2013-01-22

Santa (16. rész)

A névtáblán, a Clara Nowicki név fölött ez állt: Marta Santa. A Marta "H" nélkül, és az első "A" betűkön egy kis aposztróf volt. Így: Márta Sánta. Remegő kézzel csuktam be magam mögött az ajtót, és beljebb léptem a lakásba. Az előtérből jobbra nyílt egy szoba, a fotel karfájára dobott ruhákból ítélve Clara anyukájáé lehetett. Jobb oldalt egy kis folyosó futott előre, a konyha szokott ott lenni. Balra a nappaliba láttam be, arról szólt a zene. Előttem két ajtó, a vécére meg a fürdőre tippeltem. Letettem a cipőm és a kabátom, aztán elmentem pisilni. Nem kellett olyan nagyon, csak az időt húztam. Alaposan megmostam a kezem, az élénkebb színű törölközőt használtam, arra gondoltam, az lehet Claráé. Az előtérben még toporogtam kicsit, de aztán fogtam Clara ajándékait, és elindultam arra, amerről a zene szólt.
A nappaliban egy akkora karácsonyfa állt, mint én. Valódi fenyő volt, nem műanyag. Egy nagy ládában állt, gyökere volt. Érdekesen volt díszítve, nem láttam rajta fényeket, se izzók, se ledek, csak csillogó üvegdíszek, ezüstös angyalhaj, és apró kis piros csomagocskák. Ez utóbbi olyan furcsa volt, hogy közelebb léptem, megnézni, mik azok. A fa melletti asztalon egy tálkában szintén láttam ilyeneket. A csillogó piros fóliából a két végén kilóg a rojtosra nyírt fehér csomagolópapír, ami meg van tekerve, és így kis fülecskét formáz. Egyet óvatosan kicsomagoltam. Ismerős, ovális csokibonbont találtam benne. Kókuszízűt.
Megettem, majd vettem még egyet. Remegett a lábam, ahogy a nappali végéből nyíló ajtóhoz léptem. Megálltam, kicsomagoltam az édességet. Nagyot nyeltem, kiszáradt a szám. Inkább visszatekertem a papírjába, és a zsebembe tettem a bonbont. Improvizatív zongoraszóló hallatszott a csukott ajtón át. Keith Jarrett játszott, az 1975-ös kölni koncert felvétele szólt. Hallgattam kicsit a zenét, aztán vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam. Vártam kicsit, majd erősebben kopogtam. Mondtam, hogy hagyjál, hallatszott bentről, ami nem volt egy szívélyes invitálás, sőt még csak engedély sem a belépésre, de ez nekem fel sem tűnt, egyszerűen csak benyitottam a hangra.
Clara nekem háttal feküdt a vetett ágyon. A ruhái a földre dobva, csak bugyi és egy trikó volt rajta. A kispárnájával eltakarta a szemét. Egy darabig habozva álltam az ágy mellett, aztán leereszkedtem mellé. Az ajándékcsomagját az ágyra tettem, az arca elé. Megpróbáltam belegondolni, hogy mit érezhet. Nagyon sajnáltam. Persze ő sem könnyítette meg a dolgom, és Nicole is összekavart. Szerettem volna helyrehozni, de nem tudtam hogyan fogjak hozzá. Melléfeküdtem, és tétován megsimogattam a haját.
Nem fogsz elkésni, kérdezte, aztán arrébb tolta a kispárnáját. Megdermedt, ahogy kinyitotta a szemét és megismerte a csomagot az orra előtt. Hát ez, kérdezte és felült. Aztán meglátott engem. Azt vártam, hogy megkérdi, hát én, de az bukott ki belőle, mi a fasz!? Felkapott maga mellől egy távirányítót, és kikapcsolta a zenét. Hirtelen ijesztő csend támadt, és Clara is meglehetősen barátságtalanul nézett rám. Ettől kicsit megijedtem, azt hittem, mindjárt lerúg az ágyról. Mentegetőzni kezdtem, hogy én csak, elhoztam... hogy ottfelejtette, de azt mondta, nem kellett volna fáradnom vele. Ha így gondolja, akkor még biztosan nem kóstolta a Ferrero Rondnoirt, mondtam felháborodva, mire egy kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
Ettől felbátorodtam, kértem, hogy ne haragudjon rám, és megfogtam a kezét. Nem húzta el, de visszakérdezett, hogy ugyan miért haragudna. Hát mert, azt hittem, hogy Nicole... hogy nem jöttem rá rögtön, ki az én Santám. Fürkészőn nézett rám, és megkérdezte, hogy most már biztosan tudom-e. Mondtam, hogy láttam az anyukája lánykori nevét az ajtón. Az lehet véletlen is, válaszolta. Nem, ráztam a fejem, ennyi véletlen nem létezik, azzal a zsebembe nyúltam, kivettem a bonbont, kicsomagoltam és a szájába nyomtam. Jó sokáig tartott, mire elmajszolta. Miután végzett, lenyalogatta a szájáról a csokoládét. Aztán fölém hajolt. Én lehunytam a szemem. Talán egy perc is eltelt, mire megéreztem a számon a száját. Kókusz íze volt.

Vége (de kívánságotokra itt a folytatás >>)

19 megjegyzés:

Névtelen írta...

Engem az érdekelne, hogy MOST hogyan tovább? :)

Lego

AncsaT írta...

Jaj, most tettem ki, hogy vége, erre a folytatás érdekel? :) De a mesében is csak addig tart, hogy a szőke herceg fehér lovon begaloppozik, felkapja a királylányt, és ásó, kapa, nagyharang, meg amit akartok, aztán fusselvéle. Azt nem szokták elmesélni, hogy a királylány két gyerek után elhízik, csak ha nyilvánosan kell megjelenni, akkor öltözik ki, otthon slamposan jár, a herceg kopaszodik, esténként meccset néz, heti kétszer biliárdozni jár a haverokkal, és a nejénél jobban felizgatja az internetes pornó.

A szexben addig van izzó vágy, gyomorremegős várakozás, amíg nem tudod, hogy összejön-e vagy sem. (Nálunk akad még egy kis izgalom, mert Katám és az ő hangulatai kellőképpen kiszámíthatatlanok.) Ha biztos az esti program, akkor könnyen rutin lesz belőle. Ha meg nem, akkor idővel elmélyül az érzés, és valami misztikus összetartozás-érzéssel jár, mikor a kéjnél nagyobb élvezetet nyújt a tudat, hogy együtt vagytok, ti ketten, megismételhetetlenül, behelyettesíthetetlenül, pontosan tudod, hogy ez senki mással még csak hasonló sem lenne, és a másiknak te is ugyanezt jelented, és ez felülmúlhatatlan.

Erről viszont nem lehet írni. Illetve próbálkoznak vele rózsaszín fedeles füzetekben, de valahogy hiteltelen a dolog. Talán azért mert ez olyasmi, amit szavakkal nem igazán lehet kifejezni. Aki még nem tapasztalta, nem tudja leírásból elképzelni, számára meseszerű, hihetetlen, aki meg tapasztalta, annak annyira saját és egyedi az élménye, hogy a másé hamisnak tűnik.

Be lehet dobni még néhány problémát, félreértést, nehézséget, amivel meg kell küzdeni, hogy újra és ismét együtt lehessenek, de az leginkább csak az eredeti felmelegítése és újratálalása.

Névtelen írta...

Még, még, még!!!!

AncsaT írta...

Még mit?

Még leszbipornót? Még bizonytalankodó kiscsajt? Még nyálas romantikát? Még kiakasztó pechet? Még titkolt vonzalmat? Még titokzatos hódolót? Még családi hátteret? Még munkahelyi légkört? Még téli időjárást? Még nemzeti hagyományt? :)

Névtelen írta...

Ja.. elkerülte a figyelmemet a végén az a kis szó, miszerint "vége" :)
Igazából nem is erre gondoltam, hanem, hogy mit szól a család? a sok testvér és gyerek, meg a szülők és ők maguk?
ez persze lehet nem mese műfaj..

Lego

AncsaT írta...

El lehetne vinni ebbe az irányba a történetet, egy kellően nagy család alkalmat adna rá, hogy többféle viszonyulást is megmutassunk.
Ami még érdekes lehet, hogy mi van Nicole-lal? Ha valaki, akkor ő igazán össze lehet zavarodva. :)

Névtelen írta...

Kérlek folytasd! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul a kapcsolatuk.

AncsaT írta...

Maradjunk annyiban, hogy fontolóra veszem. :)

Névtelen írta...

Nem biztos h ezt "kell" folytatnod. De egyszer irhatnál vmit, ami itt kezdődik :)
Lego

AncsaT írta...

Igen, ezt így gondoltam én is, hogy a folytatást már Clara nézőpontjából ismernénk meg. :)

Szabi írta...

Köszi, hogy Clara lett a befutó. Eredetileg is rágondoltál - volt egyáltalán kezdettől ötleted, ki lesz az? Vagy mikor lettél benne biztos?

AncsaT írta...

Ó, hát ki tudja az ilyet előre? :)

Katám szigorú katolikus neveltetésben részesült, havonta 2-3 vasárnap ma is elmegy misére. (Kíváncsi lennék, mit gyón a papnak. :) )
Mindig is vágytam rá, hogy bárcsak egy bentlakásos, katolikus lányiskolába jártam volna, ahol olyan rakott egyenszoknya járja, meg dögös apácák, tudod, mint a Lost and Delirious meg a Loving Annabelle.
Szóval biztos csak véletlen, hogy Clara volt Santa. :)

Szabi írta...

Állítólag elõzõ életemben apáca voltam. Biztos élveztem. :P

AncsaT írta...

Apácája válogatja. :)

Szapphó írta...

Azt hiszem még jó sokáig tudnám olvasni, de ez a történet tényleg lezárult. Viszont igaz, hogy egy másik mese kezdődhetne itt, akár a Clara nézőpontjából, de lehet, hogy a Nicole történetét kellene folyatni. Minden esetre még kérünk ilyen jó kis történeteket!

AncsaT írta...

Lelövöldözitek a meglepiket. :)

Három része lenne a történetnek, a második Clara, a harmadik Nicole nézőpontjából. :)
Nem tudom, mikor érek rá végiggondolni, mert pár dolog összefutott, de erősen hajlok rá, hogy összedobáljak egy sztorit, aztán majd egyszer kifésülöm a gubancokat, összehegesztem a három részt, és lesz belőle egy rendes írás. :)

Szabi írta...

Tán olvastad Lawrence Durrell: Alexandriai négyesét?

AncsaT írta...

Nem olvastam, csak hallottam róla. Ilyen nagyságrendről nem álmodom. :) És én nem értelmezném újra teljesen a történetet, nem egy másik szempontot akarok feltárni, direktben a folytatást akarom megírni, csak máshová, másra helyezve a hangsúlyt.

Szabi írta...

Mindenképp érdekes és jó ötlet több szemszögből láttatni a sztorit. Várom a folytatást.

Megjegyzés küldése