Oldalak

2009-03-28

Kisajkak


Szombat, kora reggel. Munkanap. Mosom a szemem, hogy felébredjek. Kata ül a wécén, valami nőmagazint lapozgat. Megakad a szeme egy hirdetésen. Te, mondja, megjelenik egy új lap, plasztika a címe. Megállok egy pillanatra. Plasztika mint képzőművészet, vagy plasztika mint sebészet? Mit gondolsz, kérdezi, megél egy képzőművészeti lap ma a piacon?
Olvassa a lap témáit: Hajátültetés, arcplasztika, ráncfelvarrás, botox, mellnagyobbítás, mell felvarrás, zsírleszívás, kisajakplasztika... Na itt kiment a biztosíték. Az rendben van, hogy valaki úgy érzi, nehezen fogadják el, mert a szájába lóg az orra. Elhiszem, hogy egy modell, egy színésznő, énekesnő triplájára növelt csöcsökkel jobban érvényesül. No de, hogy valaki sebészetileg átszabassa a pináját!!! (Olyan közönséges vagy, mondja Kata.)

2009-03-27

Feketehalál

Kimaradt pár nap. De becsszóra nem én voltam a bűnös. A számítógépemet utolérte a végzet. A feketehalál. Nem, ez nem a pestis, hanem ha van kékhalál, akkor ez a fekete volt. Az előbbinél ugye a windóz kidobja a védelmi hibát okozó utasítás címét egy kék képernyőre és nincs tovább. Utóbbinál meg a seképsehang. Csak a fekete képernyő, és a rigor mortisba fagyott ledek a billentyűzeten. Kontrolalatdel már csak annyit ér, mint a halott csókdosása.

2009-03-17

Lúzerek országa?

Nemrégiben, a Kossuth rádióban hallottam, hogy valaki Magyarországot a "lúzerek országának" nevezte. Hivatkozva arra , hogy a környező országokhoz képest jobban megszenvedjük a gazdasági válságot, hogy lemaradtunk, megrekedt a fejlődés.
Mikor ezt hallottam, nagyon nem tetszett, és nem is igazán értettem egyet vele. Azóta azért kicsit másként hallgatom a híreket, és megakadok némelyiknél: Az osztrákok Heiligenkreuzban (ha jól irom) szemétégetőt építenek a magyar határtól (Szentgotthárdtól és az Őrségi Nemzeti Parktól) néhány száz méterre. A románok megtagadták a március 15-i ünnepségre Erdélybe igyekvő magyar köztársasági elnöktől a repülőgépe leszállási engedélyét. A szlovákok megint államnyelvtörvényt hoznak. Úgy tűnik a szomszédaink nem tisztelnek minket. Valamint szórakoznak velünk és szivatnak minket. Mi meg nem tudunk/akarunk tenni semmit ellenük.

2009-03-12

A múmia kukija

Fecóval megnéztünk egy filmet. "Szellemváros" volt a címe. Egy fogorvos pasi kórházi rutinműtétkor altatás közben 7 percre a klinikai halál állapotába kerül, és miután feléled, látja a holtak szellemét. Igazi romantikus vígjáték. De nem a filmről akarok írni.
Az egyik jelenetben egy régésznővel nézegetnek egy múmiát. Fecó most éppen egyiptomos korszakát éli, piramisok, Szfinx, fáraók minden mennyiségben, de kedvencek a múmiák. Na szóval, elég ronda egy aszott hulla hever az asztalon, de hát nem lehet kikapcsolni, mert abból botrány lenne. Aztán a szöveg még rá is tesz. Meséli a csaj a fogdokinak, hogy a múmiának kiszedték az orrán át az agyát, és eltették egy aranyozott csuporba. (Na jó, canopus edény, de az nem hangzik olyan jól.) Szintúgy a tüdejét, a máját, a gyomrát és a beleit. Ami érdekes, hogy eltávolították a péniszét, és azt is egy nagy aranyozott edénybe tették. Hogy miért? Hát mert egy kicsibe nem fért vona bele, akkora volt neki.

2009-03-09

Nőnap

A tegnapi napot máris kihagytam. Lehet, ez a bloggolás nem lesz nekem az igazi. Ezt ugye rendszeresen kéne csinálni vagy sehogy.
Nőnap volt. Tanítványok meg a munkatársak hozták a gazokat. Nem igazán dob fel az ilyesmi. Tudom, nem valami nőies dolog, de a tulipán helyett jobban örülnék egy szál zöldhagymának. Illatra szinte egyformák, de utóbbinak jobb az íze. Bár tesóm ezt nem írja alá, ő evett már tulipánhagymát. Igaz, belefőzte valamibe, de azt mondta, hogy sem főzéskor, sem evéskor nem tűnt fel neki, hogy nem közönséges vöröshagymával találkozott.

2009-03-07

Szűzbeszéd

Na kérem, megtörténik ez is. Blogot írok. Jó, tudom, ezt pár millióan már megtették előttem, nem egy hűdemekkora dolog. Aztán meg én csodálkoznék a legjobban, ha rajtam kívül más is rendszeresen ellátogatna ide. Az eset jelentőségét nem az emberiség szempontjából, hanem a saját, egyéni kis világomból szemlélve említettem.
Katával összerúgtuk a port, és ilyenkor én bevált megoldásként elvonulok és magamban dühöngök. Neki nem mondom, mit gondolok, mert az csak újabb olaj volna a tűzre. Inkább magamban fortyogok, robbanással fenyegetve az utcát. Látom magam előtt, ahogy tűzoltók és mentősök kutatnak túlélők után a romok közt. Kék és piros fények villognak a sötétben. Kutyáját pórázon vezetve overálos, védősisakos alak ereszkedik egy hatalmas, földbe vágott tölcsérbe. A tölcsér alján egy lány, rongyossá szakadt ruhában. A füléből még mindíg halk sziszegéssel távozik a gőz. Felnéz, kinyitja a szemét. Szeme fehérje világít a kormos feketeség közepette. A kutya körbeszimatolja, majd lefekszik mellé. A fickó kulacsot vesz elő, vizet önt a zsebkendőjére és megtörli a lány arcát. Így már felismerhető. Ez az én arcom.