő lehet a túlélő.
Volt egy rajzfilm is, a Hotel Transylvania - Ahol a szörnyek lazulnak, ami szintén nem nélkülözte az erőszakot, bár jobbára csak fenyegetőztek vele, hisz gyerekeknek készült. Dracula (eredeti szinkronhangja Adam Sandler), valójában nem embervért iszik, hisz abban manapság már rengeteg a koleszterin (meg mindenféle egészségtelen adalék, nem beszélve a sok fertőző dologról és a szagról), hanem mesterséges vérpótlót. A vérfarkas papucsférj és példás családapa, Frankenstein, a zselény, a múmia és a láthatatlan ember remek cimborák. egyedül a púpos Quasimodó igazán rosszindulatú. viszont Drakula kamasz kislánya (a 118 éves) Mavis elragadó. Ha lehet beleszerelmesedni egy rajzfilmfigurába, akkor odáig vagyok érte.
Legjobban egy irtóra zavaros film tetszett nekem. Már a címével is kavar van: Tristram Shandy - A méret a lényeg. Ez hangzott el a film kezdetekor. Másutt azonban Bikatöke címen szerepel. (A Cock and Bull Story). Elképesztő. Kosztümös film, a 18. században játszódik, aztán egyszer csak a jelenetről elfordul a kamera, és a stábot látjuk. Ugyanazt a jelenetet megnézhetjük mint filmet, mint forgatást, aztán még egyszer, a tesztvetítésen, amit az első vágás után a filmesek néznek. Ne kérdezze senki, hogy miről szól. Talán az élet bonyolultságáról, hogy mindenki szerepeket játszik, de többnyire rettentő rosszul, és hogy milyen kicsinyesek tudunk lenni, miközben nagyot, heroikusat akarunk alakítani. De állítólag a könyv is ilyen, szóval autentikus adaptáció.
A sorozatoktól kezdtem besokallni, abbahagytam párat a vége előtt. Viszont belenéztem egy napjainkban játszódó Sherlock Holmes adaptációba (Elementary), ahol Holmes elvonóról kikerült drogos, Watson pedig nő (méghozzá nem is akárki, hanem Lucy Liu). Az erőszak itt szinte érezhetetlen volt, a szétvert fejű, vérbe fagyott hulla csak apróság. A Parade's End (Az utolsó angol úriember) viszont tényleg sokkal szelídebb. A legerőszakosabb jelenet, amikor egy szüfrazsettről letépik a blúzának az egyik ujját. Aztán az jön, mikor pisztolyt fognak egy nőre, hogy ha nem esküszik meg, sosem hagyja el a szeretőjét, akkor az lelövi. De a nő elfordul, és tovább írja a levelet a férjének, hogy visszatérne hozzá. Persze a lövés elmarad.
A harmadik helyezett jelenet, mikor egy ápoló egy elmebajos úriembert gyomron vág, majd eltámogatja az asztaltól, mivel a hölgyek érzékenységét sértő latin textust idéz. (Marcus Valerius Martius XI. könyv XLIII. epigramma: "Így panaszkodik a pederaszta felesége / Drágám, nekem is van segglyukam!") A szinkronban lefordítják magyarra, szerencsére, mert nem tudok latinul. Azt viszont megértettem, mikor a férj és a beteg fickó lánya közt a hajnali ködben kocsikázva megrezdül valami. Majdnem csókolóznak, de aztán mégse. Aztán a kelő nap fényére megszólal egy madár. Azon tanakodnak, hogy vajon pacsirta volt-e, vagy fülemüle. Shakespeare Rómeó és Júliáját szavalják (III. felvonás, 5. szín), ami finom és művelt módon árulkodik kölcsönös érzelmeikről. Persze lehetett volna ez egy nagyon pajzán beszélgetés is, ha a fülemülét Boccaccio Dekameronjából (5. nap 4. novella) veszik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése