A kelet, az kelet

Tegnap, szokás szerint, hallgattam a rádiót. Amrita Sher festőnőről beszéltek. A modern indiai művészet egyik megalapozójának tartják. India nemzeti galériájában két nagy modern festő képei vannak kiállítva. Az egyik nagy, a nálunk költészetéről inkább ismert Rabindranath Tagore, a másik pedig Amrita. Aki egyébként Budapesten született. Festészetet Párizsban tanult, aztán Indiában élt, alkotott és halt meg. 27 éves korában.

Amrita nagybátyja, édesanyjának testvére Baktay Ervin volt. "A diadalmas jóga", az "India bölcsessége" és "A csillagfejtés könyve" szerzője. Hogy csak azokat emlegessem, amelyeket ismerek is. A nagybácsiról tudtam, hogy indiamániás, Kőrösi Csoma kutató és elismertsége akkora, hogy mikor Buddha születésének 2500. évfordulóján rendeztek egy nagy banzájt, ahová 17 nem buddhista személyt hívtak meg összesen, akkor azok közül az egyik ő volt.

Mindezt érdekesnek találtam, de a fejem igazán a szerkesztő hangjára kaptam fel. Mostanában sokat hallom a hangját. A telefonomra feltötöttem Lin-csi apát történeteit, melyet a szerző olvas fel. Su-La-Ce, azaz Sári László. Tömegközlekedve őt hallgatom. A "Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában" egyik kedvenc könyvem. Mindig is vonzott a csan-buddhizmus szemlélete. Imádom a koanokat. Ezek rövid, abszurd történetek, melyek mély tudást képesek közvetíteni. Eleinte elhittem azt az állítást, hogy a koanok végén a csattanó nem hordoz racionális értelmet, hanem pont értelmetlenségével, abszurditásával váltja ki a megvilágosodás, a rácsodálkozás élményét. Ez marhaság. Amint megvilágosodtam a koan értelmét illetőleg, rögtön érthető lett racionálisan is a történet. Kiderült, mi volt a mester csupán látszólag értelmetlen tettének teljesen logikus oka. Lin-csi történetei is koanok, viszont tartalmazzák a kommentárt is, ami érthetővé teszi a miérteket. Nyelvileg igényes, szépen megformált, szinte versekre emlékeztető szerkezetben. Mindez a szerző bölcs és nyugodt, vagy ha én is költői akarok lenni, akkor mindentudó és merengő hangján előadva.