A végső megoldás: Halál‎

A rádió kifogyhatatlan tárháza a témáknak, melyekről írhatok. Most épp azt hallottam, hogy országos háborgás lett a Rákellenes Liga plakátkampányából, ahol egy kislány fekszik egy nyitott koporsóban. Főorvosok nyilatkoznak, hogy ez már mégiscsak nodekérem. Sokkoló és felháborító. Aki rákos, elveszi tőle a reményt, aki nem rákos, lehangolja. A Liga kampányával lerohanja az embereket, hogy az adójuk 1%-át kivasalja belőlük.

Fecóval mi is láttuk a plakátot. Feltűnt neki is a kép, és a felirat: "Aki megszületik, meg fog halni..." Kérdezte is, hogy miről szól a kép. Visszakérdeztem, hogy mi az üzenete a plakátnak? Elbizonytalanodott. Megtoldottam a kérdést: Mi az üzenete MINDEN plakátnak? Elvigyorodott, hát az, hogy: "Add ide a pénzed!" Bizony, mondtam, most éppen az emberek adójának felajánlható 1%-át akarják megszerezni valakik. Ráadásul ennek a pénznek nagy része a gyógyszergyártókhoz fog vándorolni. Akik igen jól keresnek abból, hogy büdös és rosszízű szereket gyártanak, amitől kihullik a betegek haja, miközben azok semmivel nem gyógyítanak jobban, mintha a rákosok a friss levegőn sétálnának, napoznának, tiszta vizet innának és a céklának a levét.

De a plakátügy egy másik dologra is rámutat. Hogy egyáltalán lehet sokkolni a halál megjelenítésével. A kultúránkról árulkodik, hogy a halál gondolata számunkra annyira félelmetes, hogy nem is kívánunk tudomást venni róla. Egészséges társadalmakban a halál része az életnek. Szokások, szertartások kapcsolódnak hozzá, melyeket mindenki ismer. Aki találkozik a halállal, tudja mit tegyen, hogyan viselkedjen. A helyzet világos, kezelhető, nem kelt bizonytalanságot, félelmet.

Nálunk nem ez a helyzet. A haldoklót elvitetjük egy kórházba, hogy az utolsó napokban ott raktározzák, amíg végre-valahára elpusztul. Csak hogy ne is lássuk, ne zavarjon minket szenvedésével, saját múlandóságunk felismerésével. Intézzék el az orvosok, nővérek a dolgot. Aztán egy temetkezési vállalkozó vegye gondjába a testet. Ne nekünk kelljen megmosdatnunk, felöltöztetnünk, nehogy hozzá kelljen érnünk. De persze, azért mi magunk az otthonunkban szeretnénk meghalni. Úgy, hogy a gyerekeink, az unokánk körülvesznek és fogják a kezünket!