Az utolsó ház balra

Hazaérve finom tömjénillat fogadott. Tegnap körbefüstöltük az összes helyiséget és az udvart is. Több mint egy év után Kata késznek nyilvánította, és ezért felszenteltük a házat. A füstölőt én lóbáltam, Fecó hordozta a gyertyát, Kata pedig szentelt olajjal dörzsölte be a tenyerét, majd gyengéd mozdulatokkal végigsímogatta a ház auráját. Az olajos simi nekem is bejön, mondtam, hogy este felszentelhet engem is.

A vasárnapi szentelés előtt pénteken és szombaton egész nap takarított Kata. Porszívózott, felmosott, lemosta a tűzhelyet és még a mosogatótálcát is kisikálta. Igazából nekem tetszik  a dolog, tőlem akár hetente is szentelhetnénk a házat. Persze ezt óvakodtam megemlíteni neki, mivel láttam, hogy megfeszül az állkapcsa súrolás közben. Ez nála nem a fizikai, hanem a lelki erőfeszítés jele. Szóval csöndben maradtam, és hagytam kibontakozni.

Mint már emlegettem, én a "mindennap egy kicsit, nehogy megerőltessem magam" híve vagyok, ő pedig a "ritkán, de akkor orrvérzésig, hogy máskor ne is gondoljak vele" hozzáállás szerint végzi a dolgait. De most nem fogtam vissza magam, gondoltam, ha már füstölünk, csináljuk alaposan. Fecó előző napi vacsorája emlékére, az olajoshal dobozát kineveztem füstölőedénynek. A "szent konzervdoboz"-ba tettem a faszén-pocságát, ami könnyedén meggyulladt, és a gyermek nagy örömére eleinte úgy szikrázott, mint egy csillagszóró. Később szolid izzásba ment át, amitől úgy átmelegedett a bádog, hogy majd eldobtam a füstölőt. A lényeg, hogy nem sajnáltam a tömjént, jól megpakoltam a parázsló pogit. A gyantaszemek rövidesen megolvadtak, és sűrű, illatos füstöt eresztettek.

Áldást mondtam, majd közösen imádkoztunk, aztán körbejártunk. Én mentem legelöl, a füstölőt lengetve, bedugva azt minden sarokba és zugba, a szent füsttel megtisztítva a házat minden tisztátalanságtól, káros rezgéstől, rossz karmától és nemkívánatos izétől. Utánam Fecó jött a gyertyával, melynek fénye által az isteni szeretet és bölcsesség beragyogta lakhelyünk minden szegletét. Minket követett Kata, aki az olajjal felkente, megnemesítette, átlényegítette és felajánlotta Istennek életünk színterét.

Mondjuk, ez így leírva sokkal jobban hangzik, mint ahogy kinézhettünk. Kisbogárnak játék volt az egész, hallatlanul élvezte, hogy tüzeskedhet a gyertyával. A kezét, meg az emeleti terasz kövét összecsöpögtette viasszal. Ezt később összegyűjtötte, és gyurmázott vele. Én úgy nézhettem ki, mint Lucifer a pokolban, csak kénkő helyett tömjén füstje gomolygott utánam. (Kata folyton ablakot akart nyitni, de lebeszéltük róla, mert úgymond, a füstnek át kell itatnia a házat, hogy hatásos legyen.) Nőm pedig mint egy balett hattyúmadara, széles, lágy mozdulatokkal lengette kezeit és szórta az áldást.

Miután végeztünk a házban, felöltöztünk és körbejártuk a pincét, a melléképületet és a kertet is. Ha látott valamelyik szomszéd, szerintem azóta is töri a fejét, hogy mit csinálhattunk. A fák kártevőinek irtásától a télűző busójárásig mindenre gondolhatnak, de szerintem nem tippelne senki a házszentelésre. Úgy gondolom, ez már nem divat. Persze lehet, hogy csak nem beszél róla senki, ahogy én sem fogom elújságolni a kolléganőimnek.