Mobil

Randiztunk bátyámmal a boltban. Dobott egy üzenetet, hogy átmegy vásárolni, ezért én is úgy találtam, hogy nagyon fogytán már a kenyér. Felöltöztem és mentem jamesbondosat játszani. Úgy konspirálunk, mint egy rossz kémfilm. Pl. ha véletlenül összefutunk az utcán, átnézünk egymáson, egy arcizmom sem rándul, úgy megyek egy sarkot, míg kapok egy SMS-t, hogy hol találkozhatunk.

Mondjuk én könnyen viccelek, Kata legfeljebb a szemöldökét vonja össze, ha megtudja, tesómmal találkozom. Esetleg Fecó volna kellemetlen, ha megkérdezné, ki ez a bácsi. Tesóm viszont nehezen magyarázná meg a feleségének, hogyan láthat engem, aki ugye virtuális vagyok. Vagy az anyósa, ha megkérdezné, ugyan ki az a nőszemély, akit ilyen szívélyesen ölelget az utcán. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem. Én az ágyban is vevő lennék a szerepjátékra, csak sajnos Katám ehhez túl prűd.

Szóval a randi. Turkálunk a kenyerek közt. Tesóm tiszta rozskenyeret keres, én rozsost vagy félbarnát. Közben megsimogatja a kezem és odasúgja, hogy találkozzunk az üzlet mögött. A szemetes konténerek takarásában megölel és átad egy kis dobozt azzal, hogy boldog névnapot. Aztán már megy is.

Forgatom a dobozt. Sima csomagolópapír. Precízen hajtogatva, a fülek celluxal leragasztva. Ha megcímezném, a posta is felvenné. Akkora, hogy szerintem kb. egy normál méretű egér férhet bele, de csak ha a farka szorosan rá van tekerve. (Nem animal szex, számítógépes egérre gondolok.) Hogy ne keltsek feltűnést, nem állok neki kibontani. A kenyér mellé rejtem a zacsiba, és indulok haza.

Itthon ünnepi a vacsora. Virsli mustárral, kecsappal, tormával. Kata mamája küldött sütit is. Dőzsölünk. Fecótól kapok egy rajzot. Macskák sétálnak a mezőn. A sarokban egy kutya orra látszik ki a pöcegödörből. A könyvből van a jelenet, amit esténként olvasok neki. (Svend Fleuron: Tigrisivadék) Katától egy természetgyógyász könyvet kapok. Biztos jól jön majd a vizsgájához.

Amíg Fecó megfürdik, kibontom a csomagot. Egy Samsung mobilteló van benne. Drága bátyus! Emlékezett rá, hogy vacakol a Sony-Ericksonom. Ez egy szétcsúsztatható készülék. Még nem volt ilyen telefonom, de tetszik. A régi sötétkék, ez fekete. Szép. Hogy nem rózsaszín vagy neonzöld. Átteszem a simkártyám, gond nélkül indul. Az első kártyafüggetlen készülékem. A töltő mellett füles, adatkábel és valami, ami szerintem eredetileg nem része a csomagnak. Egy 4 GB-os mikroSD kártya.

Miután Fecó megkapja az estimeséjét és Kata elvonul tanulni az ajándékkönyvemmel, csetelünk tesómmal. Neki ugyanilyen telefonja van. Próbálgatjuk a közvetlen bluetooth kapcsolatot, ami elvileg össze kéne jöjjön, mert 100 méteren belül vagyunk, de biztos a falak leárnyékolnak. Még jó, hogy a Wi-Fi megy. De mondjuk az utcán, ha összefutunk, SMS helyett ingyen lesz majd bluetooth messenger kapcsolatunk.

A telefon gyönyörű. Beállítgatok rajta egy-két dolgot. Teszek rá zenét, és ágyba viszem az aranyost. Kata horkolása helyett őt fogom hallgatni, és hálát adok az úrnak, hogy megajándékozott egy testvérrel. Na jó, egy féllel.